path: root/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/mail/chapter.xml

<?xml version="1.0" encoding="iso-8859-2" standalone="no"?>
<!--
     The FreeBSD Documentation Project

     $FreeBSD$
-->

<!-- The FreeBSD Hungarian Documentation Project
     Translated by: PALI, Gabor <pgj@FreeBSD.org>
     %SOURCE%	en_US.ISO8859-1/books/handbook/mail/chapter.xml
     %SRCID%	1.138
-->

<chapter id="mail" lang="hu">
  <chapterinfo>
    <authorgroup>
      <author>
	<firstname>Bill</firstname>
	<surname>Lloyd</surname>
	<contrib>Eredetileg készítette: </contrib>
      </author>
    </authorgroup>
    <authorgroup>
      <author>
	<firstname>Jim</firstname>
	<surname>Mock</surname>
	<contrib>Átdolgozta: </contrib>
      </author>
    </authorgroup>
  </chapterinfo>

  <title>Elektronikus levelezés</title>

  <sect1 id="mail-synopsis">
    <title>Áttekintés</title>

    <indexterm><primary>e-mail</primary></indexterm>

    <para>Az <quote>elektronikus levelezés</quote>, más
      néven e-mail, a kommunikáció egyik legjobban
      elterjedt formája.  Ebben a fejezetben bemutatjuk, hogyan
      futtassunk &os;-n levelezõ szervert, illetve hogyan
      küldjünk és fogadjunk e-maileket a &os;
      használatával.  Ez azonban semmiképpen sem
      tekinthetõ egy teljes referenciának és
      tulajdonképpen számos fontos
      tényezõrõl szót sem ejtünk.  A
      témára úgy kaphatunk egy sokkal
      átfogóbb rálátást, ha a <xref
      linkend="bibliography"/>ben felsorolt remek könyveket is
      elolvassuk.</para>

    <para>A fejezet elolvasása során
      megismerjük:</para>

    <itemizedlist>
      <listitem>
	<para>milyen szoftverkomponensek játszanak szerepet az
	  elektronikus levelek küldésében és
	  fogadásában;</para>
      </listitem>

      <listitem>
	<para>&os;-ben hol találhatóak a
	  <application>sendmail</application>
	  konfigurációs állományai;</para>
      </listitem>

      <listitem>
	<para>mi a különbség a helyi és
	  távoli postaládák
	  között;</para>
      </listitem>

      <listitem>
	<para>hogyan akadályozzuk meg, hogy a levelezõ
	  szerverünk a kéretlen levélszemetet
	  továbbítson;</para>
      </listitem>

      <listitem>
	<para>rendszerünkön hogyan telepítsünk
	  és állítsunk be más levelezõ
	  szervereket a <application>sendmail</application>
	  helyett;</para>
      </listitem>

      <listitem>
	<para>hogyan oldjuk meg a levelezõ szerverekkel
	  kapcsolatban felmerülõ általános
	  problémákat;</para>
      </listitem>

      <listitem>
	<para>hogyan használjuk az SMTP protokollt az UUCP
	  protokollal;</para>
      </listitem>

      <listitem>
	<para>hogyan kell rendszerüket csak
	  levélküldésre
	  beállítani;</para>
      </listitem>

      <listitem>
	<para>hogyan levelezzünk betárcsázós
	  kapcsolattal;</para>
      </listitem>

      <listitem>
	<para>hogyan növeljük rendszerünk
	  védelmét az SMTP
	  hitelesítésének
	  engedélyezésével;</para>
      </listitem>

      <listitem>
	<para>hogyan telepítsünk és
	  használjunk a levelek küldésére
	  és fogadására például a
	  <application>mutt</application>hoz hasonló
	  levelezõ klienseket;</para>
      </listitem>

      <listitem>
	<para>hogyan töltsük le leveleinket egy távoli
	  <acronym>POP</acronym> vagy <acronym>IMAP</acronym>
	  szerverrõl;</para>
      </listitem>

      <listitem>
	<para>hogyan alkalmazzunk automatikusan adott szabályokat
	  vagy szûrõket az érkezõ
	  levelekre.</para>
      </listitem>
    </itemizedlist>

    <para>A fejezet elolvasása elõtt ajánlott:</para>

    <itemizedlist>
      <listitem>
	<para>az internet-csatlakozásunk megfelelõ
	  beállítása (<xref
	  linkend="advanced-networking"/>);</para>
      </listitem>

      <listitem>
	<para>a névfeloldás
	  beállítása (<xref
	  linkend="network-servers"/>);</para>
      </listitem>

      <listitem>
	<para>a külsõ fejlesztésû
	  alkalmazások telepítésének
	  ismerete (<xref linkend="ports"/>).</para>
	    </listitem>
    </itemizedlist>

  </sect1>

  <sect1 id="mail-using">
    <title>Az elektronikus levelezés használata</title>

    <indexterm><primary>POP</primary></indexterm>
    <indexterm><primary>IMAP</primary></indexterm>
    <indexterm><primary>DNS</primary></indexterm>

    <para>Öt fontosabb részre bonthatjuk a
      levelezést.  Ezek: <link linkend="mail-mua">a
      felhasználói program (mail user agent)</link>, <link
      linkend="mail-mta">a levélküldõ démon
      (mail transfer agent)</link>, <link linkend="mail-dns">a
      névfeloldás</link>, <link linkend="mail-receive">a
      helyi vagy távoli postaláda</link> és
      természetesen <link linkend="mail-host">maga a
      levelezõ szerver (mail host)</link>.</para>

    <sect2 id="mail-mua">
      <title>A felhasználói program</title>

      <para>Ide soroljuk a különbözõ parancssoros
	programokat, mint például a
	<application>mutt</application>,
	<application>pine</application>, <application>elm</application>
	és <command>mail</command>, valamint a
	különféle grafikus alkalmazásokat, mint
	például a <application>balsa</application>
	és az <application>xfmail</application>, csak hogy
	felsoroljuk néhány újabb, egy
	webböngészõhöz hasonlóan
	<quote>kifinomult</quote> eszközt is.  Ezek a programok
	egyszerûen átküldik az elektronikus levelekkel
	kapcsolatos tranzakciókat a helyi <link
	linkend="mail-host"><quote>levelezõ
	szervernek</quote></link> vagy meghívják
	valamelyik <link linkend="mail-mta">levélküldõ
	démont</link>, esetleg közvetlenül a
	<acronym>TCP</acronym> protokollon keresztül
	kézbesítenek.</para>

    </sect2>

    <sect2 id="mail-mta">
      <title>A levélküldõ démon</title>

      <indexterm>
	<primary>levélküldõ démon</primary>
	<secondary><application>sendmail</application></secondary>
      </indexterm>

      <indexterm>
	<primary>levélküldõ démon</primary>
	<secondary><application>postfix</application></secondary>
      </indexterm>

      <indexterm>
	<primary>levélküldõ démon</primary>
	<secondary><application>qmail</application></secondary>
      </indexterm>

      <indexterm>
	<primary>levélküldõ démon</primary>
	<secondary><application>exim</application></secondary>
      </indexterm>

      <para>A &os; alapból a <application>sendmail</application>
	nevû programot ajánlja fel erre a célra, de
	támogat más levelezõ szervereket is, ezek
	közül meg is említünk
	néhányat
	ízelítõként:</para>

      <itemizedlist>
	<listitem>
	  <para><application>exim</application></para>
	</listitem>

	<listitem>
	  <para><application>postfix</application></para>
	</listitem>

	<listitem>
	  <para><application>qmail</application></para>
	</listitem>
      </itemizedlist>

      <para>Ez a démon általában két
	feladatot lát el &mdash; a beérkezõ levelek
	fogadásáért és a kimenõ levelek
	elküldéséért felelõs.
	<emphasis>Nem</emphasis> tartozik azonban a feladatai
	közé, hogy a <acronym>POP</acronym> vagy
	<acronym>IMAP</acronym> protokollokhoz hasonlóan
	olvashatóvá tegye a leveleinket, illetve
	csatlakozni engedjen a helyi <filename>mbox</filename> vagy
	Maildir formátumú postaládáinkhoz.
	Ezekhez a mûveletekhez egy külön <link
	linkend="mail-receive">démon</link>
	szükségeltetik.</para>

      <warning>
	<para>A <application>sendmail</application> régebbi
	  változatai tartalmaznak olyan komoly biztonsági
	  hibákat, amelyek kihasználásával
	  az illetéktelen behatolók helyi és/vagy
	  távoli hozzáférést tudnak szerezni
	  a gépünkön.  Az ilyen jellegû
	  problémák elkerülése
	  érdekében igyekezzünk mindig a legfrissebb
	  verzióját használni.  Vagy a <link
	  linkend="ports">&os;
	  Portgyûjteményébõl</link>
	  telepítsünk fel egy másik
	  levélküldõ démont.</para>
      </warning>

    </sect2>

    <sect2 id="mail-dns">
      <title>Az elektronikus levelek és a
	névfeloldás</title>

      <para>A névfeloldás (Domain Name System, DNS)
	és a hozzá tartozó <command>named</command>
	démon nagy szerepet játszik az elektronikus
	levelek továbbításában.  A
	démon a leveleket úgy küldi át az
	egyik géprõl a másikra, hogy a
	névfeloldáson keresztül megkeresi azt a
	távoli gépet, amelynek a leveleket
	címezték.  Ez a folyamat szintén
	végbemegy, amikor egy távoli géprõl
	levelet küldenek a mi szerverünkre.</para>

      <indexterm><primary>MX rekord</primary></indexterm>

      <para>A <acronym>DNS</acronym> valósítja meg a
	hálózati nevek és az IP-címek
	összerendelését valamint ez tárolja el
	a levélküldésre vonatkozó
	információkat is, amelyeket MX rekordoknak
	hívnak.  Az MX (Mail eXchanger,
	<quote>levélváltó</quote>) rekord adja meg
	azt a gépet vagy azokat a gépeket, amelyek az
	adott névtartományban fogadják a leveleket.
	Ha a hálózati nevünkhöz vagy
	tartományunkhoz nem tartozik MX rekord, akkor a
	levél közvetlenül a gépünkre
	vándorol feltéve, hogy rendelkezik olyan A
	rekorddal, amely összerendeli a gépünk
	nevét az IP-címével.</para>

      <para>A &man.host.1; parancs használatával az
	alábbi példához hasonlóan
	tetszõleges tartomány MX rekordját meg tudjuk
	nézni:</para>

      <screen>&prompt.user; <userinput>host -t mx
FreeBSD.org</userinput> FreeBSD.org mail is handled (pri=10) by
mx1.FreeBSD.org</screen>

    </sect2>

    <sect2 id="mail-receive">
      <title>Az elektronikus levelek fogadása</title>

      <indexterm>
	<primary>elektronikus levél</primary>
	<secondary>fogadása</secondary>
      </indexterm>

      <para>A tartományunkhoz tartozó leveleket
	fogadását a levelezõ szerver végzi.
	Összegyûjti a tartományunkba küldött
	összes levelet és ezeket a
	beállításainktól függõen
	vagy <filename>mbox</filename> (a levelek
	tárolásának alapértelmezett
	módja) vagy pedig Maildir formátumban
	eltárolja.  Ahogy eltárolt egy levelet, úgy
	helyben egybõl el is tudjuk olvasni például a
	&man.mail.1; vagy a <application>mutt</application>
	használatával, illetve távolról a
	<acronym>POP</acronym> vagy <acronym>IMAP</acronym> és a
	hasonló protokollokkal tudjuk elérni és
	begyûjteni.  Ezért tehát ha csak a helyi
	gépen kívánjuk olvasni a leveleinket, akkor
	ahhoz egyáltalán nem kell <acronym>POP</acronym>
	vagy <acronym>IMAP</acronym> szervert
	telepítenünk.</para>

      <sect3 id="pop-and-imap">
	<title>Távoli postaládák
	  elérése a <acronym>POP</acronym> és
	  <acronym>IMAP</acronym> használatával</title>

	<indexterm><primary>POP</primary></indexterm>
	<indexterm><primary>IMAP</primary></indexterm>

	<para>A távoli postaládák
	  eléréséhez tudnunk kell csatlakozni egy
	  <acronym>POP</acronym> vagy <acronym>IMAP</acronym>
	  szerverhez.  Ezeken a protokollokon keresztül
	  tudják a felhasználók minden
	  különösebb nehézség
	  nélkül elérni távolról a
	  helyi postaládáikat.  Noha a
	  <acronym>POP</acronym> és az <acronym>IMAP</acronym>
	  segítségével egyaránt el tudjuk
	  így érni a postaládákat, az
	  <acronym>IMAP</acronym> használatának
	  mégis több elõnye van, íme
	  néhány közülük:</para>

	<itemizedlist>
	  <listitem>
	    <para>Az <acronym>IMAP</acronym> a levelek leszedése
	      mellett tárolni is képes a távoli
	      szerveren.</para>
	  </listitem>

	  <listitem>
	    <para>Az <acronym>IMAP</acronym> támogat
	      párhuzamos lekéréseket.</para>
	  </listitem>

	  <listitem>
	    <para>Az <acronym>IMAP</acronym> hihetetlenül hasznos
	      tud lenni lassabb összeköttetések
	      esetében, mivel lehetõvé teszi a
	      felhasználók számára, hogy
	      csak az üzenetek vázát
	      töltsék le és ne az egészet.
	      Továbbá a szerver és a kliens
	      közti adatmozgás csökkentése
	      érdekében képes bizonyos feladatokat
	      a szerveren elvégezni, például
	      keresni.</para>
	  </listitem>
	</itemizedlist>

	<para>Egy <acronym>POP</acronym> vagy <acronym>IMAP</acronym>
	  szerver telepítéséhez az alábbi
	  lépések megtétele
	  szükséges:</para>

	<procedure>
	  <step>
	    <para>Válasszuk ki az igényeinket legjobban
	      kielégítõ <acronym>IMAP</acronym> vagy
	      <acronym>POP</acronym> szervert.  A következõ
	      <acronym>POP</acronym> és <acronym>IMAP</acronym>
	      szerverek eléggé elterjedtek és
	      egyben remek példák:</para>

	      <itemizedlist>
		<listitem>
		  <para><application>qpopper</application></para>
		</listitem>

		<listitem>
		  <para><application>teapop</application></para>
		</listitem>

		<listitem>
		  <para><application>imap-uw</application></para>
		</listitem>

		<listitem>
		  <para><application>courier-imap</application></para>
		</listitem>
	      </itemizedlist>

	  </step>

	  <step>
	    <para>A Portgyûjteménybõl
	      telepítsük fel a kiválasztott
	      <acronym>POP</acronym> vagy <acronym>IMAP</acronym>
	      démont.</para>
	  </step>

	  <step>
	    <para>Ha szükséges, akkor a
	      <acronym>POP</acronym> vagy <acronym>IMAP</acronym>
	      szerver betöltéséhez írjuk
	      át az <filename>/etc/inetd.conf</filename>
	      állományt.</para>
	  </step>
	</procedure>

	<warning>
	  <para>Meg kell említenünk, hogy mind a
	    <acronym>POP</acronym> és az <acronym>IMAP</acronym>
	    az összes információt, tehát
	    belértve a felhasználók neveit
	    és jelszavait titkosítatlan formában
	    továbbítja.  Ez azt jelenti, hogy ha ezeket a
	    protokollokat biztonságos módon
	    szeretnénk elérni, akkor az &man.ssh.1;
	    használatával hozzunk létre
	    hozzá egy tunnelt és azon keresztül
	    használjuk.  Errõl részletesebben a <xref
	    linkend="security-ssh-tunneling"/>ban olvashatunk.</para>
	</warning>

      </sect3>

      <sect3 id="local">
	<title>A helyi postaládák
	  elérése</title>

	<para>A helyi postaládákat a szerveren levõ
	  levelezõ kliensek közvetlen
	  használatával érhetjük el.  Ilyen
	  alkalmazások például a
	  <application>mutt</application> vagy a &man.mail.1;.</para>

      </sect3>
    </sect2>

    <sect2 id="mail-host">
      <title>A levelezõ szerver</title>

      <indexterm><primary>levelezõ szerver</primary></indexterm>

      <para>A levelezõ szerver az a szerver, amely a
	gépünk vagy akár az egész
	hálózatunk irányába
	érkezõ levelek fogadásáért
	és elküldéséért
	felelõs.</para>

    </sect2>
  </sect1>

  <sect1 id="sendmail">
    <sect1info>
      <authorgroup>
	<author>
	  <firstname>Christopher</firstname>
	  <surname>Shumway</surname>
	  <contrib>Írta: </contrib>
	</author>
      </authorgroup>
    </sect1info>

    <title>A <application>sendmail</application>
      beállítása</title>

    <indexterm><primary><application>sendmail</application></primary></indexterm>

    <para>A &man.sendmail.8; a &os; alapértelmezett
      levéltovábbító ügynöke (Mail
      Transfer Agent, <acronym>MTA</acronym>).  A
      <application>sendmail</application> feladata fogadni a
      levelezõ kliensektõl (Mail User Agent,
      <acronym>MUA</acronym>) érkezõ leveleket és
      kézbesíteni azokat a konfigurációs
      állományában megadott megfelelõ
      levelezõnek.  A <application>sendmail</application>
      hálózati kapcsolatokat is fogad, képes a
      helyi postaládákba vagy akár más
      programoknak is leveleket továbbítani.</para>

    <para>A <application>sendmail</application> a következõ
      állományban tárolja
      beállításait:</para>

    <indexterm><primary><filename>/etc/mail/access</filename></primary></indexterm>
    <indexterm><primary><filename>/etc/mail/aliases</filename></primary></indexterm>
    <indexterm><primary><filename>/etc/mail/local-host-names</filename></primary></indexterm>
    <indexterm><primary><filename>/etc/mail/mailer.conf</filename></primary></indexterm>
    <indexterm><primary><filename>/etc/mail/mailertable</filename></primary></indexterm>
    <indexterm><primary><filename>/etc/mail/sendmail.cf</filename></primary></indexterm>
    <indexterm><primary><filename>/etc/mail/virtusertable</filename></primary></indexterm>

    <informaltable frame="none" pgwide="1">
      <tgroup cols="2">
	<thead>
	  <row>
	    <entry>Állomány</entry>
	    <entry>Szerep</entry>
	  </row>
	</thead>
	<tbody>
	  <row>
	    <entry>
	      <filename>/etc/mail/access</filename>
	    </entry>
	    <entry>A <application>sendmail</application> által
	      engedélyezett hozzáféréseket
	      tároló adatbázis</entry>
	  </row>
	  <row>
	    <entry>
	      <filename>/etc/mail/aliases</filename>
	    </entry>
	    <entry>A postaládák álnevei</entry>
	  </row>
	  <row>
	    <entry>
	      <filename>/etc/mail/local-host-names</filename>
	    </entry>
	    <entry>Azon nevek felsorolása, amelyek
	      számára a
	      <application>sendmail</application> leveleket
	      fogad</entry>
	  </row>
	  <row>
	    <entry>
	      <filename>/etc/mail/mailer.conf</filename>
	    </entry>
	    <entry>A levelezõ programok
	      beállításai</entry>
	  </row>
	  <row>
	    <entry>
	      <filename>/etc/mail/mailertable</filename>
	    </entry>
	    <entry>A levelezõ programok
	      kézbesítési
	      táblázata</entry>
	  </row>
	  <row>
	    <entry>
	      <filename>/etc/mail/sendmail.cf</filename>
	    </entry>
	    <entry>A <application>sendmail</application> központi
	      beállításait tároló
	      állomány</entry>
	  </row>
	  <row>
	    <entry>
	      <filename>/etc/mail/virtusertable</filename>
	    </entry>
	    <entry>Virtuális felhasználók és
	      tartományok táblázatai</entry>
	  </row>
	</tbody>
      </tgroup>
    </informaltable>

    <sect2>
      <title><filename>/etc/mail/access</filename></title>

      <para>Az engedélyezett hozzáféréseket
	tároló adatbázis tartalmazza milyen
	hálózati neveken vagy IP-címeken lehet
	elérni a helyi levelezõ szervert és azok
	milyen típusú hozzáférést
	kapnak.  A gépek az <option>OK</option> (rendben),
	<option>REJECT</option> (visszautasít),
	<option>RELAY</option> (továbbítás)
	beállításokat alkalmazhatjuk, vagy
	egyszerûen meghívhatjuk hozzájuk a
	<application>sendmail</application> hibakezelõ
	rutinját egy adott kézbesítési
	hibával.  Ha egy gépet az <option>OK</option>
	beállítással veszük fel a
	listára, ami egyébként
	alapértelmezés, akkor ez a gép levelet tud
	küldeni egészen addig, amíg a
	végsõ cél a helyi gép marad.  A
	<option>REJECT</option> beállítással
	felsorolt gépek számára semmiféle
	levelezés nem engedélyezett.  Ha pedig egy
	gép mellett a <option>RELAY</option>
	beállítás jelenik meg, akkor a szerveren
	keresztül tetszõleges címre
	küldhet.</para>

      <example>
	<title>A <application>sendmail</application>
	  elérését szabályozó
	  adatbázis beállítása</title>

	<programlisting>cyberspammer.com                550 Nem szeretjuk a spammereket
FREE.STEALTH.MAILER@            550 Nem szeretjuk a spammereket
another.source.of.spam          REJECT
okay.cyberspammer.com           OK
128.32                          RELAY</programlisting>
      </example>

      <para>Ebben a példában öt bejegyzést
	láthatunk.  A táblázat bal felének
	valamelyik sorára illeszkedõ küldõkre a
	táblázatban a sor jobb felén megjelenõ
	cselekvés érvényesül.  Az elsõ
	két sorban a <application>sendmail</application>
	hibakezelõ rutinjának adunk át
	hibakódokat.  A hozzá tartozó üzenet
	akkor fog megjelenni a távoli gépen, amikor a
	tõle érkezõ levél illeszkedik a bal
	oldali szabályra.  Az ezeket követõ
	bejegyzésben visszalökünk minden olyan levelet,
	amely az internetrõl egy adott
	számítógéptõl érkezik,
	például az <hostid>another.source.of.spam</hostid>
	címrõl.  A következõ bejegyzésben
	az <hostid role="fqdn">okay.cyberspammer.com</hostid>
	címrõl elfogadjuk a kapcsolódást, ami
	viszont sokkal pontosabb megjelölés a fentebb
	szereplõ <hostid
	role="domainname">cyberspammer.com</hostid> sornál.  A
	pontosabban kifejtett nevek
	felülbírálják a kevésbé
	pontosan megnevezetteket.  Végül az utolsó
	bejegyzésben engedélyezzük a levelek
	továbbküldését minden olyan gép
	számára, amelynek címe a
	<hostid>128.32</hostid> elõtaggal kezdõdik.  Ezek
	tehát képesek ezen a levelezõ szerveren
	keresztül bárhova leveleket küldeni.</para>

      <para>Az állomány módosítása
	után az adatbázis
	frissítéséhez mindig le kell futtatnunk egy
	<command>make</command> parancsot az
	<filename>/etc/mail/</filename> könyvtárban.</para>

    </sect2>

    <sect2>
      <title><filename>/etc/mail/aliases</filename></title>

      <para>Az álneveket tartalmazó adatbázis
	virtuális postaládákat sorol fel, amelyek
	más felhasználókra,
	állományokra, programokra vagy további
	álnevekre vonatkozhatnak.  Íme
	néhány példa az
	<filename>/etc/mail/aliases</filename> állományban
	szereplõ bejegyzésekre:</para>

      <example>
	<title>Virtuális postaládák</title>

	<programlisting>root: localuser
ftp-bugs: joe,eric,paul
bit.bucket:  /dev/null
procmail: "|/usr/local/bin/procmail"</programlisting>
      </example>

      <para>A formai szabályok egyszerûek: a kettõspont
	bal oldalára kell írni azt a
	postaládát, amely a jobb oldalán levõ
	célokra bomlik.  A példa elsõ sorában
	egyszerûen megfeleltetjük a <username>root</username>
	postaládáját a
	<username>localuser</username>
	postaládájának, majd ezt a nevet
	keressük az álnevek adatbázisában.  Ha
	nem találunk már rá illeszkedést,
	akkor az üzenetet a <username>localuser</username>
	nevû helyi felhasználónak
	továbbítjuk.  A következõ sorban
	címek listáját láthatjuk.  Ennek
	megfelelõen a <username>ftp-bugs</username>
	postaláda címére küldött levelek
	három további helyi postaládára
	mennek tovább: ezek név szerint a
	<username>joe</username>, <username>eric</username> és
	<username>paul</username> felhasználók
	postaládái.  Itt a távoli
	postaládák
	<email>felhasználó@példa.hu</email> alakban
	adhatóak meg.  A következõ sor az
	állományok használatát
	példázza, ahol konkrétan a
	<filename>/dev/null</filename> állományba
	irányítjuk át az adott címre
	érkezõ leveleket.  Az utolsó sorban pedig a
	programok használatára láthatunk
	példát, ahol ebben az esetben a levél egy
	&unix;-os csövön keresztül a
	<filename>/usr/local/bin/procmail</filename> szabványos
	bemenetére kerül.</para>

      <para>Ha megváltoztatjuk ezt az állományt,
	akkor utána az adatbázis
	frissítéséhez ne felejtsük el
	meghívni a <command>make</command> parancsot az
	<filename>/etc/mail/</filename> könyvtárban.</para>

    </sect2>

    <sect2>
      <title><filename>/etc/mail/local-host-names</filename></title>

      <para>Ebben az állományban adhatjuk meg, hogy a
	&man.sendmail.8; milyen hálózati neveket fogadjon
	el helyi hálózati névként.  Ide kell
	raknunk azokat a tartományokat vagy címeket,
	amelyektõl a <application>sendmail</application> leveleket
	fogad el.  Például, ha a levelezõ szerver az
	<hostid role="domainname">minta.com</hostid>
	tartományból és a <hostid
	role="fqdn">level.minta.com</hostid> címrõl fogad el
	leveleket, akkor a <filename>local-host-names</filename>
	valahogy így fog kinézni:</para>

      <programlisting>minta.com
level.minta.com</programlisting>

      <para>Az állomány módosításakor
	a &man.sendmail.8; programot újra kell indítani a
	változások
	érvényesítéséhez.</para>

    </sect2>

    <sect2>
      <title><filename>/etc/mail/sendmail.cf</filename></title>

      <para>Ahogy a <application>sendmail</application> központi
	konfigurációs állománya, a
	<filename>sendmail.cf</filename> irányítja a
	<application>sendmail</application> átfogó
	viselkedését, beleértve mindent az e-mail
	címek átírásától
	kezdve a távoli szervereknek küldött
	elutasító üzenetek
	küldéséig.  Mivel ennyire sokfajta szerepet
	tölt be egyszerre, ezért ez a
	konfigurációs állomány
	meglehetõsen összetett és a
	részletezése meghaladná ennek a
	leírásnak a határait.  Szerencsére
	az átlagos levelezõ szerverek esetében ezt az
	állományt nagyon ritkán kell
	módosítani.</para>

      <para>A <application>sendmail</application> központi
	konfigurációs állománya a
	<application>sendmail</application> lehetõségeit
	és viselkedését meghatározó
	&man.m4.1; makrókból építhetõ
	fel.  A pontosabb részleteket a
	<filename>/usr/src/contrib/sendmail/cf/README</filename>
	állományban találjuk meg.</para>

      <para>Az állomány megváltoztatása
	után a módosítások
	érvényesítéséhez újra
	kell indítani a <application>sendmail</application>
	programot.</para>

    </sect2>

    <sect2>
      <title><filename>/etc/mail/virtusertable</filename></title>

      <para>A <filename>virtusertable</filename> állomány
	képezi le a virtuális tartományokhoz
	tartozó címeket valódi
	postaládák címeire.  Ezek a
	postaládák lehetnek helyiek, távoliak, az
	<filename>/etc/mail/aliases</filename> állományban
	megadott álnevek vagy állományok.</para>

      <example>
	<title>Példa a virtuális tartományok
	  leképezésére</title>

	<programlisting>root@minta.com                root
postmaster@minta.com          postmaster@noc.minta.net
@minta.com                    joe</programlisting>
      </example>

      <para>A fenti példában megadtunk egy
	leképezést a <hostid
	role="domainname">minta.com</hostid> tartományhoz.  Ez az
	állomány úgy dolgozódik fel, hogy
	fentrõl lefelé illesztõdnek a címek,
	egészen az elsõ egyezésig.  Az elsõ
	bejegyzés szerint a <email>root@minta.com</email> a helyi
	<username>root</username> felhasználó
	postaládájára képzõdik le.  A
	következõ bejegyzés szerint a
	<email>postmaster@minta.com</email> a <hostid
	role="fqdn">noc.minta.net</hostid> címen
	található <username>postmaster</username>
	nevû felhasználó
	postaládájára képzõdik le.
	Végezetül, ha a <hostid
	role="domainname">minta.com</hostid> címrõl eddig
	még semmi sem illeszkedett volna, akkor az utolsó
	leképezés veszi át, amely az <hostid
	role="domainname">minta.com</hostid> tartományon
	belül az összes többi címre
	küldött levelet a helyi <username>joe</username>
	nevû felhasználó
	postaládájára képezi le.</para>

    </sect2>
  </sect1>

  <sect1 id="mail-changingmta">
    <sect1info>
      <authorgroup>
	<author>
	  <firstname>Andrew</firstname>
	  <surname>Boothman</surname>
	  <contrib>Írta: </contrib>
	</author>
      </authorgroup>
      <authorgroup>
	<author>
	  <firstname>Gregory</firstname>
	  <surname>Neil Shapiro</surname>
	  <contrib>Levelei segítségül
	    szolgáltak: </contrib>
	</author>
      </authorgroup>
    </sect1info>

    <title>A levéltovábbító ügynök
      megváltoztatása</title>

    <indexterm>
      <primary>e-mail</primary>
      <secondary>a levéltovábbító
	megváltoztatása</secondary>
    </indexterm>

    <para>Ahogy arról már korábban szó
      esett, a &os; alapból tartalmazza a
      <application>sendmail</application> programot mint
      levéltovábbító ügynököt
      (MTA, Mail Transfer Agent).  Ennélfogva
      alapértelmezés szerint ez a felelõs a
      kimenõ és beérkezõ levelek
      kezeléséért.</para>

    <para>Számtalan okból eredõen egyes
      rendszergazdák azonban mégis szeretnék
      lecserélni a rendszerükhöz tartozó
      levéltovábbítót.  Ennek oka lehet
      egyszerûen csak annyi, hogy ki akarunk próbálni
      egy másik programot vagy éppen egy olyan
      eszközre van szükségünk, amely
      kizárólag csak máshol található
      meg.  Szerencsére a &os; megkönnyíti ezt a
      váltást.</para>

    <sect2>
      <title>Az új levéltovábbító
	telepítése</title>

      <para>A levéltovábbítók széles
	köre elérhetõ.  A <link linkend="ports">&os;
	Portgyûjteményébõl</link> elindulva sok
	ilyen programot találhatunk.  Természetesen
	teljesen mindegy, hogy melyik
	levéltovábbítót választjuk
	egészen addig, amíg képesek vagyunk &os;
	alatt rendesen futtatni.</para>

      <para>Kezdjük tehát az új
	levéltovábbító
	telepítésével.  Miután sikerült
	telepíteni, lehetõségünk van
	eldönteni, hogy valóban eleget tesz-e az
	igényeinknek, sõt az új szoftvert még
	az elõtt be tudjuk állítani, hogy
	átvenné a <application>sendmail</application>
	helyét.  Vigyázzunk azonban, hogy az új
	szoftver telepítésekor ne írjon felül
	olyan rendszerszintû binárisokat, mint
	például a <filename>/usr/bin/sendmail</filename>.
	Másrészt az új levelezõ szoftvert
	szolgálatba helyezése elõtt
	mindenképpen fontos megfelelõen
	beállítanunk.</para>

      <para>A kiválasztott
	levéltovábbító
	beállításával kapcsolatban olvassuk
	el a hozzá tartozó
	dokumentációt.</para>

    </sect2>

    <sect2 id="mail-disable-sendmail">
      <title>A <application>sendmail</application>
	letiltása</title>

      <warning>
	<para>Amikor letiltjuk a <application>sendmail</application>
	  kimenõ levél szolgáltatását,
	  soha ne felejtsük el pótolni valamilyen más
	  levelezõ rendszerrel.  Ha nem így
	  cselekszünk, akkor például a
	  &man.periodic.8; és a hozzá hasonló
	  programok nem lesznek képesek a tõlük
	  megszokott módon e-mailben elküldeni a
	  futásuk eredményét.  A rendszer bizonyos
	  részei ráadásul egy
	  mûködõ,
	  <application>sendmail</application>-kompatibilis rendszert
	  feltételeznek.  Ha letiltása után az
	  alkalmazások továbbra is a
	  <application>sendmail</application>
	  segítségével próbálnak
	  levelet küldeni, akkor ez a levél a
	  <application>sendmail</application> inaktív
	  sorába kerülhet, ahonnan soha nem kerül
	  kézbesítésre.</para>
      </warning>

	<para>A <application>sendmail</application> teljes
	  leállításához, beleértve a
	  kimenõ levelekhez tartozó
	  szolgáltatást is, a következõket kell
	  megadni az <filename>/etc/rc.conf</filename>
	  állományban:</para>

	<programlisting>sendmail_enable="NO"
sendmail_submit_enable="NO"
sendmail_outbound_enable="NO"
sendmail_msp_queue_enable="NO"</programlisting>

	<para>Ha csak a <application>sendmail</application>
	  beérkezõ levelekre vonatkozó
	  szolgáltatását akarjuk tiltani, akkor
	  ahhoz az <filename>/etc/rc.conf</filename>
	  állományban a következõt
	  állítsuk be:</para>

	<programlisting>sendmail_enable="NO"</programlisting>

	<para>A <application>sendmail</application>
	  indításával kapcsolatos további
	  beállításokat az &man.rc.sendmail.8; man
	  oldalon találjuk.</para>

    </sect2>

    <sect2>
      <title>Az új levéltovábbító
	elindítása a rendszerrel együtt</title>

	<para>Az új levéltovábbítót
	  úgy tudjuk elindítani a rendszerrel együtt,
	  ha az <filename>/etc/rc.conf</filename>
	  állományba felvesszük a következõ
	  sort, például a
	  <application>postfix</application> esetében:</para>

	<screen>&prompt.root; echo '<replaceable>postfix</replaceable>_enable="YES"' &gt;&gt; /etc/rc.conf</screen>

	<para>Az új levéltovábbító
	  így most már magától el fog indulni
	  a rendszer indításakor.</para>

    </sect2>

    <sect2>
      <title>A <application>sendmail</application> mint a rendszer
	alapértelmezett levelezõ eszközének
	lecserélése</title>

      <para>A <application>sendmail</application> annyira elterjedt
	szabványos szoftver a &unix; rendszereken, hogy egyes
	szoftverek egyszerûen feltételezik a
	jelenlétét.  Emiatt sok
	levéltovábbítóhoz tartozik egy
	<application>sendmail</application> kompatibilis parancssoros
	felület is, amellyel igyekeznek megkönnyíteni a
	<application>sendmail</application> <quote>gyors</quote>
	lecserélését.</para>

      <para>Ennek következtében tehát, ha egy
	másik levelezõ eszközt használunk, akkor
	valamilyen módon meg kell bizonyosodnunk róla,
	hogy a szabványos <application>sendmail</application>
	binárisok, mint például a
	<filename>/usr/bin/sendmail</filename>, valóban a
	kiválasztott levéltovábbítot
	fogják aktiválni.  Szerencsére a &os;
	pontosan emiatt tartalmaz egy &man.mailwrapper.8; nevû
	rendszert.</para>

      <para>Amikor a <application>sendmail</application>
	telepítése szerint mûködik, valami
	hasonlót fogunk találni az
	<filename>/etc/mail/mailer.conf</filename>
	állományban:</para>

<programlisting>sendmail	/usr/libexec/sendmail/sendmail
send-mail	/usr/libexec/sendmail/sendmail
mailq		/usr/libexec/sendmail/sendmail
newaliases	/usr/libexec/sendmail/sendmail
hoststat	/usr/libexec/sendmail/sendmail
purgestat	/usr/libexec/sendmail/sendmail</programlisting>

      <para>Ez azt jelenti, hogy amikor az itt felsorolt
	általános parancsok közül lefuttatjuk
	valamelyiket (például magát a
	<filename>sendmail</filename> parancsot), akkor a rendszer
	magától meghívja a
	<filename>sendmail</filename> néven szereplõ wrapper
	programot, amely pedig a <filename>mailer.conf</filename>
	alapján kideríti, hogy az adott esetben a
	<filename>/usr/libexec/sendmail/sendmail</filename>
	hívására van szükség.  Ez a
	rendszer megkönnyíti az alapértelmezett
	<filename>sendmail</filename> funkciók helyében
	lefuttatandó binárisok
	átállítását.</para>

      <para>Így tehát, ha a
	<filename>/usr/local/supermailer/bin/sendmail-compat</filename>
	állományt akarjuk futtatni a megszokott
	<application>sendmail</application> helyében, akkor az
	<filename>/etc/mail/mailer.conf</filename>
	állományt a következõképpen kell
	módosítanunk:</para>

      <programlisting>sendmail	/usr/local/<replaceable>kedvenclevelezõ</replaceable>/bin/sendmail-compat
send-mail	/usr/local/<replaceable>kedvenclevelezõ</replaceable>/bin/sendmail-compat
mailq		/usr/local/<replaceable>kedvenclevelezõ</replaceable>/bin/mailq-compat
newaliases	/usr/local/<replaceable>kedvenclevelezõ</replaceable>/bin/newaliases-compat
hoststat	/usr/local/<replaceable>kedvenclevelezõ</replaceable>/bin/hoststat-compat
purgestat	/usr/local/<replaceable>kedvenclevelezõ</replaceable>/bin/purgestat-compat</programlisting>

    </sect2>

    <sect2>
      <title>A mûvelet befejezése</title>

      <para>Ahogy a céljainknak megfelelõen mindent
	beállítottunk, akkor vagy egyszerûen
	leállítjuk a <application>sendmail</application>
	neve alatt futó programokat és helyettük
	elindítjuk az új szoftverhez tartozókat,
	vagy csak újraindítjuk a gépet.  Az
	újraindítással mellesleg
	ellenõrizhetjük azt is, hogy jól
	állítottuk be a rendszerünket és az
	új levélküldõ tényleg elindul a
	rendszerünkkel együtt.</para>

    </sect2>
  </sect1>

  <sect1 id="mail-trouble">
    <title>A hibák elhárítása</title>

    <indexterm>
      <primary>e-mail</primary>
      <secondary>hibaelhárítás</secondary>
    </indexterm>

    <qandaset>
      <qandaentry>
	<question>
	  <para>Miért kell teljes hálózati neveket
	    megadni a gépemen?</para>
	</question>

	<answer>
	  <para>Elõfordulhat, hogy a hivatkozni
	    kívánt gép valójában egy
	    másik tartományban szerepel.
	    Például, ha az <hostid
	    role="fqdn">ize.mize.edu</hostid> gépen vagyunk
	    és a <hostid>vagyis</hostid> nevû gépet
	    akarjunk innen elérni a <hostid
	    role="domainname">mize.edu</hostid> tartományban,
	    akkor a teljes hálózati nevével, vagyis
	    a <hostid role="fqdn">vagyis.mize.edu</hostid> néven
	    kell rá hivatkoznunk, nem pedig egyszerûen csak
	    <hostid>vagyis</hostid> néven.</para>

	  <indexterm><primary>BIND</primary></indexterm>

	  <para>Régebben egyébként ezt a
	    BSD-típusú BIND névfeloldók
	    megengedték.  A &os; jelenlegi változatai
	    azonban már olyan <application>BIND</application>
	    verziót tartalmaznak, amelyek
	    alapértelmezés szerint már nem engedik
	    a tartományunkon kívüli relatív
	    nevek használatát.  Tehát a
	    <hostid>vagyis</hostid> vagy a <hostid
	    role="fqdn">vagyis.ize.mize.edu</hostid> gép lesz,
	    vagy a legfelsõ, gyökér tartományban
	    keresi a rendszer.</para>

	  <para>Ez eltér a korábbi
	    viselkedéstõl, ahol a keresés
	    folytatódott a <hostid
	    role="domainname">vagyis.mize.edu</hostid> és <hostid
	    role="domainname">vagyis.edu</hostid> tartományokban
	    is.  Az RFC&nbsp;1535 elolvasásából ki
	    fog derülni, hogy miért nem vált be ez a
	    gyakorlat és hogy miért tekinthetõ
	    még akár biztonsági résnek
	    is.</para>

	  <para>Ezt a problémát egyébként
	    megoldhatjuk annyival, hogy az
	    <filename>/etc/resolv.conf</filename>
	    állományba a</para>

	  <programlisting>search ize.mize.edu mize.edu</programlisting>

	  <para>sor helyett a</para>

	  <programlisting>domain ize.mize.edu</programlisting>

	  <para>sort írjuk be.  Arra viszont ügyeljünk,
	    hogy a keresési rend ne lépje át a
	    <quote>helyi és nyilvános
	    adminisztráció között
	    meghúzódó határt</quote>, ahogy
	    azt az RFC&nbsp;1535 nevezi.</para>

	</answer>
      </qandaentry>

      <qandaentry>
	<question>
	  <indexterm><primary>MX rekord</primary></indexterm>

	  <para>A <application>sendmail</application> szerint <quote>a
	    levél a saját farkába
	    harap</quote></para>
	</question>

	<answer>
	  <para>Ezt a <application>sendmail</application> gyakran
	    ismértelt kérdései között a
	    következõképpen válaszolták
	    meg:</para>

	  <programlisting>A következõ hibaüzenetet kapom:

553 MX list for <replaceable>taromány.net</replaceable> points back to <replaceable>felé.tartomány.net</replaceable>
554 <replaceable>felhasználó@tartomány.net</replaceable>... Local configuration error

Hogyan oldható meg ez a probléma?

Azt kértük, hogy a tartományba (például <replaceable>tartomány.net</replaceable>) küldött levél
az MX rekord felhasználásával egy adott gépre legyen átirányítva
(ebben az esetben ez a <replaceable>felé.tartomány.net</replaceable>), de a továbbítást végzõ gép
nem ismeri fel magát a <replaceable>tartomány.net</replaceable> címen. Vegyük fel a <replaceable>tartomány.net</replaceable>
tartományt az /etc/mail/local-host-names állományba [melyet a 8.10 elõtti
verziókban /etc/sendmail.cw állománynak hívnak] (ha a
FEATURE(use_cw_file) beállítást használjuk) vagy tegyük hozzá a
<quote>Cw <replaceable>tartomány.net</replaceable></quote> sort az /etc/mail/sendmail.cf
állományhoz.</programlisting>

	  <para>A <application>sendmail</application> GYIK a <ulink
	    url="http://www.sendmail.org/faq/"></ulink> címen
	    található meg (angolul) és
	    mindenképpen javasolt elolvasni, ha <quote>fel
	    szeretnénk piszkálni</quote> a levelezõ
	    rendszerünk beállításait.</para>
	</answer>
      </qandaentry>

      <qandaentry>
	<question>
	  <indexterm><primary>PPP</primary></indexterm>

	  <para>Hogyan tudok levelezõ szervert futtatni egy
	    betárcsázós PPP kapcsolat
	    esetében?</para>
	</question>

	<answer>
	  <para>Egy helyi hálózaton levõ &os;-s
	    gépet akarunk tehát az internethez kapcsolni.
	    Ez a &os;-s gép lesz a helyi hálózat
	    leveleket továbbító
	    átjárója.  A PPP kapcsolat nem
	    dedikált.</para>

	  <indexterm><primary>UUCP</primary></indexterm>
	  <indexterm>
	    <primary>MX record</primary>
	  </indexterm>

	  <para>Legalább két módon meg tudjuk
	    oldani.  Az egyik módszer szerint az UUCP
	    használatára lesz
	    szükségünk.</para>

	  <para>A másik módszer szerint szereznünk
	    kell egy éjjel-nappal üzemelõ internetes
	    szervert, amely majd szolgáltatja a másodlagos
	    MX rekordot a tartományunkhoz.
	    Például, ha a cégünk
	    tartománya a <hostid
	    role="domainname"><replaceable>cég.hu</replaceable></hostid>
	    és az internet-szolgáltatónk a <hostid
	    role="domainname"><replaceable>szolgáltató.net</replaceable></hostid>
	    névre beállította a
	    tartományunkhoz a másodlagos MX
	    rekordokat:</para>

	  <programlisting><replaceable>cég.hu</replaceable>.          MX        10      <replaceable>cég.hu</replaceable>.
                 MX        20      <replaceable>szolgáltató.net</replaceable>.</programlisting>

	  <para>Végsõ címzettként csak egy
	    gépet kell megadni (az
	    <filename>/etc/mail/sendmail.cf</filename>
	    állományba a <hostid
	    role="domainname"><replaceable>cég.hu</replaceable></hostid>
	    címhez tegyük hozzá a <literal>Cw
	    <replaceable>cég.hu</replaceable></literal>
	    sort).</para>

	  <para>Amikor a leveleket küldeni akaró
	    <command>sendmail</command> megpróbál
	    kézbesíteni, elõször hozzánk
	    (<hostid
	    role="domainname"><replaceable>cég.hu</replaceable></hostid>)
	    próbál csatlakozni a modemes
	    összeköttetésen keresztül.  Ez
	    valószínûleg
	    idõtúllépéssel befejezõdik,
	    mivel nem vagyunk fenn minden pillanatban a neten.  A
	    <application>sendmail</application> ekkor automatikusan a
	    másodlagos MX rekord által megadott
	    címre küldi a levelet, tehát a
	    szolgáltatónkhoz (<hostid
	    role="domainname"><replaceable>szolgáltató.net</replaceable></hostid>).
	    Ez a másodlagos MX cím próbálja
	    majd idõlegesen elérni a gépünket
	    és kézbesíteni a leveleket az
	    elsõdleges MX rekord által megadott gépre
	    (<hostid
	    role="domainname"><replaceable>cég.hu</replaceable></hostid>).</para>

	  <para>A bejelentkezéskor ezért egy
	    hasonló szkriptet kell lefuttatnunk:</para>

	  <programlisting>#!/bin/sh
# Tegyük a /usr/local/bin/pppmyisp állományba:
( sleep 60 ; /usr/sbin/sendmail -q ) &amp;
/usr/sbin/ppp -direct pppmyisp</programlisting>

	  <para>Ha készítünk egy külön
	    bejelentkezõ szkriptet a felhasználók
	    számára, akkor a <command>sendmail
	    -qR<replaceable>cég.hu</replaceable></command>
	    parancsot is használhatjuk a fenti szkript helyett.
	    Ezzel a <hostid
	    role="domainname"><replaceable>cég.hu</replaceable></hostid>
	    sorában található összes
	    levél azonnal feldolgozásra kerül.</para>

	  <para>A helyzetet így lehetne még jobban
	    pontosítani:</para>

	  <para>Az alábbi üzenet a &a.isp;
	    archívumából származik.</para>

	  <programlisting>&gt; we provide the secondary MX for a customer. The customer connects to
&gt; our services several times a day automatically to get the mails to
&gt; his primary MX (We do not call his site when a mail for his domains
&gt; arrived). Our sendmail sends the mailqueue every 30 minutes. At the
&gt; moment he has to stay 30 minutes online to be sure that all mail is
&gt; gone to the primary MX.
&gt;
&gt; Is there a command that would initiate sendmail to send all the mails
&gt; now? The user has not root-privileges on our machine of course.

In the <quote>privacy flags</quote> section of sendmail.cf, there is a
definition Opgoaway,restrictqrun

Remove restrictqrun to allow non-root users to start the queue processing.
You might also like to rearrange the MXs. We are the 1st MX for our
customers like this, and we have defined:

# If we are the best MX for a host, try directly instead of generating
# local config error.
OwTrue

That way a remote site will deliver straight to you, without trying
the customer connection.  You then send to your customer.  Only works for
<quote>hosts</quote>, so you need to get your customer to name their mail
machine <quote>customer.com</quote> as well as
<quote>hostname.customer.com</quote> in the DNS.  Just put an A record in
the DNS for <quote>customer.com</quote>.</programlisting>

	  <para>Az idézet fordítása:</para>

	  <programlisting>&gt; Másodlagos MX rekordot biztosítunk az ügyfeleinknek.  Az ügyfelek ezután automatikusan
&gt; csatlakoznak naponta akár többször is a szolgáltatásunkhoz és leszedik az elsõdleges MX
&gt; rekordhoz tartozó leveleket.  (Nem szólunk neki, amikor a tartományához levél
&gt; érkezik.) A sendmail programunk minden 30 percben elküldi a sorban felhalmozódott
&gt; leveleket.  Tehát jelen pillanatban legalább 30 percig fenn kell lennie az ügyfélnek, hogy
&gt; rendben megkapja az elsõdlegesre MX rekordra.
&gt;
&gt; Létezik valamilyen parancs a sendmail programhoz, amellyel azonnal lekérhetjük az összes
&gt; levelünket?  A felhasználómnak természetesen nincsenek rendszergazdai jogosultságai az adott
&gt; gépen.

A sendmail.cf <quote>privacy flags</quote> beállításai között van egy definíció, az
Opgoaway,restrictqrun.

Vegyük ki innen a restrictqrun beállítást, amivel a nem root felhasználók is megindíthatják a
sor feldolgozását.  Valószínûleg az MX-ek átrendezésére is szükség lesz.  Mi vagyunk az elsõ MX
az ilyen típusú ügyfelek számára, és ezt adtuk meg:

# Ha mi vagyunk a legjobb MX a levél számára, akkor ne generáljunk
# helyi beállítási hibát, hanem próbálkozzunk közvetlenül.
OwTrue

Ezzel már a távoli gép közvetlenül nekünk küld anélkül, hogy próbálkozna az ügyfél kapcsolatával.
Ezt majd továbbküldjünk az ügyfélnek.  Ez csak hálózati nevek esetében mûködik, tehát az ügyfelünknek
el kell neveznie a leveleket fogadó gépét <quote>customer.com</quote>-nak, valamint a fel kell venni a
<quote>hostname.customer.com</quote> címet is a DNS-be.  Ehhez egyszerûen csak elegendõ egy A rekordot
betenni a <quote>customer.com</quote>-hoz.</programlisting>

	</answer>
      </qandaentry>

      <qandaentry>
	<question>
	  <para>Miért kapok folyton <errorname>Relaying
	    Denied</errorname> hibát, amikor más
	    gépekrõl küldök levelet?</para>
	</question>

	<answer>
	  <para>A &os; alapértelmezett telepítése
	    során a <application>sendmail</application>
	    úgy állítódik be, hogy csak
	    arról a géprõl küldhetünk vele
	    levelet, ahol fut.  Például, ha
	    <acronym>POP</acronym> szerver is elérhetõ,
	    akkor a felhasználók meg tudják
	    nézni a leveleiket az iskolából,
	    munkából vagy bármilyen más
	    távoli helyrõl, de leveleket onnan
	    továbbra sem tudnak küldeni.
	    Általában pár pillanattal a
	    próbálkozás után a
	    <application>MAILER-DAEMON</application> küldeni fog
	    egy <errorname>5.7 Relaying Denied</errorname>
	    (<errorname>5.7 A továbbítás nem
	    engedélyezett</errorname>) üzenetet.</para>

	  <para>Több lehetõségünk is van ennek
	    megkerülésére.  Az a legegyszerûbb
	    módszer, ha az internet-szolgáltatónk
	    címét felvesszük az
	    <filename>/etc/mail/relay-domains</filename>
	    állományba.  Például
	    így:</para>

	  <screen>&prompt.root; <userinput>echo "<replaceable>az.internet.szolgáltató.net</replaceable>" &gt; /etc/mail/relay-domains</userinput></screen>

	  <para>Az állomány létrehozása vagy
	    módosítása után újra kell
	    indítanunk a <application>sendmail</application>
	    programot.  Ez remekül mûködik abban az
	    esetben, ha rendszergazdák vagyunk és nem
	    akarunk a helyi géprõl levelet küldeni,
	    vagy egy másik gépen vagy akár
	    másik internet-szolgáltatóval akarunk
	    valamilyen kattingatós levelezõ programot
	    használni.  Olyankor is nagyon hasznos lehet, amikor
	    csak egy vagy két e-mail
	    hozzáférést állítottunk
	    be.  Ha egyszerre több címet is fel
	    szeretnénk venni, akkor nyissuk meg ezt az
	    állományt a kedvenc
	    szövegszerkesztõnkkel és írjuk be a
	    tartományokat, soronként egyet:</para>

	  <programlisting>saját.internet.szolgáltató.net
másik.internet.szolgáltató.com
felhasználók-internet.szolgáltató.ja
www.minta.org</programlisting>

	  <para>Innentõl kezdve a listában szereplõ
	    bármelyik géprõl tudunk levelet
	    küldeni (feltéve, hogy az adott
	    felhasználó hozzáfér a
	    gépünkhöz).  Ezzel
	    gyönyörûen megoldhatjuk, hogy a
	    felhasználóink képesek legyenek
	    távolról is levelet küldeni a
	    rendszerünkön keresztül anélkül,
	    hogy mások pedig szemetet küldenének
	    át rajtunk.</para>

	</answer>
      </qandaentry>
    </qandaset>
  </sect1>

  <sect1 id="mail-advanced">
    <title>Komolyabb témák</title>

    <para>A következõ szakaszban szóba kerülnek
      olyan komolyabb témák, mint például a
      levelek konfigurációja és a levelezés
      beállítása az egész tartomány
      számára.</para>

    <sect2 id="mail-config">
      <title>Alapvetõ beállítások</title>

      <indexterm>
	<primary>e-mail</primary>
	<secondary>beállítás</secondary>
      </indexterm>

      <para>Alapból képesnek kell lennünk leveleket
	küldeni külsõ gépekre egészen
	addig, amíg az <filename>/etc/resolv.conf</filename>
	állomány a megfelelõ
	beállításokat tartalmazza vagy egy
	saját névszervert futtatunk.  Ha
	szeretnénk, hogy a gépünkre
	érkezõ levelek elérjék a &os;-s
	gépünkön futó
	levéltovábbító
	ügynököt (például a
	<application>sendmail</application> programot), akkor erre
	két módszer kínálkozik:</para>

      <itemizedlist>
	<listitem>
	  <para>Futtassunk saját névszervert és
	    hozzunk létre magunknak egy tartományt.
	    Például <hostid
	    role="domainname">FreeBSD.org</hostid>.</para>
	</listitem>

	<listitem>
	  <para>Közvetlenül a gépünkre
	    küldessük a leveleket.  Ezt úgy
	    tehetjük meg, ha egybõl a
	    gépünkhöz tartozó DNS névre
	    küldetjük a leveleket.  Például az
	    <hostid role="fqdn">enyem.FreeBSD.org</hostid>
	    címre.</para>
	</listitem>
      </itemizedlist>

      <indexterm><primary>SMTP</primary></indexterm>

      <para>Függetlenül attól, hogy a fentiek
	közül melyik megoldást választjuk, a
	levelek csak akkor tudnak eljutni közvetlenül a
	gépünkre, ha állandó, statikus
	IP-címmel rendelkezünk (tehát nem dinamikus
	címmel, amit általában a
	betárcsázós PPP kapcsolatokhoz szoktak
	kiosztani).  Ha tûzfal mögött vagyunk, akkor
	valamilyen módon felénk kell
	irányítani az SMTP forgalmat is.  Ha
	közvetlenül a gépünkön akarjuk
	fogadni a leveleket, akkor a következõ kettõ
	közül az egyik mindenképpen kelleni fog:</para>

      <itemizedlist>
	<indexterm><primary>MX rekord</primary></indexterm>
	<listitem>
	  <para>Gondoskodjunk róla, hogy a hozzánk
	    tartozó DNS-ben (legkisebb sorszámú) MX
	    rekord a gépünk IP-címére
	    mutat.</para>
	</listitem>

	<listitem>
	  <para>Gondoskodjunk róla, hogy a hozzánk
	    tartozó DNS-ben nincs semmilyen MX rekord a
	    gépünkhöz.</para>
	</listitem>
      </itemizedlist>

      <para>A fentiek közül bármelyik elég
	ahhoz, hogy közvetlenül a gépünkre
	érkezzen meg a levél.</para>

      <para>Próbáljuk ki:</para>

      <screen>&prompt.root; <userinput>hostname</userinput>
enyem.FreeBSD.org
&prompt.root; <userinput>host enyem.FreeBSD.org</userinput>
enyem.FreeBSD.org has address 204.216.27.XX</screen>

      <para>Ha ezt látjuk, akkor minden gond nélkül
	lehet küldeni levelet a <email
	role="nolink">nevem@enyem.FreeBSD.org</email> a címre
	(feltételezve, hogy a <application>sendmail</application>
	megfelelõen mûködik az <hostid
	role="fqdn">enyem.FreeBSD.org</hostid> címen).</para>

      <para>Ha viszont ehhez hasonlót tapasztalunk:</para>

      <screen>&prompt.root; <userinput>host enyem.FreeBSD.org</userinput>
enyem.FreeBSD.org has address 204.216.27.XX
enyem.FreeBSD.org mail is handled (pri=10) by kozpont.FreeBSD.org</screen>

      <para>A gépünkre (<hostid
	role="fqdn">enyem.FreeBSD.org</hostid>) küldött
	összes levelet a <hostid>kozpont</hostid> szedi össze
	ugyanazon felhasználói névvel ahelyett,
	hogy közvetlenül a gépünkre küldeni
	ezeket.</para>

      <para>Az iménti adatokat a DNS szerver határozza
	meg.  A levelek továbbításával
	kapcsolatos információkat az
	<emphasis>MX</emphasis> mint <emphasis>M</emphasis>ail
	e<emphasis>X</emphasis>change DNS-rekord tárolja.  Ha
	nincs ilyen MX rekord, akkor az IP-cím alapján
	közvetlenül az adott géphez kerül a
	levél.</para>

      <para>Például a <hostid
	role="fqdn">freefall.FreeBSD.org</hostid> MX rekordja
	hajdanán így nézett ki:</para>

      <programlisting>freefall		MX	30	mail.crl.net
freefall		MX	40	agora.rdrop.com
freefall		MX	10	freefall.FreeBSD.org
freefall		MX	20	who.cdrom.com</programlisting>

      <para>Láthatjuk, hogy a <hostid>freefall</hostid>
	esetében több MX bejegyzés is szerepel.  A
	legalacsonyabb MX-számú gép fogja kapni az
	erre a címre beérkezõ leveleket, amennyiben
	elérhetõ.  Ha valamilyen okból nem
	érhetõ el, akkor helyette ideiglenesen a
	többiek (melyeket néha csak <quote>tartalék
	MX-eknek</quote> neveznek) veszik át a levelet és
	átadják a legalacsonyabb számúnak,
	amint az újra elérhetõvé
	válik.</para>

      <para>A tartalék jelleggel megadott MX gépek akkor
	érnek ténylegesen valamit, ha teljesen
	máshonnan csatlakoznak az internethez.  Az internet
	szolgáltató vagy egy ismerõsünk
	gépe valószínûleg minden
	további nélkül segít ennek
	megoldásában.</para>

    </sect2>

    <sect2 id="mail-domain">
      <title>Egy egész tartomány leveleinek
	kezelése</title>

      <para>Egy levelezõ szerver
	beállításához valahogy meg kell
	tudnunk oldalni, hogy a különbözõ
	munkaállomásokra küldött levelek
	közvetlenül hozzá fussanak be.  Alapvetõen
	tehát arról lenne szó, hogy a
	tartományunkon (ez ebben az esetben a <hostid
	role="fqdn">*.FreeBSD.org</hostid>) belüli gépekre
	címzett levelekre ez a gép <quote>tart
	igényt</quote> és így ezek ide
	irányítódnak át, majd a
	felhasználók errõl a központi
	levelezõ szerverrõl kapják meg a
	leveleiket.</para>

      <indexterm><primary>DNS</primary></indexterm>

      <para>Az életünk
	megkönnyítéséhez minden
	felhasználónak létrehozzuk a saját
	<emphasis>felhasználói nevét</emphasis> a
	levelezõ szerveren is.  Ezt az &man.adduser.8; paranccsal
	gyorsan el is végezhetjük.</para>

      <para>A levelezõ szerver lesz a hálózat
	összes munkaállomásához kirendelt
	levélváltó.  Ezt a DNS
	beállításai között így
	adhatjuk meg:</para>

      <programlisting>enyem.FreeBSD.org	A	204.216.27.XX		; Munkaállomás
			MX	10 kozpont.FreeBSD.org	; Levelezõ szerver</programlisting>

      <para>Ezzel lényegében az A rekord figyelmen
	kívül hagyásával
	átirányítjuk a munkaállomások
	számára érkezõ összes levelet a
	levelezõ szerverre.  A levelek tehát az MX rekord
	által mutatott címre mennek ki.</para>

      <para>Ezt önállóan nem tudjuk elvégezni,
	hacsak nem futattunk egy saját DNS szervert.  Ha nincsen
	vagy nem is tudunk DNS szervert futtatni, akkor ebben a
	kérdésben egyeztessünk az
	internet-szolgáltatónkkal vagy bárkivel,
	aki a DNS beállításaiért
	felelõs.</para>

      <para>Ha virtuális e-mail címket is kezelünk,
	akkor a most következõ információ
	még a hasznunkra lehet.  A példa
	kedvéért most feltesszük, hogy a
	tartományunkban van egy ügyfelünk, jelen
	esetben az <hostid role="domainname">ugyfel1.org</hostid>,
	és azt akarjuk, hogy az <hostid
	role="fqdn">ugyfel1.org</hostid> címére
	küldött levelek a saját levelezõ
	szerverünkre kerüljenek át, a <hostid
	role="fqdn">level.sajat.com</hostid> címre.  A DNS-t
	ehhez így kell beállítani:</para>

      <programlisting>ugyfel1.org		MX	10	level.sajat.com</programlisting>

      <para>Ha csak az <hostid role="domainname">ugyfel1.org</hostid>
	levelezését akarjuk kezelni, akkor ahhoz
	<emphasis>nem</emphasis> kell külön A rekord.</para>

      <note>
	<para>Vigyázzunk, mert az <hostid
	  role="domainname">ugyfel1.org</hostid> csak akkor
	  pingelhetõ, ha létezik hozzá A
	  rekord.</para>
      </note>

      <para>Befejezésül a levelezõ
	szerverünkön futó
	<application>sendmail</application> számára is fel
	kell tárnunk, hogy milyen tartományokhoz
	és/vagy hálózati nevekhez fogadjon
	leveleket.  Ezt több módon is
	elvégezhetjük.  A következõk
	bármelyik megfelel erre a célra:</para>

      <itemizedlist>
	<listitem>
	  <para>A <literal>FEATURE(use_cw_file)</literal>
	    használata esetén vegyük fel a
	    címeket az
	    <filename>/etc/mail/local-host-names</filename>
	    állományba.  Ha a
	    <application>sendmail</application> 8.10 elõtti
	    változatai esetében ehhez az
	    <filename>/etc/sendmail.cw</filename>
	    állományra lesz
	    szükségünk.</para>
	</listitem>

	<listitem>
	  <para>Tegyük be a <literal>Cwsajat.cimunk.com</literal>
	    sort az <filename>/etc/sendmail.cf</filename> vagy a
	    <application>sendmail</application> 8.10 és
	    késõbbi változatai esetén az
	    <filename>/etc/mail/sendmail.cf</filename>
	    állományba.</para>
	</listitem>
      </itemizedlist>

    </sect2>
  </sect1>

  <sect1 id="SMTP-UUCP">
    <title>SMTP és az UUCP</title>

    <para>A &os;-hez tartozó <application>sendmail</application>
      olyan gépek számára lett kialakítva,
      amelyek közvetlenül az internethez csatlakoznak.  Az
      UUCP használatával levelezõ rendszerek
      számára egy másik konfigurációs
      állományt kell telepíteni a
      <application>sendmail</application> számára.</para>

    <para>Az <filename>/etc/mail/sendmail.cf</filename>
      állítása kézzel
      egyáltalán nem könnyû.  A
      <application>sendmail</application> 8.  változata
      ráadásul a konfigurációs
      állományokat az &man.m4.1; elõfeldolgozó
      segítségével gyártja le, ahol a
      tényleges beállítások egy magasabb
      absztrakciós szinten jelennek meg.  Az &man.m4.1;
      típusú konfigurációs
      állományok a
      <filename>/usr/share/sendmail/cf</filename>
      könyvtárban találhatóak.  A
      <filename>cf</filename> alkönyvtárban levõ
      <filename>README</filename> állomány igyekszik a
      felhasználót bevezetni az &man.m4.1; alapú
      beállítások világába.</para>

    <para>A <literal>mailertable</literal> nevû
      lehetõség használatával tudjuk a
      legjobban támogatni az UUCP protokollon keresztüli
      kézbesítést.  Ezzel felépül egy
      olyan adatbázis, amelyet a
      <application>sendmail</application> fel tud használni a
      továbbítást érintõ
      döntésekben.</para>

    <para>Ehhez elsõként hozzuk is létre a
      saját <filename>.mc</filename> állományunkat.
      Ehhez a <filename>/usr/share/sendmail/cf/cf</filename>
      könyvtár tartalmaz néhány
      példát.  Hívjuk most ezt az
      állomnyunkat <filename>ize.mc</filename> néven.  A
      következõ módszerrel tudjuk egy valós
      <filename>sendmail.cf</filename> állománnyá
      alakítani:</para>

    <screen>&prompt.root; <userinput>cd /etc/mail</userinput>
&prompt.root; <userinput>make ize.cf</userinput>
&prompt.root; <userinput>cp ize.cf /etc/mail/sendmail.cf</userinput></screen>

    <para>Egy átlagos <filename>.mc</filename>
      állomány egyébként valahogy így
      épül fel:</para>

    <programlisting>VERSIONID(`<replaceable>verziószám</replaceable>') OSTYPE(bsd4.4)

FEATURE(accept_unresolvable_domains)
FEATURE(nocanonify)
FEATURE(mailertable, `hash -o /etc/mail/mailertable')

define(`UUCP_RELAY', <replaceable>sajat.uucp.relay</replaceable>)
define(`UUCP_MAX_SIZE', 200000)
define(`confDONT_PROBE_INTERFACES')

MAILER(local)
MAILER(smtp)
MAILER(uucp)

Cw    <replaceable>sajat.al.nev</replaceable>
Cw    <replaceable>azuucpgepneve.UUCP</replaceable></programlisting>

    <para>Az <literal>accept_unresolvable_domains</literal>,
      <literal>nocanonify</literal> és
      <literal>confDONT_PROBE_INTERFACES</literal>
      lehetõségekre hivatkozó sorok
      megakadályozzák, hogy a levél
      kézbesítésében a DNS is szerepet
      játsszon.  Az <literal>UUCP_RELAY</literal> az UUCP
      alapú kézbesítés
      támogatását engedélyezi.
      Egyszerûen csak írjunk ide egy internetes
      hálózati nevet, amely képes feldolgozni az
      .UUCP áltartomány címeit.  Az esetek
      többségében ide az
      internet-szolgáltatónk levelek
      továbbküldéséért felelõs
      gépe kerül.</para>

    <para>Miután ezzel végeztünk,
      szükségünk lesz még az
      <filename>/etc/mail/mailertable</filename>
      állományra is.  Ha a külvilág
      felé csak egyetlen összeköttetést
      használunk a levelekhez, akkor az alábbi pontosan
      megfelel:</para>

    <programlisting>#
# makemap hash /etc/mail/mailertable.db &lt; /etc/mail/mailertable
.                             uucp-dom:<replaceable>sajat.uucp.relay</replaceable></programlisting>

    <para>Egy bonyolultabb példa pedig így néz
      ki:</para>

    <programlisting>#
# makemap hash /etc/mail/mailertable.db &lt; /etc/mail/mailertable
#
horus.interface-business.de   uucp-dom:horus
.interface-business.de        uucp-dom:if-bus
interface-business.de         uucp-dom:if-bus
.heep.sax.de                  smtp8:%1
horus.UUCP                    uucp-dom:horus
if-bus.UUCP                   uucp-dom:if-bus
.                             uucp-dom:</programlisting>

    <para>Az elsõ három sor azokat a speciális
      eseteket kezeli, ahol a tartomány felé
      küldött levelek nem az alapértelmezett
      úton visszük tovább, hanem valamelyik UUCP
      szomszéd felé és így <quote>le tudjuk
      rövidíteni</quote> a kézbesítés
      útvonalát.  Az ezeket követõ sor dolgozza
      fel a helyi Ethernet tartomány felé STMP protokollal
      továbbítható leveleket.  Végül az
      UUCP szomszédokat is felsoroljuk az .UUCP
      áltartomány jelölése szerint, így
      megengedjük, hogy a
      <literal><replaceable>uucp-szomszéd</replaceable>!
      <replaceable>címzett</replaceable></literal>
      felülbírálja az alapértelmezett
      szabályokat.  Az utolsó sorban mindig egyetlen pont
      szerepel, ami minden másra illeszkedik, így az UUCP
      kézbesítés egy olyan UUCP szomszéd
      felé halad, amely a világ felé egy
      univerzális levelezõ átjárónak
      tekinthetõ.  A <literal>uucp-dom:</literal> kulcsszó
      mögött szereplõ összes csomópont
      nevének érvényes UUCP szomszédra kell
      utalnia, amelyet a <command>uuname</command> paranccsal le is
      tudunk ellenõrizni.</para>

    <para>A feladatból már csak annyi maradt hátra,
      hogy használat elõtt ezt az állományt
      át kell alakítani DBM adatbázis
      formátumba.  Az ehhez szükséges parancsot
      érdemes <filename>mailertable</filename>
      állomány elejére bejegyzésben
      felírni.  A <filename>mailertable</filename>
      megváltoztatásakor mindig le kell futtatni ezt a
      parancsot.</para>

    <para>Utolsó jótanács: ha nem lennénk
      biztosak valamelyik kézbesítési
      útvonal mûködésében, ne
      felejtsük el a <application>sendmail</application>
      <option>-bt</option> beállítását.
      Ezzel a <application>sendmail</application> az ún.
      <emphasis>címtesztelõ módban</emphasis>
      (address test mode) indul el.  Gépeljük be, hogy
      <literal>3,0</literal>, majd írjuk be a tesztelni
      kívánt címet.  Az utolsó sorban
      láthatjuk a felhasznált belsõ
      levéltovábbító
      ügynököt, a célgépet, amellyel ezt
      meghívjuk, és a (valószínûleg az
      átfordított) címet.  Innen a <keycombo
      action="simul"><keycap>Ctrl</keycap><keycap>D</keycap></keycombo>
      billentyûkombinációval léphetünk
      ki.</para>

    <screen>&prompt.user; <userinput>sendmail -bt</userinput>
ADDRESS TEST MODE (ruleset 3 NOT automatically invoked)
Enter &lt;ruleset&gt; &lt;address&gt;
<prompt>&gt;</prompt> <userinput>3,0 ize@pelda.com</userinput>
canonify           input: ize @ pelda . com
...
parse            returns: $# uucp-dom $@ <replaceable>sajat.uucp.relay</replaceable> $: ize &lt; @ pelda . com . &gt;
<prompt>&gt;</prompt> <userinput>^D</userinput></screen>

  </sect1>

  <sect1 id="outgoing-only">
    <sect1info>
      <authorgroup>
	<author>
	  <firstname>Bill</firstname>
	  <surname>Moran</surname>
	  <contrib>Készítette: </contrib>
	</author>
      </authorgroup>
    </sect1info>

    <title>Csak küldés
      beállítása</title>

    <para>Gyakran elõfordulhat, hogy csak leveleket akarunk
      továbbküldeni.  Mint például:</para>

    <itemizedlist>
      <listitem>
	<para>Asztali számítógépünk
	  van, de használni akarunk olyan programokat, mint
	  például a &man.send-pr.1;.  Ehhez az
	  internet-szolgáltatón keresztül kell
	  továbbküldeni a levelet.</para>
      </listitem>

      <listitem>
	<para>A számítógépünk egy olyan
	  szerver, amely nem helyben kezeli a leveleket, ezért az
	  összeset átküldi feldolgozásra.</para>
      </listitem>
    </itemizedlist>

    <para>Szinte bármelyik levélküldõ
      ügynök képes betölteni ezt az ûrt.
      Sajnos eléggé bonyolult helyesen
      beállítani úgy egy bármire
      képes levélküldõt, hogy egyszerûen
      csak szabaduljon meg a levelektõl.  Ilyenkor a
      <application>sendmail</application> vagy a
      <application>postfix</application> használatával
      tulajdonképpen ágyúval lövünk
      verébre.</para>

    <para>Továbbá, ha egy átlagos
      internet-hozzáféréssel rendelkezünk,
      adódhat, hogy a szerzõdés egyszerûen
      tiltja a <quote>levelezõ szerver</quote>
      futtatását.</para>

    <para>Legegyszerûbben úgy tudjuk
      kielégíteni az ilyen jellegû igényeket,
      ha feltelepítjük a <filename
      role="package">mail/ssmtp</filename> portot.  A
      <username>root</username> felhasználóval adjuk ki a
      következõ parancsokat:</para>

    <screen>&prompt.root; <userinput>cd /usr/ports/mail/ssmtp</userinput>
&prompt.root; <userinput>make install replace clean</userinput></screen>

    <para>Telepítése után a <filename
      role="package">mail/ssmtp</filename> portot a mindössze
      négysoros
      <filename>/usr/local/etc/ssmtp/ssmtp.conf</filename>
      állománnyal állíthatjuk be:</para>

    <programlisting>root=valodiemail@minta.com
mailhub=level.minta.com
rewriteDomain=minta.com
hostname=_GEPNEV_</programlisting>

    <para>A <username>root</username> felhasználó
      számára feltétlenül egy valódi
      e-mail címet adjuk meg.  A <hostid
      role="fqdn">level.minta.com</hostid> helyére az
      internet-szolgáltatónk kimenõ leveleket
      továbbító szerverét adjuk meg
      (bizonyos szolgáltatók ezt <quote>kimenõ
      levelezõ szervernek</quote> vagy <quote>SMTP
      szervernek</quote> nevezik).</para>

    <para>Ne felejtsük el <application>sendmail</application>
      démont sem letiltani, beleértve a kimenõ
      levelek kezelését.  Ennek részleteit
      lásd a <xref linkend="mail-disable-sendmail"/>ban.</para>

    <para>A <filename role="package">mail/ssmtp</filename>
      használatánál még adhatunk meg
      további beállításokat is.  A
      <filename>/usr/local/etc/ssmtp</filename>
      állományban vagy az <application>ssmtp</application>
      man oldalán találhatunk példákat
      és olvashatunk bõvebben a
      témáról.</para>

    <para>Az <application>ssmtp</application> ilyen fajta
      beállításával a
      számítógépünkön levõ
      szoftverek is helyesen fognak mûködni, miközben nem
      sértjük meg az internet-szolgáltató
      elõírásait és nem tesszük
      lehetõvé, hogy a
      számítógépünkrõl
      levélszemetet küldhessenek.</para>

  </sect1>

  <sect1 id="SMTP-dialup">
    <title>Levelezés betárcsázós
      kapcsolattal</title>

    <para>Ha statikus IP-címünk van, akkor az
      alapértelmezett beállítások
      tökéletesen megfelelõek számunkra.
      Csupán a gépünkhöz tartozó
      internetes címet kell megadnunk a gépünk
      nevének és a <application>sendmail</application>
      elvégzi a többit.</para>

    <para>Ha viszont dinamikusan kiosztott IP-címmel
      rendelkezünk és betárcsázós
      <acronym>PPP</acronym> kapcsolaton keresztül csatlakozunk az
      internethez, akkor valószínûleg az
      internet-szolgáltató levelezõ szerverén
      van egy postaládánk.  Most tegyük fel, hogy a
      internet-szolgáltató tartománya a <hostid
      role="domainname">szolgaltato.net</hostid> és a
      felhasználói név a
      <username>felhasznalo</username>, a gépünk neve pedig
      <hostid role="fqdn">otthoni.bsdm</hostid>, valamint az
      internet-szolgáltató részérõl
      levelezésre a <hostid role="fqdn">
      relay.szolgaltato.net</hostid> gépet
      használhatjuk.</para>

    <para>A postaládánkból úgy tudjuk
      letölteni a leveleket, ha telepítünk hozzá
      egy programot.  Erre a feladatra a
      <application>fetchmail</application> hibátlanul alkalmas,
      mivel több különbözõ protokollt ismer.
      Ez a program csomagként vagy a
      Portgyûjteménybõl (<filename
      role="package">mail/fetchmail</filename>) is elérhetõ.
      Az internet-szolgáltatók erre
      általában a <acronym>POP</acronym> protokollt
      ajánlják fel.  Ha a felhasználói
      <acronym>PPP</acronym> alkalmazást használjuk,
      állítsuk be az
      <filename>/etc/ppp/ppp.linkup</filename> állományt a
      következõ módon és így a
      csatlakozáskor maguktól letöltõdnek a
      leveleink:</para>

    <programlisting>MYADDR:
  !bg su felhasznalo -c fetchmail</programlisting>

    <para>Ha a <application>sendmail</application>
      segítségével küldjük tovább
      a leveleket a nem helyi hozzáférések
      felé (ahogy azt lentebb is láthatjuk), akkor minden
      bizonnyal a csatlakozáskor arra is
      szükségünk lesz, hogy a leveleket
      tároló sor is feldolgozódjon.  Ezt úgy
      oldhatjuk meg, ha az <filename>/etc/ppp/ppp.linkup</filename>
      állományba a <command>fetchmail</command> parancs
      után a következõt tesszük:</para>

    <programlisting>  !bg su felhasznalo -c "sendmail -q"</programlisting>

    <para>Ez a példa feltételezi, hogy az <hostid
      role="fqdn">otthoni.bsdm</hostid> gépen van egy
      <username>felhasznalo</username> nevû
      felhasználónk.  Az <hostid
      role="fqdn">otthoni.bsdm</hostid> gépen a
      <username>felhasznalo</username> felhasználói
      könyvtárában hozzunk létre egy
      <filename>.fetchmailrc</filename> állományt:</para>

    <programlisting>poll szolgaltato.net protocol pop3 fetchall pass TitkosJelszo</programlisting>

    <para>Ezt az állományt csak és
      kizárólag a <username>felhasznalo</username>
      olvashatja, mivel szerepel benne a hozzá tartozó
      <literal>TitkosJelszo</literal>.</para>

    <para>Úgy tudunk a megfelelõ <literal>from:</literal>
      fejléccel küldeni, ha felvilágosítjuk a
      <application>sendmail</application> programot, hogy ne az
      <email>felhasznalo@otthoni.bsdm</email> címet, hanem a
      <email>felhasznalo@szolgaltato.net</email> címet
      használja.  Sõt, a gyorsítás
      kedvéért a <application>sendmail</application>
      számára érdemes elárulni, hogy a
      <hostid role="fqdn">relay.szolgaltato.net</hostid> címen
      keresztül küldjön.</para>

    <para>A munka elvégzéséhez elegendõ az
      alábbi <filename>.mc</filename>
      állomány:</para>

    <programlisting>VERSIONID(`otthoni.bsdm.mc 1.0')
OSTYPE(bsd4.4)dnl
FEATURE(nouucp)dnl
MAILER(local)dnl
MAILER(smtp)dnl
Cwlocalhost
Cwotthoni.bsdm
MASQUERADE_AS(`szolgaltato.net')dnl
FEATURE(allmasquerade)dnl
FEATURE(masquerade_envelope)dnl
FEATURE(nocanonify)dnl
FEATURE(nodns)dnl
define(`SMART_HOST', `relay.szolgaltato.net')
Dmotthoni.bsdm
define(`confDOMAIN_NAME',`otthoni.bsdm')dnl
define(`confDELIVERY_MODE',`deferred')dnl</programlisting>

    <para>Az elõzõ szakaszban találhatjuk meg annak a
      módját, hogy miként varázsoljunk
      ebbõl az <filename>.mc</filename>
      állományból egy
      <filename>sendmail.cf</filename> állományt.  A
      <filename>sendmail.cf</filename> frissítése
      után pedig ne felejtsük el a
      <application>sendmail</application>
      újraindítását!</para>

  </sect1>

  <sect1 id="SMTP-Auth">
    <sect1info>
    <authorgroup>
      <author>
	<firstname>James</firstname>
	<surname>Gorham</surname>
	<contrib>Írta: </contrib>
      </author>
    </authorgroup>
    </sect1info>

    <title>Az SMTP hitelesítése</title>

    <para>Levelezõ szerverünkön az
      <acronym>SMTP</acronym> protokoll
      hitelesítésének (<acronym>SMTP</acronym>
      Authentication) engedélyezése több
      szempontból is elõnyökkel bír.  Az
      <acronym>SMTP</acronym> hitelesítésének
      bekapcsolása egy újabb réteget képez a
      <application>sendmail</application> védelmében,
      és az olyan állandóan mozgásban
      levõ felhasználók számára is
      megoldást nyújt, akik anélkül
      képesek használni ugyanazt a levelezõ szervert,
      hogy minden alkalommal újrakonfigurálnák a
      levelezõ kliensüket.</para>

    <procedure>
      <step>
	<para>Telepítsük fel a <filename
	  role="package">security/cyrus-sasl2</filename> portot.  A
	  <filename role="package">security/cyrus-sasl2</filename> port
	  több fordítási idejû
	  beállítást támogat.  Itt most az
	  <acronym>SMTP</acronym> hitelesítését
	  fogjuk használni, ezért gondoskodjunk a
	  <option>LOGIN</option> opció
	  engedélyezésérõl.</para>
      </step>

      <step>
	<para>A <filename role="package">security/cyrus-sasl2</filename>
	  telepítés után nyissuk meg
	  szerkesztésre a
	  <filename>/usr/local/lib/sasl2/Sendmail.conf</filename>
	  állományt (vagy ha még nem
	  létezne, hozzuk létre), és benne
	  vegyük fel a következõ sort:</para>

	<programlisting>pwcheck_method: saslauthd</programlisting>
      </step>

      <step>
	<para>Ezt követõen telepítsük a <filename
	  role="package">security/cyrus-sasl2-saslauthd</filename>
	  portot, és tegyük bele az
	  <filename>/etc/rc.conf</filename> állományba ezt
	  a sort:</para>

	<programlisting>saslauthd_enable="YES"</programlisting>

	<para>Végezetül indítsuk el a saslauthd
	  démont:</para>

	<screen>&prompt.root; <userinput>/usr/local/etc/rc.d/saslauthd start</userinput></screen>

	<para>Ez a démon fog közvetíteni a
	  <application>sendmail</application> és a &os;
	  <filename>passwd</filename> adatbázisa közti
	  hitelesítésben.  Ezzel elkerülhetjük
	  az új felhasználói nevek és
	  jelszavak felvételét az <acronym>SMTP</acronym>
	  hitelesítés használatához,
	  így a hozzáférések és a
	  levelezés jelszava ugyanaz marad.</para>
      </step>

      <step>
	<para>Most pedig írjuk hozzá az alábbi
	  sorokat az <filename>/etc/make.conf</filename>
	  állományhoz:</para>

	<programlisting>SENDMAIL_CFLAGS=-I/usr/local/include/sasl -DSASL
SENDMAIL_LDFLAGS=-L/usr/local/lib
SENDMAIL_LDADD=-lsasl2</programlisting>

	<para>Ezek a sorok állítják be a
	  <application>sendmail</application> számára,
	  hogy fordítás közben a <filename
	  role="package">cyrus-sasl2</filename> függvényeit
	  használja.  A <application>sendmail</application>
	  újrafordítása elõtt
	  mindenképpen legyen fenn a <filename
	  role="package">cyrus-sasl2</filename> port.</para>
      </step>

      <step>
	<para>A <application>sendmail</application>
	  újrafordítását a
	  következõ parancsok
	  végrehajtásával intézhetjük
	  el:</para>

	<screen>&prompt.root; <userinput>cd /usr/src/lib/libsmutil</userinput>
&prompt.root; <userinput>make cleandir && make obj && make</userinput>
&prompt.root; <userinput>cd /usr/src/lib/libsm</userinput>
&prompt.root; <userinput>make cleandir && make obj && make</userinput>
&prompt.root; <userinput>cd /usr/src/usr.sbin/sendmail</userinput>
&prompt.root; <userinput>make cleandir && make obj && make && make install</userinput></screen>

	<para>A <application>sendmail</application>
	  fordítása esetén semmilyen
	  problémának nem szabadna elõfordulnia,
	  kivéve ha a <filename>/usr/src</filename>
	  könyvtárat és a szükséges
	  osztott könyvtárakat nem változtatjuk
	  idõközben túlságosan gyakran.</para>
      </step>

      <step>
	<para>A <application>sendmail</application>
	  lefordítása és
	  újratelepítése után
	  szerkesszük át az
	  <filename>/etc/mail/freebsd.mc</filename>
	  állományt (vagy azt az <filename>.mc</filename>
	  állományt, amelyet éppen
	  használunk).  Sok rendszergazda a &man.hostname.1;
	  parancs válaszát használja fel az
	  <filename>.mc</filename> típusú
	  állományok egyedi elnevezéséhez).
	  Írjuk bele a következõ sorokat:</para>

	<programlisting>dnl set SASL options
TRUST_AUTH_MECH(`GSSAPI DIGEST-MD5 CRAM-MD5 LOGIN')dnl
define(`confAUTH_MECHANISMS', `GSSAPI DIGEST-MD5 CRAM-MD5 LOGIN')dnl</programlisting>

	<para>Ezek állítják be a
	  <application>sendmail</application> számára a
	  felhasználók hitelesítésére
	  alkalmas különbözõ módszereket.  Ha
	  a <application>pwcheck</application> módszer helyett
	  valami mást akarunk használni, akkor
	  járjunk utána a
	  dokumentációban.</para>
      </step>

      <step>
	<para>Zárásul futassuk le a &man.make.1; parancsot
	  az <filename>/etc/mail</filename> könyvtárban.
	  Így lefut az új <filename>.mc</filename>
	  állományunk és létrejön egy
	  <filename>freebsd.cf</filename> (vagy amilyen nevet az
	  <filename>.mc</filename> állománynak megadtunk)
	  <filename>.cf</filename> állomány.
	  Ezután a <command>make install restart</command>
	  parancs kiadásával másoltassuk át
	  ezt a <filename>sendmail.cf</filename> helyére
	  és szabályosan indítassuk újra a
	  <application>sendmail</application>
	  szolgáltatást.  A folyamatról
	  részletesebb tájékoztatást az
	  <filename>/etc/mail/Makefile</filename> állomány
	  tud nyújtani.</para>
      </step>
    </procedure>

    <para>Ha eddig minden a legnagyobb rendben történt,
      akkor most már képesek vagyunk bejelentkezési
      információt is átadni a levelezõ
      kliensnek és elküldeni egy tesztüzenetet.  A
      hibák kiszûréséhez
      állítsuk a <application>sendmail</application>
      <option>LogLevel</option> opcióját az 13
      értékre és figyeljük a
      <filename>/var/log/maillog</filename>
      állományt.</para>

    <para>További felvilágosításért
      olvassuk el a <application>sendmail</application><ulink
      url="http://www.sendmail.org/~ca/email/auth.html">
      <acronym>SMTP</acronym> hitelesítéssel</ulink>
      foglalkozó oldalát (angolul).</para>

  </sect1>

  <sect1 id="mail-agents">
    <sect1info>
      <authorgroup>
	<author>
	  <firstname>Marc</firstname>
	  <surname>Silver</surname>
	  <contrib>Készítette: </contrib>
	</author>
      </authorgroup>
    </sect1info>

    <title>Levelezõ kliensek</title>

    <indexterm><primary>levelezõ kliensek</primary></indexterm>

    <para>A levelezõ kliens (Mail User Agent,
      <acronym>MUA</acronym>) egy olyan alkalmazás, amelyik
      elektronikus levelek küldésére és
      fogadására használható.
      Azonkívül, ahogy az e-mail
      <quote>fejlõdik</quote> és egyre bonyolultabbá
      válik, a levelezõ kliensek is egyre inkább
      erõsebbé válnak abban a tekintetben, ahogy az
      e-maileket kezelik.  Ezzel együtt a
      felhasználók is egyre több
      lehetõséget és rugalmasságot kapnak.  A
      &os; számos levelezõ klienst támogat,
      mindegyikük könnyedén telepíthetõ a
      <link linkend="ports">&os; Portgyûjteménye</link>
      segítségével.  A felhasználók
      választhatnak a grafikus kliensek, mint
      például az <application>evolution</application> vagy
      a <application>balsa</application> és a konzolos kliensek,
      például a <application>mutt</application>,
      <application>pine</application> vagy <command>mail</command>
      között, esetleg használhatják a nagyobb
      szervezetek részérõl felkínált
      webes felületeket is.</para>

    <sect2 id="mail-command">
      <title>mail</title>

      <para>A &man.mail.1; a &os; alapértelmezett levelezõ
	kliense.  Egy olyan konzolos alkalmazás, amelyben
	elérhetjük az e-mailek küldéséhez
	és fogadásához szükséges
	összes alapvetõ funkciót, habár a
	csatolmányokat csak korlátozottan képes
	kezelni és csak a helyi postaládákat
	kezeli.</para>

      <para>Annak ellenére, hogy a <command>mail</command>
	önmaga nem képes kommunikálni
	<acronym>POP</acronym> vagy <acronym>IMAP</acronym>
	szerverekkel, az ilyen postaládák tartalmát
	egy <application>fetchmail</application>-szerû
	alkalmazással (lásd <xref
	linkend="mail-fetchmail"/>) le tudjuk tölteni a
	számára is elérhetõ helyi
	<filename>mbox</filename> állományba.</para>

      <para>A levelek küldéséhez és
	fogadásához egyszerûen hívjuk be a
	<command>mail</command> programot a következõ
	módon:</para>

      <screen>&prompt.user; <userinput>mail</userinput></screen>

      <para>Ezután a <filename
	class="directory">/var/mail</filename> könyvtárban
	található felhasználói
	postaládánk tartalmát automatikusan
	beolvassa a <command>mail</command> segédprogram.  Ha a
	postaláda üres, akkor a program egybõl befejezi
	futását és közli, hogy nem
	talált levelet.  Amikor viszont tudott beolvasni
	leveleket, megjelenik egy felület, ahol a beérkezett
	üzenetek listáját láthatjuk.  Az
	üzenetek automatikusan sorszámozódnak, ahogy
	ezt az alábbi példa is szemlélteti:</para>

      <screen>Mail version 8.1 6/6/93.  Type ? for help.
"/var/mail/marcs": 3 messages 3 new
>N  1 root@localhost        Mon Mar  8 14:05  14/510   "proba"
 N  2 root@localhost        Mon Mar  8 14:05  14/509   "felhasznaloi hozzaferes"
 N  3 root@localhost        Mon Mar  8 14:05  14/509   "minta"</screen>

      <para>Az üzenetek olvasásának a
	<keycap>t</keycap> paranccsal kezdhetünk neki, amelyet az
	elolvasandó üzenet sorszáma követ.
	Ebben a példában az elsõ e-mailt nyitjuk
	meg:</para>

      <screen>&amp; <userinput>t 1</userinput>
Message 1:
From root@localhost  Mon Mar  8 14:05:52 2004
X-Original-To: marcs@localhost
Delivered-To: marcs@localhost
To: marcs@localhost
Subject: proba
Date: Mon,  8 Mar 2004 14:05:52 +0200 (SAST)
From: root@localhost (Charlie Root)

Ezt az uzenetet probabol kuldom, valaszolj ra, ha megkaptad.</screen>

      <para>Ahogy az a fenti példából is
	látszik, a <keycap>t</keycap> billentyû
	hatására az üzenet a teljes
	fejlécével együtt jelenik meg.  Az
	üzenetek listáját a <keycap>h</keycap>
	billentyûvel hozhatjuk vissza.</para>

      <para>Ha egy levélre válaszolni szeretnénk,
	akkor ezt a <command>mail</command> paranccsal is
	megtehetjük, vagy az <keycap>R</keycap> vagy az
	<keycap>r</keycap> parancsokkal.  Az <keycap>R</keycap> arra
	utasítja a <command>mail</command> programot, hogy csak
	az üzenet küldõjének válaszoljon,
	míg az <keycap>r</keycap> hatására nem
	csupán a küldõ, hanem az üzenet
	összes címzettje megkapja a válaszunkat.  A
	parancshoz hozzátûzhetjük egy levél
	sorszámát is, ekkor az adott levélre fogunk
	válaszolni.  Miután kiadtuk a parancsot,
	írjuk meg a válaszunkat és új sorban
	kezdve zárjuk le az üzenetet egyetlen
	<keycap>.</keycap> beírásával.  Valahogy
	így:</para>

      <screen>&amp; <userinput>R 1</userinput>
To: root@localhost
Subject: Re: proba

<userinput>Koszonom, megkaptam a leveledet.
.</userinput>
EOT</screen>

      <para>Új levelet az <keycap>m</keycap>
	segítségével tudunk küldeni, ami
	után meg kell adnunk a címzettet.  Egyszerre
	több címzettet is meg tudunk adni, ha a
	címzett helyén címeiket egy
	<keycap>,</keycap> karakterrel elválasztva soroljuk fel.
	Ezután a levél témája is
	megadható, amit végül a levél
	szövege követ.  Az üzenetet egy új sorban
	megadott egyetlen <keycap>.</keycap>
	segítségével zárhatjuk le.</para>

      <screen>&amp; <userinput>mail root@localhost</userinput>
Subject: <userinput>Elsajatitottam a mail hasznalatat

Most mar en is tudok levelet irni es fogadni a mail hasznalataval... :)
.</userinput>
EOT</screen>

      <para>Amikor a <command>mail</command> segédprogramban
	vagyunk, a <keycap>?</keycap> használatával
	bármikor segítséget kérhetünk,
	valamint a <command>mail</command>
	mûködésével kapcsolatban a &man.mail.1;
	man oldalát érdemes felkeresni.</para>

      <note>
	<para>Ahogy azt már korábban is
	  említettük, a &man.mail.1; parancsot eredetileg
	  nem készítették fel az csatolt
	  állományok kezelésére,
	  ezért igen gyengén bánik velük.  Az
	  újabb levelezõ kliensek, mint
	  például a <application>mutt</application>, a
	  csatolt állományokat sokkal intelligensebb
	  módon kezelik.  Ha viszont ragaszkodunk a
	  <command>mail</command> használatához, akkor a
	  <filename role="package">converters/mpack</filename> port
	  használatát érdemes megfontolnunk.</para>
      </note>

    </sect2>

    <sect2 id="mutt-command">
      <title>mutt</title>

      <para>A <application>mutt</application> apró mérete
	ellenére egy igen komoly levelezõ kliens és
	remek lehetõségeket ajánl fel.  Íme
	ízelítésképpen
	közülük néhány:</para>

      <itemizedlist>
	<listitem>
	  <para>Képes az üzeneteket szálakba
	    rendezni</para>
	</listitem>

	<listitem>
	  <para>Az e-mailek titkosítására és
	    elektronikus aláírására
	    támogatja a PGP használatát</para>
	</listitem>

	<listitem>
	  <para>MIME támogatás</para>
	</listitem>

	<listitem>
	  <para>Maildir támogatás</para>
	</listitem>

	<listitem>
	  <para>Nagyfokú testreszabhatóság</para>
	</listitem>
      </itemizedlist>

      <para>Ezen lehetõségei révén a
	<application>mutt</application> ez egyik legfejlettebb
	levelezõ kliens.  A <application>mutt</application>
	részletesebb bemutatását a <ulink
	url="http://www.mutt.org"></ulink> címen találjuk
	(angolul).</para>

      <para>A <application>mutt</application> stabil változata a
	<filename role="package">mail/mutt</filename> port
	használatával telepíthetõ fel,
	miközben a fejlesztés alatt levõ
	változatot a <filename
	role="package">mail/mutt-devel</filename> port telepíti.
	Miután a portot sikerült felraknunk, a
	<application>mutt</application> az alábbi parancs
	begépelésével indítható
	el:</para>

      <screen>&prompt.user; <userinput>mutt</userinput></screen>

      <para>A <application>mutt</application> indulása
	után automatikusan beolvassa a <filename
	class="directory">/var/mail</filename> könyvtárban
	megtalálható felhasználói
	postaládát és ha lehetséges, akkor
	megjeleníti a tartalmát.  Ha nincsen levél
	a felhasználó postaládájában,
	akkor a <application>mutt</application> a
	felhasználó parancsaira vár.  Ezen a
	képen a <application>mutt</application>
	üzenetlistája látható:</para>

      <mediaobject>
	<imageobject>
	  <imagedata fileref="mail/mutt1" format="PNG"/>
	</imageobject>
      </mediaobject>

      <para>A levelek elolvasásához egyszerûen csak
	válasszuk ki a kurzorral és nyomjuk meg az
	<keycap>Enter</keycap> billentyût.  Ezután a
	<application>mutt</application> így mutatja a
	levelet:</para>

      <mediaobject>
	<imageobject>
	  <imagedata fileref="mail/mutt2" format="PNG"/>
	</imageobject>
      </mediaobject>

      <para>Ahogy azt már a &man.mail.1; parancsnál is
	megszokhattuk, a <application>mutt</application> is
	lehetõvé teszi, hogy vagy csak a küldõnek,
	vagy pedig rajta kívül még az összes
	címzettnek is válaszoljunk.  A levél
	küldõjének az <keycap>r</keycap>
	lenyomásával tudunk válaszolni.  A
	csoportos válaszadáshoz pedig, ahol tehát a
	küldõn kívül a címzettek is
	megkapják a levelünket, a <keycap>g</keycap>
	billentyût kell használni.</para>

      <note>
	<para>A <application>mutt</application> az e-mailek
	  létrehozásához és
	  megválaszolásához a &man.vi.1;
	  szövegszerkesztõt használja.  Ezt úgy
	  tudjuk átállítani, ha a
	  könyvtárunkban található
	  <filename>.muttrc</filename> állományban
	  átírjuk az <literal>editor</literal>
	  változót, vagy értéket adunk az
	  <envar>EDITOR</envar> környezeti
	  változónak.  A <application>mutt</application>
	  beállításáról többet a
	  <ulink url="http://www.mutt.org"></ulink> címen
	  tudhatunk meg.</para>
      </note>

      <para>Egy új levél megírásához
	nyomjuk le az <keycap>m</keycap> gombot.  Miután
	elláttuk érvényes témával a
	levelet, a <application>mutt</application> elindítja a
	&man.vi.1; szövegszerkesztõt és
	nekiláthatunk a levél szövegének.
	Amint befejeztük, mentsük el és
	lépjünk ki a <command>vi</command>
	szerkesztõbõl.  Ezután visszakapjuk a
	<application>mutt</application> felületét, ahol a
	küldendõ e-mail összefoglalását
	láthatjuk.  A levelet végül az
	<keycap>y</keycap> lenyomásával
	küldhetjük el.  Erre a következõ
	képen láthatunk egy példát:</para>

      <mediaobject>
	<imageobject>
	  <imagedata fileref="mail/mutt3" format="PNG"/>
	</imageobject>
      </mediaobject>

      <para>A <application>mutt</application> ezenkívül
	még rengeteg segítséget is tartalmaz,
	amelyet a legtöbb menübõl a <keycap>?</keycap>
	gomb lenyomásával érhetünk el.  A
	felsõ sorban mindig láthatjuk a kiadható
	parancsok rövid összefoglalását.</para>

    </sect2>

    <sect2 id="pine-command">
      <title>pine</title>

      <para>A <application>pine</application> alapvetõen a
	kezdõ felhasználók számára
	íródott, de számos komolyabb
	lehetõséget is támogat.</para>

      <warning>
	<para>A <application>pine</application> szoftverrel kapcsolatban
	  a múltban már rengeteg távolról
	  kihasználható sebezhetõség
	  látott napvilágot, és ennek
	  köszönhetõen a támadók
	  megfelelõen elõkészített e-mailek
	  segítségével tetszõleges
	  kódot tudnak futtatni a rendszeren levõ helyi
	  felhasználókon keresztül.  Noha az
	  összes ilyen <emphasis>ismert</emphasis> hibát
	  javították, de a &os; biztonsági tisztje
	  szerint a <application>pine</application> kódját
	  biztonság szempontjából annyira hanyag
	  módon írták, hogy további, eddig
	  még felfedezetlen sebezhetõségeket is
	  magában rejt.  Ennek megfelelõen tehát a
	  <application>pine</application> használata mindenkinek
	  csak saját felelõsségre javasolt.</para>
      </warning>

      <para>A <application>pine</application> jelenlegi verziója
	a <filename role="package">mail/pine4</filename> porton
	keresztül telepíthetõ.  A
	telepítés lezajlása után a
	<application>pine</application> a következõ paranccsal
	indítható:</para>

      <screen>&prompt.user; <userinput>pine</userinput></screen>

      <para>A <application>pine</application> elsõ futtatása
	során egy üdvözlõ üzenetet és
	egy rövid bemutatkozást jelenít meg, valamint
	a <application>pine</application> fejlesztõi arra
	kérik a felhasználókat, hogy küldjenek
	nekik egy névtelen üzenetet, amibõl le
	tudják szûrni mennyien használják a
	kliensüket.  A névtelen üzenet
	elküldéséhez a <keycap>Enter</keycap>
	lenyomásával járulhatunk hozzá vagy
	az <keycap>E</keycap> használatával
	enélkül tudunk kilépni a
	képernyõrõl.  Ezt az üdvözlõ
	képernyõt itt láthatjuk:</para>

      <mediaobject>
	<imageobject>
	  <imagedata fileref="mail/pine1" format="PNG"/>
	</imageobject>
      </mediaobject>

      <para>A felhasználó ezután a
	fõmenübe kerül, ahol a kurzorbillentyûkkel
	minden gond nélkül tudunk mozogni.  Ebben a
	fõmenüben a levelek megírására, a
	leveleket tároló könyvtárak
	tallózására vagy éppen a
	címjegyzék karbantartására
	gyorsbillentyûket is használhatuk.  A
	fõmenü alatt szerepel az adott menüben
	végrehajtható feladatokhoz tartozó
	gyorsbillentyûk rövid felsorolása.</para>

      <para>A <application>pine</application>
	alapértelmezés szerint az <filename
	class="directory">inbox</filename> könyvtárat nyitja
	meg.  A bennelévõ üzenetek
	listájának megtekintéséhez nyomjuk a
	<keycap>I</keycap> gombot vagy válasszuk ki a lentihez
	hasonló módon a <guimenuitem>MESSAGE
	INDEX</guimenuitem> menüpontot:</para>

      <mediaobject>
	<imageobject>
	  <imagedata fileref="mail/pine2" format="PNG"/>
	</imageobject>
      </mediaobject>

      <para>Az üzenetek listájában az adott
	könyvtárban található üzenetek
	láthatjuk, és köztük a
	kurzorbillentyûkkel mozoghatunk.  A kiemelt üzenet az
	<keycap>Enter</keycap> lenyomásával
	olvasható el.</para>

      <mediaobject>
	<imageobject>
	  <imagedata fileref="mail/pine3" format="PNG"/>
	</imageobject>
      </mediaobject>

      <para>A lenti képen egy ilyen példa üzenetet
	láthatunk a <application>pine</application> programban.
	A rendelkezésünkre álló
	gyorsbillentyûk ilyenkor is a képernyõ
	alján megjelennek referenciaként.  Ilyen
	gyorsbillentyû többek közt az <keycap>r</keycap>
	gomb, amelynek hatására a klienssel
	megválaszolhatjuk a éppen látható
	üzenetet.</para>

      <mediaobject>
	<imageobject>
	  <imagedata fileref="mail/pine4" format="PNG"/>
	</imageobject>
      </mediaobject>

      <para>A <application>pine</application> kliensen belül a
	<application>pico</application> szövegszerkesztõ
	segítségével tudunk megválaszolni
	egy e-mailt, amely alapból a
	<application>pine</application> mellé települ.  A
	<application>pico</application> megkönnyíti a
	navigációt az üzenetekben és sokkal
	elnézõbb a kezdõ felhasználókkal,
	mint például a &man.vi.1; vagy a &man.mail.1;.  Ha
	befejeztük a választ, az üzenetet a <keycombo
	action="simul"><keycap>Ctrl</keycap><keycap>X</keycap></keycombo>
	billentyûkombinációval tudjuk elküldeni.
	A <application>pine</application> erre
	megerõsítést fog kérni.</para>

      <mediaobject>
	<imageobject>
	  <imagedata fileref="mail/pine5" format="PNG"/>
	</imageobject>
      </mediaobject>

      <para>A <application>pine</application> alkalmazás a
	fõmenübõl elérhetõ
	<guimenuitem>SETUP</guimenuitem> menüpont
	meghívásával szabható testre.  A
	további részleteket a <ulink
	url="http://www.washington.edu/pine"></ulink> oldalon
	találhatjuk (angolul).</para>

    </sect2>
  </sect1>

  <sect1 id="mail-fetchmail">
    <sect1info>
      <authorgroup>
	<author>
	  <firstname>Marc</firstname>
	  <surname>Silver</surname>
	  <contrib>Írta: </contrib>
	</author>
      </authorgroup>
    </sect1info>

    <title>A fetchmail használata</title>

    <indexterm><primary>fetchmail</primary></indexterm>

    <para>A <application>fetchmail</application> egy mindentudó
      <acronym>IMAP</acronym> és <acronym>POP</acronym> kliens,
      amely lehetõvé teszi a felhasználók
      számára, hogy automatikusan töltsenek le
      leveleket távoli <acronym>IMAP</acronym> és
      <acronym>POP</acronym> szerverekrõl és
      lementsék azokat a helyi postaládáikba.
      Így a levelek sokkal könnyebben
      elérhetõek.  A <application>fetchmail</application> a
      <filename role="package"> mail/fetchmail</filename> port
      segítségével telepíthetõ,
      és számos lehetõséget ajánl fel,
      többek közt:</para>

    <itemizedlist>
      <listitem>
	<para>A <acronym>POP3</acronym>, <acronym>APOP</acronym>,
	  <acronym>KPOP</acronym>, <acronym>IMAP</acronym>,
	  <acronym>ETRN</acronym> és az <acronym>ODMR</acronym>
	  protokollok ismerete.</para>
      </listitem>

      <listitem>
	<para>Képes <acronym>SMTP</acronym>
	  használatával levelet továbbítani,
	  és ennek révén a szûrés,
	  továbbküldés és az álnevek
	  használata a megszokott módon
	  mûködik.</para>
      </listitem>

      <listitem>
	<para>Démonként futtatva képes adott
	  idõközönként ellenõrizni a frissen
	  érkezõ üzeneteket.</para>
      </listitem>

      <listitem>
	<para>Képes egyszerre több postaládát
	  is kezelni, majd ezek tartalmát a
	  beállításainak megfelelõen
	  továbbküldeni a különbözõ
	  helyi felhasználóknak.</para>
      </listitem>
    </itemizedlist>

    <para>Noha a <application>fetchmail</application> összes
      lehetõségének aprólékos
      bemutatása meghaladná ennek a
      leírásnak a kereteit, azért szót
      kerítünk néhány alapvetõ
      funkciójára.  A <application>fetchmail</application>
      segédprogramnak a megfelelõ
      mûködéshez egy <filename>.fetchmailrc</filename>
      nevû konfigurációs állományra van
      szüksége.  Ez az állomány tárolja
      a szerverekre vonatkozó, valamint a bejelentkezéshez
      szükséges információkat.  Az
      állomány kényes tartalmára tekintettel
      azt javasoljuk, hogy csak a tulajdonosának
      engedélyezzük az olvasását:</para>

    <screen>&prompt.user; <userinput>chmod 600 .fetchmailrc</userinput></screen>

    <para>Az alább ismertetésre kerülõ
      <filename>.fetchmailrc</filename> állományban azt
      láthatjuk, ahogy egyetlen felhasználó
      postaládáját érjük el a
      <acronym>POP</acronym> protokoll használatával.
      Arra utasítja a <application>fetchmail</application>
      programot, hogy csatlakozzon a <hostid
      role="fqdn">levelezes.com</hostid> címre a
      <username>joska</username> felhasználóval és
      az <literal>XXX</literal> jelszóval.  Ebben a
      példában feltételezzük, hogy a
      <username>joska</username> nevû felhasználó
      létezik a rendszerünkben is.</para>

    <programlisting>poll levelezes.com protocol pop3 username "joska" password "XXX"</programlisting>

    <para>A következõ példában több
      <acronym>POP</acronym> és <acronym>IMAP</acronym>
      szerverhez csatlakozunk és ahol lehet, több helyi
      felhasználónak irányítjuk át a
      leveleket:</para>

    <programlisting>poll levelezes.com proto pop3:
user "joska", with password "XXX", is "jozsi" here;
user "andrea", with password "XXXX";
poll levelezes2.net proto imap:
user "jani", with password "XXXXX", is "hardstuff" here;</programlisting>

    <para>A <application>fetchmail</application> program a
      <option>-d</option> beállítás
      megadásával démonként is
      elindítható, amely után meg kell adni
      (másodpercekben) azt az idõközt, aminek
      elteltével a <application>fetchmail</application>
      lekérdi a <filename>.fetchmailrc</filename>
      állományban felsorolt szervereket.  Az alábbi
      példában a <application>fetchmail</application>
      600&nbsp;másodpercenként kéri el a
      leveleket:</para>

    <screen>&prompt.user; <userinput>fetchmail -d 600</userinput></screen>

    <para>A <application>fetchmail</application> további
      lehetõségeirõl és
      mûködésérõl a <ulink
      url="http://fetchmail.berlios.de/"></ulink> oldalon olvashatunk
      (angolul).</para>

  </sect1>

  <sect1 id="mail-procmail">
    <sect1info>
      <authorgroup>
	<author>
	  <firstname>Marc</firstname>
	  <surname>Silver</surname>
	  <contrib>Írta: </contrib>
	</author>
      </authorgroup>
    </sect1info>

    <title>A procmail használata</title>

    <indexterm><primary>procmail</primary></indexterm>

    <para>A <application>procmail</application> segédprogram egy
      hihetetlenül erõs alkalmazás, mellyel a
      beérkezõ leveleinket tudjuk szûrni.  A
      felhasználók számára olyan
      <quote>szabályok</quote> megadását teszi
      lehetõvé, amelyekre aztán a rendszer illeszti a
      bejövõ leveleket, és az eredménynek
      megfelelõen elvégez bizonyos feladatokat vagy
      átirányítja a levelet más
      postaladákba és/vagy e-mail címekre.  A
      <application>procmail</application> a <filename
      role="package">mail/procmail</filename> porttal
      telepíthetõ fel.  Miután ez sikerült,
      akár közvetlenül be is
      építhetjük a legtöbb levelezõ
      kliensbe.  Errõl az adott levelezõ kliens
      dokumentációjában olvashatunk többet.  A
      <application>procmail</application> úgy is
      integrálható, ha a felvesszük a
      következõ sort a <application>procmail</application>
      szolgáltatára igényt tartó
      felhasználó könyvtárában
      található <filename>.forward</filename>
      állományba:</para>

    <programlisting>"|exec /usr/local/bin/procmail || exit 75"</programlisting>

    <para>A következõ szakaszban láthatjuk a
      <application>procmail</application> néhány
      alapvetõ szabályát, valamint ezek rövid
      leírását.  Ezeket a szabályokat a
      <filename>.procmailrc</filename> állományba kell
      beleírni, amely szintén a felhasználó
      könyvtárában leledzik.</para>

    <para>Ezen szabályok többsége a
      &man.procmailex.5; man oldalon is olvasható.</para>

    <para>A <email>felhasznalo@levelezes.com</email> címrõl
      érkezõ leveleket irányítsuk át a
      <email role="nolink">jocim@levelezes2.com</email> külsõ
      címre:</para>

    <programlisting>:0
* ^From.*felhasznalo@levelezes.com
! jocim@levelezes2.com</programlisting>

    <para>Minden 1000 byte-nál kisebb levelet küldjünk
      át a <email role="nolink">jocim@levelezes2.com</email>
      külsõ címre:</para>

    <programlisting>:0
* &lt; 1000
! jocim@levelezes2.com</programlisting>

    <para>Küldjük át az összes
      <email>masik@levelezes.com</email> címre küldött
      levelet a <filename>masik</filename>
      postaládába:</para>

    <programlisting>:0
* ^TOmasik@levelezes.com
masik</programlisting>

    <para>Küldjük az összes olyan levelet a
      <filename>/dev/null</filename> eszközre, amelyek a
      témájában szerepel a <quote>Spam</quote>
      szó:</para>

    <programlisting>:0
^Subject:.*Spam
/dev/null</programlisting>

    <para>Egy hasznos szabály, amellyel el tudjuk kapni a <hostid
      role="domainname">&os;.org</hostid> levelezési
      listáiról érkezõ leveleket és el
      tudjuk raktározni ezeket a saját
      postaládájukba:</para>

    <programlisting>:0
* ^Sender:.owner-freebsd-\/[^@]+@FreeBSD.ORG
{
	LISTNAME=${MATCH}
	:0
	* LISTNAME??^\/[^@]+
	FreeBSD-${MATCH}
}</programlisting>
  </sect1>
</chapter>