1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150
151
152
153
154
155
156
157
158
159
160
161
162
163
164
165
166
167
168
169
170
171
172
173
174
175
176
177
178
179
180
181
182
183
184
185
186
187
188
189
190
191
192
193
194
195
196
197
198
199
200
201
202
203
204
205
206
207
208
209
210
211
212
213
214
215
216
217
218
219
220
221
222
223
224
225
226
227
228
229
230
231
232
233
234
235
236
237
238
239
240
241
242
243
244
245
246
247
248
249
250
251
252
253
254
255
256
257
258
259
260
261
262
263
264
265
266
267
268
269
270
271
272
273
274
275
276
277
278
279
280
281
282
283
284
285
286
287
288
289
290
291
292
293
294
295
296
297
298
299
300
301
302
303
304
305
306
307
308
309
310
311
312
313
314
315
316
317
318
319
320
321
322
323
324
325
326
327
328
329
330
331
332
333
334
335
336
337
338
339
340
341
342
343
344
345
346
347
348
349
350
351
352
353
354
355
356
357
358
359
360
361
362
363
364
365
366
367
368
369
370
371
372
373
374
375
376
377
378
379
380
381
382
383
384
385
386
387
388
389
390
391
392
393
394
395
396
397
398
399
400
401
402
403
404
405
406
407
408
409
410
411
412
413
414
415
416
417
418
419
420
421
422
423
424
425
426
427
428
429
430
431
432
433
434
435
436
437
438
439
440
441
442
443
444
445
446
447
448
449
450
451
452
453
454
455
456
457
458
459
460
461
462
463
464
465
466
467
468
469
470
471
472
473
474
475
476
477
478
479
480
481
482
483
484
485
486
487
488
489
490
491
492
493
494
495
496
497
498
499
500
501
502
503
504
505
506
507
508
509
510
511
512
513
514
515
516
517
518
519
520
521
522
523
524
525
526
527
528
529
530
531
532
533
534
535
536
537
538
539
540
541
542
543
544
545
546
547
548
549
550
551
552
553
554
555
556
557
558
559
560
561
562
563
564
565
566
567
568
569
570
571
572
573
574
575
576
577
578
579
580
581
582
583
584
585
586
587
588
589
590
591
592
593
594
595
596
597
598
599
600
601
602
603
604
605
606
607
608
609
610
611
612
613
614
615
616
617
618
619
620
621
622
623
624
625
626
627
628
629
630
631
632
633
634
635
636
637
638
639
640
641
642
643
644
645
646
647
648
649
650
651
652
653
654
655
656
657
658
659
660
661
662
663
664
665
666
667
668
669
670
671
672
673
674
675
676
677
678
679
680
681
682
683
684
685
686
687
688
689
690
691
692
693
694
695
696
697
698
699
700
701
702
703
704
705
706
707
708
709
710
711
712
713
714
715
716
717
718
719
720
721
722
723
724
725
726
727
728
729
730
731
732
733
734
735
736
737
738
739
740
741
742
743
744
745
746
747
748
749
750
751
752
753
754
755
756
757
758
759
760
761
762
763
764
765
766
767
768
769
770
771
772
773
774
775
776
777
778
779
780
781
782
783
784
785
786
787
788
789
790
791
792
793
794
795
796
797
798
799
800
801
802
803
804
805
806
807
808
809
810
811
812
813
814
815
816
817
818
819
820
821
822
823
824
825
826
827
828
829
830
831
832
833
834
835
836
837
838
839
840
841
842
843
844
845
846
847
848
849
850
851
852
853
854
855
856
857
858
859
860
861
862
863
864
865
866
867
868
869
870
871
872
873
874
875
876
877
878
879
880
881
882
883
884
885
886
887
888
889
890
891
892
893
894
895
896
897
898
899
900
901
902
903
904
905
906
907
908
909
910
911
912
913
914
915
916
917
918
919
920
921
922
923
924
925
926
927
928
929
930
931
932
933
934
935
936
937
938
939
940
941
942
943
944
945
946
947
948
949
950
951
952
953
954
955
956
957
958
959
960
961
962
963
964
965
966
967
968
969
970
971
972
973
974
975
976
977
978
979
980
981
982
983
984
985
986
987
988
989
990
991
992
993
994
995
996
997
998
999
1000
1001
1002
1003
1004
1005
1006
1007
1008
1009
1010
1011
1012
1013
1014
1015
1016
1017
1018
1019
1020
1021
1022
1023
1024
1025
1026
1027
1028
1029
1030
1031
1032
1033
1034
1035
1036
1037
1038
1039
1040
1041
1042
1043
1044
1045
1046
1047
1048
1049
1050
1051
1052
1053
1054
1055
1056
1057
1058
1059
1060
1061
1062
1063
1064
1065
1066
1067
1068
1069
1070
1071
1072
1073
1074
1075
1076
1077
1078
1079
1080
1081
1082
1083
1084
1085
1086
1087
1088
1089
1090
1091
1092
1093
1094
1095
1096
1097
1098
1099
1100
1101
1102
1103
1104
1105
1106
1107
1108
1109
1110
1111
1112
1113
1114
1115
1116
1117
1118
1119
1120
1121
1122
1123
1124
1125
1126
1127
1128
1129
1130
1131
1132
1133
1134
1135
1136
1137
1138
1139
1140
1141
1142
1143
1144
1145
1146
1147
1148
1149
1150
1151
1152
1153
1154
1155
1156
1157
1158
1159
1160
1161
1162
1163
1164
1165
1166
1167
1168
1169
1170
1171
1172
1173
1174
1175
1176
1177
1178
1179
1180
1181
1182
1183
1184
1185
1186
1187
1188
1189
1190
1191
1192
1193
1194
1195
1196
1197
1198
1199
1200
1201
1202
1203
1204
1205
1206
1207
1208
1209
1210
1211
1212
1213
1214
1215
1216
1217
1218
1219
1220
1221
1222
1223
1224
1225
1226
1227
1228
1229
1230
1231
1232
1233
1234
1235
1236
1237
1238
1239
1240
1241
1242
1243
1244
1245
1246
1247
1248
1249
1250
1251
1252
1253
1254
1255
1256
1257
1258
1259
1260
1261
1262
1263
1264
1265
1266
1267
1268
1269
1270
1271
1272
1273
1274
1275
1276
1277
1278
1279
1280
1281
1282
1283
1284
1285
1286
1287
1288
1289
1290
1291
1292
1293
1294
1295
1296
1297
1298
1299
1300
1301
1302
1303
1304
1305
1306
1307
1308
1309
1310
1311
1312
1313
1314
1315
1316
1317
1318
1319
1320
1321
1322
1323
1324
1325
1326
1327
1328
1329
1330
1331
1332
1333
1334
1335
1336
1337
1338
1339
1340
1341
1342
1343
1344
1345
1346
1347
1348
1349
1350
1351
1352
1353
1354
1355
1356
1357
1358
1359
1360
1361
1362
1363
1364
1365
1366
1367
1368
1369
1370
1371
1372
1373
1374
1375
1376
1377
1378
1379
1380
1381
1382
1383
1384
1385
1386
1387
1388
1389
1390
1391
1392
1393
1394
1395
1396
1397
1398
1399
1400
1401
1402
1403
1404
1405
1406
1407
1408
1409
1410
1411
1412
1413
1414
1415
1416
1417
1418
1419
1420
1421
1422
1423
1424
1425
1426
1427
1428
1429
1430
1431
1432
1433
1434
1435
1436
1437
1438
1439
1440
1441
1442
1443
1444
1445
1446
1447
1448
1449
1450
1451
1452
1453
1454
1455
1456
1457
1458
1459
1460
1461
1462
1463
1464
1465
1466
1467
1468
1469
1470
1471
1472
1473
1474
1475
1476
1477
1478
1479
1480
1481
1482
1483
1484
1485
1486
1487
1488
1489
1490
1491
1492
1493
1494
1495
1496
1497
1498
1499
1500
1501
1502
1503
1504
1505
1506
1507
1508
1509
1510
1511
1512
1513
1514
1515
1516
1517
1518
1519
1520
1521
1522
1523
1524
1525
1526
1527
1528
1529
1530
1531
1532
1533
1534
1535
1536
1537
1538
1539
1540
1541
1542
1543
1544
1545
1546
1547
1548
1549
1550
1551
1552
1553
1554
1555
1556
1557
1558
1559
1560
1561
1562
1563
1564
1565
1566
1567
1568
1569
1570
1571
1572
1573
1574
1575
1576
1577
1578
1579
1580
1581
1582
1583
1584
1585
1586
1587
1588
1589
1590
1591
1592
1593
1594
1595
1596
1597
1598
1599
1600
1601
1602
1603
1604
1605
1606
1607
1608
1609
1610
1611
1612
1613
1614
1615
1616
1617
1618
1619
1620
1621
1622
1623
1624
1625
1626
1627
1628
1629
1630
1631
1632
1633
1634
1635
1636
1637
1638
1639
1640
1641
1642
1643
1644
1645
1646
1647
1648
1649
1650
1651
1652
1653
1654
1655
1656
1657
1658
1659
1660
1661
1662
1663
1664
1665
1666
1667
1668
1669
1670
1671
1672
1673
1674
1675
1676
1677
1678
1679
1680
1681
1682
1683
1684
1685
1686
1687
1688
1689
1690
1691
1692
1693
1694
1695
1696
1697
1698
1699
1700
1701
1702
1703
1704
1705
1706
1707
1708
1709
1710
1711
1712
1713
1714
1715
1716
1717
1718
1719
1720
1721
1722
1723
1724
1725
1726
1727
1728
1729
1730
1731
1732
1733
1734
1735
1736
1737
1738
1739
1740
1741
1742
1743
1744
1745
1746
1747
1748
1749
1750
1751
1752
1753
1754
1755
1756
1757
1758
1759
1760
1761
1762
1763
1764
1765
1766
1767
1768
1769
1770
1771
1772
1773
1774
1775
1776
1777
1778
1779
1780
1781
1782
1783
1784
1785
1786
1787
1788
1789
1790
1791
1792
1793
1794
1795
1796
1797
1798
1799
1800
1801
1802
1803
1804
1805
1806
1807
1808
1809
1810
1811
1812
1813
1814
1815
1816
1817
1818
1819
1820
1821
1822
1823
1824
1825
1826
1827
1828
1829
1830
1831
1832
1833
1834
1835
1836
1837
1838
1839
1840
1841
1842
1843
1844
1845
1846
1847
1848
1849
1850
1851
1852
1853
1854
1855
1856
1857
1858
1859
1860
1861
1862
1863
1864
1865
1866
1867
1868
1869
1870
1871
1872
1873
1874
1875
1876
1877
1878
1879
1880
1881
1882
1883
1884
1885
1886
1887
1888
1889
1890
1891
1892
1893
1894
1895
1896
1897
1898
1899
1900
1901
1902
1903
1904
1905
1906
1907
1908
1909
1910
1911
1912
1913
1914
1915
1916
1917
1918
1919
1920
1921
1922
1923
1924
1925
1926
1927
1928
1929
1930
1931
1932
1933
1934
1935
1936
1937
1938
1939
1940
1941
1942
1943
1944
1945
1946
1947
1948
1949
1950
1951
1952
1953
1954
1955
1956
1957
1958
1959
1960
1961
1962
1963
1964
1965
1966
1967
1968
1969
1970
1971
1972
1973
1974
1975
1976
1977
1978
1979
1980
1981
1982
1983
1984
1985
1986
1987
1988
1989
1990
1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
2012
2013
2014
2015
2016
2017
2018
2019
2020
2021
2022
2023
2024
2025
2026
2027
2028
2029
2030
2031
2032
2033
2034
2035
2036
2037
2038
2039
2040
2041
2042
2043
2044
2045
2046
2047
2048
2049
2050
2051
2052
2053
2054
2055
2056
2057
2058
2059
2060
2061
2062
2063
2064
2065
2066
2067
2068
2069
2070
2071
2072
2073
2074
2075
2076
2077
2078
2079
2080
2081
2082
2083
2084
2085
2086
2087
2088
2089
2090
2091
2092
2093
2094
2095
2096
2097
2098
2099
2100
2101
2102
2103
2104
2105
2106
2107
2108
2109
2110
2111
2112
2113
2114
2115
2116
2117
2118
2119
2120
2121
2122
2123
2124
2125
2126
2127
2128
2129
2130
2131
2132
2133
2134
2135
2136
2137
2138
2139
2140
2141
2142
2143
2144
2145
2146
2147
2148
2149
2150
2151
2152
2153
2154
2155
2156
2157
2158
2159
2160
2161
2162
2163
2164
2165
2166
2167
2168
2169
2170
2171
2172
2173
2174
2175
2176
2177
2178
2179
2180
2181
2182
2183
2184
2185
2186
2187
2188
2189
2190
2191
2192
2193
2194
2195
2196
2197
2198
2199
2200
2201
2202
2203
2204
2205
2206
2207
2208
2209
2210
2211
2212
2213
2214
2215
2216
2217
2218
2219
2220
2221
2222
2223
2224
2225
2226
2227
2228
2229
2230
2231
2232
2233
2234
2235
2236
2237
2238
2239
2240
2241
2242
2243
2244
2245
2246
2247
2248
2249
2250
2251
2252
2253
2254
2255
2256
2257
2258
2259
2260
2261
2262
2263
2264
2265
2266
2267
2268
2269
2270
2271
2272
2273
2274
2275
2276
2277
2278
2279
2280
2281
2282
2283
2284
2285
2286
2287
2288
2289
2290
2291
2292
2293
2294
2295
2296
2297
2298
2299
2300
2301
2302
2303
2304
2305
2306
2307
2308
2309
2310
2311
2312
2313
2314
2315
2316
2317
2318
2319
2320
2321
2322
2323
2324
2325
2326
2327
2328
2329
2330
2331
2332
2333
2334
2335
2336
2337
2338
2339
2340
2341
2342
2343
2344
2345
2346
2347
2348
2349
2350
2351
2352
2353
2354
2355
2356
2357
2358
2359
2360
2361
2362
2363
2364
2365
2366
2367
2368
2369
2370
2371
2372
2373
2374
2375
2376
2377
2378
2379
2380
2381
2382
2383
2384
2385
2386
2387
2388
2389
2390
2391
2392
2393
2394
2395
2396
2397
2398
2399
2400
2401
2402
2403
2404
2405
2406
2407
2408
2409
2410
2411
2412
2413
2414
2415
2416
2417
2418
2419
2420
2421
2422
2423
2424
2425
2426
2427
2428
2429
2430
2431
2432
2433
2434
2435
2436
2437
2438
2439
2440
2441
2442
2443
2444
2445
2446
2447
2448
2449
2450
2451
2452
2453
2454
2455
2456
2457
2458
2459
2460
2461
2462
2463
2464
2465
2466
2467
2468
2469
2470
2471
2472
2473
2474
2475
2476
2477
2478
2479
2480
2481
2482
2483
2484
2485
2486
2487
2488
2489
2490
2491
2492
2493
2494
2495
2496
2497
2498
2499
2500
2501
2502
2503
2504
2505
2506
2507
2508
2509
2510
2511
2512
2513
2514
2515
2516
2517
2518
2519
2520
2521
2522
2523
2524
2525
2526
2527
2528
2529
2530
2531
2532
2533
2534
2535
2536
2537
2538
2539
2540
2541
2542
2543
2544
2545
2546
2547
2548
2549
2550
2551
2552
2553
2554
2555
2556
2557
2558
2559
2560
2561
2562
2563
2564
2565
2566
2567
2568
2569
2570
2571
2572
2573
2574
2575
2576
2577
2578
2579
2580
2581
2582
2583
2584
2585
2586
2587
2588
2589
2590
2591
2592
2593
2594
2595
2596
2597
2598
2599
2600
2601
2602
2603
2604
2605
2606
2607
2608
2609
2610
2611
2612
2613
2614
2615
2616
2617
2618
2619
2620
2621
2622
2623
2624
2625
2626
2627
2628
2629
2630
2631
2632
2633
2634
2635
2636
2637
2638
2639
2640
2641
2642
2643
2644
2645
2646
2647
2648
2649
2650
2651
2652
2653
2654
2655
2656
2657
2658
2659
2660
2661
2662
2663
2664
2665
2666
2667
2668
2669
2670
2671
2672
2673
2674
2675
2676
2677
2678
2679
2680
2681
2682
2683
2684
2685
2686
2687
2688
2689
2690
2691
2692
2693
2694
2695
2696
2697
2698
2699
2700
2701
2702
2703
2704
2705
2706
2707
2708
2709
2710
2711
2712
2713
2714
2715
2716
2717
2718
2719
2720
2721
2722
2723
2724
2725
2726
2727
2728
2729
2730
2731
2732
2733
2734
2735
2736
2737
2738
2739
2740
2741
2742
2743
2744
2745
2746
2747
2748
2749
2750
2751
2752
2753
2754
2755
2756
2757
2758
2759
2760
2761
2762
2763
2764
2765
2766
2767
2768
2769
2770
2771
2772
2773
2774
2775
2776
2777
2778
2779
2780
2781
2782
2783
2784
2785
2786
2787
2788
2789
2790
2791
2792
2793
2794
2795
2796
2797
2798
2799
2800
2801
2802
2803
2804
2805
2806
2807
2808
2809
2810
2811
2812
2813
2814
2815
2816
2817
2818
2819
2820
2821
2822
2823
2824
2825
2826
2827
2828
2829
2830
2831
2832
2833
2834
2835
2836
2837
2838
2839
2840
2841
2842
2843
2844
2845
2846
2847
2848
2849
2850
2851
2852
2853
2854
2855
2856
2857
2858
2859
2860
2861
2862
2863
2864
2865
2866
2867
2868
2869
2870
2871
2872
2873
2874
2875
2876
2877
2878
2879
2880
2881
2882
2883
2884
2885
2886
2887
2888
2889
2890
2891
2892
2893
2894
2895
2896
2897
2898
2899
2900
2901
2902
2903
2904
2905
2906
2907
2908
2909
2910
2911
2912
2913
2914
2915
2916
2917
2918
2919
2920
2921
2922
2923
2924
2925
2926
2927
2928
2929
2930
2931
2932
2933
2934
2935
2936
2937
2938
2939
2940
2941
2942
2943
2944
2945
2946
2947
2948
2949
2950
2951
2952
2953
2954
2955
2956
2957
2958
2959
2960
2961
2962
2963
2964
2965
2966
2967
2968
2969
2970
2971
2972
2973
2974
2975
2976
2977
2978
2979
2980
2981
2982
2983
2984
2985
2986
2987
2988
2989
2990
2991
2992
2993
2994
2995
2996
2997
2998
2999
3000
3001
3002
3003
3004
3005
3006
3007
3008
3009
3010
3011
3012
3013
3014
3015
3016
3017
3018
3019
3020
3021
3022
3023
3024
3025
3026
3027
3028
3029
3030
3031
3032
3033
3034
3035
3036
3037
3038
3039
3040
3041
3042
3043
3044
3045
3046
3047
3048
3049
3050
3051
3052
3053
3054
3055
3056
3057
3058
3059
3060
3061
3062
3063
3064
3065
3066
3067
3068
3069
3070
3071
3072
3073
3074
3075
3076
3077
3078
3079
3080
3081
3082
3083
3084
3085
3086
3087
3088
3089
3090
3091
3092
3093
3094
3095
3096
3097
3098
3099
3100
3101
3102
3103
3104
3105
3106
3107
3108
3109
3110
3111
3112
3113
3114
3115
3116
3117
3118
3119
3120
3121
3122
3123
3124
3125
3126
3127
3128
3129
3130
3131
3132
3133
3134
3135
3136
3137
3138
3139
3140
3141
3142
3143
3144
3145
3146
3147
3148
3149
3150
3151
3152
3153
3154
3155
3156
3157
3158
3159
3160
3161
3162
3163
3164
3165
3166
3167
3168
3169
3170
3171
3172
3173
3174
3175
3176
3177
3178
3179
3180
3181
3182
3183
3184
3185
3186
3187
3188
3189
3190
3191
3192
3193
3194
3195
3196
3197
3198
3199
3200
3201
3202
3203
3204
3205
3206
3207
3208
3209
3210
3211
3212
3213
3214
3215
3216
3217
3218
3219
3220
3221
3222
3223
3224
3225
3226
3227
3228
3229
3230
3231
3232
3233
3234
3235
3236
3237
3238
3239
3240
3241
3242
3243
3244
3245
3246
3247
3248
3249
3250
3251
3252
3253
3254
3255
3256
3257
3258
3259
3260
3261
3262
3263
3264
3265
3266
3267
3268
3269
3270
3271
3272
3273
3274
3275
3276
3277
3278
3279
3280
3281
3282
3283
3284
3285
3286
3287
3288
3289
3290
3291
3292
3293
3294
3295
3296
3297
3298
3299
3300
3301
3302
3303
3304
3305
3306
3307
3308
3309
3310
3311
3312
3313
3314
3315
3316
3317
3318
3319
3320
3321
3322
3323
3324
3325
3326
3327
3328
3329
3330
3331
3332
3333
3334
3335
3336
3337
3338
3339
3340
3341
3342
3343
3344
3345
3346
3347
3348
3349
3350
3351
3352
3353
3354
3355
3356
3357
3358
3359
3360
3361
3362
3363
3364
3365
3366
3367
3368
3369
3370
3371
3372
3373
3374
3375
3376
3377
3378
3379
3380
3381
3382
3383
3384
3385
3386
3387
3388
3389
3390
3391
3392
3393
3394
3395
3396
3397
3398
3399
3400
3401
3402
3403
3404
3405
3406
3407
3408
3409
3410
3411
3412
3413
3414
3415
3416
3417
3418
3419
3420
3421
3422
3423
3424
3425
3426
3427
3428
3429
3430
3431
3432
3433
3434
3435
3436
3437
3438
3439
3440
3441
3442
3443
3444
3445
3446
3447
3448
3449
3450
3451
3452
3453
3454
3455
3456
3457
3458
3459
3460
3461
3462
3463
3464
3465
3466
3467
3468
3469
3470
3471
3472
3473
3474
3475
3476
3477
3478
3479
3480
3481
3482
3483
3484
3485
3486
3487
3488
3489
3490
3491
3492
3493
3494
3495
3496
3497
3498
3499
3500
3501
3502
3503
3504
3505
3506
3507
3508
3509
3510
3511
3512
3513
3514
3515
3516
3517
3518
3519
3520
3521
3522
3523
3524
3525
3526
3527
3528
3529
3530
3531
3532
3533
3534
3535
3536
3537
3538
3539
3540
3541
3542
3543
3544
3545
3546
3547
3548
3549
3550
3551
3552
3553
3554
3555
3556
3557
3558
3559
3560
3561
3562
3563
3564
3565
3566
3567
3568
3569
3570
3571
3572
3573
3574
3575
3576
3577
3578
3579
3580
3581
3582
3583
3584
3585
3586
3587
3588
3589
3590
3591
3592
3593
3594
3595
3596
3597
3598
3599
3600
3601
3602
3603
3604
3605
3606
3607
3608
3609
3610
3611
3612
3613
3614
3615
3616
3617
3618
3619
3620
3621
3622
3623
3624
3625
3626
3627
3628
3629
3630
3631
3632
3633
3634
3635
3636
3637
3638
3639
3640
3641
3642
3643
3644
3645
3646
3647
3648
3649
3650
3651
3652
3653
3654
3655
3656
3657
3658
3659
3660
3661
3662
3663
3664
3665
3666
3667
3668
3669
3670
3671
3672
3673
3674
3675
3676
3677
3678
3679
3680
3681
3682
3683
3684
3685
3686
3687
3688
3689
3690
3691
3692
3693
3694
3695
3696
3697
3698
3699
3700
3701
3702
3703
3704
3705
3706
3707
3708
3709
3710
3711
3712
3713
3714
3715
3716
3717
3718
3719
3720
3721
3722
3723
3724
3725
3726
3727
3728
3729
3730
3731
3732
3733
3734
3735
3736
3737
3738
3739
3740
3741
3742
3743
3744
3745
3746
3747
3748
3749
3750
3751
3752
3753
3754
3755
3756
3757
3758
3759
3760
3761
3762
3763
3764
3765
3766
3767
3768
3769
3770
3771
3772
3773
3774
3775
3776
3777
3778
3779
3780
3781
3782
3783
3784
3785
3786
3787
3788
3789
3790
3791
3792
3793
3794
3795
3796
3797
3798
3799
3800
3801
3802
3803
3804
3805
3806
3807
3808
3809
3810
3811
3812
3813
3814
3815
3816
3817
3818
3819
3820
3821
3822
3823
3824
3825
3826
3827
3828
3829
3830
3831
3832
3833
3834
3835
3836
3837
3838
3839
3840
3841
3842
3843
3844
3845
3846
3847
3848
3849
3850
3851
3852
3853
3854
3855
3856
3857
3858
3859
3860
3861
3862
3863
3864
3865
3866
3867
3868
3869
3870
3871
3872
3873
3874
3875
3876
3877
3878
3879
3880
3881
3882
3883
3884
3885
3886
3887
3888
3889
3890
3891
3892
3893
3894
3895
3896
3897
3898
3899
3900
3901
3902
3903
3904
3905
3906
3907
3908
3909
3910
3911
3912
3913
3914
3915
3916
3917
3918
3919
3920
3921
3922
3923
3924
3925
3926
3927
3928
3929
3930
3931
3932
3933
3934
3935
3936
3937
3938
3939
3940
3941
3942
3943
3944
3945
3946
3947
3948
3949
3950
3951
3952
3953
3954
3955
3956
3957
3958
3959
3960
3961
3962
3963
3964
3965
3966
3967
3968
3969
3970
3971
3972
3973
3974
3975
3976
3977
3978
3979
3980
3981
3982
3983
3984
3985
3986
3987
3988
3989
3990
3991
3992
3993
3994
3995
3996
3997
3998
3999
4000
4001
4002
4003
4004
4005
4006
4007
4008
4009
4010
4011
4012
4013
4014
4015
4016
4017
4018
4019
4020
4021
4022
4023
4024
4025
4026
4027
4028
4029
4030
4031
4032
4033
4034
4035
4036
4037
4038
4039
4040
4041
4042
4043
4044
4045
4046
4047
4048
4049
4050
4051
4052
4053
4054
4055
4056
4057
4058
4059
4060
4061
4062
4063
4064
4065
4066
4067
4068
4069
4070
4071
4072
4073
4074
4075
4076
4077
4078
4079
4080
4081
4082
4083
4084
4085
4086
4087
4088
4089
4090
4091
4092
4093
4094
4095
4096
4097
4098
4099
4100
4101
4102
4103
4104
4105
4106
4107
4108
4109
4110
4111
4112
4113
4114
4115
4116
4117
4118
4119
4120
4121
4122
4123
4124
4125
4126
4127
4128
4129
4130
4131
4132
4133
4134
4135
4136
4137
4138
4139
4140
4141
4142
4143
4144
4145
4146
4147
4148
4149
4150
4151
4152
4153
4154
4155
4156
4157
4158
4159
4160
4161
4162
4163
4164
4165
4166
4167
4168
4169
4170
4171
4172
4173
4174
4175
4176
4177
4178
4179
4180
4181
4182
4183
4184
4185
4186
4187
4188
4189
4190
4191
4192
4193
4194
4195
4196
4197
4198
4199
4200
4201
4202
4203
4204
4205
4206
4207
4208
4209
4210
4211
4212
4213
4214
4215
4216
4217
4218
4219
4220
4221
4222
4223
4224
4225
4226
4227
4228
4229
4230
4231
4232
4233
4234
4235
4236
4237
4238
4239
4240
4241
4242
4243
4244
4245
4246
4247
4248
4249
4250
4251
4252
4253
4254
4255
4256
4257
4258
4259
4260
4261
4262
4263
4264
4265
4266
4267
4268
4269
4270
4271
4272
4273
4274
4275
4276
4277
4278
4279
4280
4281
4282
4283
4284
4285
4286
4287
4288
4289
4290
4291
4292
4293
4294
4295
4296
4297
4298
4299
4300
4301
4302
4303
4304
4305
4306
4307
4308
4309
4310
4311
4312
4313
4314
4315
4316
4317
4318
4319
4320
4321
4322
4323
4324
4325
4326
4327
4328
4329
4330
4331
4332
4333
4334
4335
4336
4337
4338
4339
4340
4341
4342
4343
4344
4345
4346
4347
4348
4349
4350
4351
4352
4353
4354
4355
4356
4357
4358
4359
4360
4361
4362
4363
4364
4365
4366
4367
4368
4369
4370
4371
4372
4373
4374
4375
4376
4377
4378
4379
4380
4381
4382
4383
4384
4385
4386
4387
4388
4389
4390
4391
4392
4393
4394
4395
4396
4397
4398
4399
4400
4401
4402
4403
4404
4405
4406
4407
4408
4409
4410
4411
4412
4413
4414
4415
4416
4417
4418
4419
4420
4421
4422
4423
4424
4425
4426
4427
4428
4429
4430
4431
4432
4433
4434
4435
4436
4437
4438
4439
4440
4441
4442
4443
4444
4445
4446
4447
4448
4449
4450
4451
4452
4453
4454
4455
4456
4457
4458
4459
4460
4461
4462
4463
4464
4465
4466
4467
4468
4469
4470
4471
4472
4473
4474
4475
4476
4477
4478
4479
4480
4481
4482
4483
4484
4485
4486
4487
4488
4489
4490
4491
4492
4493
4494
4495
4496
4497
4498
4499
4500
4501
4502
4503
4504
4505
4506
4507
4508
4509
4510
4511
4512
4513
4514
4515
4516
4517
4518
4519
4520
4521
4522
4523
4524
4525
4526
4527
4528
4529
4530
4531
4532
4533
4534
4535
4536
4537
4538
4539
4540
4541
4542
4543
4544
4545
4546
4547
4548
4549
4550
4551
4552
4553
4554
4555
4556
4557
4558
4559
4560
4561
4562
4563
4564
4565
4566
4567
4568
4569
4570
4571
4572
4573
4574
4575
4576
4577
4578
4579
4580
4581
4582
4583
4584
4585
4586
4587
4588
4589
4590
4591
4592
4593
4594
4595
4596
4597
4598
4599
4600
4601
4602
4603
4604
4605
4606
4607
4608
4609
4610
4611
4612
4613
4614
4615
4616
4617
4618
4619
4620
4621
4622
4623
4624
4625
4626
4627
4628
4629
4630
4631
4632
4633
4634
4635
4636
4637
4638
4639
4640
4641
4642
4643
4644
4645
4646
4647
4648
4649
4650
4651
4652
4653
4654
4655
4656
4657
4658
4659
4660
4661
4662
4663
4664
4665
4666
4667
4668
4669
4670
4671
4672
4673
4674
4675
4676
4677
4678
4679
4680
4681
4682
4683
4684
4685
4686
4687
4688
4689
4690
4691
4692
4693
4694
4695
4696
4697
4698
4699
4700
4701
4702
4703
4704
4705
4706
4707
4708
4709
4710
4711
4712
4713
4714
4715
4716
4717
4718
4719
4720
4721
4722
4723
4724
4725
4726
4727
4728
4729
4730
4731
4732
4733
4734
4735
4736
4737
4738
4739
4740
4741
4742
4743
4744
4745
4746
4747
4748
4749
4750
4751
4752
4753
4754
4755
4756
4757
4758
4759
4760
4761
4762
4763
4764
4765
4766
4767
4768
4769
4770
4771
4772
4773
4774
4775
4776
4777
4778
4779
4780
4781
4782
4783
4784
4785
4786
4787
4788
4789
4790
4791
4792
4793
4794
4795
4796
4797
4798
4799
4800
4801
4802
4803
4804
4805
4806
4807
4808
4809
4810
4811
4812
4813
4814
4815
4816
4817
4818
4819
4820
4821
4822
4823
4824
4825
4826
4827
4828
4829
4830
4831
4832
4833
4834
4835
4836
4837
4838
4839
4840
4841
4842
4843
4844
4845
4846
4847
4848
4849
4850
4851
4852
4853
4854
4855
4856
4857
4858
4859
4860
4861
4862
4863
4864
4865
4866
4867
4868
4869
4870
4871
4872
4873
4874
4875
4876
4877
4878
4879
4880
4881
4882
4883
4884
4885
4886
4887
4888
4889
4890
4891
4892
4893
4894
4895
4896
4897
4898
4899
4900
4901
4902
4903
4904
4905
4906
4907
4908
4909
4910
4911
4912
4913
4914
4915
4916
4917
4918
4919
4920
4921
4922
4923
4924
4925
4926
4927
4928
4929
4930
4931
4932
4933
4934
4935
4936
4937
4938
4939
4940
4941
4942
4943
4944
4945
4946
4947
4948
4949
4950
4951
4952
4953
4954
4955
4956
4957
4958
4959
4960
4961
4962
4963
4964
4965
4966
4967
4968
4969
4970
4971
4972
4973
4974
4975
4976
4977
4978
4979
4980
4981
4982
4983
4984
4985
4986
4987
4988
4989
4990
4991
4992
4993
4994
4995
4996
4997
4998
4999
5000
5001
5002
5003
5004
5005
5006
5007
5008
5009
5010
5011
5012
5013
5014
5015
5016
5017
5018
5019
5020
5021
5022
5023
5024
5025
5026
5027
5028
5029
5030
5031
5032
5033
5034
5035
5036
5037
5038
5039
5040
5041
5042
5043
5044
5045
5046
5047
5048
5049
5050
5051
5052
5053
5054
5055
5056
5057
5058
5059
5060
5061
5062
5063
5064
5065
5066
5067
5068
5069
5070
5071
5072
5073
5074
5075
5076
5077
5078
5079
5080
5081
5082
5083
5084
5085
5086
5087
5088
5089
5090
5091
5092
5093
5094
5095
5096
5097
5098
5099
5100
5101
5102
5103
5104
5105
5106
5107
5108
5109
5110
5111
5112
5113
5114
5115
5116
5117
5118
5119
5120
5121
5122
5123
5124
5125
5126
5127
5128
5129
5130
5131
5132
5133
5134
5135
5136
5137
5138
5139
5140
5141
5142
5143
5144
5145
5146
5147
5148
5149
5150
5151
5152
5153
5154
5155
5156
5157
5158
5159
5160
5161
5162
5163
5164
5165
5166
5167
5168
5169
5170
5171
5172
5173
5174
5175
5176
5177
5178
5179
5180
5181
5182
5183
5184
5185
5186
5187
5188
5189
5190
5191
5192
5193
5194
5195
5196
5197
5198
5199
5200
5201
5202
5203
5204
5205
5206
5207
5208
5209
5210
5211
5212
5213
5214
5215
5216
5217
5218
5219
5220
5221
5222
5223
5224
5225
5226
5227
5228
5229
5230
5231
5232
5233
5234
5235
5236
5237
5238
5239
5240
5241
5242
5243
5244
5245
5246
5247
5248
5249
5250
5251
5252
5253
5254
5255
5256
5257
5258
5259
5260
5261
5262
5263
5264
5265
5266
5267
5268
5269
5270
5271
5272
5273
5274
5275
5276
5277
5278
5279
5280
5281
5282
5283
5284
5285
5286
5287
5288
5289
5290
5291
5292
5293
5294
5295
5296
5297
5298
5299
5300
5301
5302
5303
5304
5305
5306
5307
5308
5309
5310
5311
5312
5313
5314
5315
5316
5317
5318
5319
5320
5321
5322
5323
5324
5325
5326
5327
5328
5329
5330
5331
5332
5333
5334
5335
5336
5337
5338
5339
5340
5341
5342
5343
5344
5345
5346
5347
5348
5349
5350
5351
5352
5353
5354
5355
5356
5357
5358
5359
5360
5361
5362
5363
5364
5365
5366
5367
5368
5369
5370
5371
5372
5373
5374
5375
5376
5377
5378
5379
5380
5381
5382
5383
5384
5385
5386
5387
5388
5389
5390
5391
5392
5393
5394
5395
5396
5397
5398
5399
5400
5401
5402
5403
5404
5405
5406
5407
5408
5409
5410
5411
5412
5413
5414
5415
5416
5417
5418
5419
5420
5421
5422
5423
5424
5425
5426
5427
5428
5429
5430
5431
5432
5433
5434
5435
5436
5437
5438
5439
5440
5441
5442
5443
5444
5445
5446
5447
5448
5449
5450
5451
5452
5453
5454
5455
5456
5457
5458
5459
5460
5461
5462
5463
5464
5465
5466
5467
5468
5469
5470
5471
5472
5473
5474
5475
5476
5477
5478
5479
5480
5481
5482
5483
5484
5485
5486
5487
5488
5489
5490
5491
5492
5493
5494
5495
5496
5497
5498
5499
5500
5501
5502
5503
5504
5505
5506
5507
5508
5509
5510
5511
5512
5513
5514
5515
5516
5517
5518
5519
5520
5521
5522
5523
5524
5525
5526
5527
5528
5529
5530
5531
5532
5533
5534
5535
5536
5537
5538
5539
5540
5541
5542
5543
5544
5545
5546
5547
5548
5549
5550
5551
5552
5553
5554
5555
5556
5557
5558
5559
5560
5561
5562
5563
5564
5565
5566
5567
5568
5569
5570
5571
5572
5573
5574
5575
5576
5577
5578
5579
5580
5581
5582
5583
5584
5585
5586
5587
5588
5589
5590
5591
5592
5593
5594
5595
5596
5597
5598
5599
5600
5601
5602
5603
5604
5605
5606
5607
5608
5609
5610
5611
5612
5613
5614
5615
5616
5617
5618
5619
5620
5621
5622
5623
5624
5625
5626
5627
5628
5629
5630
5631
5632
5633
5634
5635
5636
5637
5638
5639
5640
5641
5642
5643
5644
5645
5646
5647
5648
5649
5650
5651
5652
5653
5654
5655
5656
5657
5658
5659
5660
5661
5662
5663
5664
5665
5666
5667
5668
5669
5670
5671
5672
5673
5674
5675
5676
5677
5678
5679
5680
5681
5682
5683
5684
5685
5686
5687
5688
5689
5690
5691
5692
5693
5694
5695
5696
5697
5698
5699
5700
5701
5702
5703
5704
5705
5706
5707
5708
5709
5710
5711
5712
5713
5714
5715
5716
5717
5718
5719
5720
5721
5722
5723
5724
5725
5726
5727
5728
5729
5730
5731
5732
5733
5734
5735
5736
5737
5738
5739
5740
5741
5742
5743
5744
5745
5746
5747
5748
5749
5750
5751
5752
5753
5754
5755
5756
5757
5758
5759
5760
5761
5762
5763
5764
5765
5766
5767
5768
5769
5770
5771
5772
5773
5774
5775
5776
5777
5778
5779
5780
5781
5782
5783
5784
5785
5786
5787
5788
5789
5790
5791
5792
5793
5794
5795
5796
5797
5798
5799
5800
5801
5802
5803
5804
5805
5806
5807
5808
5809
5810
5811
5812
5813
5814
5815
5816
5817
5818
5819
5820
5821
5822
5823
5824
5825
5826
5827
5828
5829
5830
5831
5832
5833
5834
5835
5836
5837
5838
5839
5840
5841
5842
5843
5844
5845
5846
5847
5848
5849
5850
5851
5852
5853
5854
5855
5856
5857
5858
5859
5860
5861
5862
5863
5864
5865
5866
5867
5868
5869
5870
5871
5872
5873
5874
5875
5876
5877
5878
5879
5880
5881
5882
5883
5884
5885
5886
5887
5888
5889
5890
5891
5892
5893
5894
5895
5896
5897
5898
5899
5900
5901
5902
5903
5904
5905
5906
5907
5908
5909
5910
5911
5912
5913
5914
5915
5916
5917
5918
5919
5920
5921
5922
5923
5924
5925
5926
5927
5928
5929
5930
5931
5932
5933
5934
5935
5936
5937
5938
5939
5940
5941
5942
5943
5944
5945
5946
5947
5948
5949
5950
5951
5952
5953
5954
5955
5956
5957
5958
5959
5960
5961
5962
5963
5964
5965
5966
5967
5968
5969
5970
5971
5972
5973
5974
5975
5976
5977
5978
5979
5980
5981
5982
5983
5984
5985
5986
5987
5988
5989
5990
5991
5992
5993
5994
5995
5996
5997
5998
5999
6000
6001
6002
6003
6004
6005
6006
6007
6008
6009
6010
6011
6012
6013
6014
6015
6016
6017
6018
6019
6020
6021
6022
6023
6024
6025
6026
6027
6028
6029
6030
6031
6032
6033
6034
6035
6036
6037
6038
6039
6040
6041
6042
6043
6044
6045
6046
6047
6048
6049
6050
6051
6052
6053
6054
6055
6056
6057
6058
6059
6060
6061
6062
6063
6064
6065
6066
6067
6068
6069
6070
6071
6072
6073
6074
6075
6076
6077
6078
6079
6080
6081
6082
6083
6084
6085
6086
6087
6088
6089
6090
6091
6092
6093
6094
6095
6096
6097
6098
6099
6100
6101
6102
6103
6104
6105
6106
6107
6108
6109
6110
6111
6112
6113
6114
6115
6116
6117
6118
6119
6120
6121
6122
6123
6124
6125
6126
6127
6128
6129
6130
6131
6132
6133
6134
6135
6136
6137
6138
6139
6140
6141
6142
6143
6144
6145
6146
6147
6148
6149
6150
6151
6152
6153
6154
6155
6156
6157
6158
6159
6160
6161
6162
6163
6164
6165
6166
6167
6168
6169
6170
6171
6172
6173
6174
6175
6176
6177
6178
6179
6180
6181
6182
6183
6184
6185
6186
6187
6188
6189
6190
6191
6192
6193
6194
6195
6196
6197
6198
6199
6200
6201
6202
6203
6204
6205
6206
6207
6208
6209
6210
6211
6212
6213
6214
6215
6216
6217
6218
6219
6220
6221
6222
6223
6224
6225
6226
6227
6228
6229
6230
6231
6232
6233
6234
6235
6236
6237
6238
6239
6240
6241
6242
6243
6244
6245
6246
6247
6248
6249
6250
6251
6252
6253
6254
6255
6256
6257
6258
6259
6260
6261
6262
6263
6264
6265
6266
6267
6268
6269
6270
6271
6272
6273
6274
6275
6276
6277
6278
6279
6280
6281
6282
6283
6284
6285
6286
|
<?xml version="1.0" encoding="ISO8859-2" standalone="no"?>
<!--
The FreeBSD Documentation Project
$FreeBSD$
-->
<!-- The FreeBSD Hungarian Documentation Project
Translated by: PALI, Gabor <pgj@FreeBSD.org>
%SOURCE% en_US.ISO8859-1/books/handbook/security/chapter.sgml
%SRCID% 1.336
-->
<chapter id="security" lang="hu">
<chapterinfo>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Matthew</firstname>
<surname>Dillon</surname>
<contrib>A fejezet legnagyobb részét a security(7)
man oldal alapján írta: </contrib>
</author>
</authorgroup>
</chapterinfo>
<title>Biztonság</title>
<indexterm><primary>biztonság</primary></indexterm>
<sect1 id="security-synopsis">
<title>Áttekintés</title>
<para>Ez a fejezet egy alapvetõ bevezetés a rendszerek
biztonsági fogalmaiba, ad néhány
általános jótanácsot és a
&os;-vel kapcsolatban feldolgoz néhány komolyabb
témát. Az itt megfogalmazott témák
nagy része egyaránt ráhúzható
rendszerünk és általánosságban
véve az internet biztonságára is. A internet
már nem az <quote>békés</quote> hely, ahol
mindenki a kedves szomszéd szerepét játssza.
A rendszerünk bebiztosítása
elkerülhetetlen az adataink, szellemi tulajdonunk, idõnk
és még sok minden más
megvédésére az internetes banditák
és hasonlók ellen.</para>
<para>A &os; segédprogramok és mechanizmusok
sorát kínálja fel a rendszerünk
és hálózatunk
sértetlenségének és
biztonságának fenntartására.</para>
<para>A fejezet elolvasása során
megismerjük:</para>
<itemizedlist>
<listitem>
<para>az alapvetõ rendszerbiztonsági fogalmakat,
különös tekintettel a &os;-re;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>milyen olyan különbözõ
titkosítási mechanizmusok érthetõek
el a &os;-ben, mint például a
<acronym>DES</acronym> és az
<acronym>MD5</acronym>;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>hogyan állítsunk be egyszeri jelszavas
azonosítást;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>hogyan burkoljunk az <application>inetd</application>
segítségével <acronym>TCP</acronym>
kapcsolatokat;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>hogyan állítsuk be a
<application>KerberosIV</application>-t a
&os; 5.0-nál korábbi
változatain;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>hogyan állítsuk be a
<application>Kerberos5</application>-t a &os;-n;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>hogyan állítsuk be az IPsec-et és
hozzunk létre <acronym>VPN</acronym>-t &os;/&windows;
gépek között;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>hogyan állítsuk be és
használjuk az <application>OpenSSH</application>-t, a
&os; <acronym>SSH</acronym>
implementációját;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>mik azok az <acronym>ACL</acronym>-ek az
állományrendszerben és miként kell
ezeket használni;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>hogyan kell használni a
<application>Portaudit</application> segédprogramot a
Portgyûjteménybõl telepített
külsõ szoftvercsomagok
biztonságosságának
ellenõrzésére;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>hogyan hasznosítsuk a &os; biztonsági
tanácsait tartalmazó
leírásokat</para>
</listitem>
<listitem>
<para>mit jelent a futó programok
nyilvántartása és hogyan
engedélyezzük azt &os;-n.</para>
</listitem>
</itemizedlist>
<para>A fejezet elolvasásához ajánlott:</para>
<itemizedlist>
<listitem>
<para>az alapvetõ &os; és internetes fogalmak
ismerete.</para>
</listitem>
</itemizedlist>
<para>A könyvben további biztonsági
témákról is szó esik,
például a <xref linkend="mac"/>ben a
Kötelezõ
hozzáférés-vezérlésrõl
(MAC) és a <xref linkend="firewalls"/>ben pedig az
internetes tûzfalakról.</para>
</sect1>
<sect1 id="security-intro">
<title>Bevezetés</title>
<para>A biztonság egy olyan funkció, ami a
rendszergazdától indul és nála is
végzõdik. Míg az összes
többfelhasználós BSD &unix; rendszer
önmagában is valamennyire biztonságos, a
felhasználók
<quote>fegyelmezéséhez</quote> szükség
további biztonsági mechanizmusok
kiépítésére és
karbantartására, ami minden bizonnyal egy
rendszergazda egyik legfontosabb kötelessége. A
számítógépek csak annyira
biztonságosak, mint amennyire beállítjuk,
és a biztonsági megfontolások
állandó versenyben vannak az emberi
kényelemmel. A &unix; rendszerek
általánosságban véve
órási mennyiségû program
párhuzamos futtatására képesek, melyek
többsége kiszolgálóként fut
— ez azt jelenti, hogy hozzájuk
kívülrõl érkezõ egyedek
csatlakozhatnak és társaloghatnak velük. Ahogy
a tegnap kicsi és nagy
számítógépei napjaink asztali
gépeivé váltak és ahogy a
számítógépek egyre többen
csatlakoznak hálózatra és az internetre, a
biztonság fontossága is egyre jobban
növekszik.</para>
<para>A rendszerek biztonsága a támadások
különbözõ formáival is foglalkozik,
többek közt olyan támadásokkal, amelyek a
rendszer összeomlását vagy
használhatatlanságát célozzák
meg, de nem próbálják meg veszélybe
sodorni a <username>root</username> felhasználó
hozzáférését (<quote>feltörni a
gépet</quote>). A biztonsággal kapcsolatos
problémák több kategóriára
oszthatóak:</para>
<orderedlist>
<listitem>
<para>A szolgáltatások
mûködésképtelenné
tételére irányuló (DoS, Denial of
Service) támadások.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>A felhasználói fiókok
veszélyeztetése.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Rendszergazdai jogok megszerzése a közeli
szervereken keresztül.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Rendszergazdai jogok megszerzése a
felhasználói fiókokon
keresztül.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Kiskapuk létrehozása a rendszerben.</para>
</listitem>
</orderedlist>
<indexterm>
<primary>DoS támadás</primary>
<see>Denial of Service (DoS)</see>
</indexterm>
<indexterm>
<primary>biztonság</primary>
<secondary>DoS támadás</secondary>
<see>Denial of Service (DoS)</see>
</indexterm>
<indexterm><primary>Denial of Service (DoS)</primary></indexterm>
<para>A szolgáltatások
mûködésképtelenné
tételére irányuló
támadások olyan tevékenységre utalnak,
amelyek képesek megfosztani egy
számítógépet az
erõforrásaitól. A DoS támadások
többnyire nyers erõvel kivitelezett technikák,
melyek vagy a rendszer összeomlasztását vagy
pedig a használhatatlanná tételét
veszik célba úgy, hogy túlterhelik az
általa felkínált
szolgáltatásokat vagy a hálózati
alrendszert. Egyes DoS támadások a
hálózati alrendszerben rejtõzõ
hibákat igyekeznek kihasználni, amivel akár
egyetlen csomaggal is képesek romba dönteni egy
számítógépet. Ez utóbbit csak
úgy lehet orvosolni, ha a hibát kijavítjuk a
rendszermagban. A szerverekre mért csapásokat
gyakran ki lehet védeni a paramétereik ügyes
beállításával, melyek
segítségével korlátozni tudjuk az
ezeket ért terhelést egy kellemetlenebb helyezetben.
A nyers erõt alkalmazó hálózati
támadásokkal a legnehezebb szembenézni.
Például az álcázott
támadadások, melyeket szinte lehetetlen
megállítani, remek eszközök arra, hogy
elvágják gépünket az internettõl.
Ezzel viszont nem csak azt iktatják ki, hanem az
internet-csatlakozásunkat is
eldugítják.</para>
<indexterm>
<primary>biztonság</primary>
<secondary>a hozzáférések
megszerzése</secondary>
</indexterm>
<para>A DoS támadásoknál még gyakrabban
elõfordul, hogy feltörik a felhasználók
fiókjait. A rendszergazdák többsége
még mindig futtat <application>telnetd</application>,
<application>rlogin</application>, <application>rshd</application>
és <application>ftpd</application> szervereket a
gépen. Ezek a szerverek alapértelmezés
szerint nem titkosított kapcsolaton keresztül
mûködnek. Ebbõl következik, hogy ha nincs
annyira sok felhasználónk és
közülük néhányan távoli
helyekrõl jelentkeznek be (ami az egyik leggyakoribb
és legkényelmesebb módja ennek), akkor
elõfordulhat, hogy valami megneszeli a jelszavaikat. A
körültekintõ rendszergazdák mindig
ellenõrzik a bejelentkezéseket tartalmazó
naplókat és igyekeznek kiszûrni a gyanús
címeket még abban az esetben is, amikor a
bejelentkezés sikeres volt.</para>
<para>Mindig arra kell gondolni, hogy ha a támadónak
sikerült megszerezni az egyik felhasználó
hozzáférését, akkor akár
képes lehet a <username>root</username>
felhasználó fiókjának
feltörésére is. Azonban a
valóságban egy jól õrzött és
karbantarott rendszer esetén a felhasználói
hozzáférések megszerzése nem
feltétlenül adja a támadó kezére
a <username>root</username>
hozzáférését. Ebben fontos
különbséget tenni, hiszen a
<username>root</username> felhasználó jogai
nélkül a támadó nem képes
elrejteni a nyomait és legjobb esetben sem tud többet
tenni, mint tönkretenni az adott felhasználó
állományait vagy összeomlasztani a rendszert.
A felhasználói fiókok feltörése
nagyon gyakran megtörténik, mivel a
felhasználók messze nem annyira
elõvigyázatosak, mint egy rendszergazda.</para>
<indexterm>
<primary>biztonság</primary>
<secondary>kiskapuk</secondary>
</indexterm>
<para>A rendszergazdáknak mindig észben kell tartani,
hogy egy számítógépen több
módon is meg lehet szerezni a <username>root</username>
felhasználó
hozzáférését. A támadó
megtudhatja a <username>root</username> jelszavát,
hibát fedezhet fel az egyik rendszergazdai
jogosultsággal futó szerverben és
képes feltörni a <username>root</username>
hozzáférést egy hálózati
kapcsolaton keresztül, vagy a támadó olyan
programban talál hibát, aminek
segítségével el tudja érni a
<username>root</username> fiókját egy
felhasználói hozzáférésen
keresztül. Miután a támadó
megtalálta a rendszergazdai jogok
megszerzésének módját, nem
feltétlenül kell kiskapukat elhelyeznie a rendszerben.
Az eddig talált és javított, rendszergazdai
jogok megszerzését lehetõvé tevõ
biztonsági rések egy része esetében
viszont a támadónak akkora mennyiségû
munkát jelentene eltûntetni maga után a
nyomokat, hogy megéri neki egy kiskaput telepíteni.
Ennek segítségével a támadó
ismét könnyedén hozzájuthat a
<username>root</username> felhasználó
hozzáféréséhez a rendszerben, de ezen
keresztül egy okos rendszergazda képes is a
behatolót leleplezni. A kiskapuk lerakásának
megakadályozása valójában káros
a biztonság szempontjából nézve, mert
ezzel nem szüntetjük meg azokat a lyukakat, amin
keresztül a támadó elõször
bejutott.</para>
<para>A támadások elleni védelmet mindig
több vonalban kell megvalósítani, melyeket
így oszthatunk fel:</para>
<orderedlist>
<listitem>
<para>A rendszergazda és a személyzet
hozzáférésének
védelme.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>A rendszergazdai jogokkal futó szerverek és
a suid/sgid engedélyekkel rendelkezõ programok
védelme.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>A felhasználói
hozzáférések védelme.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>A jelszavakat tároló állomány
védelme.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>A rendszermag belsejének, a nyers
eszközök és az
állományrendszerek védelme.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>A rendszert ért szabálytalan
módosítások gyors
észlelése.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Állandó paranoia.</para>
</listitem>
</orderedlist>
<para>A fejezet most következõ szakaszában az
imént felsorolt elemeket fejtjük ki
részletesebben.</para>
</sect1>
<sect1 id="securing-freebsd">
<title>A &os; védelme</title>
<indexterm>
<primary>biztonság</primary>
<secondary>a &os; védelme</secondary>
</indexterm>
<note>
<title>Parancs kontra protokoll</title>
<para>A dokumentumban a
<application>félkövéren</application> fogjuk
szedni az alkalmazásokat, és
<command>egyenszélességû</command>
betûkkel pedig az adott parancsokra hivatkozunk. A
protokollokat nem különböztetjük meg. Ez a
tipográfiai elkülönítés hasznos
például az ssh egyes vonatkozásainak
esetén, mivel ez egyben egy protokoll és egy
parancs is.</para>
</note>
<para>A most következõ szakaszok a &os;
védelmének azon módszereit ismertetik,
amelyekrõl a fejezet <link
linkend="security-intro">elõzõ szakaszában</link>
már írtunk.</para>
<sect2 id="securing-root-and-staff">
<title>A rendszergazda és a személyzet
hozzáférésének
védelme</title>
<indexterm><primary><command>su</command></primary></indexterm>
<para>Elõször is: ne törjük magunkat a
személyzeti fiókok biztonságossá
tételével, ha még a rendszergazda
hozzáférését sem tettük
eléggé biztonságossá. A
legtöbb rendszerben a <username>root</username>
hozzáféréshez tartozik egy jelszó.
Elsõként fel kell tennünk, hogy ez a
jelszó <emphasis>mindig</emphasis> megszerezhetõ.
Ez természetesen nem arra utal, hogy el kellene
távolítanunk. A jelszó szinte mindig
szükséges a számítógép
konzolon keresztüli eléréséhez.
Valójában arra szeretnénk
rávilágítani, hogy a konzolon
kívül sehol máshol ne lehessen
használni ezt a jelszót, még a &man.su.1;
paranccsal sem. Például gondoskodjunk
róla, hogy az <filename>/etc/ttys</filename>
állományban megadott pszeudó
terminálokat <quote>insecure</quote> (nem
biztonságos) típusúnak
állítottuk be, és így a
<command>telnet</command> vagy az <command>rlogin</command>
parancsokon keresztül nem lehet rendszergazdaként
bejelentkezni. Ha más szolgáltatáson
keresztül jelentkezünk be, például az
<application>sshd</application>
segítségével, akkor ebben az esetben is
gondoskodjunk róla, hogy letiltottuk a közvetlen
rendszergazdai bejelentkezés
lehetõségét. Ezt úgy tudjuk megtenni,
ha megnyitjuk az <filename>/etc/ssh/sshd_config</filename>
állományt és a
<literal>PermitRootLogin</literal> paramétert
átállítjuk a <literal>no</literal>
értékre. Vegyünk számba minden
lehetséges hozzáférési módot
— az FTP és a hozzá hasonló
módok gyakran átszivárognak a
repedéseken. A rendszergazdának csak a
rendszerkonzolon keresztül szabad tudnia
bejelentkeznie.</para>
<indexterm><primary><groupname>wheel</groupname></primary></indexterm>
<para>Természetesen egy rendszergazdának valahogy el
kell érnie a <username>root</username>
hozzáférést, ezért ezzel felnyitunk
néhány biztonsági rést. De
gondoskodjunk róla, hogy ezek a rések
további jelszavakat igényelnek a
mûködésükhöz. A
<username>root</username> hozzáférés
eléréséhez érdemes felvenni
tetszõleges személyzeti (staff)
hozzáféréseket a
<groupname>wheel</groupname> csoportba (az
<filename>/etc/group</filename> állományban). Ha
a személyzet tagjait a <groupname>wheel</groupname>
csoportba rakjuk, akkor innen a <command>su</command> paranccsal
fel tudjuk venni a <username>root</username>
felhasználó jogait. A személyzet tagjait
létrehozásukkor közvetlenül sose
vegyük fel a <groupname>wheel</groupname> csoportba! A
személyzet tagjai elõször kerüljenek egy
<groupname>staff</groupname> csoportba, és majd csak
ezután az <filename>/etc/group</filename>
állományon keresztül a
<groupname>wheel</groupname> csoportba. A személyzetnek
csak azon tagjait tegyük ténylegesen a
<groupname>wheel</groupname> csoportba, akiknek valóban
szükségük van a <username>root</username>
felhasználó
hozzáférésére. Ha
például a Kerberost használjuk
hitelesítésre, akkor megcsinálhatjuk azt
is, hogy a Kerberos <filename>.k5login</filename>
állományában engedélyezzük a
&man.ksu.1; parancson keresztül a <username>root</username>
hozzáférés elérését a
<groupname>wheel</groupname> csoport alkalmazása
nélkül. Ez a megoldás talán
még jobb is, mivel a <groupname>wheel</groupname>
használata esetén a behatolónak még
mindig lehetõsége van hozzájutni a
<username>root</username>
hozzáféréséhez olyankor, amikor a
kezében van a jelszavakat tároló
állomány és meg tudja szerezni a
személyzet valamelyik tagjának
hozzáférését. A
<groupname>wheel</groupname> csoport által
felkínált megoldás ugyan jobb, mint a
semmi, de kétségtelenül nem a
legbiztonságosabb.</para>
<para>A hozzáférések teljes körû
letiltásához a &man.pw.8; parancsot érdemes
használni:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>pw lock <replaceable>személyzet</replaceable></userinput></screen>
<para>Ezzel meg tudjuk akadályozni, hogy a
felhasználó akármilyen módon,
beleértve az &man.ssh.1; használatát is,
hozzá tudjon férni a
rendszerünkhöz.</para>
<para>A hozzáférések
blokkolásának másik ilyen módszere a
titkosított jelszó átírása
egyetlen <quote><literal>*</literal></quote> karakterre. Mivel
ez a karakter egyetlen titkosított jelszóra sem
illeszkedik, ezért a felhasználó nem lesz
képes bejelentkezni. Ahogy például a
személyzet alábbi tagja sem:</para>
<programlisting>izemize:R9DT/Fa1/LV9U:1000:1000::0:0:Ize-Mize:/home/izemize:/usr/local/bin/tcsh</programlisting>
<para>Erre cseréljük ki:</para>
<programlisting>izemize:*:1000:1000::0:0:Ize-Mize:/home/izemize:/usr/local/bin/tcsh</programlisting>
<para>Ezzel megakadályozzuk, hogy az
<username>izemize</username> nevû felhasználó
a hagyományos módszerekkel be tudjon jelentkezni.
Ez a megoldás azonban a
<application>Kerberos</application>t alkalmazó rendszerek
esetén nem mûködik, illetve olyan helyezetekben
sem, amikor a felhasználó az &man.ssh.1;
paranccsal már létrehozott magának
kulcsokat.</para>
<para>Az ilyen védelmi mechanizmusok esetében mindig
egy szigorúbb biztonsági szintû
géprõl jelentkezünk be egy
kevésbé biztonságosabb gépre.
Például, ha a szerverünk mindenféle
szolgáltatásokat futtat, akkor a
munkaállomásunknak egyetlen egyet sem lenne
szabad. A munkaállomásunk
biztonságossá tételéhez a
lehetõ legkevesebb szolgáltatást szabad csak
futtatnunk, de ha lehet, egyet sem, és mindig
jelszóval védett
képernyõvédõt használjuk.
Természetesen ha a támadó képes
fizikailag hozzáférni a
munkaállomásunkhoz, akkor szinte bármilyen
mélységû védelmet képes
áttörni. Ezt mindenképpen
számításba kell vennünk, azonban ne
felejtsük el, hogy a legtöbb betörési
kísérlet távolról,
hálózaton keresztülrõl érkezik
olyan emberektõl, akik fizikailag nem férnek
hozzá a munkaállomásunkhoz vagy a
szervereinkhez.</para>
<indexterm><primary>KerberosIV</primary></indexterm>
<para>A Kerberos és a hozzá hasonló
rendszerek használatával egyszerre tudjuk a
személyzet tagjainak jelszavát letiltani vagy
megváltoztatni, ami egybõl
érvényessé válik minden olyan
gépen, ahová az adott felhasználónak
bármilyen hozzáférése is volt. Nem
szabad lebecsülnünk ezt a gyors
jelszóváltási lehetõséget abban
az esetben, ha a személyzet valamelyik tagjának
hozzáférését megszerezték.
Hagyományos jelszavak használatával a
jelszavak megváltoztatása N gépen igazi
káosz. A Kerberosban jelszóváltási
megszorításokat is felállíthatunk:
nem csak a Kerberos által adott jegyek járnak le
idõvel, hanem a Kerberos rendszer meg is követelheti a
felhasználóktól, hogy egy adott idõ
(például egy hónap) után
változtasson jelszót.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>A rendszergazdai jogokkal futó szerverek és
SUID/SGID engedélyekkel rendelkezõ programok
védelme</title>
<indexterm><primary><command>ntalk</command></primary></indexterm>
<indexterm><primary><command>comsat</command></primary></indexterm>
<indexterm><primary><command>finger</command></primary></indexterm>
<indexterm><primary>járókák</primary></indexterm>
<indexterm><primary><application>sshd</application></primary></indexterm>
<indexterm><primary><application>telnetd</application></primary></indexterm>
<indexterm><primary><application>rshd</application></primary></indexterm>
<indexterm><primary><application>rlogind</application></primary></indexterm>
<para>A bölcs rendszergazda mindig csak akkor futtat
szervereket, amikor szüksége van rá, se
többet, se kevesebbet. Az egyéb
fejlesztõktõl származó szerverekkel
bánjunk különösen óvatosan, mivel
gyakran hajlamosak hibákat tartalmazni.
Például az <application>imapd</application> vagy a
<application>popper</application> használata olyan,
mintha az egész világnak ingyenjegyet
osztogatnánk a rendszerünk <username>root</username>
hozzáféréséhez. Soha ne futtassunk
olyan szervert, amelyet nem vizsgáltunk át
kellõ alapossággal. Sok szervert nem is
feltétlenül kell <username>root</username>
felhasználóként futtatni.
Például az <application>ntalk</application>,
<application>comsat</application> és
<application>finger</application> démonok egy
speciális
<firstterm>járókában</firstterm> (sandbox)
futnak. Ezek a járókák sem teljesen
tökéletesek, hacsak erre külön figyelmet
nem fordítunk. Ilyenkor a többvonalas
védelem eszménye még mindig él: ha
valakinek sikerült betörnie a
járókába, akkor onnan ki is tud törni.
Minél több védelmi vonalat húzunk a
támadó elé, annál jobban
csökken a sikerének
valószínûsége. A
történelem során lényegében
minden <username>root</username> jogokkal futó
szerverben, beleértve az alapvetõ
rendszerszintû szervereket is, találtak már
biztonsági jellegû hibát. Ha a
gépünkre csak az <application>sshd</application>
szolgáltatáson keresztül tudnak
belépni, és soha nem használja senki a
<application>telnetd</application>,
<application>rshd</application> vagy
<application>rlogind</application>
szolgáltatásokat, akkor kapcsoljuk is ki
ezeket!</para>
<para>A &os; most már alapértelmezés szerint
járókában futtatja az
<application>ntalkd</application>,
<application>comsat</application> és
<application>finger</application>
szolgáltatásokat. Másik ilyen program,
amely szintén esélyes lehet erre, az a
&man.named.8;. Az <filename>/etc/defaults/rc.conf</filename>
megjegyzésben tartalmazza a
<application>named</application> járókában
futtatásához szükséges
paramétereket. Attól függõen, hogy egy
új rendszert telepítünk vagy
frissítjük a már meglévõ
rendszerünket, a járókákhoz
tartozó speciális felhasználói
hozzáférések nem feltétlenül
jönnek létre. Amikor csak lehetséges, az
elõrelátó rendszergazda
kikísérletez és létrehoz ilyen
járókákat.</para>
<indexterm><primary><application>sendmail</application></primary></indexterm>
<para>Vannak más olyan szerverek, amelyek tipikusan nem
járókákban futnak. Ilyen többek
közt a <application>sendmail</application>,
<application>popper</application>,
<application>imapd</application>,
<application>ftpd</application> és még sokan
mások. Léteznek rájuk
alternatívák, de a telepítésük
valószínûleg több munkát
igényel, mint amennyit megérné
számunkra veszõdni velük (és itt megint
lesújt a kényelmi tényezõ). Ezeket a
szervereket többnyire <username>root</username>
felhasználóként kell futtatnunk és a
rajtuk keresztül érkezõ betörési
kísérleteket más módokra
támaszkodva kell észlelnünk.</para>
<para>A <username>root</username> felhasználó
keltette biztonsági rések másik nagy
csoportja azok a végrehajtható
állományok a rendszerben, amelyek a suid és
sgid engedélyekkel rendelkeznek, futtatásuk
rendszergazdai jogokkal történik. Az ilyen
binárisok többsége, mint
például az <application>rlogin</application>, a
<filename class="directory">/bin</filename> és <filename
class="directory">/sbin</filename>, <filename
class="directory">/usr/bin</filename> vagy <filename
class="directory">/usr/sbin</filename> könyvtárakban
található meg. Habár semmi sem
biztonságos 100%-ig, a rendszerben
alapértelmezetten suid és sgid engedéllyel
rendelkezõ binárisok ebbõl a szempontból
meglehetõsen megbízhatónak tekinhetõek.
Alkalmanként azonban találnak a
<username>root</username> felhasználót
veszélyeztetõ lyukakat az ilyen binárisokban
is. Például 1998-ban az
<literal>Xlib</literal>-ben volt egy olyan rendszergazdai
szintû hiba, amellyel az <application>xterm</application>
(ez általában suid engedéllyel rendelkezik)
sebezhetõvé vált. Mivel jobb félni,
mint megijedni, ezért az elõretekintõ
rendszergazda mindig igyekszik úgy csökkenteni az
ilyen engedélyekkel rendelkezõ binárisok
körét, hogy csak a személyzet tagjai legyenek
képesek ezeket futtatni. Ezt egy olyan speciális
csoport létrehozásával oldhatjuk meg,
amelyhez csak a személyzet tagjai férhetnek
hozzá. Az olyan suid binárisoktól pedig,
amelyeket senki sem használ, igyekszik teljesen
megszabadulni (<command>chmod 000</command>). A monitorral nem
rendelkezõ szervereknek általában nincs
szükségük az <application>xterm</application>
mûködtetésére. Az sgid
engedéllyel rendelkezõ binárisok is
legalább ugyanennyire veszélyesek. Ha a
behatoló képes feltörni egy
<groupname>kmem</groupname> csoporthoz tartozó sgid
binárist, akkor képes lesz olvasni a
<filename>/dev/kmem</filename> állomány
tartalmát, ezáltal hozzájut a
titkosított jelszavakhoz és így
megszerezheti magának akármelyik
hozzáférést. Sõt, a
<groupname>kmem</groupname> csoportot megszerzõ
behatolók figyelni tudják a pszeudó
terminálokon keresztül érkezõ
billentyûleütéseket, még abban az
esetben is, amikor a felhasználók
egyébként biztonságos módszereket
használnak. A <groupname>tty</groupname> csoportot
bezsebelõ támadók szinte bármelyik
felhasználó termináljára
képesek írni. Ha a felhasználó
valamilyen terminál programot vagy terminál
emulátort használ a billentyûzet
szimulációjával, akkor a behatoló
tud olyan adatokat generálni, amivel a
felhasználó nevében adhat ki
parancsokat.</para>
</sect2>
<sect2 id="secure-users">
<title>A felhasználói
hozzáférések védelme</title>
<para>A felhasználók
hozzáféréseit szinte a legnehezebb
megvédeni. Míg a személyzet tagjaival
szemben lehetünk kíméletlenül
szigorúak és <quote>ki is csillagozhatjuk</quote>
a jelszavukat, addig a felhasználók
hozzáféréseivel
általánosságban véve ezt nem
tehetjük meg. Ha a kezünkben van a megfelelõ
mértékû irányítás, akkor
még gyõzhetünk és kényelmesen
biztonságba helyezethetjük a
felhasználók
hozzáférését. Ha nincs, akkor nem
tehetünk mást, mint állandóan
õrködünk a hozzáférések
felett. Az ssh és Kerberos használata a
felhasználók esetén sokkalta
problematikusabb, mivel ilyenkor jóval több
adminisztrációra és mûszaki
segítségnyújtásra van
szükség, de még mindig jobb megoldás a
titkosított jelszavakhoz képest.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>A jelszavakat tároló állomány
védelme</title>
<para>Az a legbiztosabb, ha minél több jelszót
kicsillagozunk és a hozzáférések
hitelesítésére ssh-t vagy Kerberost
használunk. Igaz, a titkosított jelszavakat
tároló állományt
(<filename>/etc/spwd.db</filename>) csak a
<username>root</username> képes olvasni, de a
támadó meg tudja szerezni ezt a jogot még
olyankor is, ha <username>root</username>
felhasználóként nem feltétlenül
tud írni.</para>
<para>A rendszerünkben futó biztonsági
szkripteknek a jelszavakat tároló
állomány változását
folyamatosan tudnia kell figyelnie és jelentie
(lásd lentebb a <link linkend="security-integrity">Az
állományok sértetlenségének
ellenõrzése</link> címû
fejezetet).</para>
</sect2>
<sect2>
<title>A rendszermag belsejének, a nyers eszközök
és az állományrendszerek
védelme</title>
<para>Ha a támadó megszerzi a
<username>root</username>
hozzáférését, akkor szinte
bármit képes megtenni, de vannak bizonyos
elõnyei. Például a mostanság
fejlesztett legtöbb rendszermag tartalmaz valamilyen
beépített csomaglehallgatót, amit &os;
alatt a <devicename>bpf</devicename> eszköz
valósít meg. A támadók szinte
mindig megpróbálnak valamilyen
csomaglehallgatót használni a feltört
gépen. A legtöbb rendszeren azonban nem kell
feltétlenül megadnunk ezt az örömet,
ezért nem is kell beépítenünk a
rendszermagba a <devicename>bpf</devicename>
eszközt.</para>
<indexterm><primary><command>sysctl</command></primary></indexterm>
<para>De ha még ki is iktatjuk a
<devicename>bpf</devicename> eszközt, még
aggódhatunk a <filename>/dev/mem</filename> és
<filename>/dev/kmem</filename> miatt. Egyébként
ami azt illeti, a behatoló még így is
képes írni a nyers eszközökre.
Sõt, a rendszermagba képesek vagyunk modulokat is
betölteni a &man.kldload.8; használatával. A
vállalkozó kedvû támadó a
rendszermag moduljaként képes telepíteni
és használni a saját
<devicename>bpf</devicename> eszközét vagy
bármilyen más, a csomagok
lehallgatására alkalmas eszközt. Az ilyen
problémák elkerülése
érdekében a rendszermagot a legmagasabb
védelmi szinten kell üzemeltetni, tehát
legalább egyes szinten.</para>
<para>A rendszermag védelmi szintjét több
különbözõ módon lehet
állítani. A védelmi szintet úgy
lehet a legegyszerûbben növelni, ha a
<command>sysctl</command> paranccsal beállítjuk a
<varname>kern.securelevel</varname> nevû,
rendszerszintû változó
értékét:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>sysctl kern.securelevel=<replaceable>1</replaceable></userinput></screen>
<para>A &os; rendszermag alapértelmezés szerint a
<literal>-1</literal> védelmi szinten indul. Ez
egészen addig <literal>-1</literal> marad, amíg a
rendszergazda vagy valamelyik &man.init.8; során
hívott rendszerindító szkript ezt meg nem
változtatja. A rendszer indítása
során úgy tudjuk beállítani a
megfelelõ védelmi szintet, ha az
<filename>/etc/rc.conf</filename> állományban
megadjuk a <varname>kern_securelevel_enable</varname>
változót a <literal>YES</literal>
értékkel, illetve
<varname>kern_securelevel</varname>
értékeként a kívánt
védelmi szintet.</para>
<para>A &os; alapértelmezett védelmi szintje
közvetlenül a rendszerindító szkriptek
lefutása után <literal>-1</literal>. Ezt
<quote>nem biztonságos módnak</quote> nevezik,
mivel az állományok
írásáért felelõs
állományjelzõk nem feltétlenül
mûködnek, mindegyik eszköz írható,
olvasható és a többi.</para>
<para>Miután a védelmi szintet <literal>1</literal>
vagy annál magasabb értékre
állítottuk, akkor a rendszer figyelembe veszi a
csak hozzáfûzést (append-only) és
módosíthatatlanságot (immutable)
megszorító állományjelzõket,
nem engedélyezi a tiltásukat és az
eszközök közvetlenül nem
érhetõek el. A különbözõ
védelmi szintek részletesebb
bemutatását a &man.security.7; man oldalon
olvashatjuk (vagy a &os; 7.0 elõtti változataiban a
&man.init.8; man oldalon).</para>
<note>
<para>Az <literal>1</literal> és az afeletti
védelmi szinteken többek közt az X11 nem
feltétlenül lesz futtatható (mivel a
<filename>/dev/io</filename> eszköz elérése
blokkolt), illetve a rendszer frissítése is
akadályokba fog ütközni (a
<maketarget>installworld</maketarget> futtatása
során ideiglenesen ki kell kapcsolni az append-only
és immutable állományjelzõket). Az
X11 esetében ezt valahogy még ki lehet
kerülni úgy, hogy ha az &man.xdm.1; démont
még a rendszerindítás elején
aktiváljuk (amikor a védelmi szint még
kellõen alacsony). Az összes védelmi szint
és megszorítás esetén azonban nem
mindig adható ilyen jellegû javaslat, ezért
ilyenkor mindig érdemes elõre tervezni egy
keveset. Emellett fontos alaposan megismerni a
különbözõ védelmi
megszorításokat, mivel jelentõs
mértékben visszafoghatják a rendszer
használhatóságát. Ez segít
az adott helyzetben az egyszerûbb megoldást
választani és ezáltal elkerülni a
kellemetlen meglepetéseket.</para>
</note>
<para>Ha a rendszermag védelmi szintjét az
<literal>1</literal> érték vagy afelé
emeljük, akkor hasznos lehet a fontosabb
(lényegében minden olyan programnak, amely a
védelmi szint helyes
beállítódása elõtt lefut)
programoknak, könyvtáraknak és szkripteknek
beállítani az <literal>schg</literal>
állományjelzõt. Ilyenkor azonban vegyük
figyelembe, hogy a rendszer frissítése is
nehezebbé válik a magasabb védelmi
szinteken. Egy mûködõképesebb
megoldás lehet, ha rendszerünket egy magasabb
védelmi szinten használjuk, de nem
állítjuk be mindegyik rendszerszintû
állományra az <literal>schg</literal>
állományjelzõt. Másik
lehetõség még a <filename
class="directory">/</filename> és <filename
class="directory">/usr</filename> partíciók
írásvédett csatlakoztatása. Ne
felejtsük el azonban, hogy ha túlságosan
szigorúak vagyunk magunkhoz, akkor azzal egyúttal
a behatolás észlelését is meg tudjuk
nehezíteni!</para>
</sect2>
<sect2 id="security-integrity">
<title>Az állományok
sértetlenségének ellenõrzése:
binárisok, konfigurációs
állományok stb.</title>
<para>Ha arról van szó, csak a legfontosabb
rendszerszintû konfigurációs- és
vezérlõállományokat tudjuk
megvédeni, még mielõtt a korábban
emlegetett kényelmi tényezõ kimutatná
a foga fehérjét. Például, ha a
<command>chflags</command> paranccsal beállítjuk
az <literal>schg</literal> állományjelzõt a
<filename class="directory">/</filename> és <filename
class="directory">/usr</filename>
állományrendszereken található
legtöbb állományra, akkor az minden bizonnyal
csökkenti a hatékonyságunkat, hiszen az
állományok védelmének
növekedésével csökken az
észlelés lehetõsége. A védelmi
vonalaink közül ugyanis az utolsó talán
az egyik legfontosabb — a detektálás. A
felépített biztonsági rendszerünk
legnagyobb része szinte teljesen hasztalan (vagy ami
még rosszabb, a biztonság hamis
érzetét kelti), ha nem vagyunk képesek
észrevenni a betörési
kísérleteket. A védelmi rendszer egyik
részére nem a támadó
megállításához, hanem a
lelassításához van szükség,
hogy így majd munka közben érhessük
tetten.</para>
<para>A betörés tényét legjobban a
megváltozott, hiányzó vagy éppen
váratlanul felbukkanó állományok
utáni kutatással tudjuk felismerni. A
módosított állományokat
általában egy másik (gyakran
központosított) korlátozott
hozzáférésû rendszerbõl
ellenõrizhetjük a legjobban. Fontos, hogy ha egy
korlátozott hozzáférésû,
kiemelten védett rendszeren írjuk a
védelemért felelõs szkripteket, akkor azok
szinte teljesen láthatlanok lesznek a
támadó számára. A legjobb
kihasználás érdekében a
korlátozott hozzáférésû
gépnek jelentõs mértékû
rálátással kell rendelkeznie az összes
többi gépre, amit írásvédett
NFS exportok vagy ssh kulcspárok
felhasználásával érhetünk el.
A hálózati forgalmat leszámítva az
NFS látszik a legkevésbé —
segítségével lényegében
észrevétlenül tudjuk figyelni az egyes
gépek állományrendszereit. Ha a
megfigyelésre használt szerver a kliensekhez
switchen keresztül csatlakozik, akkor az NFS gyakran jobb
választásnak bizonyul. Ha a szerver hubon vagy
több hálózati elemen keresztül
éri el a megfigyelni kívánt klienseket,
akkor az NFS nem eléggé biztonságos
(és hatékony), ezért ilyen esetekben az ssh
választása lehet a kedvezõ még az ssh
által hagyott nyomokkal együtt is.</para>
<para>Miután a korlátozott
hozzáférésû gépünk
legalább látja a hozzá tartozó
kliensek rendszereit, el kell készítenünk a
tényleges monitorozást végzõ
szkripteket. Ha NFS csatlakozást tételezünk
fel, akkor az olyan egyszerû rendszereszközökkel,
mint például a &man.find.1; és &man.md5.1;
képesek vagyunk összerakni ezeket. A szemmel
tartott kliensek állományait naponta
legalább egyszer érdemes ellenõrizni md5-tel,
valamint még ennél gyakrabban is tesztelni az
<filename class="directory">/etc</filename> és <filename
class="directory">/usr/local/etc</filename>
könyvtárakban található
konfigurációs és
vezérlõállományokat. Ha valamilyen
eltérést tapasztal az ellenõrzést
végzõ szerverünk és a rajta levõ
md5 információk is helyesek, akkor
értesítenie kell a rendszergazdát. Egy
jó védelmi szkript képes megkeresni az oda
nem illõ suid binárisokat, valamint az új
vagy törölt állományokat a <filename
class="directory">/</filename> és a <filename
class="directory">/usr</filename>
partíciókon.</para>
<para>A védelmi szkriptek megírása valamivel
nehezebb feladat, ha ssh-t használunk az NFS helyett. A
futtatásukhoz a szkripteket és az általuk
használt eszközöket (például
find) az <command>scp</command> paranccsal
lényegében át kell másolni a
kliensekre, amivel így láthatóvá
válnak. Ne feledjük továbbá, hogy az
<application>ssh</application> kliens már eleve
feltört lehet. Szó, ami szó, ha nem
megbízható
összeköttetésekrõl beszélünk,
akkor az ssh használata elkerülhetetlen, de nem
feltétlenül egyszerû.</para>
<para>Egy jó védelmi szkript észreveszi a
felhasználók és a személyzet
tagjainak hozzáférését
vezérlõ állományokban, mint
például az <filename>.rhosts</filename>,
<filename>.shosts</filename>,
<filename>.ssh/authorized_keys</filename> és
társaiban keletkezett változásokat is,
amelyek esetleg elkerülhetik egy <literal>MD5</literal>
alapú ellenõrzés figyelmét.</para>
<para>Ha netalán órási mennyiségû
tárterületettel rendelkeznénk, akkor
eltarthat egy ideig, amíg végigsöprünk
az összes partíció összes
állományán. Ebben az esetben
érdemes olyan beállításokat megadni
az állományrendszerek
csatlakoztatásánál, amivel le tudjuk
tiltani a suid engedéllyel rendelkezõ
binárisok futtatását. Ezzel kapcsolatban a
&man.mount.8; parancs <literal>nosuid</literal>
opcióját nézzük meg. Hetente
legalább egyszer azért mégis érdemes
átnézni az ilyen partíciókat is,
mivel ez a réteg a betörési
kísérletek felderítésével
foglalkozik, függetlenül a
sikerességüktõl.</para>
<para>A futó programok nyilvántartása
(lásd &man.accton.8;) egy olyan viszonylag kevés
költséggel járó lehetõség
az operációs rendszerben, ami
segítségünkre lehet a betörés
utáni események
kiértékelésében.
Különösen hasznos olyankor, amikor
megpróbáljuk modellezni, miképp is
sikerült a támadónak bejutnia a
rendszerünkbe, természetesen feltételezve,
hogy az ehhez felhasznált feljegyzések a
betörés után is érintetlenek
maradtak.</para>
<para>Végül a védelmet ellátó
szkripteknek javasolt feldolgozni a
naplóállományokat is, valamint a
naplókat magukat is a lehetõ
legbiztonságosabb formában generálni
— ilyenkor nagyon hasznos lehet, ha egy távoli
gépre naplózunk. A behatoló
megpróbálja majd eltüntetni a nyomait, a
naplóállományok viszont nagyon fontosak a
rendszergazda számára a betörési
kísérletek idejének és
módjának
megállapításában. A naplókat
úgy tudjuk tartósan rögzíteni, ha a
rendszerkonzol üzeneteit soros porton keresztül
gyûjtjük össze a konzolok
felügyeletéért felelõs
biztonságos gépen.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>Állandó paranoia</title>
<para>Egy kis paranoia sosem árt. Elmondható, hogy
a rendszergazda tetszõleges számú
biztonsági intézkedéssel élhet
egészen addig, amíg az nincs hatással a
kényelmére, és a kényelmet
<emphasis>befolyásoló</emphasis> biztonsági
intézkedéseket pedig megfelelõ
mérlegelés mellett tegye meg. Ami még
ennél is fontosabb, hogy mindig változtassunk
valamit a biztonsági hálónkon — mivel
ha egy az egyben követjük a dokumentumban
leírtakat, akkor ezzel együtt kiadjuk a
bejutás receptjét annak a leendõ
támadónknak, aki szintén elolvasta
ugyanezt.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>A szolgáltatások
mûködésképtelenné
tételét célzó
támadások</title>
<indexterm><primary>Denial of Service (DoS)</primary></indexterm>
<para>Ez a szakasz a szolgáltatások
mûködésképtelenségét
elérni kívánó, más
néven <quote>Denial of Service</quote>
típusú támadásokkal foglalkozik.
Noha nem tudunk túlságosan sokat tenni a
manapság felbukkanó álcázott, a
hálózatunk totális
leterhelését célbavevõ
támadások ellen, akadnak olyan
általános érvényû
eszközök, amelyekkel elejét vehetjük a
szervereink szétbomzásának:</para>
<orderedlist>
<listitem>
<para>A létjövõ
szerverpéldányok
korlátozása.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Az ugródeszkaszerû támadások
(támadás ICMP-válasszal,
pingszórás stb.)
korlátozása.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>A rendszermag útválasztási
gyorsítótárának
túlterhelése.</para>
</listitem>
</orderedlist>
<para>A DoS támadások egyik jellemzõ
sémája szerint egy sokszorozódni
képes szervert támadnak meg, amelynek igyekeznek
minél több példányát
legyártatni, míg végül az ezt
futtató rendszer ki nem fogy a
memóriából,
állományleíróból
satöbbibõl és megállásra nem
kényszerül. Az <application>inetd</application>
(lásd &man.inetd.8;) számos
lehetõséget kínál fel ennek
megakadályozására. Ezzel kapcsolatban
szeretnénk megjegyezni, hogy bár ezzel el tudjuk
kerülni a gépünk
leállását, semmilyen garanciát nem
ad arra, hogy a szolgáltatás a
támadás során is zavartalanul üzemel
tovább. Alaposan olvassuk el az
<application>inetd</application> man oldalát és
legyünk különös tekintettel a
<option>-c</option>, <option>-C</option> és
<option>-R</option> kapcsolóira. Vigyázzunk, hogy
az <application>inetd</application> <option>-C</option>
kapcsolóját képesek kijátszani az
álcázott IP-vel érkezõ
támadások, ezért inkább az
elõbbi kapcsolók valamilyen
kombinációja az ajánlott. Egyes
szerverprogramoknál be lehet állítani a
példányainak maximális
számát.</para>
<para>A <application>Sendmail</application> rendelkezik egy
<option>-OMaxDaemonChildren</option>
beállítással, ami a terhelésben
levõ késleltetése miatt néha mintha
jobban beválna, mint a
<application>Sendmail</application>
terheléskorlátozó paraméterei. A
<application>Sendmail</application> indításakor
tehát a <literal>MaxDaemonChildren</literal>
paramétert javasolt megadni egy olyan
értékkel, amely elegendõ a
<application>Sendmail</application> számára
betervezett terhelés kiszolgálására,
de még kevés ahhoz, hogy a
<application>Sendmail</application> fûbe harapjon
tõle. Továbbá bölcs dolog a
<application>Sendmail</application>t várakozási
sorral (<option>-ODeliveryMode=queued</option>) és
démonként (<command>sendmail -bd</command>),
külön feldolgozási menetekkel
(<command>sendmail -q15m</command>) futtatni. Ha
továbbra is valós idejû
kézbesítést akarunk, akkor a
feldolgozást kisebb idõközökkel is
lefuttathatjuk (például <option>-q1m</option>), de
arra <emphasis>mindig ügyeljünk</emphasis>, hogy a
<literal>MaxDaemonChildren</literal>
beállítása ne okozzon
kaszkádosítási hibákat a
<application>Sendmail</application>
mûködésében.</para>
<para>A <application>Syslogd</application> közvetlenül
is támadható, ezért határozottan
javasoljuk a <option>-s</option> használatát,
amikor csak lehet, minden más esetben pedig a
<option>-a</option> beállítást.</para>
<para>Fordítsunk kellõ figyelmet a TCP kapcsolatok
burkolását végzõ <application>TCP
Wrapper</application> <quote>reverse-ident</quote>
lehetõségére, ami szintén
közvetlenül támadható. Ebbõl az
okból kifolyólag valószínûleg
nem is akarjuk a <application>TCP Wrapper</application>
által felkínált reverse-ident-et
használni.</para>
<para>Jól járunk el abban az esetben, ha a
belsõ szolgáltatásainkat az
útválasztóink mentén tûzfal
segítségével védjük meg a
külsõ hozzáféréstõl. Ezzel
lényegében a helyi hálózatunkat
kívülrõl fenyegetõ támadások
ellen védekezünk, de ez nem nyújt
elegendõ védelmet a belsõ
szolgáltatásaink esetén a
<username>root</username> hozzáférés
megszerzésére irányuló
kísérletek ellen. Mindig egy exkluzív,
tehát zárt tûzfalat állítsunk
be, vagyis <quote>tûzfalazzunk mindent
<emphasis>kivéve</emphasis> az A, B, C, D és M-Z
portokat</quote>. Ezen a módon ki tudjuk szûrni az
összes alacsonyabb portot, kivéve bizonyos eseteket,
mint például a <application>named</application>
(ha az adott zónában ez az elsõdleges
gép), <application>ntalkd</application>,
<application>sendmail</application> vagy más interneten
keresztül elérhetõ
szolgáltatásokat. Ha másképpen
állítjuk a tûzfalat — inkluzív,
nyílt avagy megengedõ módon, akkor jó
eséllyel elfelejtünk <quote>lezárni</quote>
egy csomó szolgáltatást, vagy úgy
adunk hozzá egy új belsõ
szolgáltatást, hogy közben elfelejtjük
frissíteni a tûzfalat. Ennél még azon
is jobb, ha a tûzfalon nyitunk egy magasabb
portszámú tartományt, és ott
valósítjuk meg ezt a megengedõ jellegû
mûködést, az alacsonyabb portok
veszélybe sodrása nélkül. Vegyük
azt is számításba, hogy a &os;-ben a
kiosztott portokat dinamikusan állíthatjuk a
<varname>net.inet.ip.portrange</varname> sysctl
változókon keresztül (<command>sysctl -a |
fgrep portrange</command>), ami nagyságrendekkel
megkönnyíti a tûzfal
beállítását. Ennek megfelelõen
például meg tudjuk adni, hogy a 4000-tõl
5000-ig terjedõ porttartomány a 49152-tõl
65535-ig húzódó tartományba
kerüljön át, majd a 4000 alatti összes
portot blokkoljuk (természetesen az internetrõl
szándékosan hozzáférhetõ portok
kivételével).</para>
<para>A DoS támadások másik elterjedt
fajtája az ún. <quote>ugródeszka
támadás</quote> — ilyenkor a szervert
úgy próbálják túlterhelni,
hogy folyamatosan válaszokat kérnek tõle a
helyi hálózatról vagy egy másik
számítógéprõl. Az ilyen
természetû támadások közül
is a legnépszerûbb az <emphasis>ICMP
pingszórásos támadás</emphasis>. A
támadó olyan ping csomagokat küld szét
a helyi hálózaton, amelyek
forrásának azt a gépet jelöli meg,
amelyiket meg akarja támadni. Ha a
hálózatokat elválasztó
útválasztók nem fogják meg a
pingszórást, akkor a helyi
hálózatról összes gépe
nekilát válaszolgatni a meghamisított
forrás címére, amivel így teljesen
leterhelik az áldozatot. Ez különösen
akkor hatásos, amikor a támadó ugyanezt a
trükköt eljátssza egyszerre több tucat
különbözõ hálózatban is. Az
üzenetszórással járó
támadások akár százhúsz
megabitnyi forgalmat is képesek generálni
másodpercenként. A második legelterjedtebb
ugródeszkás támadás az ICMP
hiba-visszajelzési rendszere ellen irányul.
Ilyenkor a támadó ICMP hibaüzeneteket
kiváltó csomagok
készítésével képes
eltömíteni egy szerver bejövõ
hálózati kapcsolatát és az ICMP
válaszokkal pedig a szerver maga dugítja el a
kimenõ hálózati kapcsolatát. Ez a
fajtájú támadás képes
kinyomni az összes memóriát a szerverbõl
és ezzel összeomlasztani, különösen
olyankor, amikor a szerver nem tudja elég gyorsan
elnyelni az általa generált ICMP
válaszokat. A <varname>net.inet.icmp.icmplim</varname>
sysctl változóval tudunk gátat szabni a
támadások ezen fajtájának. Az
ugródeszkás támadások utolsó
nagyobb osztálya az <application>inetd</application>
olyan szolgáltatásait szemeli ki, mint
például az udp echo. A támadó
ilyenkor egyszerûen küld a helyi
hálózatunkon található A és B
szerverünknek egy olyan UDP csomagot, ahol
forrásként az A szerver echo portját adja
meg, célnak pedig a B szerver echo portját.
Ezután a két szerver elkezdi egymás
között passzolgatni ezt az egyetlen csomagot. A
támadó még több ilyen csomag
befecskendezésével pillanatok alatt képes
leterhelni a két szervert és helyi
hálózatot. Hasonló problémák
vannak a belsõ <application>chargen</application>
portjával is. Egy hozzáértõ
rendszergazda ezért kikapcsolja az összes ilyen
inetd-alapú belsõ tesztelõ
szolgáltatást.</para>
<para>Az álcázott csomagok
felhasználhatóak a rendszermag
útválasztó
gyorsítótárának
túlterhelésére is. Ezzel kapcsolatban
nézzük meg a
<varname>net.inet.ip.rtexpire</varname>,
<varname>rtminexpire</varname> és
<varname>rtmaxcache</varname> sysctl változókat.
A véletlenszerû IP-címekkel megcímzett
álcázott csomagok hatására a
rendszermag létrehoz mindegyikõjükhöz egy
ideiglenesen pufferelt utat az útválasztó
táblázatában, amelyet a <command>netstat
-rna | fgrep W3</command> paranccsal tudunk lekérdezni.
Az ilyen útvonalak nagyjából 1600
másodperc múlva elévülnek. Ha a
rendszermag észleli, hogy a
gyorsítótárazott
útválasztási táblázat
mérete túlságosan megnövekedett, akkor
automatikusan csökkenti az <varname>rtexpire</varname>
értékét, de soha nem megy a
<varname>rtminexpire</varname> alá. Ebbõl
két probléma adódik:</para>
<orderedlist>
<listitem>
<para>A rendszermag nem reagál elég gyorsan
amikor egy alig terhelt szervert hirtelen
megtámadnak.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Az <varname>rtminexpire</varname> nem elég kicsi
ahhoz, hogy a rendszermag túléljen egy
tartósabb rohamot.</para>
</listitem>
</orderedlist>
<para>Ha a szervereink az internethez T3 (kb. 45 Mbit/s) vagy
gyorsabb összeköttetésen keresztül
csatlakoznak, akkor határozottan javasolt kézileg
behangolni a &man.sysctl.8; segítségével az
<varname>rtexpire</varname> és az
<varname>rtminexpire</varname> értékeket. Soha ne
állítsuk egyiket sem nullára (hacsak nem
akarjuk összeomlasztani a gépünket). Ha
például mind a kettõt 2 másodpercre
állítjuk, akkor az többnyire elegendõ az
útválasztási táblázat
megvédéséhez.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>Hozzáférés Kerberosszal és
SSH-val</title>
<indexterm><primary><command>ssh</command></primary></indexterm>
<indexterm><primary>KerberosIV</primary></indexterm>
<para>Van néhány dolog, amit a Kerberos és az
ssh esetén ajánlatos tisztázni,
mielõtt használjuk ezeket. A Kerberos 5 egy
kifogástalan hitelesítési protokoll. A
<application>telnet</application> és
<application>rlogin</application> Kerberos által
módosított változatában vannak olyan
hibák, amelyek alkalmatlanná teszik ezeket a
bináris adatfolyamok helyes kezelésére.
Sõt, alapértelmezés szerint a Kerberos nem
titkosítja a kapcsolatot, csak ha megadjuk neki a
<option>-x</option> kapcsolót. Az
<application>ssh</application> alapértelmezés
szerint mindent titkosít.</para>
<para>Az ssh minden szempontból nagyon jól
teljesít kivéve, hogy alapértelmezés
szerint átküldi a kulcsokat is. Ez azt jelenti,
hogy ha van egy olyan biztonságos
munkaállomásunk, ahol a rendszer többi
részéhez tartozó kulcsainkat tartjuk
és egy nem biztonságos gépre akarunk vele
ssh-n keresztül belépni, akkor a kulcsaink
használatóvá válnak. A
tényleges kulcsokat ugyan nem látja senki, de a
bejelentkezés során az ssh megnyit egy
közvetítéshez használt portot, amit a
nem biztonságos gépen a támadó egy
feltört <username>root</username>
hozzáférés birtokában ki tud
használni úgy, hogy a kulcsaink
segítségével hozzá tudjon
férni egy másik olyan géphez, amelyet a
kulcsok nyitnak.</para>
<para>Ha lehetséges, akkor a személyzet
bejelentkeztetéséhez az ssh-t és Kerberost
együttesen használjuk. Az
<application>ssh</application> lefordíható
Kerberos támogatással. Ezzel
csökkentjük a potenciálisan
kiszivárgó ssh kulcsok esélyét,
miközben jelszavainkat a Kerberosszal védjük.
Az ssh kulcsokat csak biztonságos gépekrõl
és csak automatizált feladatok esetén
használjuk (amire a Kerberos lényegében nem
alkalmas). Emellett javasoljuk azt is, hogy az ssh
beállításai között tiltsuk le a
kulcsok átküldését (key forwarding)
vagy használjuk az <literal>from=IP/DOMAIN</literal>
opciót, amivel az ssh csak a megadott
gépekrõl engedi az
<filename>authorized_keys</filename> állomány
és a így benne levõ kulcsok
használatát.</para>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="crypt">
<sect1info>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Bill</firstname>
<surname>Swingle</surname>
<contrib>Egyes részeit újraírta és
aktualizálta: </contrib>
</author>
</authorgroup>
</sect1info>
<title>DES, Blowfish, MD5 és a Crypt</title>
<indexterm>
<primary>biztonság</primary>
<secondary>crypt</secondary>
</indexterm>
<indexterm><primary>crypt</primary></indexterm>
<indexterm><primary>Blowfish</primary></indexterm>
<indexterm><primary>DES</primary></indexterm>
<indexterm><primary>MD5</primary></indexterm>
<para>Minden &unix; rendszer használójához
tartozik egy jelszó is a
hozzáféréséhez. Teljesen
nyilvánvalónak tûnik, hogy ezt a jelszót
csak az adott felhasználó és az adott
operációs rendszer ismeri. A jelszavakat a titokban
tartásukhoz ún. <quote>csapóajtó
függvényekkel</quote> titkosítják,
amelyeket könnyû titkosítani, ám
nehéz visszafejteni. Tehát amit egy perccel
ezelõtt még nyilvalónak tituláltunk, az
mostanra már nem is teljesen igaz:
<emphasis>valójában</emphasis> az
operációs rendszer sem ismeri a jelszót. Az
operációs rendszer csak a jelszó
<emphasis>titkosított</emphasis> változatát
ismeri. A jelszó <quote>titkosítatlan</quote>
formáját csak nyers erõ
igényebevételével tudjuk megkeresni az
összes lehetséges jelszó
szénakazlában.</para>
<para>Sajnos, annak idején, amikor a jelszavak
titkosítása bekerült a &unix;-ba, egyedül
a DES, vagy más néven a Data Encryption Standard
(Adattitkosítási szabvány) jött
szóba. Ez alapvetõen nem jelentett
problémát az Egyesült Államok
állampolgárai számára, de mivel a DES
forráskódját nem lehetett kivinni az
Egyesült Államokból, a &os;-nek találnia
kellett valami olyasmit, ami mind megfelel az Egyesült
Államok törvényeinek, mind pedig kompatibilis
marad az összes többi DES-t használó
&unix; variánssal.</para>
<para>Ezt úgy oldották meg, hogy felosztották a
titkosítással foglalkozó
függvénykönyvtárakat, így az
Egyesült Államokban élõ
felhasználók tudtak DES könyvtárakat
telepíteni és használni, miközben a
többi nemzet felhasználói olyan más
titkosítási módszert tudtak
választani, amit kinn is lehetett alkalmazni. Ennek
tulajdonítható, hogy a &os;
alapértelmezés szerint az MD5
segítségével titkosít. Az MD5-öt
a DES-nél sokkalta biztonságosabbnak tartják,
ezért a DES telepítésének
lehetõségét leginkább csak
kompatibilitási okokból ajánlották
fel.</para>
<sect2>
<title>A titkosítási mechanizmus
azonosítása</title>
<para>Jelenleg a könyvtár ismeri a DES, MD5 és
Blowfish függvényeit. A &os; a jelszavak
titkosításához alapból az
MD5-öt használja.</para>
<para>Nagyon könnyen meg tudjuk mondani, hogy a &os;
éppen melyik titkosítási módszert
alkalmazza. Ennek egyik lehetõsége, ha az
<filename>/etc/master.passwd</filename> állományt
vizsgáljuk meg. Az MD5 függvényével
titkosított jelszavak hosszabbak, mint a DES
függvényével titkosítottak és a
<literal>$1$</literal> karakterekkel
kezdõdnek. A <literal>$2a$</literal>
karakterekkel kezdõdõ jelszavakat Blowfish-sel
titkosították. A DES
kódolású jelszavaknak nincs semmilyen
különleges ismertetõjelük, de
általánosságban elmondható
róluk, hogy rövidebbek az MD5 jelszavaknál
és olyan 64 karakteres ábécével
kódolják ezeket, amelyek nem tartalmazzák a
<literal>$</literal> karaktert, így tehát a
viszonylag rövid, nem dollárjellel kezdõdõ
karakterláncok minden bizonnyal DES
kódolású jelszavak.</para>
<para>Az új jelszavak kódolásához
használt formátumot az
<filename>/etc/login.conf</filename> állományban
tárolt <literal>passwd_format</literal>
bejelentkezési tulajdonság adja meg, amelynek
értékei <literal>des</literal>,
<literal>md5</literal> vagy <literal>blf</literal> lehetnek. A
&man.login.conf.5; man oldalon
tájékozódhatunk bõvebben a
bejelentkezési tulajdonságokról.</para>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="one-time-passwords">
<title>Egyszeri jelszavak</title>
<indexterm><primary>egyszeri jelszavak</primary></indexterm>
<indexterm>
<primary>biztonság</primary>
<secondary>egyszeri jelszavak</secondary>
</indexterm>
<para>A &os; alapértelmezés szerint támogatja
az OPIE-t (One-time Passwords In Everything, azaz <quote>Egyszeri
jelszavak mindenben</quote>), ami alapból az MD5
függvényét használja.</para>
<para>A jelszavak három fajtáját fogjuk a
továbbiakban tárgyalni. Az elsõ a megszokott
&unix; stílusú avagy Kerberos jelszó. Ezt a
továbbiakban <quote>&unix; jelszónak</quote>
nevezzük. A második fajtában az OPIE
&man.opiekey.1; nevû segédprogramja által
generált és a bejelentkezésnél a
&man.opiepasswd.1; által elfogadott jelszavak tartoznak.
Ezeket <quote>egyszeri jelszavaknak</quote> fogjuk nevezni. A
jelszavak utolsó típusa az a titkos jelszó,
amit az <command>opiekey</command> programnak (és
néha a <command>opiepasswd</command> programnak) adunk meg,
ami ebbõl egyszer használatos jelszavakat
állít elõ. Ezt innentõl <quote>titkos
jelszónak</quote> vagy csak egyszerûen
<quote>jelszónak</quote> hívjuk.</para>
<para>A titkos jelszónak semmi köze sincs a &unix;
jelszavunkhoz. Természetesen megegyezhetnek, de ezt nem
ajánljuk. Az OPIE által használt titkos
jelszavaknak nem kell a régi &unix; jelszavakhoz
hasonlóan legfeljebb 8 karakteresnek lenniük
<footnote>
<para>&os; alatt a bejelentkezéshez használt
szabványos jelszavak akár 128 karakteresek is
lehetnek.</para>
</footnote>, bármekkorát használhatunk. A
hat vagy hét szóból álló
jelszavak ilyenkor igen gyakoriak. Az OPIE jobbára a
&unix; jelszórendszerétõl teljesen
függetlenül mûködik.</para>
<para>A jelszavak mellett két másik fajta adat fontos
az OPIE számára. Közülük az egyiket
<quote>magnak</quote> vagy <quote>kulcsnak</quote> nevezik, ami
két betûbõl és öt
számjegybõl áll. A másik az
<quote>iterációk száma</quote>, ami egy 1
és 100 közötti számot takar. Az OPIE
úgy hozza létre az egyszeri jelszavakat, hogy
egymás után fûzi a magot és a titkos
jelszót, majd az iterációk megadott
számának megfelelõ mennyiségben
kiszámolja rá az MD5 függvény
értékét és az eredményt hat
rövid angol szóba önti. Ez a hat angol
szó lesz a mi egyszeri jelszavunk. A
hitelesítéssel foglalkozó rendszer
(elsõsorban a PAM) figyelemmel kíséri a
legutoljára használt egyszeri jelszavunkat,
és csak akkor engedi a felhasználót
hitelesíteni, ha az általa megadott jelszó
kódolt változata megegyezik az elõzõleg
megadott jelszaváéval. A csapóajtó
függvények használata miatt lehetetlen
legenerálni a következõ egyszeri jelszót,
ha a sikerült megszereznünk az egyiket. Az
iterációk száma minden egyes sikeres
bejelentkezés után csökken eggyel, amivel a
felhasználót és a bejelentkeztetõ
programot szinkronban tartja. Amikor így az
iterációk száma eléri az egyet, az
OPIE-t újra kell inicializálni.</para>
<para>Az említésre kerülõ rendszerek
mindegyikéhez tartozik néhány program. Az
<command>opiekey</command> bekéri az
iterációk számát, a magot és a
titkos jelszót, majd elõállít egy
egyszer használatos jelszót vagy azok folytonos
listáját. Az <command>opiepasswd</command> az OPIE
inicializálásért, a jelszavak, az
iterációk számának és a mag
megváltoztatásáért felelõs.
Egyaránt elfogad titkos jelmondatot,
iterációs számot vagy magot és egy
egyszeri jelszót. Az <command>opieinfo</command>
megvizsgálja a felhasználókra
vonatkozó adatbázist
(<filename>/etc/opiekeys</filename>) és kiírja az
adott felhasználó által használt
iterációs számot és magot.</para>
<para>Négyféle különbözõ
mûveletrõl fogunk most itt beszélni. Az
elsõben egy biztonságos kapcsolaton keresztül
elsõként inicializáljuk az egyszeri
jelszavakat, vagy megváltoztatjuk a jelszót vagy a
magot az <command>opiepasswd</command>
segítségével. A második
mûveletben ugyanarra adjuk ki az
<command>opiepasswd</command> parancsot egy nem biztonságos
kapcsolaton keresztül az <command>opiekey</command>
paranccsal együtt egy biztonságos kapcsolaton
keresztül. A harmadikban az <command>opiekey</command>
használatával nem biztonságos kapcsolaton
keresztül jelentkezünk be. A negyedikben az
<command>opiekey</command> paranccsal létrehozunk egy adott
mennyiségû kulcsot, amelyeket aztán
leírhatunk vagy kinyomtathatunk, hogy magunkkal tudjuk
vinni olyan helyre, ahonnan nem tudnk biztonságos
módon csatlakozni.</para>
<sect2>
<title>Inicializálás biztonságos
kapcsolattal</title>
<para>Az OPIE elsõ inicializálásához
adjuk ki az <command>opiepasswd</command> parancsot:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>opiepasswd -c</userinput>
[grimreaper] ~ $ opiepasswd -f -c
Adding unfurl:
Only use this method from the console; NEVER from remote. If you are using
telnet, xterm, or a dial-in, type ^C now or exit with no password.
Then run opiepasswd without the -c parameter.
Using MD5 to compute responses.
Enter new secret pass phrase:
Again new secret pass phrase:
ID unfurl OTP key is 499 to4268
MOS MALL GOAT ARM AVID COED
</screen>
<para>A figyelmeztetés fordítása:</para>
<screen>Ezt a módszert csak konzolról alkalmazzuk, SOHA ne távoli kapcsolaton
keresztül! Ha telnetet, xtermet vagy betárcsázós kapcsolatot használunk, akkor
azonnal nyomjunk ^C-t vagy ne adjunk meg jelszót.</screen>
<para>Az <prompt>Enter new secret pass phrase:</prompt> vagy
<prompt>Enter secret password:</prompt> kérdések
után adjunk meg egy jelmondatot, illetve jelszót.
Ne felejtsük el, hogy ez nem bejelentkezéshez
használt jelszó lesz, hanem ebbõl jönnek
majd létre az egyszeri kulcsaink. Az <quote>ID</quote>
sor adja meg az aktuális példányunk
paramétereit: a bejelentkezéshez használt
nevünket, az iterációk számát
és a magot. Amikor a bejelentkezések során
a rendszer emlékszik a paraméterekre és
megjeleníti ezeket, nem kell megjegyeznünk. Az
utolsó sor adja meg a paramétereinknek és a
titkos jelszavunknak megfelelõ egyszeri jelszót. Ha
most azonnal akarnánk bejelentkezni, akkor ezt az
egyszeri jelszót kellene hozzá
használnunk.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>Inicializálás nem biztonságos
kapcsolattal</title>
<para>Ha egy nem biztonságos kapcsolaton keresztül
akarjuk inicializálni vagy megváltoztatni a
jelszavunkat, akkor szükségünk lesz valahol egy
megbízható kapcsolatra, ahol le tudjuk futtatni az
<command>opiekey</command> parancsot. Ez lehet egy
számunkra biztonsági szempontból
elfogadható gép parancssora. Emellett ki kell
találnunk egy iterációs számot (erre
a 100 egy jó választás) és adnunk
egy magot vagy használni egy véletlenszerûen
generáltat. Az inicializálás
színtere felé vezetõ nem biztonságos
kapcsolaton keresztül adjuk ki az
<command>opiepasswd</command> parancsot:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>opiepasswd</userinput>
Updating unfurl:
You need the response from an OTP generator.
Old secret pass phrase:
otp-md5 498 to4268 ext
Response: GAME GAG WELT OUT DOWN CHAT
New secret pass phrase:
otp-md5 499 to4269
Response: LINE PAP MILK NELL BUOY TROY
ID mark OTP key is 499 gr4269
LINE PAP MILK NELL BUOY TROY
</screen>
<para>Az alapértelmezett mag elfogadásához
nyomjuk le a <keycap>Return</keycap> billentyût.
Mielõtt megadnánk a hozzáférés
jelszavát, menjünk át a biztonságos
kapcsolatra és adjuk meg neki ugyanezeket a
paramétereket:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>opiekey 498 to4268</userinput>
Using the MD5 algorithm to compute response.
Reminder: Don't use opiekey from telnet or dial-in sessions.
Enter secret pass phrase:
GAME GAG WELT OUT DOWN CHAT
</screen>
<para>Most váltsunk vissza a nem biztonságos
kapcsolatra és másoljuk be az így
generált egyszeri jelszót a megfelelõ
programba.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>Egyetlen egyszeri jelszó
létrehozása</title>
<para>Miután sikeresen inicializáltuk az OPIE-t
és bejelentkezünk, a következõket
láthatjuk:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>telnet example.com</userinput>
Trying 10.0.0.1...
Connected to example.com
Escape character is '^]'.
FreeBSD/i386 (example.com) (ttypa)
login: <userinput><replaceable>felhasználói_név</replaceable></userinput>
otp-md5 498 gr4269 ext
Password: </screen>
<para>Mellékesen megjegyezzük, hogy az OPIE
paranccsorának van egy (itt nem látható)
hasznos képessége: ha <keycap>Return</keycap>
billentyût nyomunk a jelszó
bekérésekor, akkor a program megmutatja a
begépelt betûket, így láthatjuk
pontosan mit is írunk be. Ez nagyon kényelmes
lehet olyankor, amikor valahonnan, például egy
lapról olvassuk a jelszót.</para>
<indexterm><primary>MS-DOS</primary></indexterm>
<indexterm><primary>Windows</primary></indexterm>
<indexterm><primary>MacOS</primary></indexterm>
<para>A bejelentkezéshez ekkor le kell valahogy
generálnunk az egyszeri jelszavunkat. Ezt egy
megbízható rendszeresen tudjuk megtenni az
<command>opiekey</command> lefuttatásával. (Ennek
vannak DOS-os, &windows;-os és &macos;-es
változatai is.) Paraméterként az
iterációs számot és a magot kell
megadnunk. Ezt akár közvetlenül át is
másolhatjuk annak a gépnek a bejelentkezési
képernyõjérõl, ahova be akarunk
jelentkezni.</para>
<para>A megbízható rendszeren tehát:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>opiekey 498 to4268</userinput>
Using the MD5 algorithm to compute response.
Reminder: Don't use opiekey from telnet or dial-in sessions.
Enter secret pass phrase:
GAME GAG WELT OUT DOWN CHAT</screen>
<para>Most már megvan a bejelentkezéshez
szükséges egyszeri jelszavunk.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>Több egyszeri jelszó
létrehozása</title>
<para>Néha olyan helyekre kell mennünk, ahol se egy
megbízható gép, sem pedig
biztonságos kapcsolat nem található. Ilyen
esetekben megadhatjuk az <command>opiekey</command> parancsnak,
hogy elõre gyártson le több egyszer
használatos jelszót, amit késõbb
aztán ki tudunk nyomtatni. Például:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>opiekey -n 5 30 zz99999</userinput>
Using the MD5 algorithm to compute response.
Reminder: Don't use opiekey from telnet or dial-in sessions.
Enter secret pass phrase: <userinput><secret password></userinput>
26: JOAN BORE FOSS DES NAY QUIT
27: LATE BIAS SLAY FOLK MUCH TRIG
28: SALT TIN ANTI LOON NEAL USE
29: RIO ODIN GO BYE FURY TIC
30: GREW JIVE SAN GIRD BOIL PHI</screen>
<para>Az <option>-n 5</option> öt kulcsot kér
egymás után, a <option>30</option> pedig megadja
az utolsó iterációs számot.
Vegyük észre, hogy a kulcsokat a
felhasználás sorrendjével
<emphasis>ellentétes</emphasis> sorrendben írja ki
a program. Ha igazán paranoiások vagyunk, akkor
írjuk le kézzel a jelszavakat. Ha viszont annyira
nem, akkor egyszerûen küldjük át ezeket az
<command>lpr</command> parancsnak. Megfigyelhetjük, hogy
minden sorban látható az iterációs
szám és a hozzá tartozó egyszeri
jelszó. Hasznos lehet a felhasználás
szerinti felírni a jelszavakat.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>A &unix; jelszavak használatának
leszûkítése</title>
<para>Az OPIE képes a bejelentkezéshez
használt IP-címek alapján
leszûkíteni a &unix; jelszavak
használatát. Ehhez az
<filename>/etc/opieaccess</filename> használható,
amely alapból megtalálható a
rendszerünkön. Az &man.opieaccess.5; man
oldalán találhatjuk meg a rá
vonatkozó információkat és az
összes vele kapcsolatos biztonsági
megfontolást.</para>
<para>Íme egy példa az
<filename>opieaccess</filename> állományra:</para>
<programlisting>permit 192.168.0.0 255.255.0.0</programlisting>
<para>Ezzel a sorral megengedjük a &unix; jelszavak
használatát minden olyan felhasználó
számára, akinek az IP-je illeszkedik a megadott
címre és maszkra (ez viszont
álcázással
kijátszható).</para>
<para>Ha az <filename>opieaccess</filename>
állományból egyetlen szabály sem
illeszkedik, akkor alapértelmezés szerint nem
engedélyezettek a nem OPIE típusú
jelszavak.</para>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="tcpwrappers">
<sect1info>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Tom</firstname>
<surname>Rhodes</surname>
<contrib>Írta: </contrib>
</author>
</authorgroup>
</sect1info>
<title>A TCP kapcsolatok burkolása</title>
<indexterm><primary>TCP burkolók</primary></indexterm>
<para>Aki ismeri az &man.inetd.8; programot, az már biztosan
hallott a <acronym>TCP</acronym> kapcsolatok
burkolásáról, eredeti nevén a a
<acronym>TCP</acronym> wrapperekrõl. Azonban csak kevesek
képesek felfogni ezek valódi hasznát.
Úgy néz ki, mindenki csak tûzfalakon
keresztül akarja megoldani a hálózati
kapcsolatot kezelését. Habár a
tûzfalakat sok mindenre fel lehet ugyan használni,
egyetlen tûzfal nem képes például
szövegesen válaszolni a kapcsolatok
kezdeményezõinek. Ellenben bármelyik
<acronym>TCP</acronym>-wrapper szoftver képes erre,
sõt még többre is. A következõ
néhány szakaszban szemügyre vesszük a
<acronym>TCP</acronym> wrapperek számos
lehetõségét, és ahol lehetséges,
ott konfigurációs állományokkal is
illusztráljuk ezek használatát.</para>
<para>A <acronym>TCP</acronym> burkoló szoftverek
kiterjesztik az <application>inetd</application>
képességeit minden alatta dolgozó
szerverdémon támogatására. Ezzel a
módszerrel meg lehet oldani a naplózást,
üzenetek küldését a kapcsolatokhoz, a
démonok elérhetõségének
korlátozását stb. Noha ezen
lehetõségek közül néhány
tûzfallal is megvalósítható, ezzel nem
csupán egy további védelmi réteget
húzunk fel a rendszerünk köré, hanem
túllépjük mindazt, amit egy tûzfallal
irányítani lehet.</para>
<para>A <acronym>TCP</acronym> burkolók
használatával hozzáadott
funkcionalitás azonban nem helyettesít egy jó
tûzfalat. A <acronym>TCP</acronym> kapcsolatok
burkolását tûzfallal vagy más
egyéb biztonsági megoldással együtt
tudjuk csak eredményesen használni, viszont a
rendszerünk biztonságában egy újabb
remek védelmi vonalat képvisel.</para>
<para>Mivel lényegében ez az
<application>inetd</application>
beállításának
kibõvítése, ezért a szakasz
elolvasásához feltételezzük az <link
linkend="network-inetd">inetd beállításával</link>
kapcsolatos tudnivalók ismeretét.</para>
<note>
<para>Bár az &man.inetd.8; által indított
programok nem egészen tekinthetõen
<quote>démonoknak</quote>, hagyományosan
démonnak hívják ezeket. Ezért
rájuk ebben a szakaszban is ezt a kifejezést
használjuk.</para>
</note>
<sect2>
<title>Kezdeti beállítások</title>
<para>&os; alatt a <acronym>TCP</acronym> burkolók
használatának egyetlen feltétele
csupán annyi, hogy az <application>inetd</application>
parancsot a <option>-Ww</option> paraméterrel
indítsuk az <filename>rc.conf</filename>
állományból. Az egyébként az
alapbeállítás. Természetesen nem
árt, ha helyesen állítjuk be az
<filename>/etc/hosts.allow</filename> állományt
is, ellenkezõ esetben a &man.syslogd.8;
egyébként dobálni fogja errõl az
üzeneteket.</para>
<note>
<para>Eltérõen a <acronym>TCP</acronym>
burkolók egyéb
implementációitól, a
<filename>hosts.deny</filename> állományt itt
már nem használjuk. Minden
beállítást az
<filename>/etc/host.allow</filename> állományba
kell raknunk.</para>
</note>
<para>A legegyszerûbb konfiguráció
esetén a démonok
kapcsolódását egyszerûen
engedélyezhetjük vagy letilthatjuk az
<filename>/etc/hosts.allow</filename> állományban
szereplõ beállításokkal. A &os;
alapértelmezett beállításai szerint
minden <application>inetd</application> által
indított démonhoz lehet kapcsolódni. Ennek
megváltoztatásával az
alapkonfiguráció áttekintése
után foglalkozunk.</para>
<para>Az alapkonfiguráció általában
<literal>démon : cím : cselekvés</literal>
alakú. Itt a <literal>démon</literal> egy olyan
démonra utal, amelyet az <command>inetd</command>
indított el. A <literal>cím</literal> egy
érvényes hálózati név,
IP-cím vagy szögletes zárójelek
([ ]) között megadott IPv6
formátumú cím. A cselekvést
tartalmazó mezõ (<literal>action</literal>) lehet
<literal>allow</literal> vagy <literal>deny</literal> annak
megfelelõen, hogy engedélyezzük vagy tiltjuk a
megadott címrõl a csatlakozást. Nem szabad
elfelejtenünk, hogy az így megadott
beállítások közül mindig az
elsõként illeszkedõ
érvényesül, ami arra utal, hogy a
konfigurációs állományban
szereplõ szabályok egymás után
növekvõ sorrendben értékelõdnek ki.
Ha valamelyikük illeszkedik, akkor a keresés
megáll.</para>
<para>Rengeteg egyéb opció is megadható
még, de ezekrõl csak a késõbbi
szakaszokban fogunk szólni. Egy egyszerû
konfigurációs állomány már
ennyi információból is
könnyedén összeállítható.
Például, ha engedélyezni szeretnénk
a <acronym>POP</acronym>3 kapcsolatokat a <filename
role="package">mail/qpopper</filename> démonon
keresztül, akkor a következõ sorral kell
kiegészítenünk a
<filename>hosts.allow</filename> állományt:</para>
<programlisting># Ez a sor kell a POP3 kapcsolatokhoz:
qpopper : ALL : allow</programlisting>
<para>Miután hozzáadtuk ezt a sort, az
<application>inetd</application> szervert újra kell
indítanunk. Ezt vagy a &man.kill.1; paranccsal, vagy
pedig az <filename>/etc/rc.d/inetd</filename> szkript
<parameter>restart</parameter> paraméterével
tehetjük meg.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>Komolyabb beállítások</title>
<para>A <acronym>TCP</acronym> kapcsolatok
burkolásánál is meg lehet adni
további opciókat.
Segítségükkel még jobban
irányítani tudjuk a kapcsolatok
kezelésének módját.
Néhány esetben az is hasznos lehet, ha
küldünk valamilyen választ az egyes
gépeknek vagy démonoknak. Máskor
szükségünk lehet a csatlakozások
naplózására vagy e-mailen keresztüli
jelzésére a rendszergazda felé. Teljesen
más helyezetekben csak a helyi
hálózatunkról engedjük meg a
csatlakozást. Ez mind lehetséges a
<literal>helyettesítõ jelekként</literal>
ismert beállítási opciók,
kiterjesztõ karakterek és külsõ parancsok
végrehajtásának
használatával. A következõ két
szakasz az ilyen és ehhez hasonló
szituációk megoldására
íródott.</para>
<sect3>
<title>Külsõ parancsok</title>
<para>Tegyük fel, hogy olyan helyezetben vagyunk, amikor a
kapcsolatot tiltani akarjuk, de közben azért
szeretnénk errõl értesíteni a
kapcsolatot kezdeményezõ felet is. Hogyan tudjuk
ezt megcsinálni? Ezt a <option>twist</option>
nevû opcióval tehetjük meg. Amikor
megpróbál valaki csatlakozni, akkor a
<option>twist</option> hívódik meg és
végrehajt egy megadott parancsot vagy szkriptet. Erre
találunk is egy példát a
<filename>hosts.allow</filename>
állományban:</para>
<programlisting># The rest of the daemons are protected.
ALL : ALL \
: severity auth.info \
: twist /bin/echo "You are not welcome to use %d from %h."</programlisting>
<para>Ez a példa a következõ üzenetet
jeleníti meg: <quote>You are not allowd to use
<literal>a démon neve</literal> from
<literal>hálózati név</literal>.</quote>
(Jelentése: <quote>A <literal>démon
neve</literal> démont nem érheti el a
<literal>hálózati név</literal>
helyrõl!</quote>) Ez minden olyan démon
esetén megjelenik, amirõl nem nyilatkoztunk
korábban az állományban. Ezzel nagyon
könnyen vissza tudunk küldeni egy választ a
kapcsolat kezdményezõje felé, miután
a kapcsolatot eldobtuk. Vegyük észre, hogy a
visszaküldendõ üzenetet <literal>"</literal>
karakterek közé <emphasis>kell</emphasis>
tennünk, ez alól semmi sem kivétel.</para>
<warning>
<para>DoS támadást lehet elõidézni
azzal, ha egy támadó vagy
támadók egy csoportja csatlakozási
kérelmekkel kezdi el bombázni a
démonainkat.</para>
</warning>
<para>Ilyen esetekben használhatjuk a
<option>spawn</option> opciót is. A
<option>spawn</option> a <option>twist</option>
opcióhoz hasonlóan implicit módon tiltja
a kapcsolódást és arra
használható, hogy lefuttassunk vele egy
parancsot vagy szkriptet. A <option>spawn</option> azonban a
<option>twist</option> opciótól
eltérõen nem küld vissza semmilyen
választ a kapcsolatot létrehozni
kívánó egyénnek. Ehhez
példaként vegyük a következõ sort
a konfigurációs
állományban:</para>
<programlisting># We do not allow connections from example.com:
ALL : .example.com \
: spawn (/bin/echo %a from %h attempted to access %d >> \
/var/log/connections.log) \
: deny</programlisting>
<para>Ezzel a <hostid role="fqdn">*.example.com</hostid>
címtartományból érkezõ
összes kapcsolódási kísérlet
sikertelen lesz, miközben ezzel egyidõben a
<filename>/var/log/connections.log</filename>
állományba rögzítjük a
csatlakozni akaró egyén hálózati
nevét, <acronym>IP</acronym>-címét
és a démont.</para>
<para>A korábban már kifejtett
helyettesítõ karakterek túl, mint
például az <literal>%a</literal>, még
léteznek továbbiak is. Róluk a
&man.hosts.access.5; man oldalon találhatjuk meg a
teljes listát.</para>
</sect3>
<sect3>
<title>Helyettesítõ jelek</title>
<para>Az eddigi példákban folyamatosan csak az
<literal>ALL</literal> opciót adtuk meg. Azonban rajta
kívûl léteznek mások is, amivel a
megoldás funkcionalitását még egy
kicsivel tovább növelhetjük.
Például az <literal>ALL</literal>
használható egy démon, egy
tartomány vagy egy <acronym>IP</acronym>-cím
illesztésére. A másik ilyen
helyettesítõ jel a <literal>PARANOID</literal>,
amelyet olyan gépek
<acronym>IP</acronym>-címének
illesztésekor alkalmazhatunk, ami
feltételezhetõen hamis. Más szóval
a <literal>PARANOID</literal> olyan cselekvések
megadását teszi lehetõvé, amelyek
akkor hajtódnak végre, amikor a kapcsolatot
létrehozó gép
<acronym>IP</acronym>-címe eltér a
hálózati nevétõl. A most
következõ példa
valószínûleg segít fényt
deríteni ennek lényegére:</para>
<programlisting># Block possibly spoofed requests to sendmail:
sendmail : PARANOID : deny</programlisting>
<para>A példában minden olyan
kapcsolatkérést elutasítunk, ami a
<command>sendmail</command> felé a
hálózati névtõl eltérõ
<acronym>IP</acronym>-címrõl
irányul.</para>
<caution>
<para>Ha rossz <acronym>DNS</acronym>
beállításokat használunk, a
<literal>PARANOID</literal> megadásával
súlyosan mozgásképtelenné
tehetjük a kliensünket vagy szerverünket.
Ezért legyünk óvatosak vele!</para>
</caution>
<para>A helyettesítõ jelekrõl és
hozzájuk tartozó további
lehetõségekrõl a &man.hosts.access.5; man
oldalon tájékozódhatunk.</para>
<para>A <filename>hosts.allow</filename>
állományból ki kell venni az elsõ
sort ahhoz, hogy bármilyen egyéb
konfigurációs beállítás
mûködõképes legyen. Ezt
említettük a szakasz elején is.</para>
</sect3>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="kerberosIV">
<sect1info>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Mark</firstname>
<surname>Murray</surname>
<contrib>Írta: </contrib>
</author>
</authorgroup>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Mark</firstname>
<surname>Dapoz</surname>
<contrib>Eredetileg írta: </contrib>
</author>
</authorgroup>
</sect1info>
<title><application>KerberosIV</application></title>
<para>A Kerberos egy olyan járulékos
rendszer/protokoll, amellyel a felhasználók egy
biztonságos szerver szolgáltatásain
keresztül tudják hitelesíteni magukat. Ilyen
szolgáltatás többek közt a távoli
bejelentkezés, távoli másolás, a
rendszeren belüli biztonságos másolás
és minden olyan egyéb veszélyes feladat, amit
számottevõen megbízhatóbbá
és irányíthatóbbá
tettek.</para>
<para>A következõ utasítások a &os;-hez
mellékelt Kerberos
beállításához adnak
útmutatást. A teljes leíráshoz
azonban érdemes fellapoznunk a menet közben
hivatkozott man oldalakat is.</para>
<sect2>
<title>A <application>KerberosIV</application>
telepítése</title>
<indexterm><primary>MIT</primary></indexterm>
<indexterm>
<primary>KerberosIV</primary>
<secondary>telepítés</secondary>
</indexterm>
<para>A Kerberos a &os; egyik választható
komponense. Legkönnyebben úgy tudjuk
feltelepíteni, ha a &os; telepítése
során a <application>sysinstall</application> programban
kiválasztjuk a <literal>krb4</literal> vagy
<literal>krb5</literal> terjesztések valamelyikét.
Ezzel felrakhatjuk a Kerberos <quote>eBones</quote> (KerberosIV)
vagy <quote>Heimdal</quote> (Kerberos5) elnevezésû
változatait. A &os; azért tartalmazza ezeket az
implementációkat, mert nem az Amerikai
Egyesült Államokban vagy Kanadában
fejlesztették, így az Egyesült Államok
titkosításokkal kapcsolatos kiviteli
korlátozások korában minden olyan rendszer
adminisztrátora el tudta érni, aki nem ezekben az
országokban lakott.</para>
<para>A Kerberos MIT által fejlesztett
implementációját egyébként a
Portgyûjteménybõl a <filename
role="package">security/krb5</filename> porton keresztül
érhetjük el.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>A kezdeti adatbázis
létrehozása</title>
<para>Ezt a lépést csak a Kerberos szerveren kell
elvégezni. Elõször is
gyõzõdjünk meg róla, hogy semmilyen
korábbi Kerberos adatbázis nem
található a gépen. Váltsunk az
<filename class="directory">/etc/kerberosIV</filename>
könyvtárra és ellenõrizzük a
következõ állományok
meglétét:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>cd /etc/kerberosIV</userinput>
&prompt.root; <userinput>ls</userinput>
README krb.conf krb.realms</screen>
<para>Ha rajtuk kívül további
állományok is feltûnnének (mint
például a <filename>principal.*</filename> vagy
<filename>master_key</filename>), akkor a
<command>kdb_destroy</command> paranccsal pusztítsuk el a
régi Kerberos adatbázist, vagy ha nem fut
már a Kerberos, akkor egyszerûen csak
törüljük le ezeket.</para>
<para>Ezután lássunk neki a
<filename>krb.conf</filename> és
<filename>krb.realms</filename> állományok
átírásán keresztül a Kerberos
egyes övezeteinek (realm)
létrehozásához. Itt most az
<literal>EXAMPLE.COM</literal> lesz a létrehozandó
övezet, a hozzá tartozó szerver pedig a
<hostid role="fqdn">grunt.example.com</hostid>. Így
szerkesszük át vagy készítsünk el
a neki megfelelõ <filename>krb.conf</filename>
állományt:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>cat krb.conf</userinput>
EXAMPLE.COM
EXAMPLE.COM grunt.example.com admin server
CS.BERKELEY.EDU okeeffe.berkeley.edu
ATHENA.MIT.EDU kerberos.mit.edu
ATHENA.MIT.EDU kerberos-1.mit.edu
ATHENA.MIT.EDU kerberos-2.mit.edu
ATHENA.MIT.EDU kerberos-3.mit.edu
LCS.MIT.EDU kerberos.lcs.mit.edu
TELECOM.MIT.EDU bitsy.mit.edu
ARC.NASA.GOV trident.arc.nasa.gov</screen>
<para>A többi övezetnek valójában nem
feltétlenül kell itt lennie. Ezek csupán
azért szerepelnek itt, hogy bemutassák
miként lehet egyetlen géphez hozzárendelni
egyszerre több övezetet is. Az
egyszerûség kedvéért nyugodtan
elhagyhatóak.</para>
<para>Az elsõ sor nevezi meg a rendszer által
mûködtetett övezeteket. Az utána
következõ sorokban övezeteket és
hálózati neveket láthatunk. Itt az
elsõ elem egy övezetet nevez meg, a második
elem pedig az övezet <quote>kulcselosztó
központját</quote> (key distribution center). A
hálózati nevet követõ <literal>admin
server</literal> kulcsszavak arra utalnak, hogy az adott
gép adminisztratív szerepet ellátó
adatbázist is tartalmaz. Ezeket a fogalmakat
részleteiben a Kerberos man oldalain ismerhetjük
meg.</para>
<para>Ezután hozzá kell adnunk a <hostid
role="fqdn">grunt.example.com</hostid> nevû gépet az
<literal>EXAMPLE.COM</literal> övezethez, valamint az
<hostid role="domainname">.example.com</hostid>
tartományban levõ összes géphez
létre kell hoznunk egy bejegyzést az
<literal>EXAMPLE.COM</literal> övezetben. A
<filename>krb.realms</filename> állományt ehhez a
következõképpen kellene
módosítanunk:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>cat krb.realms</userinput>
grunt.example.com EXAMPLE.COM
.example.com EXAMPLE.COM
.berkeley.edu CS.BERKELEY.EDU
.MIT.EDU ATHENA.MIT.EDU
.mit.edu ATHENA.MIT.EDU</screen>
<para>Ismét hozzátesszük, hogy a többi
övezetnek nem kötelezõ itt szerepelnie. Ezek
csupán azt demonstrálják, hogy
miként kell egy gépet egyszerre több
övezethez is beállítani. Az
átláthatóság kedvéért
minden további nélkül
eltávolíthatjuk ezeket.</para>
<para>Itt az elsõ sor az <emphasis>adott</emphasis> rendszert
elhelyezi egy nevesített övezetbe. A többi sor
azt mutatja meg, hogyan kell alapértelmezett módon
a meghatározott altartományokba tartozó
gépeket egy nevesített övezethez
hozzárendelni.</para>
<para>Most már készen állunk az
adatbázis létrehozására. Ehhez
egyedül a Kerberos szerverét (avagy
Kulcselosztó központját) kell
elindítanunk. Adjuk ki a <command>kdb_init</command>
parancsot:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>kdb_init</userinput>
<prompt>Realm name [default ATHENA.MIT.EDU ]:</prompt> <userinput>EXAMPLE.COM</userinput>
You will be prompted for the database Master Password.
It is important that you NOT FORGET this password.
<prompt>Enter Kerberos master key:</prompt> </screen>
<para>Az üzenet fordítása:</para>
<screen>Most az adatbázis mesterkulcsát kell megadni. Fontos, hogy
NE FELEJTSÜK EL ezt a jelszót.</screen>
<para>Most el kell mentenünk a kulcsot, így a helyi
gépen futó szerverek fel tudják szedni.
Ehhez a <command>kstash</command> parancsra van
szükségünk:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>kstash</userinput>
<prompt>Enter Kerberos master key:</prompt>
Current Kerberos master key version is 1.
Master key entered. BEWARE!</screen>
<para>Az üzenet fordítása:</para>
<screen>A Kerberos mesterkulcsának jelenlegi változata: 1.
VIGYÁZAT, megadták a mesterkulcsot!</screen>
<para>Ez elmenti a titkosított mesterkulcsot az
<filename>/etc/kerberosIV/master_key</filename>
állományba.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>Az egész beüzemelése</title>
<indexterm>
<primary>KerberosIV</primary>
<secondary>kezdeti indítása</secondary>
</indexterm>
<para><emphasis>Mindegyik</emphasis> Kerberosszal õrzött
rendszerrel kapcsolatban két ún. szereplõt
(principal) kell még hozzátennünk az
adatbázishoz. A nevük <literal>kpasswd</literal>
és <literal>rcmd</literal>. Minden rendszerhez
létre kell hoznunk ezeket a szereplõket,
példányonként (instance) az egyes
rendszerek neveivel.</para>
<para>A <application>kpasswd</application> és
<application>rcmd</application> démonok teszik
lehetõvé a többi rendszer
számára, hogy megváltoztathassák a
Kerberos jelszavukat, valamint hogy futtathassák az
&man.rcp.1;, &man.rlogin.1; és &man.rsh.1;
parancsokat.</para>
<para>Vegyük fel ezeket a bejegyzéseket is:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>kdb_edit</userinput>
Opening database...
<prompt>Enter Kerberos master key:</prompt>
Current Kerberos master key version is 1.
Master key entered. BEWARE!
Previous or default values are in [brackets] ,
enter return to leave the same, or new value.
<prompt>Principal name:</prompt> <userinput>passwd</userinput>
<prompt>Instance:</prompt> <userinput>grunt</userinput>
<Not found>, <prompt>Create [y] ?</prompt> <userinput>y</userinput>
Principal: passwd, Instance: grunt, kdc_key_ver: 1
<prompt>New Password:</prompt> <---- írjuk be, hogy <quote>RANDOM</quote>
Verifying password
<prompt>New Password:</prompt> <---- írjuk be, hogy <quote>RANDOM</quote>
<prompt>Random password [y] ?</prompt> <userinput>y</userinput>
Principal's new key version = 1
<prompt>Expiration date (enter yyyy-mm-dd) [ 2000-01-01 ] ?</prompt>
<prompt>Max ticket lifetime (*5 minutes) [ 255 ] ?</prompt>
<prompt>Attributes [ 0 ] ?</prompt>
Edit O.K.
<prompt>Principal name:</prompt> <userinput>rcmd</userinput>
<prompt>Instance:</prompt> <userinput>grunt</userinput>
<Not found>, <prompt>Create [y] ?</prompt>
Principal: rcmd, Instance: grunt, kdc_key_ver: 1
<prompt>New Password:</prompt> <---- írjuk be, hogy <quote>RANDOM</quote>
Verifying password
<prompt>New Password:</prompt> <---- írjuk be, hogy <quote>RANDOM</quote>
<prompt>Random password [y] ?</prompt>
Principal's new key version = 1
<prompt>Expiration date (enter yyyy-mm-dd) [ 2000-01-01 ] ?</prompt>
<prompt>Max ticket lifetime (*5 minutes) [ 255 ] ?</prompt>
<prompt>Attributes [ 0 ] ?</prompt>
Edit O.K.
<prompt>Principal name:</prompt> <---- ha nem adunk meg semmit, akkor kilép</screen>
</sect2>
<sect2>
<title>A szerver állomány
létrehozása</title>
<para>Most pedig kivonatolni kell azokat a
példányokat, amelyek szolgáltatást
definiálnak a gépen. Erre az
<command>ext_srvtab</command> parancsot használjuk.
Ennek eredményeképpen keletkezik egy
állományt, amelyet <emphasis>biztonságos
eszközökkel</emphasis> át kell másolni
vagy át kell mozgatni az egyes Kerberos kliensek
<filename class="directory">/etc</filename> könyvtárába. Ennek
az állománynak egyaránt jelent kell lennie
a szerveren és a kliensen is, nélküle a
Kerberos mûködésképtelen.</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>ext_srvtab grunt</userinput>
<prompt>Enter Kerberos master key:</prompt>
Current Kerberos master key version is 1.
Master key entered. BEWARE!
Generating 'grunt-new-srvtab'....</screen>
<para>Ez a parancs most létrehozott egy ideiglenes
állományt, amit át kell nevezni az
<filename>srvtab</filename> névre, hogy
megtalálhassák a szerverek. Az eredeti rendszeren
a &man.mv.1; paranccsal tudjuk a helyére rakni:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>mv grunt-new-srvtab srvtab</userinput></screen>
<para>Ha egy kliensnek szánjuk az állományt
és a hálozatunkat nem tekinthetjük
biztonságosnak, akkor a
<filename><replaceable>kliens</replaceable>-new-srvtab</filename>
állományt másoljuk egy mozgatható
adathordozóra és megbízható
módon jutassuk el. Ne felejtsük el az
állományt <filename>srvtab</filename> néven
átrakni a kliens <filename
class="directory">/etc</filename> könyvtárába
és az engedélyeit 600-ra
állítani:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>mv grumble-new-srvtab srvtab</userinput>
&prompt.root; <userinput>chmod 600 srvtab</userinput></screen>
</sect2>
<sect2>
<title>Az adatbázis feltöltése</title>
<para>Ezt követõen rögzítenünk kell
néhány felhasználót is
adatbázisban. Elõször is hozzunk létre
egy bejegyzést a <username>janos</username> nevû
felhasználónak. Ezt a <command>kdb_edit</command>
parancs kiadásával tesszük meg:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>kdb_edit</userinput>
Opening database...
<prompt>Enter Kerberos master key:</prompt>
Current Kerberos master key version is 1.
Master key entered. BEWARE!
Previous or default values are in [brackets] ,
enter return to leave the same, or new value.
<prompt>Principal name:</prompt> <userinput>janos</userinput>
<prompt>Instance:</prompt>
<Not found>, <prompt>Create [y] ?</prompt> <userinput>y</userinput>
Principal: janos, Instance: , kdc_key_ver: 1
<prompt>New Password:</prompt> <---- adjunk meg egy biztonságos jelszót
Verifying password
<prompt>New Password:</prompt> <---- itt ismét adjuk meg a jelszót
Principal's new key version = 1
<prompt>Expiration date (enter yyyy-mm-dd) [ 2000-01-01 ] ?</prompt>
<prompt>Max ticket lifetime (*5 minutes) [ 255 ] ?</prompt>
<prompt>Attributes [ 0 ] ?</prompt>
Edit O.K.
<prompt>Principal name:</prompt> <---- ha nem írunk be semmit, akkor kilép</screen>
</sect2>
<sect2>
<title>Próbáljuk ki</title>
<para>Elsõként a Kerberos démonait kell
beindítanunk. Ezzel kapcsolatban megjegyeznénk,
hogy ha ehhez megfelelõen átírtuk az
<filename>/etc/rc.conf</filename> állományunkat,
akkor ez az újraindítással együtt
magától lezajlik. Ezt csak a Kerberos szerveren
kell megcsinálni. A Kerberos kliensei maguktól
összeszedik a mûködésükhöz
szükséges adatokat az <filename
class="directory">/etc/kerberosIV</filename>
könyvtárból.</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>kerberos &</userinput>
Kerberos server starting
Sleep forever on error
Log file is /var/log/kerberos.log
Current Kerberos master key version is 1.
Master key entered. BEWARE!
Current Kerberos master key version is 1
Local realm: EXAMPLE.COM
&prompt.root; <userinput>kadmind -n &</userinput>
KADM Server KADM0.0A initializing
Please do not use 'kill -9' to kill this job, use a
regular kill instead
Current Kerberos master key version is 1.
Master key entered. BEWARE!</screen>
<para>A fenti figyelmeztetés
fordítása:</para>
<screen>A program leállítására ne a 'kill -9' parancsot, hanem a
normális kill parancsot használjuk</screen>
<para>Ezután a <command>kinit</command> parancs
használatával próbáljunk meg az
elõbb létrehozott <username>janos</username>
azonosítónak kérni egy jegyet:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>kinit janos</userinput>
MIT Project Athena (grunt.example.com)
Kerberos Initialization for "janos"
<prompt>Password:</prompt> </screen>
<para>A <command>klist</command> paranccsal most
próbáljuk meg kilistázni a tokeneket
és így ellenõrizni, hogy valóban
rendelkezünk velük:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>klist</userinput>
Ticket file: /tmp/tkt245
Principal: janos@EXAMPLE.COM
Issued Expires Principal
Apr 30 11:23:22 Apr 30 19:23:22 krbtgt.EXAMPLE.COM@EXAMPLE.COM</screen>
<para>Ezután a &man.passwd.1; használatával
próbáljuk meg megváltoztatni a
jelszavunkat. Ezzel tudjuk ellenõrizni, hogy a
<application>kpasswd</application> démon
hozzáfér a Kerberos
adatbázisához:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>passwd</userinput>
realm EXAMPLE.COM
<prompt>Old password for janos:</prompt>
<prompt>New Password for janos:</prompt>
Verifying password
<prompt>New Password for janos:</prompt>
Password changed.</screen>
</sect2>
<sect2>
<title>Adminisztrátori jogosultságok
felvétele</title>
<para>A Kerberos lehetõvé teszi, hogy
<emphasis>mindegyik</emphasis> olyan
felhasználónak, akinek rendszergazdai jogokra
lenne szüksége, a &man.su.1;
eléréséhez
<emphasis>külön</emphasis> meg tudjunk adni egy
jelszót. Most már tudunk mondani egy olyan
azonosítót is, amely jogosult a &man.su.1;
használatával <username>root</username> jogokat
szerezni. Ezt úgy tudjuk megoldani, ha az adott
szereplõhöz társítunk egy
<username>root</username> példányt. A
<command>kdb_edit</command> használatával
készíteni tudunk egy <literal>janos.root</literal>
bejegyzést a Kerberos adatbázisában:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>kdb_edit</userinput>
Opening database...
<prompt>Enter Kerberos master key:</prompt>
Current Kerberos master key version is 1.
Master key entered. BEWARE!
Previous or default values are in [brackets] ,
enter return to leave the same, or new value.
<prompt>Principal name:</prompt> <userinput>janos</userinput>
<prompt>Instance:</prompt> <userinput>root</userinput>
<Not found>, Create [y] ? y
Principal: janos, Instance: root, kdc_key_ver: 1
<prompt>New Password:</prompt> <---- ide csak egy BIZTONSÁGOS jelszót adjuk meg!
Verifying password
<prompt>New Password:</prompt> <---- adjuk meg ismét a jelszót
Principal's new key version = 1
<prompt>Expiration date (enter yyyy-mm-dd) [ 2000-01-01 ] ?</prompt>
<prompt>Max ticket lifetime (*5 minutes) [ 255 ] ?</prompt> <userinput>12</userinput> <--- ne állítsuk nagyon hosszúra!
<prompt>Attributes [ 0 ] ?</prompt>
Edit O.K.
<prompt>Principal name:</prompt> <---- ha nem adunk meg semmit, akkor kilép</screen>
<para>Ezt követõen úgy tudunk megbizonyosodni a
mûködésérõl, hogy
megpróbálunk neki tokeneket szerezni:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>kinit janos.root</userinput>
MIT Project Athena (grunt.example.com)
Kerberos Initialization for "janos.root"
<prompt>Password:</prompt></screen>
<para>Most rakjuk bele a felhasználót a
<username>root</username> <filename>.klogin</filename>
állományába:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>cat /root/.klogin</userinput>
janos.root@EXAMPLE.COM</screen>
<para>Ezután próbáljunk meg kiadni a
&man.su.1; parancsát:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>su</userinput>
<prompt>Password:</prompt></screen>
<para>Nézzük meg milyen tokenjeink is vannak:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>klist</userinput>
Ticket file: /tmp/tkt_root_245
Principal: janos.root@EXAMPLE.COM
Issued Expires Principal
May 2 20:43:12 May 3 04:43:12 krbtgt.EXAMPLE.COM@EXAMPLE.COM</screen>
</sect2>
<sect2>
<title>Más parancsok használata</title>
<para>Az iménti példában létrehoztunk
egy <literal>janos</literal> nevû szereplõt, amihez a
<literal>root</literal> egy példányát
rendeltük. Ez egy olyan felhasználón
alapján történt, akinek a neve megegyezik a
hozzá tartozó szereplõvel, ami a Kerberosban
alapértelmezés. Amennyiben a
szükséges megjegyzések
megtalálhatóak a <username>root</username>
könyvtárában levõ
<filename>.klogin</filename> állományban, akkor a
<literal><replaceable>felhasználó</replaceable>.<username>root</username></literal>
formátumú
<literal><replaceable>szereplõ</replaceable>.<replaceable>példány</replaceable></literal>
azonosító megengedi a
<literal><replaceable>felhasználó</replaceable></literal>
számára, hogy végrehajtsa a &man.su.1;
parancsot.</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>cat /root/.klogin</userinput>
janos.root@EXAMPLE.COM</screen>
<para>Ehhez hasonlóan, ha a felhasználó
saját könyvtárában
megtalálható egy ilyen
állomány:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>cat ~/.klogin</userinput>
janos@EXAMPLE.COM
jozsef@EXAMPLE.COM</screen>
<para>Ezzel a konfigurációval bárki, aki
<username>janos</username> felhasználóként
vagy <username>jozsef</username>
felhasználóként (a <command>kinit</command>
parancson keresztül) hitelesítette magát
<literal>EXAMPLE.COM</literal> övezetbõl, ezen a
rendszeren (<hostid>grunt</hostid>) bejelentkezhet a
<username>janos</username> nevû
felhasználóként vagy
hozzáférhet az állományaihoz az
&man.rlogin.1;, &man.rsh.1; vagy &man.rcp.1;
használatával.</para>
<para>Például <username>janos</username> most egy
másik Kerberost használó rendszerre
jelentkezik be:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>kinit</userinput>
MIT Project Athena (grunt.example.com)
<prompt>Password:</prompt>
&prompt.user; <userinput>rlogin grunt</userinput>
Last login: Mon May 1 21:14:47 from grumble
Copyright (c) 1980, 1983, 1986, 1988, 1990, 1991, 1993, 1994
The Regents of the University of California. All rights reserved.
FreeBSD BUILT-19950429 (GR386) #0: Sat Apr 29 17:50:09 SAT 1995</screen>
<para>Vagy <username>jozsef</username> jelentkezik be ugyanazon a
gépen <username>janos</username>
hozzáférésével (a
<username>janos</username> nevû
felhasználónak a fentebb bemutatt
<filename>.klogin</filename> állomány
található a könyvtárában
és a Kerberos üzemeltetéséért
felelõs személy létrehozott egy
<emphasis>jozsef</emphasis> nevû szereplõt egy null
példánnyal):</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>kinit</userinput>
&prompt.user; <userinput>rlogin grunt -l janos</userinput>
MIT Project Athena (grunt.example.com)
<prompt>Password:</prompt>
Last login: Mon May 1 21:16:55 from grumble
Copyright (c) 1980, 1983, 1986, 1988, 1990, 1991, 1993, 1994
The Regents of the University of California. All rights reserved.
FreeBSD BUILT-19950429 (GR386) #0: Sat Apr 29 17:50:09 SAT 1995</screen>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="kerberos5">
<sect1info>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Tillman</firstname>
<surname>Hodgson</surname>
<contrib>Írta: </contrib>
</author>
</authorgroup>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Mark</firstname>
<surname>Murray</surname>
<contrib>Eredetileg írta: </contrib>
</author>
</authorgroup>
</sect1info>
<title><application>Kerberos5</application></title>
<para>A &os; 5.1 után következõ mindegyik &os;
kiadás már csak a
<application>Kerberos5</application> támogatást
tartalmaz. Ezért bennük csak a
<application>Kerberos5</application> található meg,
és a beállítása sok szempontból
hasonlít a <application>KerberosIV</application>
beállításához. A most
következõ információk csak és
kizárólag a &os; 5.0 kiadás után
következõkben található
<application>Kerberos5</application> változatra
vonatkoznak. A <application>KerberosIV</application>
szolgáltatásait a felhasználók
csomagként, a <filename
role="package">security/krb4</filename> porton keresztül
érhetik el.</para>
<para>A <application>Kerberos</application> egy
hálózati kiegészítõ
rendszer/protokoll, amivel a felhasználók egy
biztonságos szerveren keresztül képesek magukat
azonosítani. A távoli bejelentkezések,
távoli másolások, a rendszer belüli
védett másolások valamint egyéb nagyon
kockázatos feladatok, szolgáltatások
biztonsága és felügyelete így
jelentõs mértékben
javítható.</para>
<para>A <application>Kerberos</application> úgy
írható le, mint az személyazonosságok
ellenõrzésére feljogosított rendszer.
Vagy tekinthetjük egy megbízható
külsõ megfigyelõ által végzett
hitelesítési rendszernek is. A
<application>Kerberos</application> csak egyetlen funkciót
kínál fel — ez a felhasználók
biztonságos hitelesítése a
hálózaton. Viszont nem nyújt semmilyen
felhatalmazási (mit csinálhatnak a
felhasználók) vagy vizsgálati (mit
csináltak végül a felhasználók)
lehetõséget. Miután egy kliens és a
szerver a <application>Kerberos</application>
használatával azonosították
egymást, az egymás közt folyó
kommunikációjuk titkosításával
képesek megõrzi az átáramló
adatok sértetlenségét és
lehallgathatatlanságát.</para>
<para>Ennek tükrében a
<application>Kerberos</application> használata csak
más olyan biztonsági módszerekkel
együttesen javasolt, amelyek felhatalmazást és
vizsgálati szolgáltatásokkal is
rendelkeznek.</para>
<para>A most következõ utasítások arra
igyekeznek útmutatást adni, hogy miként
használjuk a &os;-vel együtt terjesztett
<application>Kerberos</application> verziót. Azonban a
teljes leírást csak a témához
tartozó man oldalak átolvasásával
együtt kapjuk meg.</para>
<para>A <application>Kerberos</application>
telepítésének bemutatásához az
alábbi névtereket fogjuk használni:</para>
<itemizedlist>
<listitem>
<para>A <acronym>DNS</acronym> tartomány
(<quote>zóna</quote>) az <hostid
role="fqdn">example.org</hostid> lesz.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>A <application>Kerberos</application> övezet az
EXAMPLE.ORG lesz.</para>
</listitem>
</itemizedlist>
<note>
<para>Kérjük, hogy még abban az esetben is
valódi tartományneveket adjuk meg, amikor a
<application>Kerberos</application> használatát
csak a belsõ hálózaton tervezzük. Ezzel
elkerülhetjük az egyes
<application>Kerberos</application> övezetek
együttmûködése során
felmerülõ <acronym>DNS</acronym>
problémákat.</para>
</note>
<sect2>
<title>A <application>Kerberos</application>
története</title>
<indexterm>
<primary>Kerberos5</primary>
<secondary>története</secondary>
</indexterm>
<para>A <application>Kerberos</application>t az
<acronym>MIT</acronym> hozta létre a
hálózati biztonsággal kapcsolatos
problémák egyik megoldásaként. A
<application>Kerberos</application> erõs
titkosítást használ, ezért a
kliensek képesek egy nem biztonságos
hálózaton is azonosítani magukat a szerver
felé (és fordítva).</para>
<para>A <application>Kerberos</application> egyaránt utal
egy hálózati protokoll nevére és
azokra programokra, amelyek implementálják
(például <application>Kerberos</application>
telnet). Az 5 a protokoll jelenlegi verziója, amit az
<acronym>RFC</acronym> 1510 ír le.</para>
<para>A protokollnak számos szabad változata
létezik, rengeteg típusú
operációs rendszerre. A Massachusettsi
Mûszaki Intézet (Massachusetts Institute of
Technology, <acronym>MIT</acronym>), ahol a
<application>Kerberos</application>t eredetileg
kifejlesztették, napjainkban is folytatja a saját
<application>Kerberos</application> csomagjának
fejlesztését. Többnyire az Egyesült
Államokban használják
titkosításra, mivel régebben az amerikai
kiviteli korlátozások voltak rá
érvényesek. Az <acronym>MIT</acronym>
<application>Kerberos</application> változata
portként érhetõ el (<filename
role="package">security/krb5</filename>). A Heimdal
<application>Kerberos</application> egy másik 5
verziójú implementáció, amit a
kiviteli korlátozások elkerülése
érdekében határozottan az Egyesült
Államokon kívül fejlesztettek ki
(ezért gyakran megtalálhatjuk a
különbözõ nem kereskedelmi &unix;
variánsokban). A Heimdal
<application>Kerberos</application> terjesztés
portként elérhetõ (<filename
role="package">security/heimdal</filename>) és kisebb
méretben a &os; alaptelepítésének is
része.</para>
<para>Mivel ezzel az írással a legtöbb
felhasználót kívánjuk
segíteni, ezért a következõ
utasítások a &os;
telepítésében mellékelt Heimdal
terjesztés használatát
feltételezik.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>A Heimdal kulcselosztójának
telepítése</title>
<indexterm>
<primary>Kerberos5</primary>
<secondary>kulcselosztó központ</secondary>
</indexterm>
<para>A kulcselosztó központ (Key Distribution Center,
avagy <acronym>KDC</acronym>) az a centralizált
hitelesítési szolgáltatás, amit a
<application>Kerberos</application> nyújt —
lényegében az a
számítógép, amely
<application>Kerberos</application>-jegyeket bocsájt ki.
A <acronym>KDC</acronym>
<quote>megbízhatónak</quote> tekinthetõ a
<application>Kerberos</application> által
kialakított övezetben levõ többi
számítógép számára,
ezért védelme kiemelten fontos.</para>
<para>Itt jegyeznénk meg, hogy habár a
<application>Kerberos</application> szerver futtatása
nagyon kevés számítógépes
erõforrást igényel, ennek ellenére
biztonsági szempontból egy külön
számítógépet javasoljunk a
kulcselosztó szerepének
betöltéséhez.</para>
<para>Mielõtt nekifognánk a <acronym>KDC</acronym>
konfigurálásának, ellenõrizzük,
hogy az <filename>/etc/rc.conf</filename> tartalmazza a
<acronym>KDC</acronym> mûködéséhez
szükséges beállításokat (az
elérési utakat természetesen a saját
rendszerünk szerint állítsuk be):</para>
<programlisting>kerberos5_server_enable="YES"
kadmind5_server_enable="YES"</programlisting>
<para>A következõ lépésben vegyük
szemügyre a <application>Kerberos</application>
beállításait tartalmazó
<filename>/etc/krb5.conf</filename>
állományt:</para>
<programlisting>[libdefaults]
default_realm = EXAMPLE.ORG
[realms]
EXAMPLE.ORG = {
kdc = kerberos.example.org
admin_server = kerberos.example.org
}
[domain_realm]
.example.org = EXAMPLE.ORG</programlisting>
<para>Vegyük észre, hogy az itt szereplõ
<filename>/etc/krb5.conf</filename> állomány
szerint a kulcselosztónk teljes hálózati
neve <hostid role="fqdn">kerberos.example.org</hostid>. Ha a
kulcselosztónknak nem ez a neve, akkor a
zónákat leíró
állományba vegyünk még fel egy ilyen
CNAME (álnév) bejegyzést.</para>
<note>
<para>Ha egy nagyobb hálózatban vagyunk, ahol a
<acronym>DNS</acronym> szervert is megfelelõen
beállították, akkor az iménti
példa ennyire leszûkíthetõ:</para>
<programlisting>[libdefaults]
default_realm = EXAMPLE.ORG</programlisting>
<para>Itt már a következõ sorokat
hozzáadták <hostid
role="fqdn">example.org</hostid> zónát
leíró állományhoz:</para>
<programlisting>_kerberos._udp IN SRV 01 00 88 kerberos.example.org.
_kerberos._tcp IN SRV 01 00 88 kerberos.example.org.
_kpasswd._udp IN SRV 01 00 464 kerberos.example.org.
_kerberos-adm._tcp IN SRV 01 00 749 kerberos.example.org.
_kerberos IN TXT EXAMPLE.ORG</programlisting></note>
<note>
<para>A kliensek csak akkor lesznek képesek elérni
a <application>Kerberos</application>
szolgáltatásait, ha vagy
<emphasis>kötelezõ jelleggel</emphasis> megadunk egy
teljesen beállított
<filename>/etc/krb5.conf</filename> állományt,
vagy egy minimális <filename>/etc/krb5.conf</filename>
állományt <emphasis>és</emphasis> egy
helyesen beállított DNS szervert
használunk.</para>
</note>
<para>Ezután létrehozzuk a
<application>Kerberos</application> adatbázisát.
Ez az adatbázis tartalmazza az összes szereplõ
kulcsát a mesterkulcssal titkosítva. Erre a
jelszóra nem kell feltétlenül
emlékeznünk, mivel ez egy állományban
tárolódik
(<filename>/var/heimdal/m-key</filename>). A mesterkulcsot a
<command>kstash</command> parancs kiadásával
és egy jelszó megadásával tudjuk
létrehozni.</para>
<para>Ahogy a mesterkulcs elkészült, a
<command>kadmin</command> parancs <literal>-l</literal> (mint
<quote>lokális</quote>, azaz helyi)
opciójával inicializálni tudjuk az
adatbázist. Ez az opció arra utasítja a
<command>kadmin</command> programot, hogy ne a
<command>kadmind</command> hálózati
szolgáltatást használja, hanem
közvetlenül az adatbázis
állományait módosítsa. Ezzel
oldható meg az adatbázis kezdeti
létrehozásának problémája.
Miután megkaptuk a <command>kadmin</command>
parancssorát, az övezetünkhöz
tartozó adatbázis
inicializálásához adjuk ki az
<command>init</command> parancsot.</para>
<para>Végül, még mindig a
<command>kadmin</command> parancssorát használva,
az <command>add</command> paranccsal hozzuk létre az
elsõ szereplõnket. Egyelõre érjük be
az alapértelmezett értékekkel, a
<command>modify</command> paranccsal késõbb
úgyis meg tudjuk változtatni ezeket.
Hozzátesszük, hogy itt a <command>?</command>
parancs segítségével bármikor
lekérhetjük az opciók
ismertetését.</para>
<para>Példa egy adatbázis
létrehozására:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>kstash</userinput>
Master key: <userinput>xxxxxxxx</userinput>
Verifying password - Master key: <userinput>xxxxxxxx</userinput>
&prompt.root; <userinput>kadmin -l</userinput>
kadmin> <userinput>init EXAMPLE.ORG</userinput>
Realm max ticket life [unlimited]:
kadmin> <userinput>add tillman</userinput>
Max ticket life [unlimited]:
Max renewable life [unlimited]:
Attributes []:
Password: <userinput>xxxxxxxx</userinput>
Verifying password - Password: <userinput>xxxxxxxx</userinput></screen>
<para>Most már ideje elindítani a
<acronym>KDC</acronym> szolgáltatásait. Ezeket az
<command>/etc/rc.d/kerberos start</command> és
<command>/etc/rc.d/kadmind start</command> parancsok
kiadásával tudjuk felhozni. Megjegyezzük,
hogy most még semmilyen kerberizált démont
nem kell elindítanunk. Ellenben igyekezzünk
ellenõrizni a <acronym>KDC</acronym>
mûködõképességét azzal, hogy
<acronym>KDC</acronym> parancssorából
kérünk egy jegyet a frissen hozzáadott
szereplõnknek (felhasználónknak) és
kilistázzuk:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>kinit <replaceable>tillman</replaceable></userinput>
tillman@EXAMPLE.ORG's Password:
&prompt.user; <userinput>klist</userinput>
Credentials cache: FILE:<filename>/tmp/krb5cc_500</filename>
Principal: tillman@EXAMPLE.ORG
Issued Expires Principal
Aug 27 15:37:58 Aug 28 01:37:58 krbtgt/EXAMPLE.ORG@EXAMPLE.ORG</screen>
<para>Miután végeztünk, nyugodtan
törölhetjük a jegyet:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>kdestroy</userinput></screen>
</sect2>
<sect2>
<title>Szerverek kerberizálása a Heimdal
használatával</title>
<indexterm>
<primary>Kerberos5</primary>
<secondary>szolgáltatások
kerberizálása</secondary>
</indexterm>
<para>Ehhez elõször is szükségünk lesz
a <application>Kerberos</application>
konfigurációs állományának,
az <filename>/etc/krb5.conf</filename> másolatára.
Ezt úgy tudjuk megtenni, ha egyszerûen
átmásoljuk a kulcselosztóról az
egyik kliensre valamilyen megbízható módon
(vagy az &man.scp.1; programhoz hasonló
hálózati segédprogramok, vagy
például fizikailag egy floppy lemez
használatával).</para>
<para>Ezután szükségünk lesz egy
<filename>/etc/krb5.keytab</filename> nevû
állományra. Ez az alapvetõ
különbség a kerberizált démonokat
felkínáló szerver és egy
munkaállomás közt — a szervernek
rendelkeznie kell egy <filename>keytab</filename>
állománnyal. Ez az állomány
tartalmazza a szerver kulcsát, amivel így a
kulcselosztóval kölcsönösen
azonosítani tudják egymást. Ezt a
szerverre biztonságosan kell eljuttatnunk, mivel ennek
napvilágra kerülésével a szerver
védelme komoly veszélybe kerül.
Tehát, ha egy titkosítás
nélküli csatornán, például
<acronym>FTP</acronym>-n keresztül visszük át,
akkor kifejezetten rossz ötlet.</para>
<para>A szerverre általában a
<command>kadmin</command> program használatával
érdemes átvinni a <filename>keytab</filename>
állományt. Ez azért is hasznos, mert ehhez
a <command>kadmin</command> segítségével
létre kell hoznunk a befogadó szereplõt is (a
kulcselosztó a <filename>krb5.keytab</filename>
állomány végén).</para>
<para>Vegyük észre, hogy már kaptunk egy jegyet
és ezzel a jeggyel jogosultaknak kell lennünk a
<filename>kadmind.acl</filename> állomány
<command>kadmin</command> felület
használatára. A hozzáférést
vezérlõ listák (ACL-ek)
tervezésével kapcsolatban olvassuk el Heimdal info
oldalán található <quote>Remote
administration</quote> címû szakaszt (<command>info
heimdal</command>). Amennyiben nem kívánjuk
engedélyezni a <command>kadmin</command> távoli
elérését, egyszerûen csak
csatlakozzunk valamilyen biztonságos módon (helyi
konzolon, &man.ssh.1; vagy egy kerberizált &man.telnet.1;
használatával) a kulcselosztóhoz, és
a <command>kadmin -l</command> paranccsal végezzük
el helyben az adminisztrációt.</para>
<para>Miután telepítettük az
<filename>/etc/krb5.conf</filename> állományt, a
<application>Kerberos</application> szerverrõl el tudjuk
érni a <command>kadmin</command> felületét.
Az <command>add --random-key</command> paranccsal most
már hozzáadhatjuk a szerver befogadó
szereplõjét és az <command>ext</command>
paranccsal ki tudjuk vonni a szerver befogadó
szereplõjét a saját keytab
állományából.
Például:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>kadmin</userinput>
kadmin><userinput> add --random-key host/myserver.example.org</userinput>
Max ticket life [unlimited]:
Max renewable life [unlimited]:
Attributes []:
kadmin><userinput> ext host/myserver.example.org</userinput>
kadmin><userinput> exit</userinput></screen>
<para>Itt jegyeznénk meg, hogy az <command>ext</command>
parancs (az <quote>extract</quote> rövdítése)
a kivont kulcsot alapértelmezés szerint az
<filename>/etc/krb5.keytab</filename> állományba
menti ki.</para>
<para>Ha a kulcselosztón nem fut a
<command>kadmind</command> szolgáltatás
(valószínûleg biztonsági
okokból) és ezért távolról
nem tudjuk elérni a <command>kadmin</command>
felületét, akkor így tudjuk
közvetlenül hozzáadni a befogadó
szereplõt (<username>host/myserver.EXAMPLE.ORG</username>),
majd kivonatolni azt egy ideiglenes állományba
(elkerülve az <filename>/etc/krb5.keytab</filename>
felülírását):</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>kadmin</userinput>
kadmin><userinput> ext --keytab=/tmp/example.keytab host/myserver.example.org</userinput>
kadmin><userinput> exit</userinput></screen>
<para>Ezután valamilyen biztonságos eszközzel
(például <command>scp</command> vagy floppy
használatával) át tudjuk másolni
keytab állományt a szerverre. A
kulcselosztón levõ keytab
felülírását elkerülendõ, ne
feledkezzünk el egy megfelelõ név
megadásáról sem.</para>
<para>Ezen a ponton már a szerver képes felvenni a
kapcsolatot a kulcselosztóval (a
<filename>krb5.conf</filename> állomány miatt)
és bizonyítani a
személyazonosságát (a
<filename>krb5.keytab</filename> állomány miatt).
Így tehát készen állunk a
szolgáltatások
kerberizálására. Ebben a
példában most a <command>telnet</command>
szolgáltatást vesszük célba
úgy, hogy elõször az
<filename>/etc/inetd.conf</filename> állományba
berakjuk az alábbi sort, majd újraindítjuk
az &man.inetd.8; szolgáltatást az
<command>/etc/rc.d/inetd restart</command> paranccsal:</para>
<programlisting>telnet stream tcp nowait root /usr/libexec/telnetd telnetd -a user</programlisting>
<para>Itt az a legfontosabb, hogy az <command>-a</command> (mint
authentication, azaz hitelesítés)
paramétert a <quote>user</quote>
beállítással adjuk meg. A &man.telnetd.8;
man oldalán olvashatunk ennek pontos
részleteirõl.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>Kliensek kerberizálása a Heimdal
használatával</title>
<indexterm>
<primary>Kerberos5</primary>
<secondary>kliensek beállítása</secondary>
</indexterm>
<para>A kliensek beállítása szinte majdnem
gyerekjáték. A
<application>Kerberos</application>
beállításához egyedül az
<filename>/etc/krb5.conf</filename> állományra
lesz szükségünk. Valamilyen biztonságos
eszközzel másoljuk át a
kulcselosztóról a kliensre.</para>
<para>Úgy tudjuk letesztelni klienst, ha
megpróbáljuk róla kiadni a
<command>kinit</command>, <command>klist</command> és
<command>kdestroy</command> parancsokat a fentebb
létrehozott szereplõ jegyének
megszerzéséhez,
lekérdezéséhez és
megsemmisítéséhez. A
<application>Kerberos</application> használatával
megpróbálkozhatunk csatlakozni valamelyik
kerberizált szerverre is, ha viszont ez nem
mûködik még egy jegy megszerzése
után sem, akkor a gond többnyire a szerverrel van,
nem pedig a klienssel vagy a kulcselosztóval.</para>
<para>Amikor egy <command>telnet</command> vagy egy hozzá
hasonló alkalmazást tesztelünk, egy
csomaglehallgató (mint amilyen például a
&man.tcpdump.1;) elindításával
gyõzödjünk meg róla, hogy a jelszavak
ilyenkor titkosítva mennek át.
Próbáljuk meg titkosítani a teljes
kommunikációt a <command>telnet</command>
<option>-x</option> paraméterével
(hasonlóan az <command>ssh</command> parancshoz).</para>
<para>Alapból még számos más
kiegészítõ
<application>Kerberos</application> kliensalkalmazás is
telepítõdik. Ezeken érezhetõ meg
valójában az alaprendszerhez tartozó
Heimdal változat <quote>minimalitása</quote>:
ebben a <command>telnet</command> az egyedüli
kerberizált szolgáltatás.</para>
<para>A Heimdal port igyekszik pótolni a
hiányzó klienseket a kerberizált
<command>ftp</command>, <command>rsh</command>,
<command>rcp</command>, <command>rlogin</command> és
néhány kevéséb ismert program
telepítésével. Az <acronym>MIT</acronym>
változat portja szintén tartalmazza a
<application>Kerberos</application> kliensek teljes
kelléktárát.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>A felhasználók konfigurációs
állományai: a <filename>.k5login</filename>
és a <filename>.k5users</filename></title>
<indexterm><primary><filename>.k5login</filename></primary></indexterm>
<indexterm><primary><filename>.k5users</filename></primary></indexterm>
<para>Általában az övezetben
található felhasználók
mindegyikéhez tartozik egy
<application>Kerberos</application>-szereplõ (mint
például a
<username>tillman@EXAMPLE.ORG</username>), ami a
felhasználó helyi
hozzáférésére mutat (mint
például a <username>tillman</username> nevû
helyi hozzáférés). A
<command>telnet</command> és a hozzá
hasonló kliensalkalmazások általában
nem igényelnek felhasználót vagy
szereplõt.</para>
<para>Elõfordulhat azonban, hogy valaki olyan szeretné
elérni egy helyi felhasználó
hozzáférését, aki nem rendelkezik a
hozzá tartozó
<application>Kerberos</application>-szereplõvel.
Például a <username>tillman@EXAMPLE.ORG</username>
nevû felhasználó el szeretné
érni a helyi számítógépen
levõ <username>webdevelopers</username>
hozzáférést. Más szereplõk is
elérhetik a helyi
hozzáféréseket.</para>
<para>A probléma megoldásához a
felhasználók könyvtárában
található <filename>.k5login</filename> és
a <filename>.k5users</filename> állományok
használhatóak a <filename>.host</filename>
és <filename>.rhosts</filename> állományok
kombinációjához hasonlóan.
Például a <filename>.k5login</filename> így
néz ki:</para>
<screen>tillman@example.org
jdoe@example.org</screen>
<para>Ezt a <username>webdevelopers</username> nevû helyi
felhasználó könyvtárában kell
elhelyeznünk, így a felsorolt szereplõt
megosztott jelszó használata nélkül
képesek elérni a
hozzáférést.</para>
<para>Az említett parancsok man oldalának
elolvasása ajánlott. Megjegyezzük, hogy a
<command>ksu</command> man oldal foglalkozik a
<filename>.k5users</filename> állománnyal.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>Tippek, trükkök a
<application>Kerberos</application>
használatáról és
hibaelhárítás</title>
<indexterm>
<primary>Kerberos5</primary>
<secondary>hibaelhárítás</secondary>
</indexterm>
<itemizedlist>
<listitem>
<para>Akár a <application>Kerberos</application>
Heimdal vagy az <acronym>MIT</acronym>
változatát használjuk, ne
felejtsük úgy beállítani a
<envar>PATH</envar> környezeti változóban
felsorolt elérési utakat, hogy a
kliensalkalmazások kerberizált
változatai a rendszerben használatos
verziók elé kerüljenek.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Az övezetben minden
számítógép órája
ugyanúgy jár? Ha nem, akkor a
hitelesítés csõdöt mondhat. A <xref
linkend="network-ntp"/>ból tudhatjuk meg hogyan
szinkronizáljunk órákat az
<acronym>NTP</acronym>
segítségével.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Az <acronym>MIT</acronym> és a Heimdal
verziók a <command>kadmin</command>
kivételével remekül megvannak
egymással, mivel az általa használt
protokollt még nem
szabványosították.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Ha megváltoztatjuk a gépünk
hálózati nevét, akkor a ugyanígy
a <username>host/</username> szereplõnket is meg kell
változtatni és frissíteni a keytab
állományunkat. Ez olyan speciális
keytab bejegyzésekre is vonatkozik, mint
például az Apache <filename
role="package">www/mod_auth_kerb</filename>
moduljához tartozó <username>www/</username>
szereplõ.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Az övezetünkben levõ összes
számítógépnek (mind a két
irányba) feloldható <acronym>DNS</acronym>
névvel kell rendelkeznie (vagy legalább egy
<filename>/etc/hosts</filename> állománnyal).
Erre a CNAME rekord megfelelõ, de az A és PTR
rekordoknak mindenképpen rendben kell lenniük.
Az ilyenkor keletkezõ hibaüzenet nem éppen
fogja meg a lényeget: <errorname>Kerberos5 refuses
authentication because Read req failed: Key table entry not
found</errorname>.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>A kulcselosztó számára
kliensként viselkedõ bizonyos
operációs rendszerek nem
állítják be megfelelõen a
<command>ksu</command> engedélyeit, ezért nem
lehet <username>root</username> jogokkal futtatni.
Ezért a <command>ksu</command> parancs nem fog
mûködni, ami alapvetõen nem egy rossz
ötlet, de idegesítõ. Ez nem a
kulcselosztó hibája.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Ha a <application>Kerberos</application>
<acronym>MIT</acronym> változatát
használjuk és a meg akarjuk
hosszabbítani a szereplõknek kiadott jegyek
élettartamát az alapértelmezett
tíz óráról, akkor a
<command>kadmin</command> felületén a
<command>modify_principal</command> paranccsal tudjuk
megváltoztatni mind a kérdéses
szereplõ, mind pedig a <username>krbtgt</username>
jegyeinek élettartamának maximumát.
Ezt követõen a szereplõ a
<command>kinit</command> <option>-l</option>
opciójával tud egy nagyobb
élettartammal rendelkezõ jegyet
kérni.</para>
</listitem>
<listitem>
<note>
<para>Amikor egy kulcselosztóval kapcsolatos
hibát próbálunk felderíteni a
csomagok lehallgatásával, és a
munkaállomásunkról kiadjuk a
<command>kinit</command> parancsot, akkor arra
lehetünk figyelmesek, hogy a <acronym>TGT</acronym>
már egybõl a <command>kinit</command>
indításakor átküldésre
kerül — még mielõtt
egyáltalán megadtuk volna a jelszavunkat!
Ezt azzal lehet magyarázni, hogy a
<application>Kerberos</application> szerver
bármilyen hitelesítetlen
kérésre elküld egy
<acronym>TGT</acronym>-t (Jegyadó jegy, azaz Ticket
Granting Ticket). Azonban mindegyik ilyen
<acronym>TGT</acronym> a felhasználó
jelszavából származtatott kulccsal
titkosítódik. Ezért amit a
felhasználó jelszóként megad,
nem megy el a kulcselosztónak, hanem vele a
<command>kinit</command> a már megkapott
<acronym>TGT</acronym>-t kódolja ki. Amennyiben a
visszakódolás egy érvényes
idõbélyeggel rendelkezõ,
használható jegyet eredményez, akkor
a felhasználó érvényes
<application>Kerberos</application>
hitelesítést szerez. Ez a
hitelesítés magában foglal egy
kulcsot, amellyel a késõbbiekben a
<application>Kerberos</application> szerverekkel tudjuk
felvenni biztonságos módon a kapcsolatot,
és rajta kívül egy újabb
jegyadó jegyet, amelyet a
<application>Kerberos</application> szerver a saját
kulcsával titkosított. A
titkosítás második vonala a
felhasználó számára
ismeretlen, de segítségével a
<application>Kerberos</application> szerer képes
ellenõrizni az egyes jegyadó jegyek
hitelességét.</para>
</note>
</listitem>
<listitem>
<para>Ha a jegyeket hosszabb (például egyhetes)
élettartammal akarjuk használni és a
jegyeket tároló géphez
<application>OpenSSH</application>
segítségével csatlakozunk, akkor
mindenképpen ellenõrizzük, hogy az
<filename>sshd_config</filename> állományban a
<application>Kerberos</application>
<option>TicketCleanup</option>
beállításának
értéke <literal>no</literal>,
máskülönben a kijelentkezés
után automatikusan törlõdnek a
jegyeink.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Ne hagyjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a
befogadó szereplõk is rendelkezhetnek nagyobb
élettartamú jegyekkel. Ha a
felhasználónkhoz tartozó szereplõ
jegye például egy hét alatt
évül el, de a
számítógép, amire
bejelentkezük, csupán kilenc óráig
tartja életben ezeket, akkor a jegyeket
tároló gyorsítótárunkban
hamarabb elévül a hozzá tartozó
jegy, ami miatt pedig hibák keletkeznek.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Ha a rossz jelszavak használata ellen
beállítjuk a <filename>krb5.dic</filename>
állományt (errõl a
<command>kadmind</command> man oldalán
találunk egy rövid leírást), akkor
nem szabad elfelejteni, hogy ez csak olyan szereplõkre
vonatkozik, akiknek a jelszavára is
állítottunk be szabályozásokat.
A <filename>krb5.dict</filename> állományok
felépítési nem bonyolult: minden sorban
egyetlen karakterlánc szerepel. Érdemes lehet
például létrehozni ezen a néven
egy szimbolikus linket a
<filename>/usr/share/dict/words</filename>
állományra.</para>
</listitem>
</itemizedlist>
</sect2>
<sect2>
<title>Eltérések az <acronym>MIT</acronym>
porttól</title>
<para>A Heimdal és az <acronym>MIT</acronym>
változatok közti egyik legnagyobb
eltérés a <command>kadmin</command> programmal
kapcsolatban van, ami eltérõ (de
egyébként ekivalens) parancskészlettel
rendelkezik és más protokollt használ.
Ennek komoly következménye, hogy ha az
<acronym>MIT</acronym>-féle kulcselosztót
használjuk, akkor azt a Heimdal <command>kadmin</command>
felületével nem tudjuk távolról
adminisztrálni (és vica versa).</para>
<para>A kliensalkalmazások paraméterezése is
eltérhet ugyanazon feladatoknál. Ezért
velük kapcsolatban az <acronym>MIT</acronym>
<application>Kerberos</application> honlapja (<ulink
url="http://web.mit.edu/Kerberos/www/"></ulink>) a
mérvadó. Vigyázzunk az
elérési utakkal: az <acronym>MIT</acronym> port
magát alapértelmezés szerint a
<filename class="directory">/usr/local</filename>
könyvtárba telepíti, ezért az
általuk kiváltani kívánt
<quote>normális</quote> rendszerprogramokat esetleg
hamarabb találja meg a rendszer, ha nem jól
állítottuk be a <envar>PATH</envar>
környezeti változónkat.</para>
<note>
<para>Ha nem értjük, hogy miért
mûködnek olyan furcsán a
<command>telnetd</command> és a
<command>klogind</command> által kezelt
bejelentkezések, akkor olvassuk el a &os; <filename
role="package">security/krb5</filename> portjával
települõ <acronym>MIT</acronym> változat
<filename>/usr/local/share/doc/krb5/README.FreeBSD</filename>
állományt (angolul). Az a legfontosabb, hogy a
<errorname>incorrect permissions on cache file</errorname>
hiba eltüntetéséhez a
<command>login.krb5</command> binárist kell
használnunk, így a továbbított
jogosultságoknak megfelelõen át tudja
állítani a tulajdonost.</para>
</note>
<para>Az <filename>rc.conf</filename> állományt is
módosítani kell a következõ
beállítás
kialakításához:</para>
<programlisting>kerberos5_server="/usr/local/sbin/krb5kdc"
kadmind5_server="/usr/local/sbin/kadmind"
kerberos5_server_enable="YES"
kadmind5_server_enable="YES"</programlisting>
<para>Erre azért van szükség, mert a
<application>Kerberos</application> <acronym>MIT</acronym>
változata a <filename
class="directory">/usr/local</filename> könyvtáron
belülre telepíti fel a hozzá tartozó
alkalmazásokat.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>A <application>Kerberos</application>ban talált
korlátozások enyhítése</title>
<indexterm>
<primary>Kerberos5</primary>
<secondary>hiányosságok és
korlátozások</secondary>
</indexterm>
<sect3>
<title>A <application>Kerberos</application> a <quote>mindent
vagy semmit</quote> megközelítést
követi</title>
<para>A hálózaton minden
szolgáltatást módosítanunk kell
ahhoz, hogy együtt tudjanak mûködni a
<application>Kerberos</application>szal (vagy valamilyen
más módon védenünk kell ezeket a
támadások ellen), különben a
felhasználók jogait el lehet lopni vagy
újra fel lehet használni. Erre jó
példa lehet az összes távoli parancssoros
elérés (például az
<command>rsh</command> valamint a <command>telnet</command>)
kerberizálása, de a jelszavakat
titkosítatlanul küldõ <acronym>POP3</acronym>
levelezõ szerver kihagyása.</para>
</sect3>
<sect3>
<title>A <application>Kerberos</application> az
egyfelhasználós munkaállomások
számára készült</title>
<para>Többfelhasználós környezetben a
<application>Kerberos</application> már nem annyira
biztonságos. Ez azért mondható el, mert
a jegyeket a mindenki által olvasható
<filename class="directory">/tmp</filename>
könyvtárban tárolja. Ha az adott
felhasználó
számítógépét egyszerre
több emberrel is megosztja (tehát
többfelhasználós), akkor a
felhasználó jegyeit egy másik
felhasználó bármikor lemásolhatja
(ellophatja).</para>
<para>Ezt a <option>-c</option> opció után
megadott állománynévvel vagy
(inkább) a <envar>KRB5CCNAME</envar> környezeti
változó megfelelõ
beállításával tudjuk
áthidalni, habár ezt ritkán teszik is
meg. Ha a felhasználók
könyvtárában és a megfelelõ
engedélyekkel tároljuk ezeket a jegyeket, akkor
némileg visszaszoríthatjuk a probléma
kockázatát.</para>
</sect3>
<sect3>
<title>A kulcselosztó a rendszer legsebezhetõbb
pontja</title>
<para>A rendszer kialakításából
fakadóan a kulcselosztónak legalább
annyira megbízhatónak kell lennie, mint a rajta
levõ központi jelszóadatbázisnak. A
kulcselosztón semmilyen más
szolgáltatás nem futhat és fizikailag is
biztonságba kell helyezni. A kockázat nagy,
mivel a <application>Kerberos</application> az összes
jelszót ugyanazzal a kulcssal (a
<quote>mesterkulcssal</quote>) titkosítja, amelyet a
kulcselosztó egy állományban
tárol.</para>
<para>Széljegyzet gyanánt
hozzátesszük, hogy a mesterkulcs elvesztése
nem annyira rossz, mint azt elsõ gondolnánk. A
mesterkulcsot csupán a
véletlenszám-generátor
inicializálásához
használják a <application>Kerberos</application>
adatbázisának titkosításakor.
Amíg a kulcselosztóhoz nem tudnak
illetéktelenek hozzáférni, addig nem
tudnak sokat kezdeni a mesterkulccsal.</para>
<para>Mellesleg ha a kulcselosztó nem
elérhetõ (talán pontosan egy DoS
támadás vagy éppen hálózati
problémák miatt), akkor a
hitelesítés nem végezhetõ el, mivel
így a hozzá szükséges
hálózati szolgáltatások sem
használhatóak. Ez remek eszköz egy DoS
támadáshoz. Ezen több (egy központi
és egy vagy több alárendelt)
kulcselosztó telepítésével,
valamint a másodlagos vagy tartalékként
használt hitelesítési eszközök
(a <acronym>PAM</acronym> erre tökéletes)
körültekintõ
megvalósításával
enyhíthetünk.</para>
</sect3>
<sect3>
<title>A <application>Kerberos</application>
hiányosságai</title>
<para>A <application>Kerberos</application> révén
a felhasználók,
számítógépek és
szolgáltatások tudják egymást
hitelesíteni. Ellenben semmilyen eszközt nem
kínál fel a kulcselosztó
hitelességének ellenõrzésére.
Így tehát (például) egy
eltérített <command>kinit</command> képes
ellopni az összes felhasználói nevet
és jelszót. Az ilyen incidensek
elkerülésére a <filename
role="package">security/tripwire</filename> és a
hozzá hasonló segédprogramok
segítségével lehet megõrizni a
rendszer sértelenségét.</para>
</sect3>
</sect2>
<sect2>
<title>Erõforrások és további
információk</title>
<indexterm>
<primary>Kerberos5</primary>
<secondary>külsõ források</secondary>
</indexterm>
<itemizedlist>
<listitem>
<para><ulink
url="http://www.faqs.org/faqs/Kerberos-faq/general/preamble.html">
A <application>Kerberos</application> GYIK
(angolul)</ulink></para>
</listitem>
<listitem>
<para><ulink
url="http://web.mit.edu/Kerberos/www/dialogue.html">Egy
hitelesítési rendszer kidolgozása:
párbeszéd négy színben
(angolul)</ulink></para>
</listitem>
<listitem>
<para><ulink
url="http://www.ietf.org/rfc/rfc1510.txt?number=1510">RFC
1510: A <application>Kerberos</application>
hálózati hitelesítési
szolgáltatás (V5) (angolul)</ulink></para>
</listitem>
<listitem>
<para><ulink url="http://web.mit.edu/Kerberos/www/">Az
<acronym>MIT</acronym> <application>Kerberos</application>
holnapja (angolul)</ulink></para>
</listitem>
<listitem>
<para><ulink url="http://www.pdc.kth.se/heimdal/">A Heimdal
<application>Kerberos</application> honlapja
(angolul)</ulink></para>
</listitem>
</itemizedlist>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="openssl">
<sect1info>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Tom</firstname>
<surname>Rhodes</surname>
<contrib>Írta: </contrib>
</author>
</authorgroup>
</sect1info>
<title>OpenSSL</title>
<indexterm>
<primary>biztonság</primary>
<secondary>OpenSSL</secondary>
</indexterm>
<para>A &os;-hez adott <application>OpenSSL</application> az egyik
olyan tényezõ, amit a legtöbb
felhasználó figyelmen kívül hagy. Az
<application>OpenSSL</application> egy titkosítási
réteget nyújt a hagyományos
kommunikációs csatorna felett, így rengeteg
hálózati alkalmazásba és
szolgáltatásba bele lehet szõni.</para>
<para>Az <application>OpenSSL</application>
felhasználható többek közt a levelezõ
kliensek titkosított hitelesítésére,
hitelkártyás fizetések weben keresztüli
lebonyolítására alkalmas, és
még sok minden másra. Sok port, köztük a
<filename role="package">www/apache13-ssl</filename> és a
<filename role="package">mail/sylpheed-claws</filename> is
felajánlja az <application>OpenSSL</application>
felhasználását.</para>
<note>
<para>A legtöbb esetben a Portgyûjtemény
megpróbálja lefordítani a <filename
role="package">security/openssl</filename> portot, hacsak a
<makevar>WITH_OPENSSL_BASE</makevar> változót
határozottan a <quote>yes</quote> értékre
nem állítjuk.</para>
</note>
<para>A &os;-hez mellékelt <application>OpenSSL</application>
ismeri a Secure Sockets Layer v2/v3 (SSLv2/SSLv3) és
Transport Layer Security v1 (TLSv1)
hálózatbiztonsági protokollokat, és
általános célú
titkosítási könyvtárként is
alkalmazható.</para>
<note>
<para>Noha az <application>OpenSSL</application> ismeri az
<acronym>IDEA</acronym> algoritmusát is, az Egyesült
Államokban érvényben levõ szabadalmak
miatt alapértelmezés szerint nem
engedélyezett. A használatához el kell
olvasni a hozzá tartozó licencet, és ha
elfogadjuk a benne foglaltakat, akkor állítsuk be
a <makevar>MAKE_IDEA</makevar> változót a
<filename>make.conf</filename> állományban.</para>
</note>
<para>Az <application>OpenSSL</application>-t leginkább a
szoftverek tanúsítványainak
elkészítéséhez
használják. Ilyen
tanúsítvánnyokkal lehet szavatolni, hogy az
érte felelõs cég vagy egyén
valóban megbízható és nem
szélhámos. Amennyiben a kérdéses
tanúsítványt nem vizsgálta be
valamelyik <quote>tanúsítványok
hitelesítésével foglalkozó
hatóság</quote> (Certificate Authority, vagy CA),
akkor errõl általában kap egy
figyelmeztetést a felhasználó. A
tanúsítványokat hitelesítõ
cégek, mint például a <ulink
url="http://www.verisign.com">VeriSign</ulink>,
írják alá ezeket a
tanúsítványokat és ezzel
érvényesítik az egyes cégek vagy
egyének megbízhatóságát. Ez
ugyan pénzbe kerül, de használatuk
egyáltalán nem is kötelezõ. Azonban az
átlagosnál paranoidabb felhasználók
számára megnyugvást jelenthet.</para>
<sect2>
<title>Tanúsítványok
elõállítása</title>
<indexterm>
<primary>OpenSSL</primary>
<secondary>tanúsítványok
elõállítása</secondary>
</indexterm>
<para>A tanúsítványok
létrehozására a következõ parancs
áll rendelkezésre:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>openssl req -new -nodes -out req.pem -keyout cert.pem</userinput>
Generating a 1024 bit RSA private key
................++++++
.......................................++++++
writing new private key to 'cert.pem'
-----
You are about to be asked to enter information that will be incorporated
into your certificate request.
What you are about to enter is what is called a Distinguished Name or a DN.
There are quite a few fields but you can leave some blank
For some fields there will be a default value,
If you enter enter '.', the field will be left blank.
-----
Country Name (2 letter code) [AU]:<userinput><replaceable>országnév (kétbetûs kóddal)</replaceable></userinput>
State or Province Name (full name) [Some-State]:<userinput><replaceable>állam vagy tartomány teljes neve</replaceable></userinput>
Locality Name (eg, city) []:<userinput><replaceable>település neve</replaceable></userinput>
Organization Name (eg, company) [Internet Widgits Pty Ltd]:<userinput><replaceable>szervezet neve</replaceable></userinput>
Organizational Unit Name (eg, section) []:<userinput><replaceable>szervezeti egység neve</replaceable></userinput>
Common Name (eg, YOUR name) []:<userinput><replaceable>általános név (hálózati név!)</replaceable></userinput>
Email Address []:<userinput><replaceable>e-mail cím</replaceable></userinput>
Please enter the following 'extra' attributes
to be sent with your certificate request
A challenge password []:<userinput><replaceable>VALAMILYEN JELSZÓ</replaceable></userinput>
An optional company name []:<userinput><replaceable>egy másik szervezet neve</replaceable></userinput></screen>
<para>Az adatok bekérésére elõtt
megjelenõ figyelmeztetõ üzenet
fordítása:</para>
<screen>
Itt a tanúsítvány igénylésével kapcsolatos információkat kell
megadnunk. Itt egy ún. <quote>ismertetõnevet</quote> (Distinguished
Name, DN) kell megadnunk. Ezen kívül van még néhány más mezõ is, de
ezeket akár üresen is hagyhatjuk. Néhány mezõnek van alapértelmezett
értéke, de ha oda egy pontot írunk, akkor kitöröljük.
</screen>
<para>A <quote>Common Name</quote> mezõnél
ellenõrzési okokból egy
hálózati nevet, tehát a szerverünk
nevét kell megadnunk. Ha nem így járunk
el, akkor lényegében egy használhatatlan
tanúsítványt kapunk. További
opciók is elérhetõek, mint
például a lejárati idõ (expire time)
megadása, a titkosítási algoritmus
megváltoztatása stb. Ezek teljes listája
megtalálható az &man.openssl.1; man
oldalon.</para>
<para>Az elõbbi parancs kiadása után két
állománynak kell létrejönnie az
aktuális könyvtárban. A
tanúsítványkérést, vagyis az
<filename>req.pem</filename> állományt kell
eljuttatnunk a tanúsítványok
hitelesítésével foglakozó szervhez,
aki majd érvényesíti az imént
megadott adatainkat. A második,
<filename>cert.pem</filename> nevû állomány a
tanúsítványhoz tartozó privát
kulcs, amit semmilyen körülmények
között sem szabad kiadnunk. Ha ez mások
kezébe kerül, akkor el tudnak játszani
bennünket (vagy a szerverünket).</para>
<para>Amikor a hitelesítõ szerv
aláírása nem feltétlenül
szükséges, akkor készíthetünk egy
saját magunk által aláírt
tanúsítványt is. Ehhez elõször
is generálnunk kell egy
<acronym>RSA</acronym>-kulcsot:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>openssl dsaparam -rand -genkey -out <filename><replaceable>saját_RSA.kulcs</replaceable></filename> 1024</userinput></screen>
<para>Most pedig készítsünk el a
hitelesítõ szerv kulcsát is:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>openssl gendsa -des3 -out <filename><replaceable>hitelesítõ.kulcs</replaceable></filename> <filename><replaceable>saját_RSA.kulcs</replaceable></filename></userinput></screen>
<para>Ezzel a kulccsal most gyártsunk le egy
tanúsítványt:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>openssl req -new -x509 -days 365 -key <filename><replaceable>hitelesítõ.kulcs</replaceable></filename> -out <filename><replaceable>új.tanúsítvány</replaceable></filename></userinput></screen>
<para>Ekkor két új állomány keletkezik
a könyvtárunkban: a hitelesítõ szerv
aláírása, a
<filename><replaceable>hitelesítõ.kulcs</replaceable></filename>
és maga a tanúsítvány, az
<filename><replaceable>új.tanúsítvány</replaceable></filename>
állomány. Ezeket tegyük az <filename
class="directory">/etc</filename> könyvtáron
belül egy olyan könyvtárba, amelyet csak a
<username>root</username> tud olvasni. A
<command>chmod</command> paranccsal állítsunk be
rá 0700-as kódú engedélyeket.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>Példa a tanúsítványok
használatára</title>
<para>Mire is jók ezek az állományok?
Például kitûnõen alkalmazhatóak a
<application>Sendmail</application> levelezõ szerverhez
beérkezõ kapcsolatot
titkosítására. Így
lényegében felszámoljuk minden olyan
felhasználó titkosítatlan módon
zajló hitelesítését, aki a helyi
levelezõ szerveren keresztül küldi a
leveleit.</para>
<note>
<para>Ez általában nem a legjobb megoldás,
mivel egyes levelezõ kliensek hibát jeleneznek a
felhasználónak, ha nem rendelkezik a
tanúsítvánnyal. A
tanúsítványok
telepítésével kapcsolatban olvassuk el a
szoftverhez adott leírást.</para>
</note>
<para>A helyi <filename>.mc</filename> állományba
ezeket a sorokat kell beletenni:</para>
<programlisting>dnl SSL Options
define(`confCACERT_PATH',`/etc/certs')dnl
define(`confCACERT',`/etc/certs/<replaceable>új.tanúsítvány</replaceable>')dnl
define(`confSERVER_CERT',`/etc/certs/<replaceable>új.tanúsítvány</replaceable>')dnl
define(`confSERVER_KEY',`/etc/certs/<replaceable>hitelesítõ.kulcs</replaceable>')dnl
define(`confTLS_SRV_OPTIONS', `V')dnl</programlisting>
<para>Itt a <filename class="directory">/etc/certs/</filename> az
a könyvtár, amit tanúsítványok
és kulcsok helyi tárolására
használunk. Végezetül még újra
kell generálnunk a helyi <filename>.cf</filename>
állományokat. Ezt a <filename
class="directory">/etc/mail</filename> könyvtárban a
<command>make <maketarget>install</maketarget></command> parancs
kiadásával könnyen elvégezhetjük.
Miután ez megtörtént, akkor
<application>Sendmail</application>hoz tartozó
démont a <command>make
<maketarget>restart</maketarget></command>
paraméterével indíthatjuk
újra.</para>
<para>Ha minden jól ment, akkor a
<filename>/var/log/maillog</filename> állományban
nem találunk egyetlen hibaüzenetet sem, és a
<application>Sendmail</application> is megjelenik a futó
programok között.</para>
<para>A &man.telnet.1; segédprogrammal így
probálhatjuk ki a levelezõ szervert:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>telnet <replaceable>example.com</replaceable> 25</userinput>
Trying 192.0.34.166...
Connected to <hostid role="fqdn">example.com</hostid>.
Escape character is '^]'.
220 <hostid role="fqdn">example.com</hostid> ESMTP Sendmail 8.12.10/8.12.10; Tue, 31 Aug 2004 03:41:22 -0400 (EDT)
<userinput>ehlo <replaceable>example.com</replaceable></userinput>
250-example.com Hello example.com [192.0.34.166], pleased to meet you
250-ENHANCEDSTATUSCODES
250-PIPELINING
250-8BITMIME
250-SIZE
250-DSN
250-ETRN
250-AUTH LOGIN PLAIN
250-STARTTLS
250-DELIVERBY
250 HELP
<userinput>quit</userinput>
221 2.0.0 <hostid role="fqdn">example.com</hostid> closing connection
Connection closed by foreign host.</screen>
<para>Ha itt megjelenik a <quote>STARTTLS</quote> sor, akkor
mindent sikerült beállítanunk.</para>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="ipsec">
<sect1info>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Nik</firstname>
<surname>Clayton</surname>
<affiliation>
<address><email>nik@FreeBSD.org</email></address>
</affiliation>
<contrib>Írta: </contrib>
</author>
</authorgroup>
</sect1info>
<title>VPN IPsec felett</title>
<indexterm><primary>IPsec</primary></indexterm>
<para>VPN létrehozása &os;
átjárók használatával
két olyan hálózat között, amelyeket
egymástól az internet választ el.</para>
<sect2>
<sect2info>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Hiten M.</firstname>
<surname>Pandya</surname>
<affiliation>
<address><email>hmp@FreeBSD.org</email></address>
</affiliation>
<contrib>Írta: </contrib>
</author>
</authorgroup>
</sect2info>
<title>Az IPsec bemutatása</title>
<para>Ebben a szakaszban az IPsec
beállításának folyamatát
vázoljuk fel. Az IPsec
beállításához elengedhetetlen, hogy
tisztában legyünk egy saját rendszermag
fordításának alapjaival (lásd <xref
linkend="kernelconfig"/>).</para>
<para>Az <emphasis>IPsec</emphasis> egy olyan protokoll, amely az
Internet Protocol (IP) rétegére épül.
Segítségével két vagy több
számítógép képes
biztonságos módon tartani egymással a
kapcsolatot (innen ered a neve). A &os; IPsec
<quote>hálózati protokollkészlete</quote> a
<ulink url="http://www.kame.net">KAME</ulink>
implementációjára épül, mely
egyaránt támogatja az IPv4 és IPv6
protokollcsaládokat.</para>
<indexterm>
<primary>IPsec</primary>
<secondary>ESP</secondary>
</indexterm>
<indexterm>
<primary>IPsec</primary>
<secondary>AH</secondary>
</indexterm>
<para>Az IPsec két alprotokollból tevõdik
össze:</para>
<itemizedlist>
<listitem>
<para><emphasis>A hasznos adat biztonságos
becsomagolása (Encapsulated Security Payload,
ESP)</emphasis> során egy szimmetrikus
kriptográfiai algoritmussal (mint
például Blowfish, 3DES) titkosítjuk az
IP-csomagok tartalmát, ezáltal
megvédjük ezeket az
illetéktelenektõl.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>A <emphasis>Hitelesítési fejléc
(Authentication Header, AH)</emphasis>
használatával megakadályozzuk, hogy az
illetéktelenek meghamisítsák az IP
csomagok fejlécét. Ezt úgy
érjük el, hogy kiszámolunk egy
kriptográfiai ellenõrzõ összeget
és az IP-csomagok fejlécének
mezõire egy biztonságos függvénnyel
generálunk valamilyen ujjlenyomatot. Az ez
után következõ
kiegészítõ fejléc tartalmazza ezt
az ujjlenyomatot, amellyel a csomag
hitelesíthetõ.</para>
</listitem>
</itemizedlist>
<para>Az <acronym>ESP</acronym> és az <acronym>AH</acronym>
az alkalmazástól függõen
használható együtt vagy
külön-külön.</para>
<indexterm><primary>VPN</primary></indexterm>
<indexterm>
<primary>virtuális
magánhálózat</primary>
<see>VPN</see>
</indexterm>
<para>Az IPsec akár közvetlenül is
használható két
számítógép forgalmának
titkosítására (ezt
<emphasis>Szállítási módnak
(Transport Mode)</emphasis> nevezik), vagy két
alhálózat között
építhetünk ki vele <quote>virtuális
tunneleket</quote>, ami remekül alkalmas két
vállalati hálózat
kommunikációjának
bebiztosítására (ez a <emphasis>Tunnel
mód (Tunnel Mode)</emphasis>). Ez utóbbit
egyszerûen csak <emphasis>Virtuális
magánhálózatként (Virtual Private
Network, VPN)</emphasis> emlegetik. A &os; IPsec
alrendszerérõl az &man.ipsec.4; man oldalon
találhatunk további
információkat.</para>
<para>A rendszermag IPsec támogatásának
aktiválásához a következõ
paramétereket kell beletennünk a
konfigurációs állományba:</para>
<indexterm>
<primary>a rendszermag
beállításai</primary>
<secondary>IPSEC</secondary>
</indexterm>
<screen>
options IPSEC # IP biztonság
device crypto
</screen>
<indexterm>
<primary>a rendszermag
beállításai</primary>
<secondary>IPSEC_DEBUG</secondary>
</indexterm>
<para>Ha szükségünk van a IPsec
nyomkövetésére, a következõ
beállítást is
hozzátehetjük:</para>
<screen>
options IPSEC_DEBUG # az IP biztonság nyomkövetése
</screen>
</sect2>
<sect2>
<title>A probléma</title>
<para>Semmilyen szabvány nem fogalmazza meg mi is
számít VPN-nek. A virtuális
magánhálózatok tucatnyi
különbözõ technológiával
valósíthatóak meg, de mindegyiknek megvan a
maga erõssége és gyengesége. Ebben a
szakaszban körvonalazunk egy ilyen helyzetet, valamint a
benne felépített VPN
megvalósításához alkalmazott
stratégiákat.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>A forgatókönyv: adott egy otthoni és egy
vállalati hálózat, amelyek
külön-külön csatlakoznak az internetre,
és <acronym>VPN</acronym> használatával
ezeket egyetlen hálózatként
szeretnénk használni</title>
<indexterm>
<primary>VPN</primary>
<secondary>létrehozása</secondary>
</indexterm>
<para>Elõfeltételezéseink a
következõek:</para>
<itemizedlist>
<listitem>
<para>legalább két hálózatunk
van;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>magán belül mind a két
hálózat IP-t használ;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>mind a két hálózat egy &os;
átjárón keresztül csatlakozik az
internethez;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>a hálózatok átjárói
legalább egy publikus IP-címmel
rendelkeznek;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>a hálózatok belsõ címei
lehetnek publikus vagy privát IP-címek, nem
számít. Fontos viszont, hogy ezek ne
ütközzenek, vagyis ne használja egyszerre
mind a kettõ a <hostid
role="ipaddr">192.168.1.x</hostid>
címtartományt.</para>
</listitem>
</itemizedlist>
</sect2>
<sect2>
<sect2info>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Tom</firstname>
<surname>Rhodes</surname>
<affiliation>
<address><email>trhodes@FreeBSD.org</email></address>
</affiliation>
<contrib>Írta: </contrib>
</author>
</authorgroup>
</sect2info>
<title>Az IPsec beállítása &os; alatt</title>
<para>Kezdésképpen a
Portgyûjteménybõl telepítenünk kell a
<filename role="package">security/ipsec-tools</filename> portot.
Ez a programcsomag rengeteg olyan alkalmazást tartalmaz,
amely segítségünkre lehet a
beállítások elvégzése
során.</para>
<para>A következõ lépésben létre
kell hoznunk két &man.gif.4; típusú
pszeudoeszközt, melyeken keresztül a két
hálózat között egy tunnel
segítségével ki tudjuk
építeni a szükséges kapcsolatot.
Ehhez <username>root</username>
felhasználóként futtassuk a
következõ parancsokat (a
<replaceable>belsõ</replaceable> és
<replaceable>külsõ</replaceable>
megnevezésû paramétereket
cseréljük ki a valós belsõ és
külsõ átjárók
címeire):</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>ifconfig gif0 create</userinput></screen>
<screen>&prompt.root; <userinput>ifconfig gif0 <replaceable>belsõ1 belsõ2</replaceable></userinput></screen>
<screen>&prompt.root; <userinput>ifconfig gif0 tunnel <replaceable>külsõ1 külsõ2</replaceable></userinput></screen>
<para>Tekintsük például, hogy a
vállalati <acronym>LAN</acronym> publikus
<acronym>IP</acronym>-címe <hostid
role="ipaddr">172.16.5.4</hostid>, valamint a privát
<acronym>IP</acronym>-címe <hostid
role="ipaddr">10.246.38.1</hostid>. Az otthoni
<acronym>LAN</acronym> publikus
<acronym>IP</acronym>-címe legyen most <hostid
role="ipaddr">192.168.1.12</hostid>, valamint a belsõ
privát <acronym>IP</acronym>-címe pedig <hostid
role="ipaddr">10.0.0.5</hostid>.</para>
<para>Elsõre ez talán még nem teljesen
érthetõ, ezért az &man.ifconfig.8; parancs
használatával is nézzük meg a
példában szereplõ hálózatok
konfigurációját:</para>
<programlisting>Az elsõ átjáró:
gif0: flags=8051 mtu 1280
tunnel inet 172.16.5.4 --> 192.168.1.12
inet6 fe80::2e0::81ff:fe02:5881%gif0 prefixlen 64 scopeid 0x6
inet 10.246.38.1 --> 10.0.0.5 netmask 0xffffff00
A második átjáró:
gif0: flags=8051 mtu 1280
tunnel inet 192.168.1.12 --> 172.16.5.4
inet 10.0.0.5 --> 10.246.38.1 netmask 0xffffff00
inet6 fe80::250:bfff:fe3a:c1f%gif0 prefixlen 64 scopeid 0x4</programlisting>
<para>Miután elvégeztük az iménti
beállításokat, a &man.ping.8; paranccsal
már mind a két privát
<acronym>IP</acronym>-tartománynak
elérhetõnek kell lennie, ahogy azt az alábbi
példa is érzékeltetni
kívánja:</para>
<programlisting>otthoni-halo# ping 10.0.0.5
PING 10.0.0.5 (10.0.0.5): 56 data bytes
64 bytes from 10.0.0.5: icmp_seq=0 ttl=64 time=42.786 ms
64 bytes from 10.0.0.5: icmp_seq=1 ttl=64 time=19.255 ms
64 bytes from 10.0.0.5: icmp_seq=2 ttl=64 time=20.440 ms
64 bytes from 10.0.0.5: icmp_seq=3 ttl=64 time=21.036 ms
--- 10.0.0.5 ping statistics ---
4 packets transmitted, 4 packets received, 0% packet loss
round-trip min/avg/max/stddev = 19.255/25.879/42.786/9.782 ms
vallalati-halo# ping 10.246.38.1
PING 10.246.38.1 (10.246.38.1): 56 data bytes
64 bytes from 10.246.38.1: icmp_seq=0 ttl=64 time=28.106 ms
64 bytes from 10.246.38.1: icmp_seq=1 ttl=64 time=42.917 ms
64 bytes from 10.246.38.1: icmp_seq=2 ttl=64 time=127.525 ms
64 bytes from 10.246.38.1: icmp_seq=3 ttl=64 time=119.896 ms
64 bytes from 10.246.38.1: icmp_seq=4 ttl=64 time=154.524 ms
--- 10.246.38.1 ping statistics ---
5 packets transmitted, 5 packets received, 0% packet loss
round-trip min/avg/max/stddev = 28.106/94.594/154.524/49.814 ms</programlisting>
<para>Az elvárásainknak megfelelõen
tehát a privát címeken mind a két
oldalnak képesnek kell lennie <acronym>ICMP</acronym>
csomagokat küldenie és fogadnia. A
következõ lépésben meg kell mondanunk az
átjáróknak hogyan
irányítsák a csomagokat a két
hálózat közti forgalom megfelelõ
áramlásához. Ezt az alábbi
paranccsal elérhetjük el:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>vallalati-halo# route add <replaceable>10.0.0.0 10.0.0.5 255.255.255.0</replaceable></userinput></screen>
<screen>&prompt.root; <userinput>vallalati-halo# route add net <replaceable>10.0.0.0: gateway 10.0.0.5</replaceable></userinput></screen>
<screen>&prompt.root; <userinput>otthoni-halo# route add <replaceable>10.246.38.0 10.246.38.1 255.255.255.0</replaceable></userinput></screen>
<screen>&prompt.root; <userinput>otthoni-halo# route add host <replaceable>10.246.38.0: gateway 10.246.38.1</replaceable></userinput></screen>
<para>Itt már a belsõ gépeket az
átjárókról és az
átjárók mögül egyaránt
el tudjuk érni. A következõ példa
alapján errõl könnyedén meg is
tudunk gyõzõdni:</para>
<programlisting>vallalati-halo# ping 10.0.0.8
PING 10.0.0.8 (10.0.0.8): 56 data bytes
64 bytes from 10.0.0.8: icmp_seq=0 ttl=63 time=92.391 ms
64 bytes from 10.0.0.8: icmp_seq=1 ttl=63 time=21.870 ms
64 bytes from 10.0.0.8: icmp_seq=2 ttl=63 time=198.022 ms
64 bytes from 10.0.0.8: icmp_seq=3 ttl=63 time=22.241 ms
64 bytes from 10.0.0.8: icmp_seq=4 ttl=63 time=174.705 ms
--- 10.0.0.8 ping statistics ---
5 packets transmitted, 5 packets received, 0% packet loss
round-trip min/avg/max/stddev = 21.870/101.846/198.022/74.001 ms
otthoni-halo# ping 10.246.38.107
PING 10.246.38.1 (10.246.38.107): 56 data bytes
64 bytes from 10.246.38.107: icmp_seq=0 ttl=64 time=53.491 ms
64 bytes from 10.246.38.107: icmp_seq=1 ttl=64 time=23.395 ms
64 bytes from 10.246.38.107: icmp_seq=2 ttl=64 time=23.865 ms
64 bytes from 10.246.38.107: icmp_seq=3 ttl=64 time=21.145 ms
64 bytes from 10.246.38.107: icmp_seq=4 ttl=64 time=36.708 ms
--- 10.246.38.107 ping statistics ---
5 packets transmitted, 5 packets received, 0% packet loss
round-trip min/avg/max/stddev = 21.145/31.721/53.491/12.179 ms</programlisting>
<para>A tunnelek beállítása volt
igazából a könnyebb rész, egy
biztonságos összeköttetés
kialakítása azonban már valamivel komolyabb
folyamatot rejt magában. A most következõ
konfigurációban erre <quote>elõre
ismert</quote> (vagyis pre-shared, <acronym>PSK</acronym>)
<acronym>RSA</acronym>-kulcsokat fogunk használni. A
konkrét <acronym>IP</acronym>-címektõl
eltekintve az átjárókon a
<filename>/usr/local/etc/racoon/racoon.conf</filename>
állományok hasonlóan fognak kinézni,
nagyjából valahogy így:</para>
<programlisting>path pre_shared_key "/usr/local/etc/racoon/psk.txt"; # az ismert kulcsot tartalmazó állomány helye
log debug; # a naplózás részletességének beállítása: ha végeztünk a teszteléssel és a hibakereséssel, akkor állítsuk át a 'notify' értékre
padding # ezeket ne nagyon változtassuk meg
{
maximum_length 20;
randomize off;
strict_check off;
exclusive_tail off;
}
timer # idõzítési beállítások, állítsuk be igény szerint
{
counter 5;
interval 20 sec;
persend 1;
# natt_keepalive 15 sec;
phase1 30 sec;
phase2 15 sec;
}
listen # cím [port], ahol a racoon majd válaszolni fog
{
isakmp 172.16.5.4 [500];
isakmp_natt 172.16.5.4 [4500];
}
remote 192.168.1.12 [500]
{
exchange_mode main,aggressive;
doi ipsec_doi;
situation identity_only;
my_identifier address 172.16.5.4;
peers_identifier address 192.168.1.12;
lifetime time 8 hour;
passive off;
proposal_check obey;
# nat_traversal off;
generate_policy off;
proposal {
encryption_algorithm blowfish;
hash_algorithm md5;
authentication_method pre_shared_key;
lifetime time 30 sec;
dh_group 1;
}
}
sainfo (address 10.246.38.0/24 any address 10.0.0.0/24 any) # address $hálózat/$hálózati_maszk $típus address $hálózat/$hálózati_maszk $típus
# (a $típus lehet "any" vagy "esp")
{ # a $hálózat a két összekapcsolni kívánt belsõ hálózat legyen
pfs_group 1;
lifetime time 36000 sec;
encryption_algorithm blowfish,3des,des;
authentication_algorithm hmac_md5,hmac_sha1;
compression_algorithm deflate;
}</programlisting>
<para>A példában szereplõ összes
opció részletes kifejtése jóval
meghaladná ezen leírás kereteit,
ezért a bõvebb információkkal
kapcsolatban inkább a <application>racoon</application>
beállításaihoz tartozó man oldal
elolvasását javasoljuk.</para>
<para>A gépek közti hálózati forgalom
titkosításához be kell még
állítanunk egy <acronym>SPD</acronym>
házirendet is, így a &os; és a
<application>racoon</application> képes kódolni
és dekódolni a csomagokat.</para>
<para>Ezt a most következõ, a vállalati
átjárón találhatóhoz
hasonló egyszerû shell szkripttel tudjuk
elvégezni. Ezt az állományt a rendszer
indításakor fogjuk felhasználni, melyet
<filename>/usr/local/etc/racoon/setkey.conf</filename>
néven mentsünk el:</para>
<programlisting>flush;
spdflush;
# Az otthoni hálózati felé
spdadd 10.246.38.0/24 10.0.0.0/24 any -P out ipsec esp/tunnel/172.16.5.4-192.168.1.12/use;
spdadd 10.0.0.0/24 10.246.38.0/24 any -P in ipsec esp/tunnel/192.168.1.12-172.16.5.4/use;</programlisting>
<para>Ahogy ezzel megvagyunk, a <application>racoon</application>
az egyes átjárókon a következõ
paranccsal indítható el:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>/usr/local/sbin/racoon -F -f /usr/local/etc/racoon/racoon.conf -l /var/log/racoon.log</userinput></screen>
<para>A parancs eredménye ennek megfelelõen
nagyjából a következõ lesz:</para>
<programlisting>vallalati-halo# /usr/local/sbin/racoon -F -f /usr/local/etc/racoon/racoon.conf
Foreground mode.
2006-01-30 01:35:47: INFO: begin Identity Protection mode.
2006-01-30 01:35:48: INFO: received Vendor ID: KAME/racoon
2006-01-30 01:35:55: INFO: received Vendor ID: KAME/racoon
2006-01-30 01:36:04: INFO: ISAKMP-SA established 72.16.5.4[500]-192.168.1.12[500] spi:623b9b3bd2492452:7deab82d54ff704a
2006-01-30 01:36:05: INFO: initiate new phase 2 negotiation: 72.16.5.4[0]192.168.1.12[0]
2006-01-30 01:36:09: INFO: IPsec-SA established: ESP/Tunnel 92.168.1.12[0]->172.16.5.4[0] spi=28496098(0x1b2d0e2)
2006-01-30 01:36:09: INFO: IPsec-SA established: ESP/Tunnel 172.16.5.4[0]->192.168.1.12[0] spi=47784998(0x2d92426)
2006-01-30 01:36:13: INFO: respond new phase 2 negotiation: 172.16.5.4[0]192.168.1.12[0]
2006-01-30 01:36:18: INFO: IPsec-SA established: ESP/Tunnel 192.168.1.12[0]->172.16.5.4[0] spi=124397467(0x76a279b)
2006-01-30 01:36:18: INFO: IPsec-SA established: ESP/Tunnel 172.16.5.4[0]->192.168.1.12[0] spi=175852902(0xa7b4d66)</programlisting>
<para>A tunnel megfelelõ mûködését
úgy tudjuk ellenõrizni, ha átváltunk egy
másik konzolra és a &man.tcpdump.1; program
segítségével figyeljük a
hálózati forgalmat. A példában
szereplõ <literal>em0</literal> interfészt
természetesen ne felejtsük el kicserélni a
megfelelõ eszköz nevére.</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>tcpdump -i em0 host <replaceable>172.16.5.4 and dst 192.168.1.12</replaceable></userinput></screen>
<para>Ennek hatására az alábbiakhoz
hasonló adatoknak kellene megjelennie a konzolon.
Amennyiben nem ez történik, valamilyen hiba
történt, ezért meg kell keresnünk azt a
visszakapott adatok alapján.</para>
<programlisting>01:47:32.021683 IP vallalatihalozat.com > 192.168.1.12.otthonihalozat.com: ESP(spi=0x02acbf9f,seq=0xa)
01:47:33.022442 IP vallalatihalozat.com > 192.168.1.12.otthonihalozat.com: ESP(spi=0x02acbf9f,seq=0xb)
01:47:34.024218 IP vallalatihalozat.com > 192.168.1.12.otthonihalozat.com: ESP(spi=0x02acbf9f,seq=0xc)</programlisting>
<para>Itt már mind a két hálózatnak
elérhetõnek kell lennie és egyként kell
látszódnia. A hálózatokat ezen
felül még érdemes külön
védeni egy tûzfallal is. Ilyenkor a csomagok
két hálózati közti zavartalan
oda-vissza vándorlásához további
szabályokat kell még felvennünk a tûzfal
szabályrendszerébe. A &man.ipfw.8; tûzfal
esetén ez a következõ sorok
hozzáadását jelenti a tûzfal
konfigurációs
állományához:</para>
<programlisting>ipfw add 00201 allow log esp from any to any
ipfw add 00202 allow log ah from any to any
ipfw add 00203 allow log ipencap from any to any
ipfw add 00204 allow log udp from any 500 to any</programlisting>
<note>
<para>A szabályok számozását mindig
az adott gép aktuális
beállításainak megfelelõen kell
módosítani.</para>
</note>
<para>A &man.pf.4; és &man.ipf.8;
felhasználók számára ehhez a
következõ parancsot javasoljuk:</para>
<programlisting>pass in quick proto esp from any to any
pass in quick proto ah from any to any
pass in quick proto ipencap from any to any
pass in quick proto udp from any port = 500 to any port = 500
pass in quick on gif0 from any to any
pass out quick proto esp from any to any
pass out quick proto ah from any to any
pass out quick proto ipencap from any to any
pass out quick proto udp from any port = 500 to any port = 500
pass out quick on gif0 from any to any</programlisting>
<para>Végezetül a következõ sor
hozzáadásával engedélyezzük az
<filename>/etc/rc.conf</filename> állományban a
<acronym>VPN</acronym> indítását a rendszer
indítása során:</para>
<programlisting>ipsec_enable="YES"
ipsec_program="/usr/local/sbin/setkey"
ipsec_file="/usr/local/etc/racoon/setkey.conf" # engedélyezzük az spd házirend beállítását a rendszer indításakor
racoon_enable="yes"</programlisting>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="openssh">
<sect1info>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Chern</firstname>
<surname>Lee</surname>
<contrib>Írta: </contrib>
</author>
</authorgroup>
</sect1info>
<title>OpenSSH</title>
<indexterm><primary>OpenSSH</primary></indexterm>
<indexterm>
<primary>biztonság</primary>
<secondary>OpenSSH</secondary>
</indexterm>
<para>Az <application>OpenSSH</application> olyan
hálózati kapcsolódási
eszközök összessége, amivel
biztonságos módon érhetünk el
távoli számítógépeket. Az
<command>rlogin</command>, <command>rsh</command>,
<command>rcp</command> és a <command>telnet</command>
direkt kiváltására használható.
Emellett SSH-n keresztül TCP/IP kapcsolatok is
biztonságosan bújtathatóak vagy
küldhetõek tovább.</para>
<para>Az <application>OpenSSH</application>-t az OpenBSD projekt
tartja karban, és az SSH 1.2.12 verziójára
épül hibajavításokkal és
frissítésekkel egyetemben. Az SSH 1 és 2
protokollokkal egyaránt kompatibilis.</para>
<sect2>
<title>Az <application>OpenSSH</application>
használatának elõnyei</title>
<para>A hétköznapi esetben, vagyis amikor a
&man.telnet.1; vagy &man.rlogin.1; alkalmazásokat
használjuk, az adatok titkosítatlan
formában közlekednek a hálózaton. A
szerver és a kliens közé bárhova
becsatlakozó hálózati
kíváncsiskodók így
könnyedén el tudják lopni a
felhasználói nevünket és jelszavunkat,
vagy lényegében bármilyen adatot, ami az
adott munkamenetben megfordul. Az
<application>OpenSSH</application> ennek
kivédésére kínál fel
különféle hitelesítési és
titkosítási eszközöket.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>Az sshd engedélyezése</title>
<indexterm>
<primary>OpenSSH</primary>
<secondary>engedélyezés</secondary>
</indexterm>
<para>Az <application>sshd</application> a &os;
telepítésekor jelentkezõ
<literal>Standard</literal> lehetõségek egyike. Az
<application>sshd</application>
engedélyezését úgy tudjuk
kideríteni, ha az <filename>rc.conf</filename>
állományban megkeressük a következõ
sort:</para>
<screen>sshd_enable="YES"</screen>
<para>Ez tölti be a rendszer indításakor az
&man.sshd.8;-t, az <application>OpenSSH</application>
démonát. Vagy az
<filename>/etc/rc.d/sshd</filename> &man.rc.8; szkript
segítségével is elindíthatjuk az
<application>OpenSSH</application>-t:</para>
<programlisting>/etc/rc.d/sshd start</programlisting>
</sect2>
<sect2>
<title>Az SSH kliens</title>
<indexterm>
<primary>OpenSSH</primary>
<secondary>kliens</secondary>
</indexterm>
<para>Az &man.ssh.1; segédprogram az &man.rlogin.1;
programhoz hasonlóan mûködik.</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>ssh <replaceable>felhasználó@gép.hu</replaceable></userinput>
Host key not found from the list of known hosts. Are you sure you
want to continue connecting (yes/no)? <userinput>yes</userinput> Host
'gép.hu' added to the list of known hosts.
felhasználó@gép.hu's password:
<userinput>*******</userinput></screen>
<para>Az üzenetek fordítása:</para>
<screen>Nem találtam meg a gépet az ismert gépek között. Biztosan csatlakozni
akarunk hozzá (igen/nem)? <userinput>igen</userinput> A 'gép.hu'
felkerült az ismert gépek közé.
Adja meg a felhasználó@gép.hu jelszavát:</screen>
<para>Bejelentkezés után minden ugyanolyan, mintha
az <command>rlogin</command> vagy a <command>telnet</command>
programokat használtuk volna. Az SSH egy kulcs
segítségével próbálja
azonosítani a számítógépeket,
ezzel ellenõrzi a szerver hitelességét a
kliensek csatlakozásakor. A felhasználónak
ilyenkor elõször mindig <literal>yes</literal>
választ kell adnia. A késõbbi
bejelentkezési kísérletek pedig majd mindig
az így kapott kulccsal történnek. Ha
eltérne a kulcs, akkor az SSH kliens erre figyelmeztetni
fog minket. A kulcsok a <filename>~/.ssh/known_hosts</filename>
vagy az SSH v2 protokoll esetén a
<filename>~/.ssh/known_hosts2</filename>
állományba kerülnek elmentésre.</para>
<para>Alapértelmezés szerint az
<application>OpenSSH</application> szerverek csak SSH v2
kapcsolatokat fogadnak el. Lehetõség szerint a
kliens is ezt a változatot fogja használni, de ha
nem sikerül, akkor megpróbálkozik a v1-el. A
kliensnek a <option>-1</option> vagy <option>-2</option>
opciók segítségével elõ is
lehet írni, hogy az elsõ vagy a második
változatot használja. A kliensben az elsõ
változat támogatását csupán a
régebbi verziók kompatibilitása miatt
tartják karban.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>Biztonságos másolás</title>
<indexterm>
<primary>OpenSSH</primary>
<secondary>biztonságos másolás</secondary>
</indexterm>
<indexterm><primary><command>scp</command></primary></indexterm>
<para>Az &man.scp.1; parancs az &man.rcp.1; parancshoz
hasonlóan mûködik: egyik géprõl
másol a másikra, biztonságosan.</para>
<screen>&prompt.root; <userinput> scp <replaceable>felhasználó@gép.hu:/COPYRIGHT COPYRIGHT</replaceable></userinput>
<replaceable>felhasználó@gép.hu</replaceable>'s password: <userinput>*******</userinput>
COPYRIGHT 100% |*****************************| 4735
00:00
&prompt.root;</screen>
<para>Mivel a kulcsot már ismerjük ehhez a
távoli géphez (az elõbbi
példából), ezért az &man.scp.1;
használatakor már ezzel
hitelesítünk.</para>
<para>Az &man.scp.1; paraméterei hasonlóak a
&man.cp.1; parancséhoz: elsõ helyen az
állomány vagy állományok neveit
adjuk meg, a másodikon pedig a célt. Mivel az
állományokat a hálózaton SSH-n
keresztül küldik át, ezért az
állományok neveit
<option><replaceable>felhasználó@gép</replaceable>:<replaceable>elérési_út</replaceable></option>
formában kell megadni.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>Beállítások</title>
<indexterm>
<primary>OpenSSH</primary>
<secondary>beállítások</secondary>
</indexterm>
<para>Az <application>OpenSSH</application> démon és
kliens rendszerszintû konfigurációs
állományai az <filename
class="directory">/etc/ssh</filename> könyvtárban
találhatóak.</para>
<para>Az <filename>ssh_config</filename> tartalmazza a kliens
beállításait, miközben az
<filename>sshd_config</filename> tartalmazza a
démonét.</para>
<para>Emellett az <filename>rc.conf</filename>
állományban megadható
<option>sshd_program</option> (ez alapból a
<filename>/usr/sbin/sshd</filename>) és
<option>sshd_flags</option> opciókkal további
beállítási szinteket
nyújtanak.</para>
</sect2>
<sect2 id="security-ssh-keygen">
<title>ssh-keygen</title>
<para>Jelszavak helyett az &man.ssh-keygen.1; programmal a
felhasználók azonosítására
DSA- vagy RSA-kulcsokat tudunk készíteni:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>ssh-keygen -t <replaceable>dsa</replaceable></userinput>
Generating public/private dsa key pair.
Enter file in which to save the key (/home/<replaceable>felhasználó</replaceable>/.ssh/id_dsa):
Created directory '/home/<replaceable>felhasználó</replaceable>/.ssh'.
Enter passphrase (empty for no passphrase):
Enter same passphrase again:
Your identification has been saved in /home/<replaceable>felhasználó</replaceable>/.ssh/id_dsa.
Your public key has been saved in /home/<replaceable>felhasználó</replaceable>/.ssh/id_dsa.pub.
The key fingerprint is:
bb:48:db:f2:93:57:80:b6:aa:bc:f5:d5:ba:8f:79:17 <replaceable>felhasználó@gép.hu</replaceable>
</screen>
<para>Az &man.ssh-keygen.1; ekkor a hitelesítésre
létrehoz egy publikus és egy privát
kulcsból álló párt. A privát
kulcs a <filename>~/.ssh/id_dsa</filename> vagy
<filename>~/.ssh/id_rsa</filename> állományba
kerül, miközben a publikus kulcs a
<filename>~/.ssh/id_dsa.pub</filename> vagy
<filename>~/.ssh/id_rsa.pub</filename> lesz attól
függõen, hogy <acronym>DSA</acronym> vagy
<acronym>RSA</acronym> a kulcs típusa. A módszer
mûködéséhez a publikus
<acronym>DSA</acronym>- vagy <acronym>RSA</acronym>-kulcsot a
távoli számítógép
<filename>~/.ssh/authorized_keys</filename>
állományába kell bemásolni.</para>
<para>Így tehát a távoli
számítógépre jelszavak
alkalmazása helyett SSH-kulccsal tudunk
belépni.</para>
<para>Ha az &man.ssh-keygen.1; parancsnak megadunk egy jelmondatot
is, akkor a felhasználó a privát
kulcsát csak ennek megadásával tudja
használni. A hosszú jelmondatok
állandó beirogatásától a
<xref linkend="security-ssh-agent"/> szakaszban hamarosan
bemutatásra került &man.ssh-agent.1; igyekszik
megkímélni minket.</para>
<warning>
<para>A különbözõ opciók és
állományok eltérhetnek a
számítógépünkre
telepített <application>OpenSSH</application>
verziójától függõen. Ilyen
esetben javasolt felkeresni az &man.ssh-keygen.1; man
oldalát.</para>
</warning>
</sect2>
<sect2 id="security-ssh-agent">
<title>Az ssh-agent és az ssh-add</title>
<para>Az &man.ssh-agent.1; és &man.ssh-add.1;
segédprogramokkal be tudjuk tölteni az
<application>SSH</application>-kulcsokat a
memóriába, amivel elkerülhetjük a
jelmondat állandó
begépelését.</para>
<para>A hitelesítést az &man.ssh-agent.1; program
kezeli a betöltött privát kulcsok
alapján. Az &man.ssh-agent.1;
használatával egy másik programot is
elindhatunk, egy parancsértelmezõtõl kezdve egy
ablakkezelõig szinte bármit.</para>
<para>Az &man.ssh-agent.1; programot úgy tudjuk egy
parancsértelmezõben használni, hogy
elõször is elindítjuk vele az adott
parancsértelmezõt. Ezután az &man.ssh-add.1;
lefuttatásával hozzá kell adnunk egy
identitást, annak jelmondatának
megadásával. Miután ezeket megtettük,
a felhasználó bármelyik olyan távoli
gépre be tud jelentkezni, ahol a publikus kulcsát
ismerik. Például:</para>
<screen>&prompt.user; ssh-agent <replaceable>csh</replaceable>
&prompt.user; ssh-add
Enter passphrase for /home/<replaceable>felhasználó</replaceable>/.ssh/id_dsa:
Identity added: /home/<replaceable>felhasználó</replaceable>/.ssh/id_dsa (/home/<replaceable>felhasználó</replaceable>/.ssh/id_dsa)
&prompt.user;</screen>
<para>Az &man.ssh-agent.1; programot X11-el úgy tudjuk
használni, ha az <filename>~/.xinitrc</filename>
állományba tesszük bele. Ezzel az
&man.ssh-agent.1; az összes X11-ben indított program
számára rendelkezésre áll.
Példának vegyük ezt az
<filename>~/.xinitrc</filename> állományt:</para>
<programlisting>exec ssh-agent <replaceable>startxfce4</replaceable></programlisting>
<para>Így az X11 indulásakor mindig elindul az
&man.ssh-agent.1;, amely pedig elindítja az
<application>XFCE</application> alkalmazást.
Miután átírtuk a saját
állományunkat, a rendszer
életbeléptetéséhez indítsuk
újra az X11-et, az &man.ssh-add.1;
futtatásával pedig töltsük be az
összes SSH-kulcsunkat.</para>
</sect2>
<sect2 id="security-ssh-tunneling">
<title>Tunnelezés SSH-val</title>
<indexterm>
<primary>OpenSSH</primary>
<secondary>tunnelezés</secondary>
</indexterm>
<para>Az <application>OpenSSH</application>-val létre
tudunk hozni egy tunnelt, amellyel egy másik protokoll
adatait tudjuk titkosított módon
becsomagolni.</para>
<para>Az alábbi parancs arra utasítja az &man.ssh.1;
programot, hogy hozzon létre egy tunnelt a
<application>telnet</application>
használatához:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>ssh -2 -N -f -L <replaceable>5023:localhost:23 felhasználó@izé.mizé.hu</replaceable></userinput>
&prompt.user;</screen>
<para>Az <command>ssh</command> parancsnak a következõ
kapcsolókat adtuk meg:</para>
<variablelist>
<varlistentry>
<term><option>-2</option></term>
<listitem>
<para>Az <command>ssh</command> parancs a protokoll
második változatát használja.
(Ne adjuk meg, ha régi SSH szerverekkel
dolgozunk.)</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term><option>-N</option></term>
<listitem>
<para>Tunnel létrehozása. Ha nem adjuk meg,
akkor az <command>ssh</command> egy hagyományos
munkamenet felépítését kezdi
meg.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term><option>-f</option></term>
<listitem>
<para>Az <command>ssh</command> a háttérben
fusson.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term><option>-L</option></term>
<listitem>
<para>Egy helyi tunnel a
<replaceable>helyiport:távoligép:távoliport</replaceable>
felírásban.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term><option>felhasználó@izé.mizé.hu</option></term>
<listitem>
<para>A távoli SSH szerver.</para>
</listitem>
</varlistentry>
</variablelist>
<para>Az SSH által létrehozott járatok
úgy mûködnek, hogy létrehozunk egy
csatlakozást a <hostid>localhost</hostid> (a helyi
gép) megadott portján. Ezután minden olyan
kapcsolatot, ami a helyi gép adott portjára
érkezik, SSH-n keresztül
átirányítunk a távoli gép
portjára.</para>
<para>Ebben a példában a helyi gép
<replaceable>5023</replaceable> portját
átirányítjuk a helyi gép
<replaceable>23</replaceable> portjára. Mivel a
<replaceable>23</replaceable> a
<application>telnet</application> portja, ezért az
így definiált SSH járattal egy
biztonságos <application>telnet</application>
munkamenetet hozunk létre.</para>
<para>Ezen a módon tetszõleges nem biztonságos
TCP protokollt, például SMTP-t, POP3-at, FTP-t
stb. be tudunk csomagolni.</para>
<example>
<title>Biztonságos tunnel létrehozása
SSH-val SMTP-hez</title>
<screen>&prompt.user; <userinput>ssh -2 -N -f -L <replaceable>5025:localhost:25 felhasználó@levelezõ.szerver.hu</replaceable></userinput>
<replaceable>felhasználó@levelezõ.szerver.hu</replaceable>'s password: <userinput>*****</userinput>
&prompt.user; <userinput>telnet <replaceable>localhost 5025</replaceable></userinput>
Trying 127.0.0.1...
Connected to localhost.
Escape character is '^]'.
220 <replaceable>levelezõ.szerver.hu</replaceable> ESMTP</screen>
<para>Az &man.ssh-keygen.1; és további
felhasználói hozzáférések
alkalmazásával ezen a módon ki tudunk
alakítani egy minden további
problémától és zûrtõl
mentes SSH tunnelezési környezetet. A jelszavak
helyett kulcsokat használunk és minden tunnel
külön felhasználóként is
futtatható.</para>
</example>
<sect3>
<title>Gyakorlati példák a tunnelek
használatára</title>
<sect4>
<title>Egy POP3 szerver biztonságos
elérése</title>
<para>Tegyük fel, hogy a munkahelyünkön van egy
SSH szerver, amire kívülrõl lehet
csatlakozni, illetve vele egy hálózatban van
egy POP3 levelezõ szerver is. A munkahelyünk
és az otthonunk között levõ
hálózati útvonalat részben vagy
teljesen nem tartjuk megbízhatónak.
Ezért az e-mailjeinket valamilyen biztonságos
módon szeretnénk elérni. Ezt
úgy tudjuk megvalósítani, ha
otthonról csatlakozunk a munkahelyen levõ SSH
szerverre és ezen keresztül érjük a
levelezõ szervert.</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>ssh -2 -N -f -L <replaceable>2110:levél.gép.hu:110 felhasználó@ssh-szerver.gép.hu</replaceable></userinput>
<replaceable>felhasználó@ssh-szerver.gép.hu</replaceable>'s password: <userinput>******</userinput></screen>
<para>Miután a tunnel létrejött és
mûködõképes, állítsuk be
a levelezõ kliensünkben, hogy a POP3
kéréseket a <hostid>localhost</hostid> 2110
portjára küldje. Innen pedig biztonságos
módon megy tovább a
<hostid>levél.gép.hu</hostid>
címre.</para>
</sect4>
<sect4>
<title>Egy szigorú tûzfal
megkerülése</title>
<para>Egyes hálózati adminisztrátorok
túlságosan szigorú szabályokat
adnak meg a tûzfalban, és nem csak a
bejövõ kapcsolatokat szûrik, hanem a
kimenõket is. A távoli gépekhez csak a
22 (SSH) és 80 (böngészés)
portjaikon tudunk csatlakozni.</para>
<para>Mi viszont szeretnénk más (nem
egészen a munkánkkal kapcsolatos)
szolgáltatásokat is elérni,
például egy Ogg Vorbis szerverrõl
zenét hallgatni. Ehhez a szerverhez viszont csak
akkor tudnánk csatlakozni, ha a 22 vagy 80 portokon
üzemelne.</para>
<para>Ezt a problémát úgy oldhatjuk meg,
ha felépítünk egy SSH kapcsolatot a
hálózatunk tûzfalán
kívül levõ
számítógéppel és
segítségével átbújunk az
Ogg Vorbis szerverhez.</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>ssh -2 -N -f -L <replaceable>8888:zene.gép.hu:8000 felhasználó@tûzfalazatlan-rendszer.gép.org</replaceable></userinput>
<replaceable>felhasználó@tûzfalazatlan-rendszer.gép.org</replaceable>'s password: <userinput>*******</userinput></screen>
<para>A zenelejátszó kliensüknek adjuk meg
a <hostid>localhost</hostid> 8888 portját, amely
pedig a tûzfal sikeres
kijátszásával
továbbítódik a
<hostid>zene.gép.hu</hostid> 8000-res
portjára.</para>
</sect4>
</sect3>
</sect2>
<sect2>
<title>Az <varname>AllowUsers</varname> felhasználói
beállítás</title>
<para>Gyakran nem árt korlátozni a
felhasználók bejelentkezését. Az
<literal>AllowUsers</literal> erre tökéletesen
megfelel. Például, ha csak <hostid
role="ipaddr">192.168.1.32</hostid> címrõl
engedjük bejelentkezni a <username>root</username>
felhasználót, akkor ehhez valami ilyesmit kell
beírnunk az <filename>/etc/ssh/sshd_config</filename>
állományba:</para>
<programlisting>AllowUsers root@192.168.1.32</programlisting>
<para>Ezzel pedig csupán nevének
megadásával engedélyezzük az
<username>admin</username> felhasználó
bejelentkezését (bárhonnan):</para>
<programlisting>AllowUsers admin</programlisting>
<para>Egy sorban több felhasználó is
megadható, mint például:</para>
<programlisting>AllowUsers root@192.168.1.32 admin</programlisting>
<note>
<para>Ilyenkor ne felejtsük el megadni az összes
bejelentkezésre (valamilyen formában) jogosult
felhasználót megadni,
máskülönben kizárjuk ezeket.</para>
</note>
<para>Miután elvégeztük a szükséges
változtatásokat az
<filename>/etc/ssh/sshd_config</filename>
állományban, utasítsuk az &man.sshd.8;
démont a konfigurációs
állományok
újraolvasására:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>/etc/rc.d/sshd reload</userinput></screen>
</sect2>
<sect2>
<title>Ajánlott olvasnivalók (angolul)</title>
<para><ulink url="http://www.openssh.com/">OpenSSH</ulink></para>
<para>&man.ssh.1; &man.scp.1; &man.ssh-keygen.1; &man.ssh-agent.1;
&man.ssh-add.1; &man.ssh.config.5;</para>
<para>&man.sshd.8; &man.sftp-server.8; &man.sshd.config.5;</para>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="fs-acl">
<sect1info>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Tom</firstname>
<surname>Rhodes</surname>
<contrib>Írta: </contrib>
</author>
</authorgroup>
</sect1info>
<title>Az állományrendszerek
hozzáféréseit vezérlõ
listák</title>
<indexterm><primary>ACL</primary></indexterm>
<para>A &os; 5.0 és késõbbi
változatai különbözõ
fejlesztéseket hoztak az
állományrendszerekben, például a
pillanatképek készítése vagy a
hozzáférés-vezérlési
listák (Access Control List, <acronym>ACL</acronym>-ek)
támogatása.</para>
<para>A hozzáférés-vezérlési
listák a szabványos &unix;-os engedély
modellt bõvítik ki egy igen kompatibilis (&posix;.1e)
módon. Használatával a rendszergazdák
egy sokkal kifinomultabb biztonsági modellt tudhatnak a
kezük ügyében.</para>
<para>Az <acronym>UFS</acronym> állományrendszerek
<acronym>ACL</acronym> támogatását úgy
tudjuk engedélyezni, ha a rendszermagot az</para>
<programlisting>options UFS_ACL</programlisting>
<para>paraméterrel fordítjuk le. Amennyiben ezt nem
fordítottuk bele, akkor az <acronym>ACL</acronym>
támogatással rendelkezõ
állományrendszerek csatlakoztatása
során egy figyelmeztetést kapunk. Ez az
opció a <filename>GENERIC</filename> rendszermag
része. Az <acronym>ACL</acronym> az
állományrendszeren engedélyezett
kiterjesztett tulajdonságokra támaszkodik. Ezeket a
kiterjesztett tulajdonságokat a következõ
generációs &unix; állományrendszer, az
<acronym>UFS2</acronym> már alapból ismeri.</para>
<note>
<para><acronym>UFS1</acronym> típusú
állományrendszereken sokkal nagyobb a
kiterjesztett tulajdonságok kezelésének
költsége, mint az <acronym>UFS2</acronym>
esetében. Az <acronym>UFS2</acronym> jóval
nagyobb teljesítménnyel képes dolgozni a
kiterjesztett tulajdonságokkal. Emiatt a
hozzáférés-vezérlési
listák használatához az
<acronym>UFS2</acronym> sokkal inkább ajánlott,
mint az <acronym>UFS1</acronym>.</para>
</note>
<para>Az <acronym>ACL</acronym> használatát a
csatlakoztatáskor megadott <option>acls</option>
beállítással engedélyezhetjük,
amelyet érdemes felvennünk az
<filename>/etc/fstab</filename> állományba. Ha a
&man.tunefs.8; segédprogrammal az
állományrendszer fejlécében levõ
szuperblokk <acronym>ACL</acronym> kapcsolóját
átírjuk, akkor ez a beállítás
automatikussá tehetõ. A szuperblokk használata
több okból is ajánlatos:</para>
<itemizedlist>
<listitem>
<para>A csatlakoztatáskor megadott <acronym>ACL</acronym>
beállítás nem változtatható
egy egyszerû újracsatlakoztatással
(&man.mount.8; <option>-u</option>), csak egy teljes
leválasztással (&man.umount.8;) és egy
friss csatlakoztatással (&man.mount.8;). Ennek
értelmében az <acronym>ACL</acronym>-ek a
rendszerindító állományrendszeren
a rendszer indulása után nem
engedélyezhetõek. Ám ez azt is jelenti,
hogy egy már használatban levõ
állományrendszer
beállításai sem
változtathatóak meg.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Ha a kapcsolót a szuperblokkban
állítjuk be, akkor az
állományrendszert még akkor is
<acronym>ACL</acronym> támogatással
csatlakoztatja a rendszer, ha azt nem adtuk meg az
<filename>fstab</filename> állományban vagy az
eszközeink átrendezõdtek. Így az
állományrendszereket még
véletlenül sem tudjuk <acronym>ACL</acronym>
használata nélkül csatlakoztatni, ami
egyébként így komoly biztonsági
problémákat okozhatna.</para>
</listitem>
</itemizedlist>
<note>
<para>Beállíthatjuk úgy is
<acronym>ACL</acronym> kezelését, hogy egy friss
csatlakoztatás nélkül is bekapcsolható
legyen, azonban az ilyen állományrendszerek
<acronym>ACL</acronym> nélküli
csatlakoztatását nem ajánljuk senkinek,
mivel ha egyszer már engedélyeztük a
használatukat, majd kikapcsoljuk ezeket és
végül a kiterjesztett tulajdonságok
törlése nélkül újra
engedélyezzük, akkor nagyon könnyen
pórul járhatunk. Ha elkezdtük
használni az <acronym>ACL</acronym>-eket egy
állományrendszeren, akkor ne tiltsuk le ezeket,
mert az így keletkezõ
állományvédelem nem feltétlenül
lesz kompatibilis a felhasználók által
beállítottakkal, és az
<acronym>ACL</acronym> újraengedélyezése a
változásaik elõtti korábbi
<acronym>ACL</acronym> engedélyeket fogja
visszaállítani az állományokra,
aminek hatása kiszámíthatatlan.</para>
</note>
<para>A hozzáférés-vezérlési
listákat használó
állományrendszerek esetén egy
<literal>+</literal> (plusz) jellel
ábrázolják a kiterjesztett
engedélyeket. Például:</para>
<programlisting>drwx------ 2 robert robert 512 Dec 27 11:54 private
drwxrwx---+ 2 robert robert 512 Dec 23 10:57 könyvtár1
drwxrwx---+ 2 robert robert 512 Dec 22 10:20 könyvtár2
drwxrwx---+ 2 robert robert 512 Dec 27 11:57 könyvtár3
drwxr-xr-x 2 robert robert 512 Nov 10 11:54 public_html</programlisting>
<para>Láthatjuk, hogy a
<filename class="directory">könyvtár1</filename>,
<filename class="directory">könyvtár2</filename> és
<filename class="directory">könyvtár3</filename>
könyvtárakhoz tartoznak <acronym>ACL</acronym>
típusú engedélyek, míg a
<filename class="directory">public_html</filename> könyvtárhoz
nem.</para>
<sect2>
<title>Az <acronym>ACL</acronym>-ek használata</title>
<para>Az állományrendszerben található
<acronym>ACL</acronym> engedélyeket a &man.getfacl.1;
segédprogrammal nézhetjük meg.
Például a
<filename><replaceable>próba</replaceable></filename>
állomány <acronym>ACL</acronym> engedélyeit
a következõ paranccsal tudjuk megnézni:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>getfacl <filename><replaceable>próba</replaceable></filename></userinput>
#file:<replaceable>próba</replaceable>
#owner:1001
#group:1001
user::rw-
group::r--
other::r--</screen>
<para>Egy állomány <acronym>ACL</acronym>
engedélyeit a &man.setfacl.1; segédprogrammal
tudjuk megváltoztatni. Figyeljük meg:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>setfacl -k <filename><replaceable>próba</replaceable></filename></userinput></screen>
<para>A <option>-k</option> opció törli az összes
<acronym>ACL</acronym> alapú engedélyt egy
állományról vagy
állományrendszerrõl. Ennél viszont
sokkal hasznosabb a <option>-b</option> opció
használata, mivel az meghagyja az <acronym>ACL</acronym>
mûködéséhez szükséges
alapvetõ mezõket.</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>setfacl -m u:trhodes:rwx,group:web:r--,o::--- <filename><replaceable>próba</replaceable></filename></userinput></screen>
<para>Ebben a fenti parancsban a <option>-m</option> opciót
pedig arra használtuk, hogy módosítsuk az
alapértelmezett <acronym>ACL</acronym>
bejegyzéseket. Mivel az ezt megelõzõ
parancsban teljesen töröltük még az
elõredefiniált bejegyzéseket is, ez a parancs
a megadott paraméterekkel kiegészítve
ezeket vissza fogja állítani. Ügyeljünk
arra, hogy ha olyan felhasználót vagy csoportot
adunk meg, ami nem létezik a rendszerben, akkor a
szabvány kimenetre egy <errorname>Invalid
argument</errorname> hibaüzenetet kapunk.</para>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="security-portaudit">
<sect1info>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Tom</firstname>
<surname>Rhodes</surname>
<contrib>Írta: </contrib>
</author>
</authorgroup>
</sect1info>
<title>A külsõ programok biztonsági
problémáinak figyelése</title>
<indexterm><primary>Portaudit</primary></indexterm>
<para>Az utóbbi években a biztonsági
kérdésekkel foglalkozó világban
számos fejlesztésre került sor a
sebezhetõségi figyelmeztetések
feldolgozásában. Manapság
tulajdonképpen bármilyen operációs
rendszer fokozott veszélynek teszik ki magát a
külsõ programok telepítésével
és használatával.</para>
<para>A sebezhetõségekrõl beszámoló
értesítések a biztonság egyik
alapköve, azonban a &os; projekt nem tud ilyen
jelentéseket kiadni a &os; alaprendszerén
kívül minden egyes külsõ
alkalmazáshoz. Azonban lehetõségünk van
enyhíteni a külsõ csomagok
sebezhetõségén és figyelmeztetni a
rendszergazdákat az ismert biztonsági
problémákra. A &os;-nek van egy
<application>Portaudit</application> nevû
segédprogramja, amit kizárólag erre a
célra hoztak létre.</para>
<para>A <filename role="package">ports-mgmt/portaudit</filename> port
egy adatbázist használ, ahol a &os;
biztonsági csapata és a portok fejlesztõi
tartják karban az ismert biztonsági
problémákat.</para>
<para>A <application>Portaudit</application>
használatának megkezdéséhez
telepítsük a
Portgyûjteménybõl:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>cd /usr/ports/ports-mgmt/portaudit && make install clean</userinput></screen>
<para>A telepítési folyamat során a
&man.periodic.8; konfigurációs
állományai is frissítõdnek, így a
<application>Portaudit</application> is lefut a napi
biztonsági ellenõrzések folyamán.
Gondoskodjunk róla, hogy a <username>root</username>
felhasználónak levélben elküldött a
napi biztonsági értesítéseket rendesen
elolvassuk. Nincs szükségünk további
beállításokra.</para>
<para>A telepítés után a rendszergazda a
következõ paranccsal tudja frissíteni a
saját adatbázispéldányát
és megnézni a pillanatnyilag telepített
csomagok ismert sebezhetõségeit:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>portaudit -Fda</userinput></screen>
<note>
<para>Ez az adatbázis a &man.periodic.8; minden egy
futásakor magától frissül,
ezért ez a parancs lényegében
elhagyható. Egyedül a soronkövetkezõ
példákhoz kell kiadni.</para>
</note>
<para>A Portgyûjteménybõl telepített
külsõ alkalmazások
megbízhatóságának
ellenõrzését az alábbi parancs
kiadásával bármikor
elvégezhetjük:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>portaudit -a</userinput></screen>
<para>A <application>Portaudit</application> ennek
hatására valahogy így fogja
megjeleníteni a sebezhetõ csomagokat:</para>
<programlisting>Affected package: cups-base-1.1.22.0_1
Type of problem: cups-base -- HPGL buffer overflow vulnerability.
Reference: <http://www.FreeBSD.org/ports/portaudit/40a3bca2-6809-11d9-a9e7-0001020eed82.html>
1 problem(s) in your installed packages found.
You are advised to update or deinstall the affected package(s) immediately.</programlisting>
<para>Fordítása:</para>
<programlisting>Érintett csomag: cups-base-1.1.22.0_1
A probléma jellege: cups-base -- HPGL puffer túlcsordulási sebezhetõség.
Link: <http://www.FreeBSD.org/ports/portaudit/40a3bca2-6809-11d9-a9e7-0001020eed82.html>
A telepített csomagokkal kapcsolatban 1 problemát találtam.
Javasoljuk, hogy az érintett csomagokat azonnal frissítse vagy távolítsa el.</programlisting>
<para>Ha a böngészõnket az itt megadott
címre irányítjuk, akkor megismerhetjük a
kérdéses sebezhetõség pontosabb
részleteit. Ezen az oldalon megtalálhatjuk a hiba
által érintett verziókat a &os; portok
verziója szerint, illetve más olyan honlapokat, ahol
biztonsági figyelmeztetéseket
találhatunk.</para>
<para>Röviden összefoglalva, a
<application>Portaudit</application> egy komoly
segédeszköz és hitetlenül hasznos
kiegészítõje a
<application>Portupgrade</application> portnak.</para>
</sect1>
<sect1 id="security-advisories">
<sect1info>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Tom</firstname>
<surname>Rhodes</surname>
<contrib>Írta: </contrib>
</author>
</authorgroup>
</sect1info>
<title>A &os; biztonsági figyelmeztetései</title>
<indexterm><primary>a FreeBSD biztonsági
figyelmeztetései</primary></indexterm>
<para>A &os; több más kereskedelmi
minõségû operációs rendszerhez
hasonlóan <quote>Biztonsági
figyelmeztéseket</quote> (Security Advisory) ad ki. Ezek a
figyelmeztetések általában megjelennek a
biztonsággal foglalkozó levelezési
listákon és a hivatkozott hibák
kijavítása után a megfelelõ
kiadások hibajegyzékében is. Ebben a
szakaszban megismerjük és értelmezzük
ezeket a figyelmeztetéseket, valamint megtudhatjuk, milyen
lépéseket kell megtennünk a rendszerünk
kijavításához.</para>
<sect2>
<title>Hogyan épül fel egy
figyelmeztetés?</title>
<para>A &os; biztonsági figyelmeztetései az
alább látható formában jelennek meg,
amit mi most a &a.security-notifications.name; levelezési
listáról kölcsönöztünk.</para>
<programlisting>=============================================================================
&os;-SA-XX:XX.UTIL Security Advisory
The &os; Project
Topic: denial of service due to some problem<co id="co-topic"/>
Category: core<co id="co-category"/>
Module: sys<co id="co-module"/>
Announced: 2003-09-23<co id="co-announce"/>
Credits: Person@EMAIL-ADDRESS<co id="co-credit"/>
Affects: All releases of &os;<co id="co-affects"/>
&os; 4-STABLE prior to the correction date
Corrected: 2003-09-23 16:42:59 UTC (RELENG_4, 4.9-PRERELEASE)
2003-09-23 20:08:42 UTC (RELENG_5_1, 5.1-RELEASE-p6)
2003-09-23 20:07:06 UTC (RELENG_5_0, 5.0-RELEASE-p15)
2003-09-23 16:44:58 UTC (RELENG_4_8, 4.8-RELEASE-p8)
2003-09-23 16:47:34 UTC (RELENG_4_7, 4.7-RELEASE-p18)
2003-09-23 16:49:46 UTC (RELENG_4_6, 4.6-RELEASE-p21)
2003-09-23 16:51:24 UTC (RELENG_4_5, 4.5-RELEASE-p33)
2003-09-23 16:52:45 UTC (RELENG_4_4, 4.4-RELEASE-p43)
2003-09-23 16:54:39 UTC (RELENG_4_3, 4.3-RELEASE-p39)<co id="co-corrected"/>
<acronym>CVE</acronym> Name: CVE-XXXX-XXXX<co id="co-cve"/>
For general information regarding FreeBSD Security Advisories,
including descriptions of the fields above, security branches, and the
following sections, please visit
http://www.FreeBSD.org/security/.
I. Background<co id="co-backround"/>
II. Problem Description<co id="co-descript"/>
III. Impact<co id="co-impact"/>
IV. Workaround<co id="co-workaround"/>
V. Solution<co id="co-solution"/>
VI. Correction details<co id="co-details"/>
VII. References<co id="co-ref"/></programlisting>
<calloutlist>
<callout arearefs="co-topic">
<para>A <literal>Topic</literal> mezõben olvashatjuk
pontosan mi is maga a probléma. Alapvetõen
bemutatja az érintett biztonsági
figyelmeztetést és megemlíti a
sebezhetõ segédprogramot.</para>
</callout>
<callout arearefs="co-category">
<para>A <literal>Category</literal> mezõ hivatkozik a
rendszer azon részére, amelyre a hiba
kihatással lehet. Értéke lehet
<literal>core</literal>, <literal>contrib</literal> vagy
<literal>ports</literal>. A <literal>core</literal>
kategória azt jelzi, hogy a sebezhetõség
a &os; legfontosabb komponenseit érinti. A
<literal>contrib</literal> kategória a &os; projekt
számára felajánlott szoftverek, mint
például a <application>sendmail</application>
sebezhetõségére utal.
Végezetül a <literal>ports</literal>
kategória jelzi, hogy a sebezhetõség
valamelyik, a Portgyûjteményben szereplõ
szoftverre érvényes.</para>
</callout>
<callout arearefs="co-module">
<para>A <literal>Module</literal> mezõ a sebezhetõ
komponens helyét nevezi meg, például
<literal>sys</literal>. Ebben a példában azt
láthatjuk, hogy a <literal>sys</literal> modul a
hibás. Ezért a sebezhetõség egy
rendszermagban használt komponenst
érint.</para>
</callout>
<callout arearefs="co-announce">
<para>Az <literal>Announced</literal> mezõ a
biztonsági figyelmeztetés
kiadásának vagy széleskörû
kihirdetésének dátumát
rögzíti. Ez azt jelenti, hogy a
biztonsági csapat meggyõzõdött a
probléma létezésérõl
és a hibát orvosoló
javítás már felkerült a &os;
forráskódjába.</para>
</callout>
<callout arearefs="co-credit">
<para>A <literal>Credits</literal> mezõ azokat az
egyéneket vagy szervezeteket említi meg, akik
észlelték a sebezhetõséget
és jelentették.</para>
</callout>
<callout arearefs="co-affects">
<para>Az <literal>Affects</literal> mezõben
megadják, hogy a &os; melyik kiadásaira van
hatással a sebezhetõség. Ha a
rendszermag esetén lefuttatjuk az
<command>ident</command> parancsot az érintett
állományokra, akkor megtudhatjuk a pontos
revíziójukat. A portoknál a
verziószám a port neve után szerepel a
<filename class="directory">/var/db/pkg</filename>
könyvtárban. Ha a rendszerünket nem
frissítettük <acronym>CVS</acronym>-rõl
és fordítottuk újra, akkor nagy a
valószínûsége, hogy a
sebezhetõség minket is érint.</para>
</callout>
<callout arearefs="co-corrected">
<para>A <literal>Corrected</literal> mezõ tartalmazza a a
kijavítás dátumát,
idejét, idõzónáját
és az ezt tartalmazó kiadást.</para>
</callout>
<callout arearefs="co-cve">
<para>Az ismert sebezhetõségek
adatbázisában (Common Vulnerabilities
Database, CVD) használt azonosítási
információk alapján végzett
keresések számára fenntartott.</para>
</callout>
<callout arearefs="co-backround">
<para>A <literal>Background</literal> mezõ adja meg
részleteiben a sebezhetõ programmal kapcsolatos
tudnivalókat. Az esetek
többségében itt írják le,
hogy miért jött létre az adott
eszköz a &os;-ben, mire használják
és hogyan keletkezett.</para>
</callout>
<callout arearefs="co-descript">
<para>A <literal>Problem Description</literal> mezõ a
biztonsági rést részletezi. Ebben a
részben szerepelhet a hibás
kódrészlet vagy akár még az is,
hogy miként kell vele elõidézni a
hibát.</para>
</callout>
<callout arearefs="co-impact">
<para>Az <literal>Impact</literal> mezõ a probléma
lehetséges hatásait írja
körül a rendszerben. Ez például
lehet egy DoS támadás, speciális
engedélyek ellopása vagy akár a
rendszeradminisztrátori jogok
megszerzése.</para>
</callout>
<callout arearefs="co-workaround">
<para>A <literal>Workaround</literal> mezõ igyekszik
elfogadható megoldást nyújtani a
rendszerük frissítésére
képtelen rendszergazdák számára.
Ennek oka lehet az idõ rövidsége, a
hálózati elérhetõség vagy
más okokból fakadó
elcsúszás. Ennek ellenére a
biztonsági kérdéseket sosem szabad
félvállról venni, ezért a
sebezhetõ rendszereket vagy ki kell javítani
vagy valamilyen módon meg kell kerülni a
biztonsági rés
kialakulását.</para>
</callout>
<callout arearefs="co-solution">
<para>A <literal>Solution</literal> mezõ
utasításokkal segít a rendszer
kijavítását. Ez egy
lépésrõl lépésre tesztelt
és ellenõrzött módszer, amellyel a
rendszerünket megfelelõen ki tudjuk
javítani és biztonságossá
tenni.</para>
</callout>
<callout arearefs="co-details">
<para>A <literal>Correction Details</literal> mezõ
mutatja a <acronym>CVS</acronym>-ág vagy
kiadás nevét, amelyben a pontokat
aláhúzásra cserélték.
Ezenkívül még az egyes ágakban az
érintett állományok
revízióját is mutatja.</para>
</callout>
<callout arearefs="co-ref">
<para>A <literal>References</literal> mezõ
általában a témával kapcsolatos
további forrásokat kínálja fel
<acronym>URL</acronym>, könyv, levelezési lista
vagy hírcsoport formájában.</para>
</callout>
</calloutlist>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="security-accounting">
<sect1info>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Tom</firstname>
<surname>Rhodes</surname>
<contrib>Írta: </contrib>
</author>
</authorgroup>
</sect1info>
<title>A futó programok nyilvántartása</title>
<indexterm>
<primary>a futó programok
nyilvántartása</primary>
</indexterm>
<para>A futó programok nyilvántartása olyan
biztonsági módszer, ahol a rendszergazda figyelemmel
kíséri a rendszer használatban levõ
erõforrásait, a felhasználók közti
megoszlását, gondoskodik a rendszer
felügyeletérõl és valamennyire nyomon
követi a felhasználók parancsait.</para>
<para>Ennek a módszernek egyaránt megvannak a maga
elõnyei és hátrányai. Az egyik
elõnye, hogy a használatával a behatolás
egészen a betörés pontjáig
visszakövethetõ. Hátranya viszont, hogy a
futó programok nyilvántartása rengeteg
mennyiségû naplót generál és
ehhez sok lemezterületre lesz szükségünk.
Ebben a szakaszban végigjárjuk a programok
nyilvántartásának alapjait.</para>
<sect2>
<title>A futó programok
nyilvántartásának
engedélyezése és használata</title>
<para>A futó programok nyilvántartását
elõször engedélyeznünk kell. Ehhez a
következõ parancsokat kell kiadnunk:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>touch <filename>/var/account/acct</filename></userinput>
&prompt.root; <userinput>accton <filename>/var/account/acct</filename></userinput>
&prompt.root; <userinput>echo 'accounting_enable="YES"' >> <filename>/etc/rc.conf</filename></userinput></screen>
<para>Miután aktiváltuk, a
nyilvántartást elkezdi számbavenni a
processzor kihasználtságát, a parancsokat
stb. A nyilvántartás emberek
számára nem olvasható formátumban
készül, ezért csak az &man.sa.8;
segédprogrammal tudjuk megnézni. Ha nem adunk meg
neki semmilyen opciót, akkor az <command>sa</command>
kilistázza a felhasználónkénti
hívásokat, az összes eltelt idõt
percben, a teljes processzor- és
felhasználói idõt percben, az I/O
mûveletek átlagos számát stb.</para>
<para>A kiadott parancsokról a &man.lastcomm.1; programmal
tudunk tájékozódni. A
<command>lastcomm</command> segítségével ki
tudjuk íratni a felhasználók adott
terminálon kiadott parancsait is, mint
például:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>lastcomm ls
<username>trhodes</username> ttyp1</userinput></screen>
<para>Ezzel megjelenik a <username>trhodes</username> nevû
felhasználó <literal>ttyp1</literal>
terminálon kiadott összes ismert
<command>ls</command> parancsa.</para>
<para>Számos hasznos beállítást
és hozzájuk tartozó leírást
találhatunk még a &man.lastcomm.1;, &man.acct.5;
és &man.sa.8; man oldalakon.</para>
</sect2>
</sect1>
</chapter>
|