1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150
151
152
153
154
155
156
157
158
159
160
161
162
163
164
165
166
167
168
169
170
171
172
173
174
175
176
177
178
179
180
181
182
183
184
185
186
187
188
189
190
191
192
193
194
195
196
197
198
199
200
201
202
203
204
205
206
207
208
209
210
211
212
213
214
215
216
217
218
219
220
221
222
223
224
225
226
227
228
229
230
231
232
233
234
235
236
237
238
239
240
241
242
243
244
245
246
247
248
249
250
251
252
253
254
255
256
257
258
259
260
261
262
263
264
265
266
267
268
269
270
271
272
273
274
275
276
277
278
279
280
281
282
283
284
285
286
287
288
289
290
291
292
293
294
295
296
297
298
299
300
301
302
303
304
305
306
307
308
309
310
311
312
313
314
315
316
317
318
319
320
321
322
323
324
325
326
327
328
329
330
331
332
333
334
335
336
337
338
339
340
341
342
343
344
345
346
347
348
349
350
351
352
353
354
355
356
357
358
359
360
361
362
363
364
365
366
367
368
369
370
371
372
373
374
375
376
377
378
379
380
381
382
383
384
385
386
387
388
389
390
391
392
393
394
395
396
397
398
399
400
401
402
403
404
405
406
407
408
409
410
411
412
413
414
415
416
417
418
419
420
421
422
423
424
425
426
427
428
429
430
431
432
433
434
435
436
437
438
439
440
441
442
443
444
445
446
447
448
449
450
451
452
453
454
455
456
457
458
459
460
461
462
463
464
465
466
467
468
469
470
471
472
473
474
475
476
477
478
479
480
481
482
483
484
485
486
487
488
489
490
491
492
493
494
495
496
497
498
499
500
501
502
503
504
505
506
507
508
509
510
511
512
513
514
515
516
517
518
519
520
521
522
523
524
525
526
527
528
529
530
531
532
533
534
535
536
537
538
539
540
541
542
543
544
545
546
547
548
549
550
551
552
553
554
555
556
557
558
559
560
561
562
563
564
565
566
567
568
569
570
571
572
573
574
575
576
577
578
579
580
581
582
583
584
585
586
587
588
589
590
591
592
593
594
595
596
597
598
599
600
601
602
603
604
605
606
607
608
609
610
611
612
613
614
615
616
617
618
619
620
621
622
623
624
625
626
627
628
629
630
631
632
633
634
635
636
637
638
639
640
641
642
643
644
645
646
647
648
649
650
651
652
653
654
655
656
657
658
659
660
661
662
663
664
665
666
667
668
669
670
671
672
673
674
675
676
677
678
679
680
681
682
683
684
685
686
687
688
689
690
691
692
693
694
695
696
697
698
699
700
701
702
703
704
705
706
707
708
709
710
711
712
713
714
715
716
717
718
719
720
721
722
723
724
725
726
727
728
729
730
731
732
733
734
735
736
737
738
739
740
741
742
743
744
745
746
747
748
749
750
751
752
753
754
755
756
757
758
759
760
761
762
763
764
765
766
767
768
769
770
771
772
773
774
775
776
777
778
779
780
781
782
783
784
785
786
787
788
789
790
791
792
793
794
795
796
797
798
799
800
801
802
803
804
805
806
807
808
809
810
811
812
813
814
815
816
817
818
819
820
821
822
823
824
825
826
827
828
829
830
831
832
833
834
835
836
837
838
839
840
841
842
843
844
845
846
847
848
849
850
851
852
853
854
855
856
857
858
859
860
861
862
863
864
865
866
867
868
869
870
871
872
873
874
875
876
877
878
879
880
881
882
883
884
885
886
887
888
889
890
891
892
893
894
895
896
897
898
899
900
901
902
903
904
905
906
907
908
909
910
911
912
913
914
915
916
917
918
919
920
921
922
923
924
925
926
927
928
929
930
931
932
933
934
935
936
937
938
939
940
941
942
943
944
945
946
947
948
949
950
951
952
953
954
955
956
957
958
959
960
961
962
963
964
965
966
967
968
969
970
971
972
973
974
975
976
977
978
979
980
981
982
983
984
985
986
987
988
989
990
991
992
993
994
995
996
997
998
999
1000
1001
1002
1003
1004
1005
1006
1007
1008
1009
1010
1011
1012
1013
1014
1015
1016
1017
1018
1019
1020
1021
1022
1023
1024
1025
1026
1027
1028
1029
1030
1031
1032
1033
1034
1035
1036
1037
1038
1039
1040
1041
1042
1043
1044
1045
1046
1047
1048
1049
1050
1051
1052
1053
1054
1055
1056
1057
1058
1059
1060
1061
1062
1063
1064
1065
1066
1067
1068
1069
1070
1071
1072
1073
1074
1075
1076
1077
1078
1079
1080
1081
1082
1083
1084
1085
1086
1087
1088
1089
1090
1091
1092
1093
1094
1095
1096
1097
1098
1099
1100
1101
1102
1103
1104
1105
1106
1107
1108
1109
1110
1111
1112
1113
1114
1115
1116
1117
1118
1119
1120
1121
1122
1123
1124
1125
1126
1127
1128
1129
1130
1131
1132
1133
1134
1135
1136
1137
1138
1139
1140
1141
1142
1143
1144
1145
1146
1147
1148
1149
1150
1151
1152
1153
1154
1155
1156
1157
1158
1159
1160
1161
1162
1163
1164
1165
1166
1167
1168
1169
1170
1171
1172
1173
1174
1175
1176
1177
1178
1179
1180
1181
1182
1183
1184
1185
1186
1187
1188
1189
1190
1191
1192
1193
1194
1195
1196
1197
1198
1199
1200
1201
1202
1203
1204
1205
1206
1207
1208
1209
1210
1211
1212
1213
1214
1215
1216
1217
1218
1219
1220
1221
1222
1223
1224
1225
1226
1227
1228
1229
1230
1231
1232
1233
1234
1235
1236
1237
1238
1239
1240
1241
1242
1243
1244
1245
1246
1247
1248
1249
1250
1251
1252
1253
1254
1255
1256
1257
1258
1259
1260
1261
1262
1263
1264
1265
1266
1267
1268
1269
1270
1271
1272
1273
1274
1275
1276
1277
1278
1279
1280
1281
1282
1283
1284
1285
1286
1287
1288
1289
1290
1291
1292
1293
1294
1295
1296
1297
1298
1299
1300
1301
1302
1303
1304
1305
1306
1307
1308
1309
1310
1311
1312
1313
1314
1315
1316
1317
1318
1319
1320
1321
1322
1323
1324
1325
1326
1327
1328
1329
1330
1331
1332
1333
1334
1335
1336
1337
1338
1339
1340
1341
1342
1343
1344
1345
1346
1347
1348
1349
1350
1351
1352
1353
1354
1355
1356
1357
1358
1359
1360
1361
1362
1363
1364
1365
1366
1367
1368
1369
1370
1371
1372
1373
1374
1375
1376
1377
1378
1379
1380
1381
1382
1383
1384
1385
1386
1387
1388
1389
1390
1391
1392
1393
1394
1395
1396
1397
1398
1399
1400
1401
1402
1403
1404
1405
1406
1407
1408
1409
1410
1411
1412
1413
1414
1415
1416
1417
1418
1419
1420
1421
1422
1423
1424
1425
1426
1427
1428
1429
1430
1431
1432
1433
1434
1435
1436
1437
1438
1439
1440
1441
1442
1443
1444
1445
1446
1447
1448
1449
1450
1451
1452
1453
1454
1455
1456
1457
1458
1459
1460
1461
1462
1463
1464
1465
1466
1467
1468
1469
1470
1471
1472
1473
1474
1475
1476
1477
1478
1479
1480
1481
1482
1483
1484
1485
1486
1487
1488
1489
1490
1491
1492
1493
1494
1495
1496
1497
1498
1499
1500
1501
1502
1503
1504
1505
1506
1507
1508
1509
1510
1511
1512
1513
1514
1515
1516
1517
1518
1519
1520
1521
1522
1523
1524
1525
1526
1527
1528
1529
1530
1531
1532
1533
1534
1535
1536
1537
1538
1539
1540
1541
1542
1543
1544
1545
1546
1547
1548
1549
1550
1551
1552
1553
1554
1555
1556
1557
1558
1559
1560
1561
1562
1563
1564
1565
1566
1567
1568
1569
1570
1571
1572
1573
1574
1575
1576
1577
1578
1579
1580
1581
1582
1583
1584
1585
1586
1587
1588
1589
1590
1591
1592
1593
1594
1595
1596
1597
1598
1599
1600
1601
1602
1603
1604
1605
1606
1607
1608
1609
1610
1611
1612
1613
1614
1615
1616
1617
1618
1619
1620
1621
1622
1623
1624
1625
1626
1627
1628
1629
1630
1631
1632
1633
1634
1635
1636
1637
1638
1639
1640
1641
1642
1643
1644
1645
1646
1647
1648
1649
1650
1651
1652
1653
1654
1655
1656
1657
1658
1659
1660
1661
1662
1663
1664
1665
1666
1667
1668
1669
1670
1671
1672
1673
1674
1675
1676
1677
1678
1679
1680
1681
1682
1683
1684
1685
1686
1687
1688
1689
1690
1691
1692
1693
1694
1695
1696
1697
1698
1699
1700
1701
1702
1703
1704
1705
1706
1707
1708
1709
1710
1711
1712
1713
1714
1715
1716
1717
1718
1719
1720
1721
1722
1723
1724
1725
1726
1727
1728
1729
1730
1731
1732
1733
1734
1735
1736
1737
1738
1739
1740
1741
1742
1743
1744
1745
1746
1747
1748
1749
1750
1751
1752
1753
1754
1755
1756
1757
1758
1759
1760
1761
1762
1763
1764
1765
1766
1767
1768
1769
1770
1771
1772
1773
1774
1775
1776
1777
1778
1779
1780
1781
1782
1783
1784
1785
1786
1787
1788
1789
1790
1791
1792
1793
1794
1795
1796
1797
1798
1799
1800
1801
1802
1803
1804
1805
1806
1807
1808
1809
1810
1811
1812
1813
1814
1815
1816
1817
1818
1819
1820
1821
1822
1823
1824
1825
1826
1827
1828
1829
1830
1831
1832
1833
1834
1835
1836
1837
1838
1839
1840
1841
1842
1843
1844
1845
1846
1847
1848
1849
1850
1851
1852
1853
1854
1855
1856
1857
1858
1859
1860
1861
1862
1863
1864
1865
1866
1867
1868
1869
1870
1871
1872
1873
1874
1875
1876
1877
1878
1879
1880
1881
1882
1883
1884
1885
1886
1887
1888
1889
1890
1891
1892
1893
1894
1895
1896
1897
1898
1899
1900
1901
1902
1903
1904
1905
1906
1907
1908
1909
1910
1911
1912
1913
1914
1915
1916
1917
1918
1919
1920
1921
1922
1923
1924
1925
1926
1927
1928
1929
1930
1931
1932
1933
1934
1935
1936
1937
1938
1939
1940
1941
1942
1943
1944
1945
1946
1947
1948
1949
1950
1951
1952
1953
1954
1955
1956
1957
1958
1959
1960
1961
1962
1963
1964
1965
1966
1967
1968
1969
1970
1971
1972
1973
1974
1975
1976
1977
1978
1979
1980
1981
1982
1983
1984
1985
1986
1987
1988
1989
1990
1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
2012
2013
2014
2015
2016
2017
2018
2019
2020
2021
2022
2023
2024
2025
2026
2027
2028
2029
2030
2031
2032
2033
2034
2035
2036
2037
2038
2039
2040
2041
2042
2043
2044
2045
2046
2047
2048
2049
2050
2051
2052
2053
2054
2055
2056
2057
2058
2059
2060
2061
2062
2063
2064
2065
2066
2067
2068
2069
2070
2071
2072
2073
2074
2075
2076
2077
2078
2079
2080
2081
2082
2083
2084
2085
2086
2087
2088
2089
2090
2091
2092
2093
2094
2095
2096
2097
2098
2099
2100
2101
2102
2103
2104
2105
2106
2107
2108
2109
2110
2111
2112
2113
2114
2115
2116
2117
2118
2119
2120
2121
2122
2123
2124
2125
2126
2127
2128
2129
2130
2131
2132
2133
2134
2135
2136
2137
2138
2139
2140
2141
2142
2143
2144
2145
2146
2147
2148
2149
2150
2151
2152
2153
2154
2155
2156
2157
2158
2159
2160
2161
2162
2163
2164
2165
2166
2167
2168
2169
2170
2171
2172
2173
2174
2175
2176
2177
2178
2179
2180
2181
2182
2183
2184
2185
2186
2187
2188
2189
2190
2191
2192
2193
2194
2195
2196
2197
2198
2199
2200
2201
2202
2203
2204
2205
2206
2207
2208
2209
2210
2211
2212
2213
2214
2215
2216
2217
2218
2219
2220
2221
2222
2223
2224
2225
2226
2227
2228
2229
2230
2231
2232
2233
2234
2235
2236
2237
2238
2239
2240
2241
2242
2243
2244
2245
2246
2247
2248
2249
2250
2251
2252
2253
2254
2255
2256
2257
2258
2259
2260
2261
2262
2263
2264
2265
2266
2267
2268
2269
2270
2271
2272
2273
2274
2275
2276
2277
2278
2279
2280
2281
2282
2283
2284
2285
2286
2287
2288
2289
2290
2291
2292
2293
2294
2295
2296
2297
2298
2299
2300
2301
2302
2303
2304
2305
2306
2307
2308
2309
2310
2311
2312
2313
2314
2315
2316
2317
2318
2319
2320
2321
2322
2323
2324
2325
2326
2327
2328
2329
2330
2331
2332
2333
2334
2335
2336
2337
2338
2339
2340
2341
2342
2343
2344
2345
2346
2347
2348
2349
2350
2351
2352
2353
2354
2355
2356
2357
2358
2359
2360
2361
2362
2363
2364
2365
2366
2367
2368
2369
2370
2371
2372
2373
2374
2375
2376
2377
2378
2379
2380
2381
2382
2383
2384
2385
2386
2387
2388
2389
2390
2391
2392
2393
2394
2395
2396
2397
2398
2399
2400
2401
2402
2403
2404
2405
2406
2407
2408
2409
2410
2411
2412
2413
2414
2415
2416
2417
2418
2419
2420
2421
2422
2423
2424
2425
2426
2427
2428
2429
2430
2431
2432
2433
2434
2435
2436
2437
2438
2439
2440
2441
2442
2443
2444
2445
2446
2447
2448
2449
2450
2451
2452
2453
2454
2455
2456
2457
2458
2459
2460
2461
2462
2463
2464
2465
2466
2467
2468
2469
2470
2471
2472
2473
2474
2475
2476
2477
2478
2479
2480
2481
2482
2483
2484
2485
2486
2487
2488
2489
2490
2491
2492
2493
2494
2495
2496
2497
2498
2499
2500
2501
2502
2503
2504
2505
2506
2507
2508
2509
2510
2511
2512
2513
2514
2515
2516
2517
2518
2519
2520
2521
2522
2523
2524
2525
2526
2527
2528
2529
2530
2531
2532
2533
2534
2535
2536
2537
2538
2539
2540
2541
2542
2543
2544
2545
2546
2547
2548
2549
2550
2551
2552
2553
2554
2555
2556
2557
2558
2559
2560
2561
2562
2563
2564
2565
2566
2567
2568
2569
2570
2571
2572
2573
2574
2575
2576
2577
2578
2579
2580
2581
2582
2583
2584
2585
2586
2587
2588
2589
2590
2591
2592
2593
2594
2595
2596
2597
2598
2599
2600
2601
2602
2603
2604
2605
2606
2607
2608
2609
2610
2611
2612
2613
2614
2615
2616
2617
2618
2619
2620
2621
2622
2623
2624
2625
2626
2627
2628
2629
2630
2631
2632
2633
2634
2635
2636
2637
2638
2639
2640
2641
2642
2643
2644
2645
2646
2647
2648
2649
2650
2651
2652
2653
2654
2655
2656
2657
2658
2659
2660
2661
2662
2663
2664
2665
2666
2667
2668
2669
2670
2671
2672
2673
2674
2675
2676
2677
2678
2679
2680
2681
2682
2683
2684
2685
2686
2687
2688
2689
2690
2691
2692
2693
2694
2695
2696
2697
2698
2699
2700
2701
2702
2703
2704
2705
2706
2707
2708
2709
2710
2711
2712
2713
2714
2715
2716
2717
2718
2719
2720
2721
2722
2723
2724
2725
2726
2727
2728
2729
2730
2731
2732
2733
2734
2735
2736
2737
2738
2739
2740
2741
2742
2743
2744
2745
2746
2747
2748
2749
2750
2751
2752
2753
2754
2755
2756
2757
2758
2759
2760
2761
2762
2763
2764
2765
2766
2767
2768
2769
2770
2771
2772
2773
2774
2775
2776
2777
2778
2779
2780
2781
2782
2783
2784
2785
2786
2787
2788
2789
2790
2791
2792
2793
2794
2795
2796
2797
2798
2799
2800
2801
2802
2803
2804
2805
2806
2807
2808
2809
2810
2811
2812
2813
2814
2815
2816
2817
2818
2819
2820
2821
2822
2823
2824
2825
2826
2827
2828
2829
2830
2831
2832
2833
2834
2835
2836
2837
2838
2839
2840
2841
2842
2843
2844
2845
2846
2847
2848
2849
2850
2851
2852
2853
2854
2855
2856
2857
2858
2859
2860
2861
2862
2863
2864
2865
2866
2867
2868
2869
2870
2871
2872
2873
2874
2875
2876
2877
2878
2879
2880
2881
2882
2883
2884
2885
2886
2887
2888
2889
2890
2891
2892
2893
2894
2895
2896
2897
2898
2899
2900
2901
2902
2903
2904
2905
2906
2907
2908
2909
2910
2911
2912
2913
2914
2915
2916
2917
2918
2919
2920
2921
2922
2923
2924
2925
2926
2927
2928
2929
2930
2931
2932
2933
2934
2935
2936
2937
2938
2939
2940
2941
2942
2943
2944
2945
2946
2947
2948
2949
2950
2951
2952
2953
2954
2955
2956
2957
2958
2959
2960
2961
2962
2963
2964
2965
2966
2967
2968
2969
2970
2971
2972
2973
2974
2975
2976
2977
2978
2979
2980
2981
2982
2983
2984
2985
2986
2987
2988
2989
2990
2991
2992
2993
2994
2995
2996
2997
2998
2999
3000
3001
3002
3003
3004
3005
3006
3007
3008
3009
3010
3011
3012
3013
3014
3015
3016
3017
3018
3019
3020
3021
3022
3023
3024
3025
3026
3027
3028
3029
3030
3031
3032
3033
3034
3035
3036
3037
3038
3039
3040
3041
3042
3043
3044
3045
3046
3047
3048
3049
3050
3051
3052
3053
3054
3055
3056
3057
3058
3059
3060
3061
3062
3063
3064
3065
3066
3067
3068
3069
3070
3071
3072
3073
3074
3075
3076
3077
3078
3079
3080
3081
3082
3083
3084
3085
3086
3087
3088
3089
3090
3091
3092
3093
3094
3095
3096
3097
3098
3099
3100
3101
3102
3103
3104
3105
3106
3107
3108
3109
3110
3111
3112
3113
3114
3115
3116
3117
3118
3119
3120
3121
3122
3123
3124
3125
3126
3127
3128
3129
3130
3131
3132
3133
3134
3135
3136
3137
3138
3139
3140
3141
3142
3143
3144
3145
3146
3147
3148
3149
3150
3151
3152
3153
3154
3155
3156
3157
3158
3159
3160
3161
3162
3163
3164
3165
3166
3167
3168
3169
3170
3171
3172
3173
3174
3175
3176
3177
3178
3179
3180
3181
3182
3183
3184
3185
3186
3187
3188
3189
3190
3191
3192
3193
3194
3195
3196
3197
3198
3199
3200
3201
3202
3203
3204
3205
3206
3207
3208
3209
3210
3211
3212
3213
3214
3215
3216
3217
3218
3219
3220
3221
3222
3223
3224
3225
3226
3227
3228
3229
3230
3231
3232
3233
3234
3235
3236
3237
3238
3239
3240
3241
3242
3243
3244
3245
3246
3247
3248
3249
3250
3251
3252
3253
3254
3255
3256
3257
3258
3259
3260
3261
3262
3263
3264
3265
3266
3267
3268
3269
3270
3271
3272
3273
3274
3275
3276
3277
3278
3279
3280
3281
3282
3283
3284
3285
3286
3287
3288
3289
3290
3291
3292
3293
3294
3295
3296
3297
3298
3299
3300
3301
3302
3303
3304
3305
3306
3307
3308
3309
3310
3311
3312
3313
3314
3315
3316
3317
3318
3319
3320
3321
3322
3323
3324
3325
3326
3327
3328
3329
3330
3331
3332
3333
3334
3335
3336
3337
3338
3339
3340
3341
3342
3343
3344
3345
3346
3347
3348
3349
3350
3351
3352
3353
3354
3355
3356
3357
3358
3359
3360
3361
3362
3363
3364
3365
3366
3367
3368
3369
3370
3371
3372
3373
3374
3375
3376
3377
3378
3379
3380
3381
3382
3383
3384
3385
3386
3387
3388
3389
3390
3391
3392
3393
3394
3395
3396
3397
3398
3399
3400
3401
3402
3403
3404
3405
3406
3407
3408
3409
3410
3411
3412
3413
3414
3415
3416
3417
3418
3419
3420
3421
3422
3423
3424
3425
3426
3427
3428
3429
3430
3431
3432
3433
3434
3435
3436
3437
3438
3439
3440
3441
3442
3443
3444
3445
3446
3447
3448
3449
3450
3451
3452
3453
3454
3455
3456
3457
3458
3459
3460
3461
3462
3463
3464
3465
3466
3467
3468
3469
3470
3471
3472
3473
3474
3475
3476
3477
3478
3479
3480
3481
3482
3483
3484
3485
3486
3487
3488
3489
3490
3491
3492
3493
3494
3495
3496
3497
3498
3499
3500
3501
3502
3503
3504
3505
3506
3507
3508
3509
3510
3511
3512
3513
3514
3515
3516
3517
3518
3519
3520
3521
3522
3523
3524
3525
3526
3527
3528
3529
3530
3531
3532
3533
3534
3535
3536
3537
3538
3539
3540
3541
3542
3543
3544
3545
3546
3547
3548
3549
3550
3551
3552
3553
3554
3555
3556
3557
3558
3559
3560
3561
3562
3563
3564
3565
3566
3567
3568
3569
3570
3571
3572
3573
3574
3575
3576
3577
3578
3579
3580
3581
3582
3583
3584
3585
3586
3587
3588
3589
3590
3591
3592
3593
3594
3595
3596
3597
3598
3599
3600
3601
3602
3603
3604
3605
3606
3607
3608
3609
3610
3611
3612
3613
3614
3615
3616
3617
3618
3619
3620
3621
3622
3623
3624
3625
3626
3627
3628
3629
3630
3631
3632
3633
3634
3635
3636
3637
3638
3639
3640
3641
3642
3643
3644
3645
3646
3647
3648
3649
3650
3651
3652
3653
3654
3655
3656
3657
3658
3659
3660
3661
3662
3663
3664
3665
3666
3667
3668
3669
3670
3671
3672
3673
3674
3675
3676
3677
3678
3679
3680
3681
3682
3683
3684
3685
3686
3687
3688
3689
3690
3691
3692
3693
3694
3695
3696
3697
3698
3699
3700
3701
3702
3703
3704
3705
3706
3707
3708
3709
3710
3711
3712
3713
3714
3715
3716
3717
3718
3719
3720
3721
3722
3723
3724
3725
3726
3727
3728
3729
3730
3731
3732
3733
3734
3735
3736
3737
3738
3739
3740
3741
3742
3743
3744
3745
3746
3747
3748
3749
3750
3751
3752
3753
3754
3755
3756
3757
3758
3759
3760
3761
3762
3763
3764
3765
3766
3767
|
<!--
The FreeBSD Documentation Project
$FreeBSD$
-->
<!-- The FreeBSD Hungarian Documentation Project
Translated by: PALI, Gabor <pgj@FreeBSD.org>
%SOURCE% en_US.ISO8859-1/books/handbook/basics/chapter.sgml
%SRCID% 1.157
-->
<chapter id="basics" lang="hu">
<chapterinfo>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Chris</firstname>
<surname>Shumway</surname>
<contrib>Átdolgozta: </contrib>
</author>
</authorgroup>
</chapterinfo>
<title>A UNIX alapjai</title>
<sect1 id="basics-synopsis">
<title>Áttekintés</title>
<para>Ez a fejezet a &os; operációs rendszer
alapvetõ funkcióit és parancsait mutatja be.
Az itt tárgyalásra kerülõ anyag nagy
része érvényes bármelyik más
&unix;-szerû operációs rendszer esetén
is. Ezért, ha már ismerjük az
említésre kerülõ ismereteket, minden
további gond nélkül átugorhatjuk ezt a
fejezetet. Azonban ha még teljesen ismeretlen
számunkra a &os;, minden bizonnyal ez lesz az, amit
alaposan át kell majd olvasnunk.</para>
<para>A fejezet elolvasása során
megismerjük:</para>
<itemizedlist>
<listitem>
<para>az ún. <quote>virtuális konzolok</quote>
használatát &os; alatt;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>hogyan mûködnek együtt a &unix;
állományokra vonatkozó engedélyei
a &os; saját
kiegészítéseivel;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>egy &os; állományrendszer
alapértelmezett
kialakítását;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>a &os; lemezszervezését;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>hogyan csatlakoztassunk és válasszunk le
állományrendszereket;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>mik azok a folyamatok, démonok és
jelzések;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>mik azok a parancsértelmezõk, és
miként tudjuk megváltoztatni az
alapértelmezett bejelentkezési
környezetünket;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>hogyan használjuk az alapvetõ
szövegszerkesztõket;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>mik az eszközök és az
eszközleírók;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>&os; alatt milyen bináris formátumokat
használhatunk;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>szükség esetén hogyan olvassuk el a
megfelelõ man oldalakat.</para>
</listitem>
</itemizedlist>
</sect1>
<sect1 id="consoles">
<title>Virtuális konzolok és terminálok</title>
<indexterm><primary>virtuális konzolok</primary></indexterm>
<indexterm><primary>terminálok</primary></indexterm>
<para>A &os; számos módon használható.
Ezek közül az egyik az, ha parancsokat
gépelünk be a szöveges terminálon.
Így érhetõ el egyszerûen a &unix;
operációs rendszer rugalmasságának
és erejének jelentõs része. Ebben a
szakaszban megtudhatjuk, mik azok a
<quote>terminálok</quote> és <quote>konzolok</quote>
és miként tudjuk ezeket &os; alatt
használni.</para>
<sect2 id="consoles-intro">
<title>A konzol</title>
<indexterm><primary>konzol</primary></indexterm>
<para>Ha nem állítottuk volna be, hogy a &os;
indulása során automatikusan induljon el a
grafikus felület is, akkor a rendszer egy bejelentkezõ
képernyõt fog mutatni közvetlenül a
rendszerindítás befejezõdése
után. Ekkor valami ilyesmit kell majd
látnunk:</para>
<screen>Additional ABI support:.
Local package initialization:.
Additional TCP options:.
Fri Sep 20 13:01:06 EEST 2002
FreeBSD/i386 (pc3.example.org) (ttyv0)
login:</screen>
<para>Egyes rendszereken ugyan némileg eltérhetnek
az üzenetek, de hasonlót kell látnunk.
Minket most az utolsó két sor érdekel. Az
utolsó elõtti sorban ez olvasható:</para>
<programlisting>FreeBSD/i386 (pc3.example.org) (ttyv0)</programlisting>
<para>Ez a sor arról értesít minket, hogy a
rendszerünk éppen most indult el: egy
<quote>&os;</quote> konzolt látunk, amely egy &intel; x86
architektúrájú processzoron fut
<footnote>
<para>Erre utal pontosan az <literal>i386</literal>
jelzés. Még abban az esetben is a
<literal>i386</literal> kiírást fogjuk
látni, hogy ha a &os;-t konkrétan nem is az
&intel; 386-os processzorán futtatjuk. Itt ugyanis
nem a processzorunk típusát, hanem annak
<quote>architektúráját</quote>
láthatjuk.</para>
</footnote>. A gépünk neve (mivel minden &unix;-os
gép rendelkezik egy névvel)
<hostid>pc3.example.org</hostid>, és ennek a
rendszerkonzolját látjuk most éppen
— a <devicename>ttyv0</devicename>
terminált.</para>
<para>Végezetül az utolsó sor mindig:</para>
<programlisting>login:</programlisting>
<para>Ez az a rész, ahova a &os;-be
történõ bejelentkezéshez meg kell adnunk
a <quote>felhasználói nevünket</quote> (user
name). A következõ szakaszban errõl
olvashatunk.</para>
</sect2>
<sect2 id="consoles-login">
<title>Bejelentkezés a &os;-be</title>
<para>A &os; egy többfelhasználós,
többfeladatos rendszer. Így hívják
hivatalosan azokat a rendszereket, amelyeket többen tudnak
használni és egyetlen
számítógépen egyszerre rengeteg
programot képesek futtatni.</para>
<para>Minden többfelhasználós rendszernek
valamilyen módon meg kell tudnia
különböztetnie egy
<quote>felhasználóját</quote> a
többitõl. A &os;-ben (és minden más
&unix;-szerû operációs rendszerben) ezt
úgy érik el, hogy a programok futtatása
elõtt minden felhasználónak <quote>be kell
jelentkeznie</quote> a rendszerbe. Minden
felhasználó rendelkezik egy egyedi névvel
(ez a <quote>felhasználói név</quote>)
és ehhez egy titkos kulcssal (ez a
<quote>jelszó</quote>). A &os; a programok
futtatásához ezt a kettõt fogja
elkérni a felhasználótól.</para>
<indexterm><primary>rendszerindító szkriptek</primary></indexterm>
<para>Egybõl miután a &os; elindult és
befejezte a rendszerindításhoz használt
szkriptjeinek lefuttatását
<footnote>
<para>A rendszerindító szkriptek olyan
programok, amelyek a &os; indulása során
maguktól lefutnak. Legfontosabb feladatuk
elvégezni a többi program
futtatásához szükséges
beállításokat, valamint
elindítani a háttérben
futtatandó, hasznos munkát végzõ
szolgáltatásokat.</para>
</footnote>, ez a kijelzés (vagy más néven
<quote>prompt</quote>) fog megjelenni és kér egy
érvényes felhasználói
nevet:</para>
<screen>login:</screen>
<para>A példa kedvéért most tegyük fel,
hogy a felhasználói nevünk
<username>pgj</username>. Az iménti prompthoz
írjuk be, hogy <literal>pgj</literal> és nyomjuk
le az <keycap>Enter</keycap> billentyût. Ezt
követõen meg kell jelennie egy másik promptnak
is, amely egy <quote>jelszót</quote> (password)
kér:</para>
<screen>login: <userinput>pgj</userinput>
Password:</screen>
<para>Most pedig gépeljük be <username>pgj</username>
jelszavát és nyomjunk után egy
<keycap>Enter</keycap> billentyût. Vigyázzunk, hogy
a jelszót <emphasis>nem látjuk</emphasis> a
beírás során! Emiatt most ne
aggódjunk. Ezzel kapcsolatban elegendõ csak annyit
tudni, hogy mindez biztonsági
megfontolásokból történik.</para>
<para>Amennyiben jól adtuk meg a jelszavunkat, sikeresen
bejelentkezünk a &os; rendszerébe és
készen állunk az összes elérhetõ
parancs kipróbálására.</para>
<para>Bejelentkezés után a <acronym>MOTD</acronym>
(message of the day) vagy más néven <quote>a nap
üzenete</quote> jelenik meg, amelyet a parancssor
követ (egy <literal>#</literal>, <literal>$</literal> vagy
<literal>%</literal> jel). Innen tudhatjuk meg, hogy
sikerült bejelentkeznünk.</para>
</sect2>
<sect2 id="consoles-virtual">
<title>Több konzol használata</title>
<para>A &unix; parancsokat egy konzolon is szépen ki tudjuk
adni, de a &os; egyszerre ugyebár több programot is
tud futtatni. A parancsok megadásához viszont
egyetlen konzol használata elég nagy
pazarlás lenne, hiszen egy olyan operációs
rendszer mint a &os;, tucatnyi programot képes futtatni
egy idõben. Ebben az esetben jelenthetnek számunkra
segítséget a <quote>virtuális
konzolok</quote>.</para>
<para>A &os; beállítható úgy, hogy
sok-sok különféle virtuális konzolt
ajánljon fel számunkra. A virtuális
konzolok között a billentyûzeten a megfelelõ
gombok lenyomásával tudunk váltani.
Mindegyik konzolnak megvan a saját kimeneti
csatornája, és a virtuális konzolok
közti váltás folyamán a &os;
gondoskodik a billentyûzetrõl érkezõ
bemenet valamint a monitorra irányított kimenet
megfelelõ kezelésérõl.</para>
<para>A konzolok közti váltásra a &os;
külön billentyûkombinációkat tart
fenn
<footnote>
<para>A &os; konzol- és
billentyûzetmeghajtóinak teljes, pusztán
mûszaki és precíz leírása a
&man.syscons.4;, &man.atkbd.4;, &man.vidcontrol.1; és
&man.kbdcontrol.1; man oldalakon olvasható. Itt most
nem bocsátkozunk részletekbe, azonban a
téma iránt érdeklõdõ
olvasóknak mindig érdemes fellapozniuk a
kapcsolódó man oldalakat, ahol
megtalálhatják az említett
eszközök részletesebb és bõvebb
leírását.</para>
</footnote>. A &os;-ben a különbözõ
virtuális konzolok közti váltásra az
<keycombo><keycap>Alt</keycap><keycap>F1</keycap></keycombo>,
<keycombo><keycap>Alt</keycap><keycap>F2</keycap></keycombo>
billentyûket, a
<keycombo><keycap>Alt</keycap><keycap>F8</keycap></keycombo>
billentyûkombinációval
bezárólag használhatjuk.</para>
<para>A konzolok közti váltogatás során
a &os; ügyel a képernyõ tartalmának
elmentésére és
visszaállítására. Ennek
eredményeképpen <quote>úgy
látszik</quote>, mintha több
<quote>virtuális</quote> képernyõn és
billentyûzeten adnánk parancsokat a &os;-nek.</para>
</sect2>
<sect2 id="consoles-ttys">
<title>Az <filename>/etc/ttys</filename>
állomány</title>
<para>A &os; alapértelmezés szerint nyolc
virtuális konzollal indul. Ez azonban nem egy elõre
rögzített érték, hiszen
könnyedén testreszabhatjuk úgy a
telepített rendszerünket, hogy több vagy
esetleg kevesebb virtuális konzollal induljon el. A
virtuális konzolok száma és azok pontos
beállítása az
<filename>/etc/ttys</filename> állományon
keresztül adható meg.</para>
<para>A &os; virtuális konzoljait tehát az
<filename>/etc/ttys</filename> állomány
megfelelõ módosításával tudjuk
behangolni. Itt minden egyes olyan sor, amely nem
megjegyzés (vagyis azok a sorok, amelyek nem a
<literal>#</literal> karakterrel kezdõdnek), tartalmazza az
egyes terminálok vagy virtuális konzolok
beállításait. Az állomány a
&os; telepítésében szereplõ,
alapértelmezett változata kilenc virtuális
konzol konfigurációját tartalmazza, amelyek
közül nyolc aktív. Ezek a
<literal>ttyv</literal> résszel kezdõdõ
sorok:</para>
<programlisting># name getty type status comments
#
ttyv0 "/usr/libexec/getty Pc" cons25 on secure
# Virtual terminals
ttyv1 "/usr/libexec/getty Pc" cons25 on secure
ttyv2 "/usr/libexec/getty Pc" cons25 on secure
ttyv3 "/usr/libexec/getty Pc" cons25 on secure
ttyv4 "/usr/libexec/getty Pc" cons25 on secure
ttyv5 "/usr/libexec/getty Pc" cons25 on secure
ttyv6 "/usr/libexec/getty Pc" cons25 on secure
ttyv7 "/usr/libexec/getty Pc" cons25 on secure
ttyv8 "/usr/X11R6/bin/xdm -nodaemon" xterm off secure</programlisting>
<para>Az állományban található
oszlopok kimerítõ magyarázatát illetve
a virtuális konzolok
beállításához
használható kapcsolókat a &man.ttys.5; man
oldalon olvashatjuk.</para>
</sect2>
<sect2 id="consoles-singleuser">
<title>Az egyfelhasználós mód
konzolja</title>
<para>Az <quote>egyfelhasználós mód</quote>
részletes leírása a <xref
linkend="boot-singleuser">ban található. Fontos
tudni, hogy amikor a &os;-t egyfelhasználós
módban futtatjuk, csupán egyetlen konzolunk van,
és a virtuális konzolok nem érhetõek
el. Egyébként az egyfelhasználós
mód erre vonatkozó
beállításai is megtalálhatóak
az <filename>/etc/ttys</filename> állományban.
Ehhez keressük meg a <literal>console</literal>
kezdetû sort:</para>
<programlisting># name getty type status comments
#
# Ha a konzolt "insecure" (nem biztonságos) típusúnak választjuk meg,
# akkor a használatához az egyfelhasználós mód aktivilásá elõtt a rendszer
# kérni fogja a rendszeradminisztrátori jelszót.
onsole none unknown off secure</programlisting>
<note>
<para>A <literal>console</literal> felett látható
megjegyzés jelzi, hogy át tudjuk írni
ebben a sorban a <literal>secure</literal>
(biztonságos) értékû
paramétert <literal>insecure</literal> (nem
biztonságos) értékûre. Ilyenkor,
hogy ha a &os; egyfelhasználós módban
indul, kérni fogja a <username>root</username>
felhasználó (a rendszeradminisztrátor)
jelszavát.</para>
<para><emphasis>Vigyázzunk, amikor ezt az
értéket <literal>insecure</literal>-ra
állítjuk!</emphasis> Ha ugyanis
véletlenül elfeledkeznénk a
<username>root</username> jelszaváról, akkor
azzal az egyfelhasználós mód
használata is veszélybe kerülhet.
Habár ettõl függetlenül is
lehetséges, azokra számára mégis
nehéz helyzetnek bizonyulhat, akik nem mozognak
elég otthonosan a &os; rendszerindítási
folyamatának és a
hozzákapcsolódó programok
ismeretében.</para>
</note>
</sect2>
<sect2 id="consoles-vidcontrol">
<title>A videomód váltása konzolban</title>
<para>A &os; konzol alapértelmezett videomódja
átállítható 1024x768-ra,
1280x1024-re, vagy bármilyen olyan más
méretre, amit a videokártyánk
és monitorunk képes megjeleníteni. Az
eltérõ videomódok használatához
elõször újra kell fordítanunk a
rendszermagunkat az alábbi két
beállítás
hozzáadásával:</para>
<programlisting>options VESA
options SC_PIXEL_MODE</programlisting>
<para>Miután a rendszermagot sikeresen
újrafordítottuk a fenti
beállításokkal, a &man.vidcontrol.1;
segédprogrammal tudjuk megállapítani, hogy
a hardverünk milyen videomódokat enged
használni. Az összes támogatott
videomódot a következõképpen tudjuk
lekérdezni:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>vidcontrol -i mode</userinput></screen>
<para>A parancs eredményeképpen tehát
megkapjuk a hardverünk által ismert
videomódokat. Ezek közül tudjuk
kiválasztani valamelyikõjüket és
<username>root</username> felhasználóként a
&man.vidcontrol.1; segítségével
beállítani:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>vidcontrol MODE_279</userinput></screen>
<para>Ha az új videomód megfelel számunkra,
akkor ezt a beállítást az
<filename>/etc/rc.conf</filename> állományon
keresztül véglegesíthetjük is:</para>
<programlisting>allscreens_flags="MODE_279"</programlisting>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="permissions">
<title>Engedélyek</title>
<indexterm><primary>UNIX</primary></indexterm>
<para>A &os;, mivel a BSD &unix; egyik közvetlen
leszármazottja, számos &unix;-os alapötletre
épül. Ezek közül az elsõ és
talán a leginkább kihangsúlyozott, hogy a
&os; egy többfelhasználós
operációs rendszer. Egy olyan rendszer, amely
egyszerre több, egymástól független
feladattal foglalkozó felhasználót
képes kiszolgálni. A rendszer felelõs a
hardveres eszközök, a különféle
perifériák, a memória és a processzor
idejének minden egyes felhasználó
számára szabályos és pártatlan
megosztásáért és a feléjük
irányuló kérések
szervezéséért.</para>
<para>Mivel a rendszer több felhasználót is
képes támogatni, az általa kezelt
erõforrások rendelkeznek engedélyek egy adott
halmazával, amelyek eldöntik ki tudja ezeket olvasni,
írni és végrehajtani. Az engedélyek
háromszor három bit formájában
jelennek meg, amelyek közül az elsõ bitcsoport az
állomány tulajdonosára, a második az
állomány csoportjára, végül az
utolsó pedig a mindenki másra vonatkozó
engedélyeket tárolja.</para>
<indexterm><primary>engedélyek</primary></indexterm>
<indexterm><primary>állományok
engedélyei</primary></indexterm>
<informaltable frame="none" pgwide="1">
<tgroup cols="3">
<thead>
<row>
<entry>Érték</entry>
<entry>Engedély</entry>
<entry>Könyvtárlistában</entry>
</row>
</thead>
<tbody>
<row>
<entry>0</entry>
<entry>Nem olvasható, nem írható, nem
hajtható végre</entry>
<entry><literal>---</literal></entry>
</row>
<row>
<entry>1</entry>
<entry>Nem olvasható, nem írható,
végrehajtható</entry>
<entry><literal>--x</literal></entry>
</row>
<row>
<entry>2</entry>
<entry>Nem olvasható, írható, nem
hajtható végre</entry>
<entry><literal>-w-</literal></entry>
</row>
<row>
<entry>3</entry>
<entry>Nem olvasható, írható,
végrehajtható</entry>
<entry><literal>-wx</literal></entry>
</row>
<row>
<entry>4</entry>
<entry>Olvasható, nem írható, nem
hajtható végre</entry>
<entry><literal>r--</literal></entry>
</row>
<row>
<entry>5</entry>
<entry>Olvasható, nem írható,
végrehajtható</entry>
<entry><literal>r-x</literal></entry>
</row>
<row>
<entry>6</entry>
<entry>Olvasható, írható, nem
hajtható végre</entry>
<entry><literal>rw-</literal></entry>
</row>
<row>
<entry>7</entry>
<entry>Olvasható, írható,
végrehajtható</entry>
<entry><literal>rwx</literal></entry>
</row>
</tbody>
</tgroup>
</informaltable>
<indexterm><primary><command>ls</command></primary></indexterm>
<indexterm><primary>könyvtárak</primary></indexterm>
<para>A &man.ls.1; <option>-l</option> kapcsolójának
segítségével megnézhetjük a
könyvtárak tartalmának részletes
listáját, amiben megjelennek az
állományok tulajdonosaira, csoportjára
és a mindenki másra vonatkozó
engedélyek is. Például ezt láthatjuk,
ha kiadjuk az <command>ls -l</command> parancsot egy
tetszõleges könyvtárban:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>ls -l</userinput>
total 530
-rw-r--r-- 1 root wheel 512 Sep 5 12:31 egyik
-rw-r--r-- 1 root wheel 512 Sep 5 12:31 masik
-rw-r--r-- 1 root wheel 7680 Sep 5 12:31 e-mail.txt
...</screen>
<para>A példabeli <command>ls -l</command> parancs
kimenetének elsõ oszlopa így bomlik fel:</para>
<screen>-rw-r--r--</screen>
<para>Az elsõ (legbaloldalibb) karakter mondja meg, hogy ez egy
hagyományos állomány, könyvtár,
speciális karakteres eszköz, socket vagy
bármilyen más különleges
pszeudoállomány. Ebben az esetben a
<literal>-</literal> jelzi, hogy egy hagyományos
állományról van szó. A
következõ három karakter, ami ebben a
példában az <literal>rw-</literal>, adja meg az
állomány tulajdonosának engedélyeit.
Az ezután következõ három karakter, a
<literal>r--</literal> mutatja az állomány
csoportjának engedélyeit. Az utolsó
három karakter, vagyis itt a <literal>r--</literal> adja
meg a többiek engedélyeit. A kötõjel arra
utal, hogy az adott engedélyû
tevékenység nem engedélyezett. Tehát
ennél az állománynál az
engedélyek a következõek: a tulajdonosa tudja
olvasni és írni, a csoportja csak olvasni tudja,
ugyanígy bárki más. A fenti
táblázatnak megfelelõen az
állomány engedélyének kódja
<literal>644</literal> lesz, ahol az egyes számjegyek
jelentik az állomány engedélyeinek
három elemét.</para>
<para>Ez mind szép és jó, de vajon a rendszer
milyen módon kezeli az állományok
engedélyeit? A &os; a legtöbb hardveres eszközt
állománynak tekinti, amelyeket a programok meg
tudnak nyitni, tudnak róluk olvasni és adatokat
tudnak kiírni rájuk pontosan úgy, mint
bármilyen más állomány esetén.
Ezeket a speciális állományokat a
<filename>/dev</filename> könyvtárban
találjuk.</para>
<para>A könyvtárakat is
állományokként kezeli, ezért azok is
rendelkeznek olvasási, írási és
végrehajtási engedélyekkel. Azonban a
könyvtárak végrehajtását
engedélyezõ bit némileg más
jelentéssel bír, mint az állományok
esetén. Amikor ugyanis egy könyvtárat
végrehajthatónak jelölünk meg, az arra fog
utalni, hogy bele tudunk lépni, vagyis hogy ki tudjuk
rá adni a
<quote>könyvtárváltás</quote> (cd,
change directory) parancsát. Ez továbbá arra
is utal, hogy az ismert nevû állományokhoz
hozzá tudunk férni (természetesen az egyes
állományok engedélyeinek
megfelelõen).</para>
<para>A könyvtárak tartalmát ennek
megfelelõen viszont csak úgy láthatjuk, ha
olvasási engedéllyel rendelkezünk a
könyvtárra, míg egy általunk ismert
állomány törléséhez a
tartalmazó könyvtárhoz kell írási
<emphasis>és</emphasis> végrehajtási
engedélyekkel rendelkeznünk.</para>
<para>Ezeken kívül még léteznek
további engedélyek is, de ezeket csak olyan
különleges esetekben használják, mint
például a
felhasználóváltó programok (setuid
program) vagy a ragadós könyvtárak (sticky
directory) létrehozása. Az állományok
engedélyeinek behatóbb megismeréséhez
és beállításához
mindenképpen nézzük át a &man.chmod.1;
man oldalt.</para>
<sect2>
<sect2info>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Tom</firstname>
<surname>Rhodes</surname>
<contrib>Írta: </contrib>
</author>
</authorgroup>
</sect2info>
<title>Szimbolikus engedélyek</title>
<indexterm>
<primary>engedélyek</primary>
<secondary>szimbolikus</secondary>
</indexterm>
<para>A szimbolikus engedélyek (gyakran csak szimbolikus
kifejezések) az állományok és
könyvtárak engedélyeinek megadása
során a számok helyett karaktereket
használnak. A szimbolikus kifejezések (ki)
(hogyan) (milyen engedélyt) alakúak, ahol az
alábbi értékek adhatóak meg:</para>
<informaltable frame="none" pgwide="1">
<tgroup cols="3">
<thead>
<row>
<entry>Elem</entry>
<entry>Betû</entry>
<entry>Jelentése</entry>
</row>
</thead>
<tbody>
<row>
<entry>(ki)</entry>
<entry>u</entry>
<entry>tulajdonos</entry>
</row>
<row>
<entry>(ki)</entry>
<entry>g</entry>
<entry>csoport tulajdonos</entry>
</row>
<row>
<entry>(ki)</entry>
<entry>o</entry>
<entry>egyéb</entry>
</row>
<row>
<entry>(ki)</entry>
<entry>a</entry>
<entry>mindenki (a <quote>világ</quote>)</entry>
</row>
<row>
<entry>(hogyan)</entry>
<entry>+</entry>
<entry>engedély megadása</entry>
</row>
<row>
<entry>(hogyan)</entry>
<entry>-</entry>
<entry>engedély visszavonása</entry>
</row>
<row>
<entry>(hogyan)</entry>
<entry>=</entry>
<entry>engedély explicit
beállítása</entry>
</row>
<row>
<entry>(milyen engedély)</entry>
<entry>r</entry>
<entry>olvasás</entry>
</row>
<row>
<entry>(milyen engedély)</entry>
<entry>w</entry>
<entry>írás</entry>
</row>
<row>
<entry>(milyen engedély)</entry>
<entry>x</entry>
<entry>végrehajtás</entry>
</row>
<row>
<entry>(milyen engedély)</entry>
<entry>t</entry>
<entry>ragadós (sticky bit)</entry>
</row>
<row>
<entry>(milyen engedély)</entry>
<entry>s</entry>
<entry>UID vagy GID állítása</entry>
</row>
</tbody>
</tgroup>
</informaltable>
<para>Ezek az értékek a &man.chmod.1; paranccsal az
eddigiekhez hasonló módon
használhatóak, csak itt betûket kell
megadnunk. Például az alábbi paranccsal
akadályozhatjuk meg, hogy a tulajdonosán
kívül bárki hozzáférhessen az
<replaceable>ÁLLOMÁNY</replaceable> nevû
állományhoz:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>chmod go= <replaceable>ÁLLOMÁNY</replaceable></userinput></screen>
<para>Amennyiben egy állománnyal kapcsolatban
több változtatást is el
kívánunk végezni, össze tudjuk ezeket
fûzni egy vesszõkkel elhatárolt
felsorolásban:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>chmod go-w,a+x <replaceable>ÁLLOMÁNY</replaceable></userinput></screen>
</sect2>
<sect2>
<sect2info>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Tom</firstname>
<surname>Rhodes</surname>
<contrib>Írta: </contrib>
</author>
</authorgroup>
</sect2info>
<title>A &os; állományjelzõi</title>
<para>A korábban tárgyalt engedélyek mellett
még a &os; ismeri az ún.
<quote>állományjelzõk</quote> (file flags)
beállítását is. Ezek a
jelzõbitek egy további biztonsági és
irányítási szintet nyújtanak az
állományok felett, viszont a
könyvtárakra nem vonatkoznak.</para>
<para>Ezek az állományjelzõk az
állományok felett további
vezérlést adnak a kezünkbe, aminek
révén gondoskodhatunk róla, hogy
akár mgé a <username>root</username>
felhasználó (a rendszer adminisztrátora) se
legyen képes állományokat
eltávolítani vagy módosítani.</para>
<para>Az állományjelzõk értékei
egy egyszerû felületen keresztül, a
&man.chflags.1; segédprogrammal
változtathatóak meg. Például a
következõ paranccsal állíthatjuk a
rendszer törölhetetlen (undeletable)
jelzését az <filename>allomany1</filename>
állományon:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>chflags sunlink <filename>allomany1</filename></userinput></screen>
<para>A törölhetetlen jelzés
eltávolításához egyszerûen csak
írjuk be az elõzõ parancsot úgy, hogy a
<quote>sunlink</quote> paraméter elejére
még beszúrunk egy <quote>no</quote>
szövegrészt. Így:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>chflags nosunlink <filename>allomany1</filename></userinput></screen>
<para>Az állományokra éppen
érvényes jelzéseket az &man.ls.1; parancs
<option>-lo</option> kapcsolójának
segítségével jeleníthetjük
meg:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>ls -lo <filename>file1</filename>
</userinput></screen>
<para>Ennek megfelelõen az eredménynek valahogy
így kellene kinéznie:</para>
<programlisting>-rw-r--r-- 1 trhodes trhodes sunlnk 0 Mar 1 05:54 allomany1</programlisting>
<para>Sok jelzés csak a <username>root</username>
felhasználón keresztül vehetõ fel vagy
távolítható el. Más esetekben
viszont az állomány tulajdonosa
állíthatja ezeket. A rendszergazdáknak
javasoljuk, hogy ezzel kapcsolatban a &man.chflags.1; és
&man.chflags.2; man oldalakat tanulmányozzák
át.</para>
</sect2>
<sect2>
<sect2info>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Tom</firstname>
<surname>Rhodes</surname>
<contrib>Készítette: </contrib>
</author>
</authorgroup>
</sect2info>
<title>A setuid, setgid és sticky engedélyek</title>
<para>A korábban említett engedélyeken
kívül létezik még további
három, amelyekkel minden rendszergazdának illik
tisztában lennie. Ezek név szerint a
<literal>setuid</literal>, <literal>setgid</literal> és
<literal>sticky</literal> típusú
engedélyek.</para>
<para>Ezek a beállítások bizonyos &unix;
mûveletek esetén nagyon fontosak, mivel az
átlagos felhasználók számára
általában el nem érhetõ
funkciók használatát
támogatják. A
megértésükhöz elsõként a
felhasználók valódi és
effektív azonosítója közti
különbségeket kell tisztáznunk.</para>
<para>A valódi azonosító
tulajdonképpen az a felhasználói
azonosító, amellyel a programot indítjuk el
vagy futás elõtt birtokoljuk. A program
futása közben azonban az effektív
felhasználói azonosítóval fut.
Például a &man.passwd.1; segédprogram a
jelszavát megváltoztatni
kívánó felhasználó
valódi azonosítójával indul,
miközben a jelszavakat tároló
adatbázis elérésékor már a
<username>root</username> felhasználó
effektív azonosítójával fut.
Ezáltal a privilegiumokkal nem rendelkezõ
felhasználók is meg tudják
anélkül változtatni a jelszavaikat, hogy a
<errorname>Permission Denied</errorname> hibaüzenettel
találkoznának.</para>
<note>
<para>A &man.mount.8; <literal>nosuid</literal>
beállításával azonban az ilyen
típusú binárisok minden
különösebb jel nélkül
csõdöt fognak mondani. Mellesleg a &man.mount.8;
man oldala szerint ez az opció nem is teljesen
megbízható, mivel <literal>nosuid</literal>
wrapperek segítségével meg lehet
kerülni.</para>
</note>
<para>Ahogy azt az alábbi példa is
szemlélteti, a setuid engedélyt a többi
elé egy négyes (4)
beszúrásával tudjuk
beállítani:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>chmod 4755 suidexample.sh</userinput></screen>
<para>A
<filename><replaceable>suidexample.sh</replaceable></filename>
állomány engedélyei ezt követõen
már így fognak megjelenni:</para>
<screen>-rwsr-xr-x 1 trhodes trhodes 63 Aug 29 06:36 suidexample.sh</screen>
<para>Most már jól látható, hogy az
állomány tulajdonosához tartozó
engedélyek között a
végrehajthatóságot szabályozó
bit lecserélõdött egy <literal>s</literal>
bitre. Ennek köszönhetõen a
<command>passwd</command> parancshoz hasonló módon
kibõvített engedélyekkel leszünk
képesek futtatni programokat.</para>
<para>Két terminál megnyitásával
mindezt valós idõben is megvizsgálhatjuk. Az
egyiken indítsuk el normál
felhasználóként a <command>passwd</command>
programot. Miközben a program várakozik az
új jelszó megadására, a másik
terminálon kérdezzük le a programhoz
tartozó felhasználói
információkat.</para>
<para>Tehát az egyik terminálon a
következõt látjuk:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>passwd</userinput>
Changing local password for trhodes
Old Password:</screen>
<para>Eközben pedig a másikon:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>ps aux | grep passwd</userinput>
trhodes 5232 0.0 0.2 3420 1608 0 R+ 2:10AM 0:00.00 grep passwd
root 5211 0.0 0.2 3620 1724 2 I+ 2:09AM 0:00.01 passwd</screen>
<para>A <command>passwd</command> parancsot egyszerû
felhasználóként adtunk ki, azonban
jól látható valójában a
<username>root</username> felhasználó
azonosítójával fut.</para>
<para>A <literal>setgid</literal> a <literal>setuid</literal>
engedélyhez hasonlóan mûködik,
egyedül annyiban tér el, hogy a csoportra
vonatkozó beállításokat
módosítja. Amikor egy alkalmazást vagy
segédprogramot ilyen engedéllyel futtatunk, akkor
az adott programot birtokló csoport engedélyeit
kapjuk meg.</para>
<para>Úgy tudjuk állományokon
beállítani a <literal>setgid</literal>
típusú engedélyt, ha az iménti
példához hasonlóan a
<command>chmod</command> parancs hívásakor
még egy kettest (2) írunk az engedélyek
elé:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>chmod 2755 sgidexample.sh</userinput></screen>
<para>Az így beállított engedélyek az
elõbbihöz hasonló módon
szemlélhetõek meg, azonban ebben az esetben a
csoporthoz tartozó engedélyeknél jelenik
meg az <literal>s</literal> bit:</para>
<screen>-rwxr-sr-x 1 trhodes trhodes 44 Aug 31 01:49 sgidexample.sh</screen>
<note>
<para>Az elõbb tárgyalt példákkal
kapcsolatban fontos megemlítenünk, hogy habár
a szkriptek is végrehajtható
állományok, nem fognak a valóditól
eltérõ effektív felhasználói
azonosítóval futni. Ennek oka abban
keresendõ, hogy a parancssori szkriptek nem
hívhatják a &man.setuid.2;
rendszerhívást.</para>
</note>
<para>Ez a két speciális engedély (a
<literal>setuid</literal> és a <literal>setgid</literal>) a
programhoz tartozó engedélyek
kiterjesztésével csökkentheti
rendszerünk biztonságát. Ezzel szemben
viszont a harmadik bemutatandó speciális
engedély rendszerünk védelmének
erõsítésére szolgál: ez az
ún. <literal>sticky</literal> bit.</para>
<para>Ha a <literal>sticky</literal> típusú
engedélyt könyvtárra adjuk meg, akkor a benne
levõ állományok törlését
kizárólag azok tulajdonosainak engedi. Ezzel az
engedéllyel lényegében a <filename
class="directory">/tmp</filename> könyvtárhoz
hasonló nyilvános, bárki által
elérhetõ könyvtárakban
akadályozhatjuk meg az állományok idegen
felhasználók általi
törlését. Az engedély
beállításához egy egyest (1) kell a
többi elé fûznünk, mint
például:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>chmod 1777 /tmp</userinput></screen>
<para>Most már az <command>ls</command> parancs
segítségével láthatjuk ennek a
hatását:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>ls -al / | grep tmp</userinput>
drwxrwxrwt 10 root wheel 512 Aug 31 01:49 tmp</screen>
<para>A <literal>sticky</literal> bit a
beállítások végén
felbukkanó <literal>t</literal> révén
azonosítható be.</para>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="dirstructure">
<title>A könyvtárak elrendezése</title>
<indexterm><primary>könyvtárhierarchia</primary></indexterm>
<para>A &os; könyvtárszerkezetének ismerete
alapvetõ jelentõségû a rendszer
egészének megértésének
szempontjából. Ezen belül is a legfontosabb a
gyökérkönyvtár, a <quote>/</quote>. Ez az
elsõ könyvtár, amelyet a rendszer a
rendszerindítás során csatlakoztat és
a többfelhasználós mód
elõkészítéséhez
elegendhetlenül szükséges alaprendszert
tartalmazza. A gyökérkönyvtár emellett
csatlakozási pontokat szolgáltat a
többfelhasználós mûködésre
váltás során csatlakoztatandó
további állományrendszerek
számára.</para>
<para>A csatlakozási pont egy olyan könyvtár,
ahová a szülõ állományrendszeren
(ami gyakran maga a gyökér
állományrendszer) belül további
állományrendszereket tudunk beoltani. Errõl
bõvebben a <xref linkend="disk-organization">ban olvashatunk.
A szabványos csatlakozási pontok:
<filename>/usr</filename>, <filename>/var</filename>,
<filename>/tmp</filename>, <filename>/mnt</filename> és
<filename>/cdrom</filename>. Ezekre a könyvtárakra
általában az <filename>/etc/fstab</filename>
állományban találunk hivatkozásokat.
Az <filename>/etc/fstab</filename> állomány a
rendszer számára a különbözõ
állományrendszerek és a hozzájuk
tartozó csatlakozási pontok
táblázatát tartalmazza. Az
<filename>/etc/fstab</filename> állományban
szereplõ legtöbb állományrendszer a
rendszerindítás során automatikusan
csatlakoztatásra kerül az &man.rc.8; szkriptbõl,
hacsak nem tartalmazzák a <option>noauto</option>
beállítást. Ennek részleteit a <xref
linkend="disks-fstab">ban találhatjuk meg.</para>
<para>Az állományrendszerek
hierarchiájának teljes leírását
a &man.hier.7; man oldalon olvashatjuk. Mi egyelõre most
megelégszünk a leggyakrabban megjelenõ
könyvtárak rövid
áttekintésével.</para>
<para>
<informaltable frame="none" pgwide="1">
<tgroup cols="2">
<thead>
<row>
<entry>Könyvtár</entry>
<entry>Mi található itt</entry>
</row>
</thead>
<tbody valign="top">
<row>
<entry><filename class="directory">/</filename></entry>
<entry>Az állományrendszer
gyökere.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename class="directory">/bin/</filename></entry>
<entry>Az egy- és
többfelhasználós környezetekben
is egyaránt alapvetõ
felhasználói
segédprogramok.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename class="directory">/boot/</filename></entry>
<entry>Az operációs rendszer
indítása során használt
programok és konfigurációs
állományok.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename class="directory">/boot/defaults/</filename></entry>
<entry>A rendszerindítás
alapértelmezett konfigurációs
állományai. Lásd
&man.loader.conf.5;</entry>
</row>
<row>
<entry><filename class="directory">/dev/</filename></entry>
<entry>Eszközleírók, lásd
&man.intro.4;.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename class="directory">/etc/</filename></entry>
<entry>Rendszerkonfigurációs
állományok és szkriptek.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename class="directory">/etc/defaults/</filename></entry>
<entry>Az alapértelmezett
rendszerkonfigurációs
állományok, lásd
&man.rc.8;.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename class="directory">/etc/mail/</filename></entry>
<entry>A &man.sendmail.8; programhoz hasonló
levélküldõ rendszerek
konfigurációs
állományai.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename class="directory">/etc/namedb/</filename></entry>
<entry>A <command>named</command> program
konfigurációs állományai,
lásd &man.named.8;.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename class="directory">/etc/periodic/</filename></entry>
<entry>A &man.cron.8; által naponta, hetente
és havonta lefuttatandó szkriptek,
lásd &man.periodic.8;.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename class="directory">/etc/ppp/</filename></entry>
<entry>A <command>ppp</command> program
konfigurációs állományai,
lásd &man.ppp.8;.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename class="directory">/mnt/</filename></entry>
<entry>Egy üres könyvtár, amelyet a
rendszergazdák általában ideiglenes
csatlakozási pontként
használnak.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename class="directory">/proc/</filename></entry>
<entry>A futó programokat tartalmazó
állományrendszer, lásd
&man.procfs.5;, illetve &man.mount.procfs.8;.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename class="directory">/rescue/</filename></entry>
<entry>Statikusan linkelt programok vészhelyzet
esetére, lásd &man.rescue.8;.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename class="directory">/root/</filename></entry>
<entry>A <username>root</username>
felhasználó könyvtára.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename class="directory">/sbin/</filename></entry>
<entry>Az egy- és
többfelhasználós környezetekben
fontos rendszerprogramok és
rendszerfelügyeleti eszközök.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename class="directory">/tmp/</filename></entry>
<entry>Átmeneti állományok. A
<filename class="directory">/tmp</filename>
könyvtár tartalma általában
NEM marad meg az újraindítás
után. Erre a célra gyakran
memóriában létrehozott
állományrendszert szoktak csatlakoztatni a
<filename class="directory">/tmp</filename>
könyvtárba. Ez utóbbit az
&man.rc.conf.5; tmpmfs-re vonatkozó
változóinak
beállításával lehet
automatikussá tenni (vagy a
<filename>/etc/fstab</filename> megfelelõ
módosításával, lásd
&man.mdmfs.8;).</entry>
</row>
<row>
<entry><filename class="directory">/usr/</filename></entry>
<entry>A felhasználói programok és
alkalmazások többsége.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename class="directory">/usr/bin/</filename></entry>
<entry>Általános segédprogramok,
programozási eszközök és
alkalmazások.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename class="directory">/usr/include/</filename></entry>
<entry>Szabványos C
include-állományok.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename class="directory">/usr/lib/</filename></entry>
<entry>Függvénykönyvtárak.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename class="directory">/usr/libdata/</filename></entry>
<entry>Egyéb hasznos
adatállományok.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename class="directory">/usr/libexec/</filename></entry>
<entry>(Más programok által használt)
Rendszerdémonok és
rendszereszközök.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename
class="directory">/usr/local/</filename></entry>
<entry>A helyi rendszeren telepített programok,
függvénykönyvtárak stb. A &os;
portrendszere is ezt használja
alapértelmezés szerint. A
<filename>/usr/local</filename> könyvtáron
belül a &man.hier.7; man oldalon
található <filename>/usr</filename>
könyvtár általános
felépítése használatos. Ez
alól kivételt képez a man
alkönyvtár, amely közvetlenül a
<filename>/usr/local</filename> alatt
található, nem pedig a
<filename>/usr/local/share</filename>
könyvtáron belül, valamint a portok
dokumentációja a
<filename>share/doc/<replaceable>port</replaceable></filename>
könyvtárban található.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename
class="directory">/usr/obj/</filename></entry>
<entry>A <filename>/usr/src</filename>
könyvtárfában található
források fordítása során
keletkezõ architektúrafüggõ
objektumok.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename
class="directory">/usr/ports/</filename></entry>
<entry>A &os; Portgyûjtemény
(választható).</entry>
</row>
<row>
<entry><filename
class="directory">/usr/sbin/</filename></entry>
<entry>(A felhasználók által
használt) Rendszerdémonok és
rendszereszközök.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename
class="directory">/usr/share/</filename></entry>
<entry>Architektúrafüggõ
állományok.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename
class="directory">/usr/src/</filename></entry>
<entry>BSD és/vagy helyi források.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename
class="directory">/usr/X11R6/</filename></entry>
<entry>Az X11R6 rendszer programjai,
függvénykönyvtárai stb.
(választható)</entry>
</row>
<row>
<entry><filename
class="directory">/var/</filename></entry>
<entry>Különféle napló,
átmeneti, ideiglenes és pufferben
tárolt állományok. A
memóriában létrehozott
állományrendszereket is olykor a <filename
class="directory">/var</filename>
könyvtárban találjuk. Ezt az
&man.rc.conf.5; állományban
található varmfs-változók
beállításával tehetjük
automatikussá (vagy a
<filename>/etc/fstab</filename> megfelelõ
módosításával, lásd
&man.mdmfs.8;).</entry>
</row>
<row>
<entry><filename
class="directory">/var/log/</filename></entry>
<entry>Mindenféle rendszernaplók.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename
class="directory">/var/mail/</filename></entry>
<entry>A felhasználók postafiókjait
tároló állományok.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename
class="directory">/var/spool/</filename></entry>
<entry>A nyomtatók és a levelezés
puffereléséhez használt
könyvtárak.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename
class="directory">/var/tmp/</filename></entry>
<entry>Átmeneti állományok. Az itt
található állományok
általában megmaradnak a
következõ rendszerindítás
alkalmával is, hacsak a <filename
class="directory">/var</filename> nem egy
memóriában létezõ
állományrendszer.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename class="directory">/var/yp</filename></entry>
<entry>A NIS állományai.</entry>
</row>
</tbody>
</tgroup>
</informaltable>
</para>
</sect1>
<sect1 id="disk-organization">
<title>A lemezek szervezése</title>
<para>Az állománynév a legkisebb
szervezési egység, amin keresztül a &os;
képes megtalálni az állományokat. Az
állományok neveiben a kis- és nagybetût
megkülönböztetjük, tehát a
<filename>readme.txt</filename> és a
<filename>README.TXT</filename> elnevezés két
különbözõ állományra utal. A
&os; nem az állományok kiterjesztése (ami a
konkrét példánkban a
<filename>.txt</filename> volt) alapján dönti el, hogy
az adott állomány vajon program, dokumentum vagy
valamilyen más fajtájú adat.</para>
<para>Az állományok könyvtárakban
tárolódnak. Egy könyvtár lehet
akár üres (nincs benne egyetlen állomány
sem), vagy többszáz állományt is
tartalmazhat. Egy könyvtár ráadásul
további könyvtárakat is tárolhat,
és így az egymásban elhelyezkedõ
könyvtárak segítségével
könyvtárak egy hierarchiáját tudjuk
felépíteni. Ezzel sokkalta könnyebben
szervezhetõvé válnak az adataink.</para>
<para>Az állományokat és
könyvtárakat úgy tudunk elérni, ha
megadjuk az állomány vagy a könyvtárt
tároló könyvtár nevét, amit egy
perjel, a <literal>/</literal> követ, valamint így
összefûzve az eléréshez
szükséges további könyvtárak
felsorolása. Tehát, ha van egy
<filename>ize</filename> nevû könyvtárunk,
amelyben található egy <filename>mize</filename>
könyvtár, amelyen belül pedig egy
<filename>readme.txt</filename>, akkor ennek az
állománynak a teljes neve, vagy
másképpen szólva az
<firstterm>elérési útja</firstterm>
<filename>ize/mize/readme.txt</filename> lesz.</para>
<para>A könyvtárak és az állományok
egy állományrendszerben tárolódnak.
Minden állományrendszer pontosan egy
könyvtárat tartalmaz a legfelsõ szintjén,
amelyet az adott állományrendszer
<firstterm>gyökérkönyvtárának</firstterm>
nevezünk. Ez a gyökérkönyvtár
tartalmazhat aztán további
könyvtárakat.</para>
<para>Eddig még valószínûleg minden nagyon
hasonló a más operációs rendszerekben
tapasztalható fogalmakhoz. Azonban adónak
különbségek: például az &ms-dos; a
<literal>\</literal> jellel választja el az
állományok és könyvtárak neveit,
miközben a &macos; erre a <literal>:</literal> jelet
használja.</para>
<para>A &os; az elérési utakban sem betûkkel, sem
pedig semmilyen más névvel nem jelöli meg a
meghajtókat. Tehát a &os;-ben nem írhatjuk,
hogy a <filename>c:/ize/mize/readme.txt</filename>.</para>
<para>Helyette az egyik állományrendszert
kijelölik <firstterm>gyökér
állományrendszernek</firstterm>. A
gyökér állományrendszer
gyökérkönyvtárára hivatkoznak
késõbb <literal>/</literal>
könyvtárként. Ezután minden más
állományrendszert a gyökér
állományrendszerhez
<firstterm>csatlakoztatunk</firstterm>. Ennek
értelmében nem számít, hogy a mennyi
lemezünk is van a &os; rendszerünkben, hiszen minden
könyvtár egyazon lemez részeként jelenik
meg.</para>
<para>Tegyük fel, hogy van három
állományrendszerünk, hívjuk ezeket
<literal>A</literal>-nak, <literal>B</literal>-nek és
<literal>C</literal>-nek. Minden állományrendszer
rendelkezik egy gyökérkönyvtárral, amely
két további könyvtárat tartalmaz:
<literal>A1</literal>-et és <literal>A2</literal>-t
(és ennek megfelelõen a többi
<literal>B1</literal>-et és <literal>B2</literal>-t,
valamint <literal>C1</literal> és
<literal>C2</literal>-t).</para>
<para>Nevezzük <literal>A</literal>-t a gyökér
állományrendszernek. Ha a könyvtár
tartalmának megjelenítéséhez most
kiadnánk az <command>ls</command> parancsot, két
alkönyvtárat látnánk, az
<literal>A1</literal>-et és <literal>A2</literal>-t. A
létrejött könyvtárfa valahogy így
nézne ki:</para>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/example-dir1" format="EPS">
</imageobject>
<textobject>
<literallayout class="monospaced"> /
|
+--- A1
|
`--- A2</literallayout>
</textobject>
</mediaobject>
<para>Egy állományrendszert csak egy másik
állományrendszer valamelyik
könyvtárába tudunk csatlakoztatni.
Ezért most tételezzük fel, hogy a
<literal>B</literal> állományrendszert az
<literal>A1</literal> könyvtárba csatlakoztatjuk.
Ezután a <literal>B</literal>
gyökérkönyvtára átveszi a
<literal>A1</literal> helyét az
állományrendszerben, és ennek
megfelelõen megjelennek a <literal>B</literal>
könyvtárai is:</para>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/example-dir2" format="EPS">
</imageobject>
<textobject>
<literallayout class="monospaced"> /
|
+--- A1
| |
| +--- B1
| |
| `--- B2
|
`--- A2</literallayout>
</textobject>
</mediaobject>
<para>A <literal>B1</literal> vagy <literal>B2</literal>
könyvtárakban található
állományok bármelyike innentõl kezdve a
<filename>/A1/B1</filename>, illetve a <filename>/A1/B2</filename>
elérési utakon érhetõek el. Az
<filename>A1</filename> könyvtárban
található állományok erre az
idõre rejtve maradnak. Akkor fognak újra felbukkanni,
ha a <literal>B</literal> állományrendszert
<firstterm>leválasztjuk</firstterm> az <literal>A</literal>
állományrendszerrõl.</para>
<para>Ha a <literal>B</literal> állományrendszert az
<literal>A2</literal> könyvtárba
csatlakoztatnánk, az iménti ábra
nagyjából így nézne ki:</para>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/example-dir3" format="EPS">
</imageobject>
<textobject>
<literallayout class="monospaced"> /
|
+--- A1
|
`--- A2
|
+--- B1
|
`--- B2</literallayout>
</textobject>
</mediaobject>
<para>és ennek megfelelõen az elõbb tárgyalt
elérési utak <filename>/A2/B1</filename> és
<filename>/A2/B2</filename> lennének.</para>
<para>Az állományrendszerek egymáshoz is
csatlakoztathatóak. A példát ennek
megfelelõen úgy is folytathatjuk, hogy a
<literal>C</literal> állományrendszert
csatlakoztatjuk <literal>B</literal>
állományrendszerben található
<literal>B1</literal> könyvtárhoz. Ennek
eredménye a következõ elrendezés
lesz:</para>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/example-dir4" format="EPS">
</imageobject>
<textobject>
<literallayout class="monospaced"> /
|
+--- A1
|
`--- A2
|
+--- B1
| |
| +--- C1
| |
| `--- C2
|
`--- B2</literallayout>
</textobject>
</mediaobject>
<para>Vagy a <literal>C</literal> állományrendszer az
<literal>A1</literal> könyvtáron keresztül
csatlakoztatható akár közvetlenül az
<literal>A</literal> állományrendszerhez is:</para>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/example-dir5" format="EPS">
</imageobject>
<textobject>
<literallayout class="monospaced"> /
|
+--- A1
| |
| +--- C1
| |
| `--- C2
|
`--- A2
|
+--- B1
|
`--- B2</literallayout>
</textobject>
</mediaobject>
<para>Az &ms-dos; operációs rendszert ismerõk
számára ez hasonló lehet a
<command>join</command> parancshoz (habár teljesen nem
egyezik meg vele).</para>
<para>Általában azonban ezzel nem kell
törõdnünk, hiszen többnyire csak a &os;
telepítése során hozunk létre
állományrendszereket és választjuk meg
a csatlakozási pontjukat. A késõbbiekben
legfeljebb ez akkor kerül elõ ismét, amikor
újabb lemezeket adunk hozzá a rendszerhez.</para>
<para>Teljességgel megengedhetõ, hogy elhagyjuk a
többit és csak egyetlen óriási
gyökérállományrendszert
használjunk. Ennek viszont megvannak a maga
hátrányai és az egyetlen elõnye.</para>
<itemizedlist>
<title>Több állományrendszer
használatának elõnyei</title>
<listitem>
<para>A különbözõ
állományrendszereknek
különbözõ
<firstterm>csatlakoztatási
beállításai</firstterm> (mount options)
lehetnek. Például, ha kellõen
elõvigyázatosak akarunk lenni, a
gyökérállományrendszer
írásvédett módon is
csatlakoztatható, aminek köszönhetõen
lehetetlenné válik a rendszer
számára fontos állományok
véletlen törlése vagy
felülírása. Ha
elkülönítjük a
felhasználók számára
írható állományrendszereket
(például a <filename>/home</filename>
könyvtárakat) a többi
állományrendszertõl, lehetõvé
válik számunkra, hogy
<firstterm>nosuid</firstterm>
beállítással csatlakoztassuk ezeket. Ez
a beállítás megakadályozza, hogy
ezekben a
<firstterm>suid</firstterm>/<firstterm>guid</firstterm>
bitekkel rendelkezõ végrehajtható
állományok használhatóak legyenek,
ezáltal növeli a rendszer
biztonságosságát.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>A &os; az állományrendszer
használatától függõen
magától határoz a benne
található állományok
optimális kiosztását illetõen.
Így tehát a gyakorta módosított,
kisebb állományokat tartalmazó
állományrendszerek esetén teljes
más technikákat alkalmaz, mint
például a nagyobb, kevésbé
változó állományok esetén.
Azonban egyetlen állományrendszer
használatával ez a gyorsítási
módszer odavész.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Noha a &os; állományrendszerei nagyon
jól tûrik a hirtelen
áramkimaradásokat, egy döntõ ponton
bekövetkezõ váratlan leállás
továbbra is kárt okozhat a szerkezetükben.
Ha azonban több állományrendszerre osztjuk
a tárolandó adatainkat, sokkal
valószínûbbé válik, hogy egy
ilyen eset után a rendszerünk talpra tud
állni, és szükség esetén
nekünk is könnyebb lesz a biztonsági
mentéseinkbõl helyreállítani a
sérült állományokat.</para>
</listitem>
</itemizedlist>
<itemizedlist>
<title>Egyetlen állományrendszer
használatának elõnyei</title>
<listitem>
<para>Az állományrendszerek mérete
rögzített. Miután a &os;
telepítése során létrehoztunk
egy adott méretû
állományrendszert, elõfordulhat, hogy
késõbb szükségünk lesz a
méretének növelésére.
Ilyenkor nehezen kerülhetjük el az ilyenkor
szokásos teendõket: biztonsági
mentés készítése, az új
méretnek megfelelõ
állományrendszer létrehozása,
majd ezután a lementett adataink
visszaállítása.</para>
<important>
<para>A &os;-ben azonban megtalálható a
&man.growfs.8; parancs, amelynek
segítségével az
állományrendszerek mérete
használat közben növelhetõ,
és ezzel megszûnik a méretre
vonatkozó korlátozás.</para>
</important>
</listitem>
</itemizedlist>
<para>Az állományrendszerek partíciókban
tárolódnak. A &os; &unix;-os eredete miatt azonban
ez a kifejezés nem a hétköznapi
<quote>partíció</quote> jelentését
takarja (mint például egy &ms-dos;
partíció). Minden partíciót egy
betû azonosít <literal>a</literal>-tól
<literal>h</literal>-ig. Mindegyik partíció csak
egyetlen állományrendszert tartalmazhat, aminek
révén az állományrendszereket vagy az
állományrendszerek hierarchiájában
található csatlakozási pontjukkal vagy pedig
az ezeket tartalmazó partíció
betûjével azonosíthatjuk.</para>
<para>A &os; ezeken felül külön lemezterülen
tárolja a
<firstterm>lapozóállomány</firstterm>t (swap
space). A lapozóállományt használja a
&os; <firstterm>virtuális memória</firstterm>
(virtual memory) megvalósításához.
Ennek köszönhetõen a
számítógép képes úgy
viselkedni, mintha jóval több memóriával
rendelkezne, mint valójában. Így, amikor a
&os; kifogy a memóriából, egyszerûen
kirakja a memóriából a
lapozóállományba az éppen nem
használt adatokat, majd amikor ismét
szüksége lesz rájuk, visszatölti ezeket
(és ilyenkor megint kirak valami mást).</para>
<para>Némely partícióhoz kötõdnek
bizonyos megszokások.</para>
<informaltable frame="none" pgwide="1">
<tgroup cols="2">
<colspec colwidth="1*">
<colspec colwidth="5*">
<thead>
<row>
<entry>Partíció</entry>
<entry>Megszokás</entry>
</row>
</thead>
<tbody valign="top">
<row>
<entry><literal>a</literal></entry>
<entry>Általában ez tartalmazza a
gyökér
állományrendszert.</entry>
</row>
<row>
<entry><literal>b</literal></entry>
<entry>Általában ez tartalmazza a
lapozóállományt.</entry>
</row>
<row>
<entry><literal>c</literal></entry>
<entry>Mérete általában a
tartalmazó slice méretével egyezik
meg. Ennek köszönhetõen a
segédprogramok (például egy
hibás szektorokat keresõ program) a
<literal>c</literal> partíción
keresztül képesek akár az egész
slice-al dolgozni. Normális esetben ezen a
partíción nem hozunk létre
állományrendszert.</entry>
</row>
<row>
<entry><literal>d</literal></entry>
<entry>A <literal>d</literal> partícióhoz
egykoron kapcsolódott különleges
jelentés, azonban mostanra ez már
megszûnt, és a <literal>d</literal> egy
teljesen átlagos partíciónak
tekinthetõ.</entry>
</row>
</tbody>
</tgroup>
</informaltable>
<para>Minden állományrendszert tartalmazó
partíciót a &os; egy ún.
<firstterm>slice</firstterm>-ban tárol. A &os;
számára a slice elnevezés utal mindarra, amit
általában partíciónak neveznek,
és ismét megemlítjük, mindez a &unix;-os
eredet miatt. A slice-okat 1-tõl 4-ig
sorszámozzák.</para>
<indexterm><primary>slice-ok</primary></indexterm>
<indexterm><primary>partíciók</primary></indexterm>
<indexterm><primary>veszélyesen dedikált</primary></indexterm>
<para>A slice-ok sorszáma 1-tõl indulva az
eszközök neve után egy <literal>s</literal>
betûvel elválasztva következik. Így
tehát a <quote>da0<emphasis>s1</emphasis></quote>
jelentése az elsõ slice lesz az elsõ
SCSI-meghajtón. Lemezenként négy fizikai
slice hozható létre, de ezeken belül
tetszõleges típusú logikai slice-ok
helyezhetõek el. Ezen további slice-ok
sorszámozása 5-tõl kezdõdik, így
ennek megfelelõen a <quote>ad0<emphasis>s5</emphasis></quote>
lesz az elsõ IDE-lemezen található elsõ
kiterjesztett slice. Ezeket az eszközöket
foglalják el a különbözõ
állományrendszerek.</para>
<para>A slice-ok, a <quote>veszélyesen
dedikált</quote> (Dangerously Dedicated) fizikai
meghajtók, és minden más olyan
meghajtó, amely
<firstterm>partíciókat</firstterm> tartalmaz,
<literal>a</literal>-tól <literal>h</literal>-ig
jelölõdnek. Ez a betû az eszköz neve
után következik, így ennek megfelelõen a
<quote>da0<emphasis>a</emphasis></quote> lesz az elsõ
<quote>da</quote> meghajtó <quote>a</quote>, vagyis a
<quote>veszélyesen dedikált</quote>
partíciója. Az
<quote>ad1s3<emphasis>e</emphasis></quote> lesz a második
IDE-lemezmeghajtón a harmadik slice-ban szereplõ
ötödik partíció.</para>
<para>Végezetül, a rendszerben minden lemezt
azonosítunk. A lemez neve a típusára
utaló kóddal kezdõdik, amely után
aztán egy sorszám jelzi, hogy melyik lemezrõl
is van szó. Azonban eltérõen a
slice-okétól, a lemezek sorszámozása
0-tól indul. Az általánosan elterjedt
kódolások a <xref linkend="basics-dev-codes">ban
találhatóak.</para>
<para>Amikor hivatkozunk egy partícióra, a &os;
elvárja tõlünk, hogy nevezzük meg az adott
partíciót tartalmazó slice-ot és
lemezt is. Emiatt egy partícióra mindig úgy
hivatkozunk, hogy elõször megadjuk a tartalmazó
lemez nevét, ettõl <literal>s</literal>-sel
elválasztva a tartalmazó slice
sorszámát, majd ezt a partíció
betûjelével zárjuk. Erre
példákat a <xref
linkend="basics-disk-slice-part">ban láthatunk.</para>
<para>Az érhetõség kedvéért a <xref
linkend="basics-concept-disk-model"> bemutatja egy lemez
kiosztásának fogalmi sablonját.</para>
<para>A &os; telepítéséhez elõször be
kell állítani a lemezen található
slice-okat, majd létrehozni benne a &os;-hez
használni kívánt partíciókat,
kialakítani rajtuk az állományrendszereket
(vagy a lapozóállományt) és
eldönteni, melyik állományrendszert
kívánjuk csatlakoztatni.</para>
<table frame="none" pgwide="1" id="basics-dev-codes">
<title>Lemezes eszközök kódjai</title>
<tgroup cols="2">
<colspec colwidth="1*">
<colspec colwidth="5*">
<thead>
<row>
<entry>Kód</entry>
<entry>Jelentés</entry>
</row>
</thead>
<tbody>
<row>
<entry><devicename>ad</devicename></entry>
<entry>ATAPI (IDE) lemez</entry>
</row>
<row>
<entry><devicename>da</devicename></entry>
<entry>közvetlen hozzáférésû
SCSI lemez</entry>
</row>
<row>
<entry><devicename>acd</devicename></entry>
<entry>ATAPI (IDE) CDROM</entry>
</row>
<row>
<entry><devicename>cd</devicename></entry>
<entry>SCSI CDROM</entry>
</row>
<row>
<entry><devicename>fd</devicename></entry>
<entry>Floppylemez</entry>
</row>
</tbody>
</tgroup>
</table>
<example id="basics-disk-slice-part">
<title>Példák lemezek, slice-ok és
partíciók neveire</title>
<informaltable frame="none" pgwide="1">
<tgroup cols="2">
<colspec colwidth="1*">
<colspec colwidth="5*">
<thead>
<row>
<entry>Név</entry>
<entry>Jelentés</entry>
</row>
</thead>
<tbody>
<row>
<entry><literal>ad0s1a</literal></entry>
<entry>Az elsõ IDE lemezen (<literal>ad0</literal>)
levõ elsõ slice (<literal>s1</literal>)
elsõ partíciója
(<literal>a</literal>).</entry>
</row>
<row>
<entry><literal>da1s2e</literal></entry>
<entry>A második SCSI-lemzen
(<literal>da1</literal>) levõ második slice
(<literal>s2</literal>) ötödik
partíciója (<literal>e</literal>).</entry>
</row>
</tbody>
</tgroup>
</informaltable>
</example>
<example id="basics-concept-disk-model">
<title>Egy lemez kialakításának
sablonja</title>
<para>Az ábrán a rendszerhez csatlakoztatott elsõ
IDE-lemez látható a &os;
szemszögébõl. Tegyük fel, hogy ez a lemez
4 GB méretû és két,
egyenként 2 GB méretû slice-ot (avagy
&ms-dos; partíciót) tartalmaz. Az elsõ slice
egy &ms-dos; formátumú lemezt foglal
magában, a <devicename>C:</devicename> meghajtót,
illetve a második slice egy telepített &os;-t
tartalmaz. Ebben a példában a &os; három
adatot és egy lapozóállományt
tároló partícióval
rendelkezik.</para>
<para>A három partíció mindegyikén
találhatunk egy-egy állományrendszert. Az
<literal>a</literal> partíció lesz a
gyökér állományrendszer, az
<literal>e</literal> lesz a rendszerünkben a
<filename>/var</filename> és az <literal>f</literal>
pedig a <filename>/usr</filename> könyvtár.</para>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/disk-layout" format="EPS">
</imageobject>
<textobject>
<literallayout class="monospaced">.-----------------. --.
| | |
| DOS / Windows | |
: : > Elsõ slice, ad0s1
: : |
| | |
:=================: ==: --.
| | | a partíció, / |
| | > ad0s2a néven hivatkozzuk |
| | | |
:-----------------: ==: |
| | | b partíció, lapozóállomány |
| | > ad0s2b néven hivatkozzuk |
| | | |
:-----------------: ==: | c partíció, nincs
| | | e partíció, /var > állományrendszer, az egész
| | > ad0s2e néven hivatkozzuk | &os; slice,
| | | | ad0s2c
:-----------------: ==: |
| | | |
: : | f partíció, /usr |
: : > ad0s2f néven hivatkozzuk |
: : | |
| | | |
| | --' |
`-----------------' --'</literallayout>
</textobject>
</mediaobject>
</example>
</sect1>
<sect1 id="mount-unmount">
<title>Állományrendszerek csatlakoztatása
és leválasztása</title>
<para>Az állományrendszereket legkönnyebben
egy-egy faként tudjuk magunk elõtt elképzelni,
amelyek a <filename>/</filename> könyvtárból
nõnek ki. A <filename>/dev</filename>,
<filename>/usr</filename> és mellettük szereplõ,
hozzájuk hasonló összes többi
könyvtár csupán egy-egy ág, amelyeknek
saját ágaik is lehetnek, mint például
a <filename>/usr/local</filename> és így
tovább.</para>
<indexterm><primary>gyökér
állományrendszer</primary></indexterm>
<para>Különféle okainak vannak annak, hogy egyes
könyvtárakat különálló
állományrendszereken tárolunk. A
<filename>/var</filename> könyvtár tartalmazza a
<filename>log/</filename>, <filename>spool/</filename>
könyvtárakat és különféle
átmeneti állományokat, azonban az ilyen
állományok könnyen megszaporodhatnak és
megtölthetik az állományrendszert. Mivel a
gyökér állományrendszert nem
tanácsos elárasztani mindenféle
állománnyal, ezért gyakran a hasznunkra
válthat, ha a <filename>/var</filename>
könyvtárat leválasztjuk a
<filename>/</filename> könyvtárból.</para>
<para>Másik gyakori ok, ami az imént említett
fa egyes ágainak különbözõ
állományrendszereken történõ
tárolását indokolja, hogy ezek gyakran
más fizikai vagy virtuális lemezeken,
például a rendszerhez csatlakoztatott <link
linkend="network-nfs">Hálózati
állományrendszer</link>eken vagy éppen
CD-meghajtókon találhatóak.</para>
<sect2 id="disks-fstab">
<title>Az <filename>fstab</filename>
állomány</title>
<indexterm>
<primary>állományrendszerek</primary>
<secondary>csatlakoztatás az fstab
állománnyal</secondary>
</indexterm>
<para>A <link linkend="boot">rendszerindítás
folyamata</link> során az <filename>/etc/fstab</filename>
állományban felsorolt
állományrendszerek maguktól kerülnek
csatlakoztatásra (kivéve amikor a
<option>noauto</option> beállítással
szerepelnek).</para>
<para>Az <filename>/etc/fstab</filename> állományban
található sorok az alábbi
szerkezetûek:</para>
<programlisting><replaceable>eszköz</replaceable> <replaceable>/csatlakozási-pont</replaceable> <replaceable>típus</replaceable> <replaceable>beállítások</replaceable> <replaceable>mentésigyak</replaceable> <replaceable>ellszám</replaceable></programlisting>
<variablelist>
<varlistentry>
<term><literal>eszköz</literal></term>
<listitem>
<para>A <xref linkend="disks-naming">ban leírtak
szerint megnevezett (létezõ)
eszköz.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term><literal>csatlakozási-pont</literal></term>
<listitem>
<para>Egy (létezõ) könyvtár, ahova
az állományrendszer csatlakozik.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term><literal>típus</literal></term>
<listitem>
<para>Az állományrendszer &man.mount.8;
parancs szerint ismert típusa. A &os;
alapértelmezett állományrendszere az
<literal>ufs</literal>.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term><literal>beállítások</literal></term>
<listitem>
<para>Az írható-olvasható
állományrendszerek esetén
<option>rw</option>, az írásvédettek
esetén pedig <option>ro</option>, amelyet
igény szerint további
beállítások követhetnek. A
rendszerindítás során automatikusan
nem csatlakoztatandó
állományrendszerek esetén gyakran
alkalmazott beállítás itt még
a <option>noauto</option>. Egyéb
lehetõségeket a &man.mount.8; man oldalon
láthatunk.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term><literal>mentésigyak</literal></term>
<listitem>
<para>Ezt általában a &man.dump.8; parancs
használja a menteni szükséges
állományrendszerek
megállapításához. Amennyiben
hiányzik ez a mezõ, az automatikusan a nulla
értéket jelöli.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term><literal>ellszám</literal></term>
<listitem>
<para>Megadja, hogy mely állományrendszereket
kell ellenõrizni. A nullás
<literal>pass</literal> értékkel
rendelkezõ állományrendszerek nem
kerülnek ellenõrzésre. A
gyökér állományrendszer (melyet
minden más elõtt kell ellenõrizni)
<literal>passno</literal> értéke egy,
míg az összes többi
állományrendszer <literal>passno</literal>
értéke általában egytõl
különbözõ. Ha egynél több
állományrendszer is ugyanazt a
<literal>passno</literal> értéket kapta,
akkor az &man.fsck.8; a lehetõségei szerint
megpróbálja ezeket egyszerre
ellenõrizni.</para>
</listitem>
</varlistentry>
</variablelist>
<para>Az <filename>/etc/fstab</filename>
felépítésérõl és a benne
használható
beállításokról bõvebben a
&man.fstab.5; man oldalon olvashatunk.</para>
</sect2>
<sect2 id="disks-mount">
<title>A <command>mount</command> parancs</title>
<indexterm>
<primary>állományrendszerek</primary>
<secondary>csatlakoztatás</secondary>
</indexterm>
<para>Az állományrendszerek tényleges
csatlakoztatására avagy
<quote>mountolására</quote> a &man.mount.8;
parancs használható.</para>
<para>Legegyszerûbb formája:</para>
<informalexample>
<screen>&prompt.root; <userinput>mount <replaceable>eszköz</replaceable> <replaceable>csatlakozási-pont</replaceable></userinput></screen>
</informalexample>
<para>Ahogy a &man.mount.8; man oldalán is olvashatjuk, itt
rengeteg opció is megadható, de ezek
közül a leggyakoribbak:</para>
<variablelist>
<title>Csatlakoztatási opciók</title>
<varlistentry>
<term><option>-a</option></term>
<listitem>
<para>Csatlakoztatja az <filename>/etc/fstab</filename>
állományban felsorolt összes
állományrendszert, kivéve azokat,
amelyek a <quote>noauto</quote>
beállítást tartalmazzák, vagy
kizártuk a <option>-t</option> kapcsolóval,
esetleg korábban már csatlakoztattuk.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term><option>-d</option></term>
<listitem>
<para>A tényleges csatlakoztatás
elvégzése nélkül
végrehajt minden mást. Ez az opció
leginkább <option>-v</option> opcióval
együtt használható annak
megállapítására, hogy a
&man.mount.8; valójában mit is akar
csinálni.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term><option>-f</option></term>
<listitem>
<para>Egy nem tiszta állományrendszer
csatlakoztatásának
kényszerítése (veszélyes!)
vagy egy korábban már csatlakoztatott
állományrendszer írható
állapotának
felfüggesztése.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term><option>-r</option></term>
<listitem>
<para>Az állományrendszer
írásvédett csatlakoztatása.
Megegyezik a <option>-o</option> opciónál
megadható <option>ro</option> (vagy a &os;
5.2-nél régebbi verziója
esetén a <option>rdonly</option>)
beállítás
használatával.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term><option>-t</option>
<replaceable>típus</replaceable></term>
<listitem>
<para>Az adott állományrendszer az adott
típusnak megfelelõen csatlakoztatja, vagy az
<option>-a</option> használata esetén csak
az adott típusú
állományrendszereket.</para>
<para>Az <quote>ufs</quote> az
állományrendszerek alapértelmezett
típusa.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term><option>-u</option></term>
<listitem>
<para>Frissíti az állományrendszerre
vonatkozó csatlakoztatási
beállításokat.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term><option>-v</option></term>
<listitem>
<para>Részletesebb kijelzés.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term><option>-w</option></term>
<listitem>
<para>Az állományrendszer
csatlakoztatása írásra és
olvasásra.</para>
</listitem>
</varlistentry>
</variablelist>
<para>Az <option>-o</option> opció után
vesszõvel elválasztott
beállításokat adhatunk meg, többek
közt az alábbiakat:</para>
<variablelist>
<varlistentry>
<term>noexec</term>
<listitem>
<para>Az állományrendszeren
található állományok
végrehajtásának tiltása. Ez
egy nagyon hasznos biztonsági
beállítás.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term>nosuid</term>
<listitem>
<para>Az állományrendszeren nem
használhatóak a felhasználó-
(setuid) vagy csoportváltásra (setgid)
vonatkozó engedélyek. Nagyon hasznos
biztonsági beállítás.</para>
</listitem>
</varlistentry>
</variablelist>
</sect2>
<sect2 id="disks-umount">
<title>Az <command>umount</command> parancs</title>
<indexterm>
<primary>állományrendszerek</primary>
<secondary>leválasztás</secondary>
</indexterm>
<para>Az &man.umount.8; parancs paraméterként egy
csatlakozási pontot, egy eszköznevet vagy a
<option>-a</option>, illetve az <option>-A</option>
opciókat várja.</para>
<para>A leválasztás
kényszerítéséhez mindegyik alakban
szerepelhet az <option>-f</option> opció, valamint a
részletesebb kijelzést a <option>-v</option>
opcióval kapcsolhatjuk be. Azonban szeretnénk
mindenkit figyelmeztetni, hogy a <option>-f</option>
használata alapvetõen nem ajánlott. Az
erõszakkal leválasztott
állományrendszerek összeomlaszthatják
a számítógépet vagy kárt
okozhatnak az állományrendszereken
található adatokban.</para>
<para>Az <option>-a</option> és <option>-A</option>
opciók használatosak az összes
csatlakoztatott állományrendszer
leválasztására, amelyek típusait a
<option>-t</option> opció megadása után
sorolhatunk fel. Fontos különbség azonban,
hogy az <option>-A</option> opció a gyökér
állományrendszert nem próbálja meg
leválasztani.</para>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="basics-processes">
<title>Folyamatok</title>
<para>A &os; egy többfeladatos operációs
rendszer. Ez azt jelenti, hogy képes
látszólag egyszerre több programot is futtatni.
Az így egyszerre futó programokat egyenként
<firstterm>folyamat</firstterm>oknak (process) nevezzük.
Minden kiadott parancsunk elindít legalább egy ilyen
folyamatot, és a rendszerünk mozgásban
tartásához bizonyos rendszerszintû folyamatok
állandóan futnak a háttérben.</para>
<para>Minden folyamatot egy
<firstterm>folyamatazonosító</firstterm>nak (process
ID vagy <firstterm>PID</firstterm>) nevezett szám
azonosít egyértelmûen, és az
állományokhoz hasonlóan, minden folyamatnak
van tulajdonosa és csoportja is. A tulajdonos és a
csoport ismeretében állapítja meg a rendszer,
hogy az adott folyamat a korábban említett
engedélyek szerint milyen állományokhoz
és eszközökhöz férhet hozzá.
Ezenkívül a legtöbb folyamatnak van még
egy szülõfolyamata is. A szülõfolyamat az a
folyamat, amely az adott folyamatot elindította.
Például amikor parancsokat adunk egy
parancsértelmezõn keresztül, akkor maga a
parancsértelmezõ is egy ilyen folyamat lesz
ugyanúgy, ahogy a benne kiadott parancsok által
elindított programok. Ennek megfelelõen az így
létrehozott összes folyamat szülõje maga a
parancsértelmezõ folyamata lesz. Az említettek
alól egyik kivétel az &man.init.8; nevû
speciális folyamat. Az <command>init</command> lesz a
rendszerben mindig az elsõ folyamat, ezért a PID-je is
mindig 1. Az <command>init</command> programot a &os;
indulásakor a rendszermag fogja automatikusan
elindítani.</para>
<para>A rendszerben futó programok
vizsgálatához két, különösen
hasznos parancsot találhatunk: ezek a &man.ps.1; és
a &man.top.1;. A <command>ps</command> parancs használatos
a pillanatnyilag futó programok statikus
listájának megjelenítésére.
Ebben olvashatjuk a futó programok
azonosítóit, mennyi memóriát
használnak éppen, milyen paranccsal
indították ezeket stb. A <command>top</command>
parancs mutatja az összes aktívan futó
programot, majd néhány másodpercenként
automatikusan frissíti ezt a listát, aminek
révén folyamatosan láthatjuk, miként
viselkednek a futó programok.</para>
<para>A <command>ps</command> alapértelmezés szerint
csupán az általunk futtatott programokat mutatja.
Például:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>ps</userinput>
PID TT STAT TIME COMMAND
298 p0 Ss 0:01.10 tcsh
7078 p0 S 2:40.88 xemacs mdoc.xsl (xemacs-21.1.14)
37393 p0 I 0:03.11 xemacs freebsd.dsl (xemacs-21.1.14)
48630 p0 S 2:50.89 /usr/local/lib/netscape-linux/navigator-linux-4.77.bi
48730 p0 IW 0:00.00 (dns helper) (navigator-linux-)
72210 p0 R+ 0:00.00 ps
390 p1 Is 0:01.14 tcsh
7059 p2 Is+ 1:36.18 /usr/local/bin/mutt -y
6688 p3 IWs 0:00.00 tcsh
10735 p4 IWs 0:00.00 tcsh
20256 p5 IWs 0:00.00 tcsh
262 v0 IWs 0:00.00 -tcsh (tcsh)
270 v0 IW+ 0:00.00 /bin/sh /usr/X11R6/bin/startx -- -bpp 16
280 v0 IW+ 0:00.00 xinit /home/nik/.xinitrc -- -bpp 16
284 v0 IW 0:00.00 /bin/sh /home/nik/.xinitrc
285 v0 S 0:38.45 /usr/X11R6/bin/sawfish</screen>
<para>Ahogy az a fenti példában is látszik, a
&man.ps.1; kimenete oszlopokra tagolható. Ezek
közül a <literal>PID</literal> tartalmazza a
korábban már ismertetett
folyamatazonosítókat. Az azonosítók
1-tõl indulva egészen 99999-ig
sorszámozódhatnak, illetve ha kifutnánk
belõlük, akkor a számozás kezdõdik
elölrõl (azonban a használatban levõ
azonosítók sosem kerülnek újra
kiosztásra). A <literal>TT</literal> oszlopban
láthatjuk azt a terminált, amelyen az adott program
éppen fut, de ezt pillanatnyilag akár nyugodtan
figyelmen kívül is hagyhatjuk. A
<literal>STAT</literal> oszlopban a program
állapotát kapjuk meg, de szintén
átugorható. A <literal>TIME</literal> a program
processzoron eltöltött idejét mutatja — ez
általában nem arra utal, hogy mennyi ideje fut maga
a program, hiszen a legtöbb programnak meglehetõsen
sokat kell várakoznia egyáltalán mielõtt
a processzorra lenne szüksége. Végezetül
a <literal>COMMAND</literal> oszlopban olvashatjuk azt a
parancsot, amellyel a programot elindították.</para>
<para>A &man.ps.1; számos különféle
beállítást ismer az általa
megjelenített információk
megválasztásához. Az egyik ilyen
leghasznosabb beállítás az
<literal>auxww</literal>: az <option>a</option>
segítségével az összes futó
programot láthatjuk, nem csak a sajátjainkat; az
<option>u</option> megadásával
láthatóvá válik a folyamat
tulajdonosának a felhasználói neve, valamint
a memóriahasználata is; az <option>x</option>
megmutatja a démon (avagy háttér)folyamatok
adatait is és a <option>ww</option> hatására
pedig a &man.ps.1; az összes folyamathoz a teljes parancssort
kiírja, még akkor is, ha nem férne ki a
képernyõre.</para>
<para>A &man.top.1; kimenete is hasonló. Ha
elindítjuk, általában ezt
láthatjuk:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>top</userinput>
last pid: 72257; load averages: 0.13, 0.09, 0.03 up 0+13:38:33 22:39:10
47 processes: 1 running, 46 sleeping
CPU states: 12.6% user, 0.0% nice, 7.8% system, 0.0% interrupt, 79.7% idle
Mem: 36M Active, 5256K Inact, 13M Wired, 6312K Cache, 15M Buf, 408K Free
Swap: 256M Total, 38M Used, 217M Free, 15% Inuse
PID USERNAME PRI NICE SIZE RES STATE TIME WCPU CPU COMMAND
72257 nik 28 0 1960K 1044K RUN 0:00 14.86% 1.42% top
7078 nik 2 0 15280K 10960K select 2:54 0.88% 0.88% xemacs-21.1.14
281 nik 2 0 18636K 7112K select 5:36 0.73% 0.73% XF86_SVGA
296 nik 2 0 3240K 1644K select 0:12 0.05% 0.05% xterm
48630 nik 2 0 29816K 9148K select 3:18 0.00% 0.00% navigator-linu
175 root 2 0 924K 252K select 1:41 0.00% 0.00% syslogd
7059 nik 2 0 7260K 4644K poll 1:38 0.00% 0.00% mutt
...</screen>
<para>A kimenet két részre osztható. A
fejlécben (vagyis az elsõ öt sorban)
látható az utoljára futtatott program
azonosítója (PID), a rendszer átlagos
terhelése (load average, amellyel mérjük, hogy
a rendszerünk mennyire lefoglalt), a rendszer
indítása óta eltelt idõ (up mint uptime)
és a jelenlegi idõ. A fejlécben még
megtalálhatjuk azt is, mennyi program fut (esetünkben
ez most 47), mennyi memóriát és
lapozóállományt használnak és
mennyi idõt tölt a rendszer a processzor
különbözõ állapotaiban.</para>
<para>A fejléc alatt a &man.ps.1; kimenetéhez
hasonló módon oszlopokba rendezve találhatjuk
meg a folyamatok adatait: az azonosítóikat, a
tulajdonosaik nevét, a felhasznált
processzoridõt, a futtatott parancsot. A &man.top.1;
alapértelmezés szerint mutatja a futó
programok által használt memória
mennyiségét is: ez további két
oszlopra oszlik, ahol az egyikben a teljes
memóriafoglalást (SIZE), a másikban pedig az
jelen pillanatban aktívan használt
memóriát (RES) láthatjuk. A
példában látható is, hogy a
<application>&netscape;</application> (navigator-linu)
alkalmazásnak majdnem 30 MB-nyi
memóriára van szüksége, de ebbõl
aktívan csak 9 MB-ot használ.</para>
<para>A &man.top.1; a kijelzést minden második
másodpercben magától frissíti, de ez
az <option>s</option> kapcsolóval
állítható.</para>
</sect1>
<sect1 id="basics-daemons">
<title>Démonok, jelzések és a futó
programok leállítása</title>
<para>Amikor elindítunk egy szövegszerkesztõt, nem
sok gondunk akad az irányításával,
könnyen utasíthatjuk az állományok
betöltésére és így tovább.
Mindezt azért tehetjük meg, mert a
szövegszerkesztõ erre lehetõséget
biztosít és mivel a szövegszerkesztõ egy
<firstterm>terminál</firstterm>hoz kapcsolódik.
Egyes programok azonban nem úgy lettek kialakítva,
hogy állandóan a felhasználó
utasításaira támaszkodjanak, ezért az
elsõ adandó alkalommal lekapcsolódnak a
terminálról. Például egy webszerver
egész nap csak webes kéréseket
válaszol meg, és általában semmi
szüksége nincs a felhasználók
utasításaira. A szerverek között
leveleket közvetítõ programok is ugyanezen
osztályba tartoznak.</para>
<para>Ezeket a programokat
<firstterm>démon</firstterm>onoknak hívjuk. A
démonok a görög mitológiában
jelentek meg: sem a jót, sem pedig a gonoszt nem
képviselték, egyszerû apró
szellemecskék voltak, akik az emberiség javát
szolgálták, pontosan úgy, ahogy ma teszik azt
a különféle web- és levelezõ
szerverek. Ezért is ábrázolták
sokáig a BSD kabalafiguráját is egy
tornacipõs, vasvillás vidám
démonként.</para>
<para>A démonként futó programok nevéhez
a hagyományok szerint hozzá szokták
fûzni a <quote>d</quote> betût. A
<application>BIND</application> a Berkeley Internet Name Domain
(névfeloldó) szolgáltatása, azonban a
hozzátartozó program neve <command>named</command>,
az <application>Apache</application> webszerver programját
<command>httpd</command>-nek nevezik, a sornyomtató
kezeléséért felelõs démon pedig
az <command>lpd</command> és így tovább. Ez
csupán egy hagyomány, megszokás, nem pedig
egy kõbe vésett szabály: például
a <application>Sendmail</application> levelezõ
démonának neve <command>sendmail</command> és
nem pedig <command>maild</command>.</para>
<para>Néha azért szükségünk lehet
arra, hogy felvegyük valahogy a kapcsolatot a
démonként futó programokkal is. Ennek egyik
lehetséges módja a
<firstterm>jelzés</firstterm>ések (signal)
küldése (de alapvetõen bármilyen
futó programnak küldhetünk). Több
különféle jelzés küldhetõ
— egyeseknek közülük
megkülönböztetett jelentése van,
másokat magukat az alkalmazások értelmeznek,
amelyrõl a dokumentációjukban
tájékozódhatunk. A &man.kill.1; vagy
&man.kill.2; paranccsal más tulajdonában levõ
futó programoknak nem tudunk jelzéseket
küldeni, ami alól egyedüli kivétel a
<username>root</username> felhasználó.</para>
<para>Bizonyos esetekben a &os; maga is küld néha
jelzéseket. Amikor egy alkalmazást rosszul
programoznak le és megpróbál egy
számára tiltott memóriaterülethez
hozzáférni, a &os; küld neki egy
<firstterm>Segmentation Violation</firstterm>
(<literal>SIGSEGV</literal>, szegmentálási hiba)
jelzést. Ha egy alkalmazás az &man.alarm.3;
rendszerhíváson keresztül kér egy adott
idõ utáni bekövetkezõ
értesítést, akkor kap errõl egy Alarm
(<literal>SIGALRM</literal>) jelzést és így
tovább.</para>
<para>A folyamatok leállítására
két jelzés használható: a
<literal>SIGTERM</literal> (befejeztetés) és a
<literal>SIGKILL</literal> (leállítás). A
<literal>SIGTERM</literal> a folyamatok
leállításának illedelmes módja,
mivel ekkor a futó program képes
<emphasis>elkapni</emphasis> ezt a jelzést és
észrevenni, hogy le akarjuk állítani.
Ilyenkor a leállítás elõtt
lehetõsége van szabályosan lezárni a
naplóit és általánosságban
véve befejezni mindent, amit éppen csinál.
Elõfordulhat azonban, hogy a folyamatok figyelmen
kívül hagyják a <literal>SIGTERM</literal>
jelzést, ha például éppen egy
félbeszakíthatatlan feladat közepén
tartanak.</para>
<para>A <literal>SIGKILL</literal> jelzést azonban egyetlen
futó program sem hagyhatja figyelmen kívül. Ez
lenne a <quote>Nem érdekel, mivel foglalkozol, azonnal
hagyd abba!</quote> jelzés. Amikor
<literal>SIGKILL</literal> jelzést küldünk egy
folyamatnak, a &os; leállítja a folyamatot ott
és ahol tart
<footnote>
<para>Ez azért nem teljesen igaz. Van
néhány olyan tevékenység, ami nem
szakítható meg. Ilyen például az,
amikor a program egy másik
számítógépen
található állományt
próbál olvasni, miközben valamilyen ok
(kikapcsolás, hálózati hiba)
folytán elveszti vele a kapcsolatot. Ekkor a program
futása <quote>megszakíthatatlan</quote>. Majd
amikor a program feladja a próbálkozást
(általában két perc után), akkor
következik be a tényleges
leállítása.</para>
</footnote>.</para>
<para>További használható jelzések:
<literal>SIGHUP</literal>, <literal>SIGUSR1</literal> és
<literal>SIGUSR2</literal>. Ezek általános
célú jelzések, amelyeket az
alkalmazások eltérõ módokon kezelnek
le.</para>
<para>Tegyük fel, hogy megváltoztattuk a
webszerverünk beállításait
tartalmazó állományt — valamilyen
módon szeretnénk tudatni a szerverrel, hogy olvassa
be újra a beállításait. Ezt
megtehetjük úgy, hogy leállítjuk
és újraindítjuk a <command>httpd</command>
démont, de ezzel kiesést okozhatunk a szerver
mûködésében, amit viszont nem
engedhetünk meg. A legtöbb démont úgy
készítették el, hogy a
<literal>SIGHUP</literal> jelzés hatására
olvassa be újra a beállításait
tartalmazó állományt. Így a
<command>httpd</command> leállítása és
újraindítása helyett egyszerûen
elegendõ egy <literal>SIGHUP</literal> jelzés
küldése. Mivel azonban ez nem
szabványosított, a különbözõ
démonok ezt a jelzést
többféleképpen is értelmezhetik.
Ezért a használata elõtt ennek
mindenképpen járjunk utána a
kérdéses démon
dokumentációjában.</para>
<para>A jelzéseket a &man.kill.1; paranccsal tudjuk
elküldeni, ahogy ezt a következõ
példában is láthatjuk.</para>
<procedure>
<title>Jelzés küldése egy futó
programnak</title>
<para>Ebben a példában megmutatjuk, hogyan lehet
jelzést küldeni az &man.inetd.8; démonnak.
Az <command>inetd</command> a beállításait
az <filename>/etc/inetd.conf</filename>
állományban tárolja, és az
<command>inetd</command> a <literal>SIGHUP</literal>
jelzés hatására képes
újraolvasni ezt.</para>
<step>
<para>Keressük meg annak a folyamatnak az
azonosítóját, amelynek a jelzést
kívánjuk küldeni. Ezt a &man.ps.1;
és a &man.grep.1; használatával
tehetjük meg. A &man.grep.1; parancs
segítségével más parancsok
kimenetében tudunk megkeresni egy általunk
megadott szöveget. Ezt a parancsot átlagos
felhasználóként futtatjuk, azonban az
&man.inetd.8; démont a <username>root</username>
birtokolja, ezért az &man.ps.1; használata
során meg kell adnunk az <option>ax</option>
kapcsolókat is.</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>ps -ax | grep inetd</userinput>
198 ?? IWs 0:00.00 inetd -wW</screen>
<para>Innen kiderül, hogy az &man.inetd.8;
azonosítója 198. Elõfordulhat, hogy az
eredményben maga a <literal>grep inetd</literal>
parancs is megjelenik. Ez a &man.ps.1;
listázási módszere miatt következhet
be.</para>
</step>
<step>
<para>A jelzés elküldésére
használjuk a &man.kill.1; parancsot. Mivel az
&man.inetd.8; démont a <username>root</username>
felhasználó futtatja, ehhez elõször a
&man.su.1; parancs kiadásával nekünk is
<username>root</username> felhasználóvá
(rendszeradminisztrátorrá) kell
válnunk.</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>su</userinput>
<prompt>Password:</prompt>
&prompt.root; <userinput>/bin/kill -s HUP 198</userinput></screen>
<para>Ahogy az a legtöbb &unix; esetén elfogadott, a
sikeres végrehajtás esetén a &man.kill.1;
sem válaszol semmit. Amikor viszont nem egy
saját programunknak akarunk jelzést
küldeni, akkor a <errorname>kill:
<replaceable>PID</replaceable>: Operation not
permitted</errorname> (a mûvelet nem
engedélyezett) hibaüzenetet látunk. Ha
véletlenül elgépeljük volna a
futó program azonosítóját, akkor a
küldendõ jelzés nem a megfelelõ
folyamatnál fog kikötni (ami nem éppen
jó), vagy ha szerencsénk van, akkor a
jelzést egy éppen használaton
kívüli azonosítóra
küldtük. Az utóbbi esetben a
következõ láthatjuk: <errorname>kill:
<replaceable>PID</replaceable>: No such process</errorname>
(nincs ilyen folyamat).</para>
<note>
<title>Miért <command>/bin/kill</command>?</title>
<para>A legtöbb parancsértelmezõ
beépítetten tartalmazza a saját
<command>kill</command> parancsát, tehát
ilyenkor közvetlenül maga a
parancsértelmezõ küldi a jelzést,
nem pedig a <filename>/bin/kill</filename> programon
keresztül. Ez gyakran a javunkra válhat,
azonban a küldhetõ jelzések megadása
parancsértelmezõnként eltérhet.
Így, ahelyett, hogy egyenként ismernünk
kellene mindegyiket, sokkal egyszerûbb
közvetlenül a <command>/bin/kill
<replaceable>...</replaceable></command> parancsot
használni.</para>
</note>
</step>
</procedure>
<para>A többi jelzés küldése is nagyon
hasonló módon történik, hiszen
elegendõ csupán a <literal>TERM</literal> vagy a
<literal>KILL</literal> behelyettesítése a parancs
megfelelõ helyére.</para>
<important>
<para>A rendszerünkben óvatosan bánjunk a
futó programok
leállítgatásával, és
legyünk különös tekintettel az 1-es
azonosítóval rendelkezõ, speciális
feladattal bíró &man.init.8; folyamatra. A
<command>/bin/kill -s KILL 1</command> parancs
kiadásával ugyanis gyorsan le tudjuk
állítani a rendszerünket.
<emphasis>Mielõtt</emphasis> egy &man.kill.1; parancsot
lezárnánk az <keycap>Enter</keycap>
billentyûvel, <emphasis>mindig</emphasis>
gyõzõdjünk meg róla, hogy valóban
tényleg a jó paramétereket adtuk
meg.</para>
</important>
</sect1>
<sect1 id="shells">
<title>Parancsértelmezõk</title>
<indexterm><primary>parancsértelmezõk</primary></indexterm>
<indexterm><primary>parancssor</primary></indexterm>
<para>A &os;-ben hétköznapi munkánk legnagyobb
részét a parancsértelmezõknek (shell)
nevezett parancssoros felületen tudjuk elvégezni. A
parancsértelmezõ fõ feladata a
beérkezõ parancsok elfogadása és
végrehajtatása. Sok parancsértelmezõ
ezenfelül rendelkezik beépített
funkciókkal is, amelyek olyan hétköznapi
feladatokban igyekeznek segíteni, mint
például az állományok kezelése
és tömeges elérése reguláris
kifejezések használatával, a parancssor
szerkesztése, parancsok makrózása és a
környezeti változók használata. A &os;
alapból tartalmaz néhány
parancsértelmezõt, ilyen például az
<command>sh</command>, a Bourne Shell, és a
<command>tcsh</command>, a továbbfejlesztett C-shell. Sok
más parancsértelmezõ, mint
például a <command>zsh</command> és
<command>bash</command> is elérhetõ a &os;
Portgyûjteményébõl.</para>
<para>De melyik parancsértelmezõt is válasszuk?
Ez igazából ízlés kérdése.
Ha inkább C programozók vagyunk, akkor
valószínûleg egy olyan C-szerû shelllel
tudunk kényelmesen dolgozni, amilyen például
a <command>tcsh</command>. Ha viszont egy linuxos rendszert
használtunk korábban vagy éppen még
soha nem használtunk volna a &unix; parancssorát,
érdemes a <command>bash</command>-sel
megpróbálkoznunk. A lényeg az, hogy minden
parancsértelmezõnek vannak olyan egyedi
jellemezõi, amiért használatóak vagy
éppen nem használatóak a munkánkban,
ezért magunknak kell kiválasztani a nekünk
megfelelõt.</para>
<para>A shellek egyik legáltalánosabb jellemzõje
az állományok neveinek
kiegészítése. Miután
begépeljük egy parancs vagy
állománynév elsõ néhány
karakterét, a <keycap>Tab</keycap> billentyû
lenyomásával megkérhetjük a
parancsértelmezõt, hogy magától
egészítse ki (<quote>találja ki</quote>) a
fennmaradó részt. Nézzük erre egy
példát. Tegyük fel, hogy van két
állományunk, <filename>izemize</filename> és
<filename>ize.mize</filename>, és szeretnénk
letörölni az <filename>ize.mize</filename> nevût.
Ehhez a következõt kell begépelnünk:
<command>rm
iz[<keycap>Tab</keycap>].[<keycap>Tab</keycap>]</command>.</para>
<para>Erre a parancsértelmezõ a következõ
parancsot írja ki: <command>rm
ize[SIPOLÁS].mize</command>.</para>
<para>A [SIPOLÁS] itt a konzol sípjára
vonatkozik, amellyel jelzi, hogy nem tudta teljesen
kiegészíteni az állomány nevét,
mivel egynél több is megfelel a megadott alaknak. Az
<filename>izemize</filename> és az
<filename>ize.mize</filename> is egyaránt az
<literal>iz</literal> elõtaggal kezdõdik, azonban
ebbõl a parancsértelmezõ csak az
<literal>ize</literal> elõtagot tudta kikövetkeztetni.
Ha most begépelünk még egy <literal>.</literal>
karaktert és újra megnyomjuk a <keycap>Tab</keycap>
billentyût, a parancsértelmezõ ezúttal
képes lesz az állomány teljes nevét
megállapítani.</para>
<indexterm><primary>környezeti
változók</primary></indexterm>
<para>A parancsértelmezõk másik
általános jellemzõje a környezeti
változók használata. A környezeti
változók lényegében a
parancsértelmezõ környezetéhez
tárolt név-érték párok. Ezt a
környezetet látja minden olyan program, amit a
parancsértelmezõbõl meghívunk, és
ezért tartalmazni is szokott sok ilyen
beállítást. Íme a leggyakoribb
környezeti változók felsorolása
és rövid leírása:</para>
<indexterm><primary>környezeti
változók</primary></indexterm>
<informaltable frame="none" pgwide="1">
<tgroup cols="2">
<thead>
<row>
<entry>Változó</entry>
<entry>Leírás</entry>
</row>
</thead>
<tbody>
<row>
<entry><envar>USER</envar></entry>
<entry>A bejelentkezett felhasználó
neve.</entry>
</row>
<row>
<entry><envar>PATH</envar></entry>
<entry>Vesszõvel elválasztott
könyvtárak, ahol a parancsértelmezõ
a végrehajtható állományokat
keresi.</entry>
</row>
<row>
<entry><envar>DISPLAY</envar></entry>
<entry>Az aktuálisan használt X11
megjelenítõ hálózati neve,
amennyiben létezik ilyen.</entry>
</row>
<row>
<entry><envar>SHELL</envar></entry>
<entry>A használt
parancsértelmezõ.</entry>
</row>
<row>
<entry><envar>TERM</envar></entry>
<entry>A felhasználó által
használt terminál típusa. Ebbõl
a terminál képességeit lehet
megállapítani.</entry>
</row>
<row>
<entry><envar>TERMCAP</envar></entry>
<entry>A terminálok
adatbázisából származó,
különbözõ
terminálfunkciókhoz tartozó
helyettesítõ (escape) kódok.</entry>
</row>
<row>
<entry><envar>OSTYPE</envar></entry>
<entry>Az operációs rendszer típusa,
például &os;.</entry>
</row>
<row>
<entry><envar>MACHTYPE</envar></entry>
<entry>A rendszer alatt futó gép
architektúrája.</entry>
</row>
<row>
<entry><envar>EDITOR</envar></entry>
<entry>A felhasználó által
használt szövegszerkesztõ.</entry>
</row>
<row>
<entry><envar>PAGER</envar></entry>
<entry>A felhasználó által
lapozásra használt program.</entry>
</row>
<row>
<entry><envar>MANPATH</envar></entry>
<entry>Vesszõvel elválasztott könyvtárak,
ahol a parancsértelmezõ a man
oldalakat keresi.</entry>
</row>
</tbody>
</tgroup>
</informaltable>
<indexterm><primary>Bourne-féle
parancsértelmezõk</primary></indexterm>
<para>A környezeti változók
beállítása
parancsértelmezõként valamennyire eltér.
Például egy C-stílusú
parancsértelmezõ, mint például a
<command>tcsh</command> vagy a <command>csh</command>, a
<command>setenv</command> paranccsal állítja a
környezeti változókat. A Bourne-féle
parancsértelmezõk, mint például az
<command>sh</command> vagy a <command>bash</command>, az
<command>export</command> parancsot használják a
környezeti változók
beállítására. Például a
<command>csh</command> vagy a <command>tcsh</command>
használata során a következõképpen
tudjuk be- vagy átállítani a
<envar>EDITOR</envar> környezeti változó
értékét
<filename>/usr/local/bin/emacs</filename>-re:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>setenv EDITOR /usr/local/bin/emacs</userinput></screen>
<para>Ugyanez a Bourne-féle
parancsértelmezõkben:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>export EDITOR="/usr/local/bin/emacs"</userinput></screen>
<para>A legtöbb parancsértelmezõben a nevük
elõtt szerepeltetett <literal>$</literal> jel
segítségével kérhetjük a
környezeti változók
értékének
behelyettesítését a parancssorba. Ennek
megfelelõen az <command>echo $TERM</command> parancs
kiíratja a <envar>TERM</envar> változó
aktuális értékét, mivel ebbe a
parancsértelmezõ már az <command>echo</command>
meghívása elõtt behelyettesíti a
<envar>TERM</envar> értékét.</para>
<para>A parancsértelmezõk számos speciális
karaktert, ún. metakarakteret az adatok különleges
reprezentációjaként kezelnek.
Köztük a leggyakrabban használt a
<literal>*</literal>, amely tetszõleges számú
karaktert helyettesít egy állomány
nevében. Az ilyen metakarakterek
segítségével tudunk egyszerre több
állományt is megnevezni. Például ha
begépeljük az <command>echo *</command> parancsot,
akkor majdnem ugyanazt kapjuk eredményül, mintha az
<command>ls</command> parancsot adtuk volna ki, hiszen a
parancsértelmezõ ilyenkor veszi az összes
<literal>*</literal> metakarakterre illeszkedõ
állományt, és a kiíratásukhoz
pedig rendre behelyettesíti ezeket a parancssorba az
<command>echo</command> paramétereként.</para>
<para>Ha nem szeretnénk, hogy a parancsértelmezõ
értelmezze a speciális karaktereket, akkor egy
<quote>backslash</quote> (visszaper) (<literal>\</literal>)
karaktert eléjük téve mindezt
megakadályozhatjuk. Az <command>echo $TERM</command>
parancs ugyebár kiíratja a terminálra
vonatkozó környezeti változó
beállítását, azonban a <command>echo
\$TERM</command> változatlanul kiírja a
<envar>$TERM</envar> szöveget.</para>
<sect2 id="changing-shells">
<title>A parancsértelmezõnk
megváltoztatása</title>
<para>A parancsértelmezõnk legegyszerûbben a
<command>chsh</command> parancs használatával
változtatható meg. A <command>chsh</command>
kiadása után elindítja az
<envar>EDITOR</envar> környezeti változónak
megfelelõ szövegszerkesztõt, ha nem lenne ilyen,
akkor alapértelmezés szerint a
<command>vi</command> hívódik meg. Az így
megnyitott állományban változtassuk meg
kedvünk szerint a <quote>Shell: </quote> kezdetû
sort.</para>
<para>A <command>chsh</command> parancsnak megadhatjuk az
<option>-s</option> opciót is, amin keresztül
szövegszerkesztõ használata nélkül
be tudjuk állítani a
parancsértelmezõt. Például ha a
parancsértelmezõnket a <command>bash</command>-re
akarjuk lecserélni, akkor ezt írjuk be:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>chsh -s /usr/local/bin/bash</userinput></screen>
<note>
<para>A használni kívánt
parancsértelmezõnek szerepelnie
<emphasis>kell</emphasis> az <filename>/etc/shells</filename>
állományban. Ha a kiválasztott
parancsértelmezõt a <link
linkend="ports">Portgyûjtemény</link>bõl
telepítettük fel, akkor az már minden
bizonnyal bekerült oda. Ha viszont saját magunk
raktuk volna fel, akkor ide is fel kell vennünk.</para>
<para>Például ha a <command>bash</command>-t
manuálisan telepítettük és
másoltuk a <filename>/usr/local/bin</filename>
könyvtárba, akkor így kell
eljárnunk:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>echo "/usr/local/bin/bash" >> /etc/shells</userinput></screen>
<para>Majd próbálkozzunk újra a
<command>chsh</command> paranccsal.</para>
</note>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="editors">
<title>Szövegszerkesztõk</title>
<indexterm><primary>szövegszerkesztõk</primary></indexterm>
<indexterm><primary>szerkesztõk</primary></indexterm>
<para>A &os; beállításának nagy
része szöveges állományok
szerkesztésével történik. Emiatt sosem
árt legalább egy szövegszerkesztõt
ismernünk. A &os; alaprendszerében, valamint a
Portgyûjteményben is találhatunk
néhányat belõlük.</para>
<indexterm><primary><command>ee</command></primary></indexterm>
<indexterm>
<primary>szerkesztõk</primary>
<secondary><command>ee</command></secondary>
</indexterm>
<para>A legegyszerûbben megtanulható és
legkönnyedebb szövegszerkesztõt
<application>ee</application>-nek, avagy <quote>easy
editornak</quote> hívják. Az
<application>ee</application> indításához
írjuk be az <command>ee
<replaceable>állománynév</replaceable></command>
parancsot, ahol az
<replaceable>állománynév</replaceable> lesz a
szerkesztendõ állomány neve. Így
például az <filename>/etc/rc.conf</filename>
állomány szerkesztéséhez
gépeljük be az <command>ee /etc/rc.conf</command>
parancsot. Miután elindult az <command>ee</command>, az
összes szerkesztéshez használható
parancsa megjelenik a képernyõ felsõ
részében. Itt a <quote>kalap</quote>
(<literal>^</literal>) karakter a <keycap>Ctrl</keycap>
billentyû lenyomására utal, így
tehát a <literal>^e</literal> jelölés a
<keycombo
action="simul"><keycap>Ctrl</keycap><keycap>e</keycap></keycombo>
billentyûkombinációt jelenti. Ha ki akarunk
lépni az <application>ee</application>-bõl, nyomjuk le
az <keycap>Esc</keycap> billentyût, majd a felbukkanó
menübõl válasszuk a szerkesztõ
elhagyását (leave editor). Ha az
állományt módosítottuk,
kilépés elõtt még a
szövegszerkesztõ rákérdez, hogy mentse-e a
változtatásainkat.</para>
<indexterm><primary><command>vi</command></primary></indexterm>
<indexterm>
<primary>szerkesztõk</primary>
<secondary><command>vi</command></secondary>
</indexterm>
<indexterm><primary><command>emacs</command></primary></indexterm>
<indexterm>
<primary>szerkesztõk</primary>
<secondary><command>emacs</command></secondary>
</indexterm>
<para>A &os; nagyobb tudású
szövegszerkesztõket, mint például a
<application>vi</application>-t, is tartalmaz az alaprendszer
részeként, miközben a többi, mint
például az <application>Emacs</application> vagy a
<application>vim</application> a Portgyûjtemény
részeként (<filename
role="package">editors/emacs</filename> és <filename
role="package">editors/vim</filename>) érhetõ el.
Ezek a szerkesztõk sokkal több lehetõséget
és erõt képviselnek, amiért
cserébe viszont valamivel nehezebb megtanulni a
használatukat. Ha viszont rengeteg szöveget akarunk
majd szerkeszteni, akkor egy <application>vim</application> vagy
<application>Emacs</application> használatának
megismerésével sok idõt
megspórolhatunk.</para>
<para>Számos alkalmazás, amely
állományokat akar módosítani vagy
szöveges bemenetre van szüksége, automatikusan
szövegszerkesztõt nyit meg. Ezt az
<envar>EDITOR</envar> környezeti változó
beállításával tudjuk
meghatározni. Errõl részletesebben a <link
linkend="shells">parancsértelmezõknél</link>
olvashatunk.</para>
</sect1>
<sect1 id="basics-devices">
<title>Eszközök és
eszközleírók</title>
<para>Az eszköz elnevezést leginkább a
rendszerben folyó, hardverrel kapcsolatos
tevékenységek kapcsán
használják lemezekre, nyomtatókra, grafikus
kártyákra és billentyûzetekre. A &os;
indulása során többnyire azt láthatjuk,
hogy milyen eszközöket sikerült felismernie.
Ezeket a rendszerindításkor megjelenõ
üzeneteket a <filename>/var/run/dmesg.boot</filename>
állományban nézhetjük meg
újra.</para>
<para>Például a <devicename>acd0</devicename> az
elsõ IDE CD-meghajtót, míg a
<devicename>kbd0</devicename> a billentyûzetet
képviseli.</para>
<para>A &unix; operációs rendszerben a legtöbb
eszközt a <filename>/dev</filename> könyvtárban
található, eszközleíróknak
(device node) nevezett speciális állományokon
keresztül érhetjük el.</para>
<sect2>
<title>Eszközleírók
létrehozása</title>
<para>Amikor egy újfajta eszközt adunk hozzá a
rendszerhez vagy csak annak egy új
példányát, mindig létre kell hoznunk
hozzá egy új
eszközleírót.</para>
<sect3>
<title><literal>DEVFS</literal> (DEVice File System,
Eszköz-állományrendszer)</title>
<para>Az eszközöket tartalmazó
állományrendszer, avagy
<literal>DEVFS</literal>, ad hozzáférést
a rendszermag által ismert eszközök neveihez
a globális állományrendszer nevein
keresztül. Így ahelyett, hogy magunknak kellene
létrehoznunk és módosítanunk az
eszközleírókat, a <literal>DEVFS</literal>
erre a célra fenntart egy külön
állományrendszert.</para>
<para>A &man.devfs.5; man oldalon olvashatunk bõvebben
errõl.</para>
</sect3>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="binary-formats">
<title>Bináris formátumok</title>
<para>Annak megértéséhez, hogy a &os;
miért az &man.elf.5; formátumot használja,
elõször is tisztában kell lennünk a &unix;
típusú rendszerekben használt
végrehajtható állományok három
<quote>uralkodó</quote> formátumával:</para>
<itemizedlist>
<listitem>
<para>&man.a.out.5;</para>
<para>A legõsibb és egyben a
<quote>klasszikus</quote> &unix;-os
tárgykódformátum. Egy tömör
és rövidke fejlécet használ, aminek
az elején a formátum
leírására szolgáló
<quote>bûvös szám</quote>
található (errõl bõvebben lásd
&man.a.out.5;). Három betöltött szegmenst
tartalmaz: .text, .data és .bss, valamint egy
szimbólumokat és karakterláncokat
tároló táblát.</para>
</listitem>
<listitem>
<para><acronym>COFF</acronym></para>
<para>Az SVR3 tárgykódformátuma. A
fejléc itt már tartalmaz egy table nevû
szegmenst is, tehát a .text, .data és .bss
szegmensekhez hasonlóan ebbõl is többet tud
tárolni.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>&man.elf.5;</para>
<para>A <acronym>COFF</acronym> után következõ
formátum, amelyben több szegmens is
megtalálható, valamint létezik 32 bites
és 64 bites változatban is. Egyetlen
hátránya van: az <acronym>ELF</acronym>
tervezése során
rendszerarchitektúránként csupán
egyetlen ABI-t (bináris alkalmazói
felületet) feltételeztek. Ez azonban
meglehetõsen helytelen, mivel még a kereskedelmi
SYSV világában (ahol már legalább
három ABI található: SVR4, Solaris
és SCO) sem állja meg a helyét.</para>
<para>A &os; ezt a problémát a
<emphasis>megbélyegzés</emphasis> (branding)
segítségével próbálja
megoldani, aminek révén el tudunk látni
egy ismert <acronym>ELF</acronym> állományt a
futtatásához megfelelõ ABI-ra
vonatkozó információkkal. Errõl
részletesebben a &man.brandelf.1; oldalán
tájékozódhatunk.</para>
</listitem>
</itemizedlist>
<para>A &os; a <quote>klasszikusok</quote>
táborából indult, ezért kezdetben az
&man.a.out.5; formátumot használta, mivel ez a
technológia a BSD kiadások számos
generációjában megméretettett
és bevált, egészen a 3.X ág
elindulásáig. Habár már jóval
elõtte lehetett fordítani és futtatni
natív <acronym>ELF</acronym> binárisokat (és
rendszermagokat) a &os; rendszereken, a &os; kezdetben
óckodott váltani az alapértelmezés
szerinti <acronym>ELF</acronym> formátumra. De vajon
miért? Nos, a linuxos tábor már megtette a
maga fájdalmas váltását az
<acronym>ELF</acronym> formátummal kapcsolatban, és
gyorsan maguk mögött hagyták a
<filename>a.out</filename> formátumot a rugalmatlan,
ugrótáblákra alapozott oszott
könyvtár-kezelési mechanizmusai miatt, amivel
viszont megnehezítették a
különbözõ fejlesztõk és
gyártók számára az osztott
könyvtárak létrehozását. Mivel
az <acronym>ELF</acronym> formátumhoz rendelkezésre
álló eszközök megoldást
kínáltak az osztott könyvtárak
gondjaira, és mivel általánosan
elfogadták <quote>a jövõbe vezetõ
útként</quote>, a &os; is felvállalta az
átállással kapcsolatos
költségeket és végrehajtotta azt. A
&os; az osztott könyvtárakat leginkább a Sun
&sunos; rendszeréhez hasonlóan kezeli, ami egy
nagyon könnyen használható
megoldás.</para>
<para>De miért van ilyen sok különbözõ
formátum?</para>
<para>A ködös és sötét múltban
egyszerûbb hardverek voltak. Ezek az egyszerû hardverek
egyszerû, kicsi rendszereket támogattak. Az
<filename>a.out</filename> tökéletesen megfelelõ
volt egy ilyen egyszerû rendszer (egy PDP-11)
binárisainak tárolására. Ahogy az
emberek nekiláttak átültetni errõl az
egyszerû rendszerrõl a &unix;-ot más
rendszerekre, az <filename>a.out</filename> formátumot
továbbra is megtartották, mivel a &unix; kezdeti,
Motorola 68k-ra, VAXenre készített
átírataihoz is elegendõ volt.</para>
<para>Ezután néhány éles
elméjû hardvermérnök kitalálta,
hogy ha rá tudnák kényszeríteni a
programokat egy-két ügyetlen trükkre, akkor a
terveken meg tudnának spórolni néhány
logikai kaput és ezzel processzor is gyorsabban tudna
futni. Miközben az <filename>a.out</filename>
formátumot ilyen hardverre (amit manapság
<acronym>RISC</acronym>-nek hívnak) is szerették
volna áthozni, kiderült, hogy ebben az esetben szinte
használhatatlan. Ezért az
<filename>a.out</filename> formátum által
felkínáltnál nagyobb
teljesítmény elérése
érdekében nekiláttak számos más
formátumot is kidolgozni. Ekkor jöttek létre a
<acronym>COFF</acronym>, <acronym>ECOFF</acronym> és
más hasonló formátumok, amelyek
elõbb-utóbb korlátokba ütköztek
még mielõtt a történelem
megállapodott volna az <acronym>ELF</acronym>
formátumnál.</para>
<para>Ráadásul a programok méretei egyre
inkább kezdtek nõni, miközben a lemezek (valamint
a fizikai memória) továbbra is viszonylag kicsik
maradtak, ezért megszületett az osztott
könyvtár ötlete és a virtuális
memóriát kezelõ alrendszer is sokat finomodott.
Mivel ezek a különbözõ fejlesztések a
<filename>a.out</filename> formátumra épültek,
annak használatósága a beletömött
módosítások számával
együtt romlott. Emellett az emberek még szerettek
volna betölteni különféle dolgokat
futási idõben dinamikusan, vagy éppen a
memória és a lapozóállomány
megspórolásához kipucolni a programjaik egyes
részeit az inicializáló
kódrészletek lefutása után. A
programozási nyelvek is fejlõdtek, és az
emberek a fõprogram futása elõtt is akartak
kódot futtatni. Az <filename>a.out</filename>
formátum rengeteg apró foltozáson esett
keresztül, amelyek egy ideig még tudták is
tartani magukat. Azonban egy idõ után már az
<filename>a.out</filename> formátum egyre növekvõ
teljesítménycsökkenés nélkül
már nem volt képes állni a sarat.
Habár az <acronym>ELF</acronym> megszûntette a
fennálló problémák jelentõs
részét, egyúttal megnehezítette egy
alapvetõen mûködõ rendszer
leváltását. Ezért az
<acronym>ELF</acronym> formátumnak meg kellett
várnia azt a pillanatot, amikorra az
<filename>a.out</filename> használata már
kényelmetlenné vált.</para>
<para>Azonban ahogy múlt az idõ, az
eszközökbõl, amelyekbõl a &os; a
fordításához szükséges
eszközöket származtatta (különösen
az assembler és a betöltõ),létrejött
két párhuzamos fejlesztési fa. A &os;-fa
kiegészült az osztott könyvtárak
támogatásával és hibákat
javított, miközben a GNU-fa alkotói, akik
eredetileg készítették ezeket a programokat,
újraírták az eszközeiket és a
keresztfordításhoz egyszerûbb
támogatást készítettek,
cserélhetõvé tették a
különbözõ formátumokat és
így tovább. Sokan akartak &os;-re
keresztfordítani, azonban nem volt
szerencséjük, mert a &os; régebbi
forrásait az <application>as</application> és
<application>ld</application> már nem emésztette
meg. Az új GNU eszköztár (a
<application>binutils</application>) viszont ismeri már a
keresztfordítást, az <acronym>ELF</acronym>
formátumot, az oszott könyvtárakat, a C++
kiterjesztéseit stb. Idõközben egyre több
gyártó <acronym>ELF</acronym>
formátumú binárisokat adott ki, és
jó érzés volt ezeket &os;-n is
futtatni.</para>
<para>Az <acronym>ELF</acronym> sokkal kifejezõbb az
<filename>a.out</filename> formátumnál és
jóval több bõvítési
lehetõséget enged az alaprendszerben. Az
<acronym>ELF</acronym> formátumhoz tartozó
eszközöt jobban karbantartják és
támogatja a keresztfordítást, ami viszont
sokaknak fontos. Az <acronym>ELF</acronym> talán
némileg lassabb, mint az <filename>a.out</filename>,
azonban ez nehezen mérhetõ le. Számos
részletben eltérnek ugyan, például
hogyan képeznek le lapokat, hogyan kezelik az
inicializáló kódot stb., de ezek egyike sem
igazán fontos. Idõvel az <filename>a.out</filename>
támogatása ki fog kerülni a
<filename>GENERIC</filename> rendszermagból, és
végül majd teljesen eltávolításra
kerül, ahogy a régi <filename>a.out</filename>
formátumú programok szépen lassan
kifutnak.</para>
</sect1>
<sect1 id="basics-more-information">
<title>Bõvebben olvashatunk...</title>
<sect2 id="basics-man">
<title>Man oldalak</title>
<indexterm><primary>man oldalak</primary></indexterm>
<para>A &os; legátfogóbb
dokumentációja a benne található man
oldalak összesége. A rendszerben
található szinte majdnem mindegyik programhoz
létezik egy rövid használati
útmutató, amely bemutatja az adott program
alapvetõ mûködését és a
különbözõ beállításait.
Ezek a leírások a <command>man</command> parancs
segítségével jeleníthetõek meg.
A <command>man</command> parancs használata
egyszerû:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>man <replaceable>parancs</replaceable></userinput></screen>
<para>ahol a <literal>parancs</literal> a megismerni
kívánt parancsra utal. Például ha
az <command>ls</command> parancsról szeretnénk
többet megtudni, írjuk be:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>man ls</userinput></screen>
<para>Az elérhetõ használati
útmutatókat a következõ számozott
szakaszokra osztották:</para>
<orderedlist>
<listitem>
<para>Felhasználói parancsok</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Rendszerhívások és
hibakódok</para>
</listitem>
<listitem>
<para>A C függvénykönyvtár
függvényei</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Eszközmeghajtók</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Állományformátumok</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Játékok és egyéb
szórakoztató alkalmazások</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Egyéb információk</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Rendszerkarbantartási és
-mûködtetési parancsok</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Rendszermagfejlesztõk számára</para>
</listitem>
</orderedlist>
<para>Bizonyos esetekben ugyanaz a téma az
útmutatók több szakaszában is
elérhetõ. Például létezik
<command>chmod</command> felhasználói parancs
és a <function>chmod()</function>
rendszerhívás. Ilyenkor a <command>man</command>
parancsnak meg tudjuk adni pontosan, melyik szakaszra is vagyunk
kíváncsiak:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>man 1 chmod</userinput></screen>
<para>Ennek hatására a <command>chmod</command>
felhasználói parancshoz tartozó oldal
jelenik meg. Írott formában a használati
útmutatók különbözõ
szakaszaira hagyományosan a név után
zárójelbe tett számmal hivatkoznak,
így a &man.chmod.1; a <command>chmod</command>
felhasználói parancs és a &man.chmod.2; a
rendszerhívás.</para>
<para>Ez a módszer remekül mûködik abban az
esetben, amikor ismerjük a parancs nevét, azonban
mit tegyünk akkor, ha nem is emlékszünk a
nevére? A <command>man</command> parancs a
<option>-k</option> segítségével
paraméterezhetõ úgy is, hogy a parancsok
leírásai között keressen valamilyen
kulcsszó mentén:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>man -k mail</userinput></screen>
<para>Ezzel a paranccsal megkapjuk azon parancsok
listáját, amelyek leírásában
szerepel a <quote>mail</quote> kulcsszó. Ez
egyébként mûködésében
teljesen megegyezik a <command>apropos</command>
paranccsal.</para>
<para>Szóval szeretnénk megtudni, hogy a
<filename>/usr/bin</filename> könyvtárban levõ
parancsok pontosan mit is csinálnak? Ehhez írjuk
be:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>cd /usr/bin</userinput>
&prompt.user; <userinput>man -f *</userinput></screen>
<para>vagy</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>cd /usr/bin</userinput>
&prompt.user; <userinput>whatis *</userinput></screen>
<para>ami ugyanezt teszi.</para>
</sect2>
<sect2 id="basics-info">
<title>A GNU info állományok</title>
<indexterm><primary>Szabad Szoftver
Alapítvány</primary></indexterm>
<para>A &os;-ben megtalálható a Szabad Szofver
Alapítvány (Free Software Foundation, FSF)
által készített számos
alkalmazás. Ezek a programok a szokványos man
oldalakon kívül még altalában
tartalmaznak egy <literal>info</literal>nak nevezett, sokkal
részletesebb hipertext alapú leírást
is, amelyeket az <command>info</command> paranccsal, vagy ha van
fenn <application>emacs</application>, akkor annak az info
módjában tudjuk megjeleníteni.</para>
<para>Az &man.info.1; parancs használatához ennyit
kell beírnunk:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>info</userinput></screen>
<para>Itt a <literal>h</literal> lenyomásával kapunk
egy rövid bemutatkozást. A parancsok rövid
listáját a <literal>?</literal> billentyû
hozza elõ.</para>
</sect2>
</sect1>
</chapter>
<!--
Local Variables:
mode: sgml
sgml-declaration: "../chapter.decl"
sgml-indent-data: t
sgml-omittag: nil
sgml-always-quote-attributes: t
sgml-parent-document: ("../book.sgml" "part" "chapter")
End:
-->
|