path: root/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/install/chapter.xml

<?xml version="1.0" encoding="iso-8859-2"?>
<!--
     The FreeBSD Documentation Project

     $FreeBSD$
-->

<!-- The FreeBSD Hungarian Documentation Project
     Translated by: PALI, Gabor <pgj@FreeBSD.org>
     %SOURCE%	en_US.ISO8859-1/books/handbook/install/chapter.xml
     %SRCID%	1.413
-->

<chapter id="install" lang="hu">
  <chapterinfo>
    <authorgroup>
      <author>
	<firstname>Jim</firstname>
	<surname>Mock</surname>
	<contrib>Átszervezte, átrendezte és egyes
	  részeit átdolgozta: </contrib>
      </author>
    </authorgroup>

    <authorgroup>
      <author>
	<firstname>Randy</firstname>
	<surname>Pratt</surname>
	<contrib>A sysinstall bemutatása, ábrái
	  és bemásolása: </contrib>
      </author>
    </authorgroup>
  </chapterinfo>

  <title>A &os; telepítése</title>

  <sect1 id="install-synopsis">
    <title>Áttekintés</title>

    <indexterm><primary>telepítés</primary></indexterm>

    <para>A &os; telepítéséhez egy könnyen
      használható szöveges
      telepítõprogram, a
      <application>sysinstall</application> használható.
      Ez a &os; alapértelmezett telepítõprogramja,
      habár ezt a különféle
      gyártók kedvük szerint lecserélhetik.
      Ebben a fejezetben bemutatjuk a &os;
      <application>sysinstall</application>
      segítségével történõ
      telepítését.</para>

    <para>A fejezet elolvasása során
      megismerjük:</para>

    <itemizedlist>
      <listitem>
	<para>hogyan készítsünk
	  telepítõlemezeket a &os;-hez;</para>
      </listitem>

      <listitem>
	<para>a &os; miként hivatkozza és osztja fel a
	  merevlemezeinket;</para>
      </listitem>

      <listitem>
	<para>hogyan indítsuk el a
	  <application>sysinstall</application> programot;</para>
      </listitem>

      <listitem>
	<para>milyen kérdéseket tesz fel nekünk a
	  <application>sysinstall</application>, mire gondol, hogyan is
	  kell azokat megválaszolni.</para>
      </listitem>
    </itemizedlist>

    <para>A fejezet elolvasásához ajánlott:</para>

    <itemizedlist>
      <listitem>
	<para>a telepítendõ &os; verzióhoz
	  tartozó támogatott hardvereket felsoroló
	  lista átolvasása és benne a saját
	  hardvereszközeink megkeresése.</para>
      </listitem>
    </itemizedlist>

    <note>
      <para>Általánosan elmondható, hogy a most
	következõ telepítési
	utasítások az &i386; (<quote>PC
	kompatibilis</quote>) architektúrájú
	számítógépekre vonatkoznak.  Ahol
	erre szükség van, ott más platformokra
	vonatkozó utasítások is szerepelhetnek.
	Habár ezt a leírás igyekszünk a
	lehetõ legjobban naprakészen tartani,
	elképzelhetõ, hogy felfedezhetünk kisebb
	eltéréseket a telepítõben és az
	itt leírtak közt.  Ezért ezt a fejezetet
	inkább egy általános
	útmutatónak javasoljuk, nem pedig egy szó
	szerint értelmezendõ
	kézikönyvként.</para>
    </note>

  </sect1>

  <sect1 id="install-hardware">
    <title>Hardverkövetelmények</title>

    <sect2 id="install-hardware-minimal">
      <title>Minimális konfiguráció</title>

      <para>A &os; telepítéséhez
	szükséges minimális
	konfiguráció &os; verziónként
	és architektúránként
	eltérõ.</para>

      <para>A minimális konfigurációt a &os;
	honlapján a <ulink
	url="http://www.FreeBSD.org/releases/index.html">kiadásokról
	szóló oldalon</ulink>, az <quote>Installation
	Notes</quote> részben találhatjuk meg.  Ezt a
	következõ szakaszokban foglaljuk össze.  A &os;
	telepítésének
	módszerétõl függõen
	szükségünk lehet egy hajlékonylemezes
	(floppy) vagy CD-ROM meghajtóra, esetleg egy
	hálózati kártyára.  Ezt a <xref
	  linkend="install-boot-media"/>ban tárgyaljuk.</para>

      <sect3>
	<title>&os;/&arch.i386; és &os;/&arch.pc98;</title>

	<para>A &os;/&arch.i386; és &os;/&arch.pc98;
	  egyaránt egy 486 vagy jobb processzort és
	  legalább 24&nbsp;MB memóriát
	  igényel.  A legkisebb telepítéshez
	  legalább 150&nbsp;MB szabad lemezterület
	  szükséges.</para>

	<note>
	  <para>Régebbi konfigurációk esetén
	    nem egy gyorsabb processzor, hanem inkább több
	    memória beszerzése, illetve több
	    lemezterület felszabadítása a
	    fontosabb.</para>
	</note>

      </sect3>

      <sect3>
	<title>&os;/&arch.alpha;</title>

	<indexterm><primary>Alpha</primary></indexterm>

	<note>
	  <para>Az Alpha támogatás a &os;&nbsp;7.0
	    beindulásával
	    eltávolításra került.  A
	    &os;&nbsp;6.<replaceable>X</replaceable> sorozat az
	    utolsó, amely valamilyen támogatást
	    ajánl ehhez az architektúrához.  Ezzel
	    kapcsolatban részletesebben a <ulink
	      url="http://www.FreeBSD.org/releases/index.html">kiadásokkal</ulink>
	    kapcsolatos információkat tartalmazó
	    oldalon olvashatunk a &os; honlapján.</para>
	</note>
      </sect3>

      <sect3>
	<title>&os;/&arch.amd64;</title>

	<para>Két típusú processzor képes
	  futtatni a &os;/&arch.amd64; verzióját.  Az
	  elsõ ezek közül az AMD64 processzorok,
	  beleértve az &amd.athlon;64, &amd.athlon;64-FX,
	  &amd.opteron; vagy újabb processzorokat.</para>

	<para>A &os;/&arch.amd64; verzióját
	  kihasználni képes processzorok másik
	  csoportja az &intel; EM64T
	  architektúrájára épülõ
	  processzorok.  Ilyen processzor például az
	  &intel;&nbsp;&core;&nbsp;2 Duo, Quad és Extreme
	  processzorcsaládok, valamint az &intel;&nbsp;&xeon;
	  3000, 5000 és 7000 sorozatszámú
	  processzorai.</para>

	<para>Ha nVidia nForce3 Pro-150 alapú géppel
	  rendelkezünk, ki <emphasis>kell</emphasis> kapcsolnunk a
	  BIOS-ban az IO APIC használatát.  Ha nem
	  találnánk ilyen beállítást,
	  akkor helyette magát az ACPI-t kell kikapcsolnunk.  A
	  Pro-150 chipsetnek vannak bizonyos hibái, amelyekre
	  eddig még nem sikerült megfelelõ
	  megoldást találnunk.</para>

      </sect3>

      <sect3>
	<title>&os;/&arch.sparc64;</title>

	<para>A &os;/&arch.sparc64; telepítéséhez
	  egy támogatott platformra van
	  szükségünk (lásd: <xref
	  linkend="install-hardware-supported"/>).</para>

	<para>A &os;/&arch.sparc64; telepítéséhez
	  egy egész lemezre lesz szükségünk,
	  mivel a rendszer jelenleg nem képes megosztani azt
	  más operációs rendszerekkel.</para>

      </sect3>
    </sect2>

    <sect2 id="install-hardware-supported">
      <title>Támogatott hardverek</title>

      <para>A &os; minden kiadásához mellékelik a
	támogatott hardverek listáját <quote>&os;
	Hardware Notes</quote> címmel.  Ez a dokumentum
	többnyire a <filename>HARDWARE.TXT</filename> nevû
	állomány, amelyet a rendszer CD-n vagy FTP-n
	keresztül elérhetõ változatának
	gyökerében vagy a
	<application>sysinstall</application>
	dokumentációkat tartalmazó
	menüjében találhatunk meg.</para>
    </sect2>
  </sect1>

  <sect1 id="install-pre">
    <title>A telepítés elõtt elvégzendõ
      feladatok</title>

    <sect2 id="install-inventory">
      <title>Készítsünk leltárt a
	számítógépünkrõl</title>

      <para>A &os; telepítése elõtt érdemes
	összeszedni, pontosan mi minden is található
	a számítógépünkben.  A &os;
	telepítõrutinjai mutatni fogják a
	különbözõ komponensek (merevlemezek,
	hálózati kártyák,
	CD-meghajtók és a többi) modelljét
	és gyártóját.  A &os;
	ezenkívü megpróbálja kideríteni
	a megjelenõ eszközök pontos
	konfigurációját is, beleértve a
	használt IRQ és IO portok
	kiosztását.  A PC-s hardverek
	különféle szeszélyei miatt azonban ez az
	iménti folyamat nem minden esetben
	megbízható, ezért elõfordulhat, hogy
	helyesbíteni kell a &os; által
	megállapított értékeket.</para>

      <para>Ha már van a gépünkön egy
	másik operációs rendszer,
	például &windows; vagy &linux;, akkor
	mindenképpen hasznos lehet az általa
	felkínált eszközökkel lekérdezni
	a hardvereink beállításait.  Ha nem
	lennénk biztosak benne, hogy az adott
	bõvítõkártyákat pontosan milyen
	beállításokkal is használjuk,
	nézzük meg ezeket magán a
	kártyán.  A népszerû IRQ
	értékek általában a 3, 5 és
	7, valamint az IO portok számát
	általában tizenhatos számrendszerben
	szerepeltetik, például 0x330.</para>

      <para>Javasoljuk, hogy nyomtassuk ki vagy írjuk le ezeket a
	paramétereket a &os; telepítése elõtt.
	Ehhez rendezzük ezeket egy táblázatban,
	valahogy így:</para>

      <table pgwide="1" frame="none">
	<title>Példa egy eszközleltárra</title>

	<tgroup cols="4">
	  <colspec colwidth="2*"/>
	  <colspec colwidth="1*"/>
	  <colspec colwidth="1*"/>
	  <colspec colwidth="4*"/>
	  <thead>
	    <row>
	      <entry>Eszköz neve</entry>
	      <entry>IRQ</entry>
	      <entry>IO portok</entry>
	      <entry>Megjegyzés</entry>
	    </row>
	  </thead>
	  <tbody>
	    <row>
	      <entry>Elsõ merevlemez</entry>
	      <entry>-</entry>
	      <entry>-</entry>
	      <entry>Mérete 40&nbsp;GB, gyártmánya
		Seagate, elsõdleges IDE master</entry>
	    </row>
	    <row>
	      <entry>CD-ROM meghajtó</entry>
	      <entry>-</entry>
	      <entry>-</entry>
	      <entry>Elsõdleges IDE slave</entry>
	    </row>
	    <row>
	      <entry>Második merevlemez</entry>
	      <entry>-</entry>
	      <entry>-</entry>
	      <entry>Mérete 20&nbsp;GB, gyártmánya
		IBM, másodlagos IDE master</entry>
	    </row>
	    <row>
	      <entry>Elsõ IDE vezérlõ</entry>
	      <entry>14</entry>
	      <entry>0x1f0</entry>
	      <entry></entry>
	    </row>
	    <row>
	      <entry>Hálózati kártya</entry>
	      <entry>-</entry>
	      <entry>-</entry>
	      <entry>&intel; 10/100</entry>
	    </row>
	    <row>
	      <entry>Modem</entry>
	      <entry>-</entry>
	      <entry>-</entry>
	      <entry>&tm.3com; 56K-s faxmodem, COM1</entry>
	    </row>
	    <row>
	      <entry>&hellip;</entry>
	    </row>
	  </tbody>
	</tgroup>
      </table>

      <para>Ahogy elkészítettük a
	számítógépünk
	alkatrészeit tartalmazó listát, vessük
	ezeket össze a telepítendõ &os; kiadás
	által megkövetelt eszközökkel.</para>

    </sect2>

    <sect2>
      <title>Mentsük le az adatainkat</title>

      <para>Amennyiben a &os; telepítéséhez
	használt számítógép
	számunkra értékes adatokat tárol,
	igyekezzünk lementeni ezeket, és a &os;
	tényleges telepítése elõtt
	gyõzõdjünk is meg róla, hogy a
	mentés sikeres volt.  A &os; telepítõrutinjai
	természetesen megerõsítést fognak
	kérni bármilyen adat lemezre írása
	elõtt, azonban ha egyszer már elindítottuk a
	folyamatot, már semmit sem tudunk
	visszafordítani.</para>

    </sect2>

    <sect2 id="install-where">
      <title>Döntsük el a &os;
	telepítésének helyét</title>

      <para>Ha a &os; telepítéséhez az egész
	merevlemezünket fel akarjuk használni, akkor
	még nincs miért izgatnunk magunkat &mdash;
	nyugodtan átléphetjük ezt a szakaszt.</para>

      <para>Amikor viszont a &os;-t más operációs
	rendszerek mellé szeretnénk telepíteni,
	ismernünk kell, miként is helyezkednek el az adatok
	a lemezeken, és hogy ez miként is érint
	bennünket.</para>

      <sect3 id="install-where-i386">
	<title>A lemezek kiosztása a &os;/&arch.i386;
	  esetén</title>

	<para>A PC-k által használt lemezek
	  különálló darabokra
	  tagolhatóak.  Ezeket a darabokat
	  <firstterm>partíciók</firstterm>nak
	  nevezzük.  Mivel azonban a &os; maga is tárol
	  partíciókat, ezért ez az elnevezés
	  pillanatok alatt megtévesztõvé
	  válhat, ezért ezeket a lemezdarabokat a &os;
	  lemezslice-oknak vagy egyszerûen csak slice-oknak
	  hívja.  Például a PC-s
	  lemezpartíciókkal dolgozó,
	  <command>fdisk</command> nevû &os;-s segédprogram
	  partíciók helyett is slice-okra hivatkozik.  A
	  PC lemezenként alapvetõen csak négy
	  partíciót enged meg.  Ezeket a
	  partíciókat nevezik <firstterm>elsõdleges
	  partícióknak</firstterm>.  Ettõl a
	  korlátozástól egy új típus,
	  a <firstterm>kiterjesztett partíció</firstterm>
	  létrehozásával szabadultak meg, amivel
	  így négynél több
	  partíció is készíthetõ.
	  Lemezenként egyetlen ilyen kiterjesztett
	  partíció található, de ezen
	  belül speciális, ún.  <firstterm>logikai
	  partíciók</firstterm> hozhatóak
	  létre.</para>

	<para>Minden partíciónak van egy
	  <firstterm>partíció-azonosítója</firstterm>,
	  melyet a partíción található
	  adatok típusának
	  megállapítására használnak.
	  A &os; partícióinak azonosítója a
	  <literal>165</literal>.</para>

	<para>Általánosságban véve minden
	  operációs rendszer így azonosítja
	  a partíciókat.  Például a DOS
	  és annak leszármazottai, mint
	  például a &windows;, minden elsõdleges
	  és logikai partícióhoz egy
	  <devicename>C:</devicename>-tõl induló
	  <firstterm>meghajtó-betûjelet</firstterm>
	  társít.</para>

	<para>A &os;-t egy elsõdleges partícióra kell
	  telepíteni.  A &os; az összes adatát,
	  beleértve minden általunk létrehozott
	  állományt is, ezen az egyetlen
	  partíción fogja elhelyezni.  Ha viszont
	  több lemezünk van, többen is, vagy akár
	  mindegyiken létrehozhatunk &os;-s
	  partíciókat.  A &os; telepítésekor
	  azonban legalább egy ilyen partíciónak
	  használhatónak kell lennie.  Ez lehet elõre
	  megtisztított üres partíciói is,
	  vagy akár egy olyan partíció, amelyen
	  már nem használt adatok vannak.</para>

	<para>Ha már mindegyik partíciónk betelt,
	  akkor a többi operációs rendszer
	  által felkínált eszközök
	  (például &ms-dos;-ban vagy &windows;-ban az
	  <command>fdisk</command>) valamelyikével
	  elõször fel kell közülük
	  szabadítanunk egyet a &os;
	  számára.</para>

	<para>Amennyiben akadna egy használható
	  partíció, akkor használjuk azt.  Ekkor
	  azonban elõfordulhat, hogy ehhez elõször a
	  meglévõk közül össze kell majd
	  zsugorítanunk valamelyiket.</para>

	<para>A &os; legkisebb telepíthetõ változata
	  nagyjából 100&nbsp;MB lemezterületet
	  igényel.  Azonban ez egy <emphasis>nagyon</emphasis>
	  kicsi változat és szinte semmi helyet nem hagy a
	  saját állományainknak.  Sokkal
	  valósághûbb, ha grafikus felület
	  nélkül nagyjából 250&nbsp;MB-ot
	  mondunk, és legalább 350&nbsp;MB-ot a grafikus
	  felület használata esetén.  Ha ezeken
	  felül további szoftvereket is telepíteni
	  kívánunk, még több helyre lesz
	  szükségünk.</para>

	<para>Amikor a &os; számára akarunk helyet
	  csinálni, vagy partíciókat akarunk
	  átméretezni, használjuk
	  például a
	  <application>&partitionmagic;</application> nevû
	  kereskedelmi szoftvert, vagy esetleg egy olyan szabad
	  szoftvert, mint például a
	  <application>GParted</application>.  Ismereteink szerint a
	  <application>&partitionmagic;</application> és a
	  <application>GParted</application> is
	  használható az <acronym>NTFS</acronym>
	  partíciókkal.  A
	  <application>GParted</application> számos live linuxos
	  disztribúción megtalálható, ilyen
	  többek közt a <ulink
	    url="http://www.sysresccd.org">SystemRescueCD</ulink>.</para>

	<para>Gondok lehetnek azonban a &microsoft; Vista által
	  használt partíciókkal.  Ezért nem
	  árt, ha az átméretezésekor a
	  kezünk ügyében van a Vista
	  telepítõ CD-je.  Természetesen, mint minden
	  lemezkarbantási mûvelet esetén, ilyenkor is
	  határozottan ajánlott biztonsági
	  mentéseket készíteni.</para>

	<warning>
	  <para>Az említett eszközök helytelen
	    használata megsemmisítheti a lemezeinken
	    tárolt adatokat, ezért a használatuk
	    elõtt gondoskodjunk friss,
	    mûködõképes biztonsági
	    mentésekrõl.</para>
	</warning>

	<example>
	  <title>Meglevõ partíció használata a
	    méret megváltoztatása
	    nélkül</title>

	  <para>Tegyük fel, hogy a
	    számítógépünkben egyetlen
	    4&nbsp;GB méretû lemez van, amelyen
	    megtalálható a &windows; valamelyik
	    verziója, és ezt a lemezt korábban
	    két, egyaránt 2&nbsp;GB méretû
	    meghajtóra osztottuk, a
	    <devicename>C:</devicename>-re és
	    <devicename>D:</devicename>-re.  1&nbsp;GB adatunk van a
	    <devicename>C:</devicename> meghajtón és
	    fél&nbsp;GB a <devicename>D:</devicename>-n.</para>

	  <para>Mindez tehát azt jelenti, hogy a
	    lemezünkön két partíció
	    található, betûjelenként egy.  Ha
	    átmásoljuk a <devicename>D:</devicename>
	    meghajtón levõ adatainkat a
	    <devicename>C:</devicename> meghajtóra, akkor ezzel
	    felszabadíthatjuk a &os; számára a
	    második partíciót.</para>
	</example>

	<example>
	  <title>Meglevõ partíció
	    zsugorítása</title>

	  <para>Tegyük fel, hogy a
	    számítógépünkben egyetlen
	    4&nbsp;GB méretû lemez van, amelyet teljes
	    egészében a &windows; valamelyik
	    példánya foglal el.  A &windows;
	    telepítése során ezért minden
	    bizonnyal egyetlen nagy partíciót hoztunk
	    létre, amely a <devicename>C:</devicename>
	    betûjelet kapta és a mérete 4&nbsp;GB.
	    Jelen pillanatban másfél&nbsp;GB helyet
	    használunk a lemezen, és szeretnénk a
	    &os; számára 2&nbsp;GB helyet
	    felszabadítani.</para>

	  <para>A &os; telepítéséhez a
	    következõk valamelyikét kell
	    tennünk:</para>

	  <orderedlist>
	    <listitem>
	      <para>Mentsük le a &windows;-os adatainkat,
		telepítsük újra a &windows;-t
		úgy, hogy egy 2&nbsp;GB méretû
		partíciót választunk neki a
		telepítése során.</para>
	    </listitem>

	    <listitem>
	      <para>A partíció
		összezsugorítására
		használjuk az elõbb említett
		alkalmazásokat, például a
		<application>&partitionmagic;</application>-et.</para>
	    </listitem>
	  </orderedlist>
	</example>
      </sect3>
    </sect2>

    <sect2>
      <title>Szedjük össze a hálózati
	beállításainkat</title>

      <para>Amennyiben a &os; telepítésének
	részeként hálózatra is
	szándékozunk csatlakozni (például
	egy FTP vagy NFS szerverrõl akarunk telepíteni),
	ismernünk kell a hálózatra vonatkozó
	beállításainkat is.  A telepítõ
	rá fog kérdezni ezekre az
	információkra, amelyek megadása után
	a &os; a telepítés befejezéséhez
	csatlakozni tud majd a hálózatra.</para>

      <sect3>
	<title>Csatlakozás Ethernet-hálózaton,
	  kábel- vagy DSL-modemen keresztül</title>

	<para>Ha egy Ethernet-hálózathoz, vagy
	  magához az internethez csatlakozunk egy DSL- vagy
	  kábelmodemen keresztül, akkor az alábbi
	  adatokra lesz szükségünk:</para>

	<orderedlist>
	  <listitem>
	    <para>IP-cím</para>
	  </listitem>
	  <listitem>
	    <para>Az alapértelmezett átjáró
	      IP-címe</para>
	  </listitem>
	  <listitem>
	    <para>A gépünk neve</para>
	  </listitem>
	  <listitem>
	    <para>DNS (névfeloldó) szerverek
	      IP-címei</para>
	  </listitem>
	  <listitem>
	    <para>Hálózati maszk</para>
	  </listitem>
	</orderedlist>

	<para>Ha nem ismerjük ezeket, érdeklõdjünk
	  a rendszergazdától vagy a
	  szolgáltatónktól.
	  Elképzelhetõ az is, hogy mindezen
	  információkat <firstterm>DHCP</firstterm>
	  segítségével, automatikusan kapjuk meg.
	  Ezt is mindenképpen jegyezzük fel.</para>

      </sect3>

      <sect3>
	<title>Kapcsolódás modemmel</title>

	<para>Ha az internet-szolgáltatónkhoz
	  hagyományos modemen keresztül csatlakozunk, akkor
	  is tudjuk telepíteni a &os;-t interneten
	  keresztül, azonban ez nagyon sokáig
	  tarthat.</para>

	<para>Ehhez tudnunk kell:</para>

	<orderedlist>
	  <listitem>
	    <para>Az internet-szolgáltatónk
	      behívószámát</para>
	  </listitem>
	  <listitem>
	    <para>A soros (COM) port számát, amelyen
	      keresztül a modem kapcsolódik a
	      gépünkhöz</para>
	  </listitem>
	  <listitem>
	    <para>Az internet-szolgáltatónktól
	      kapott felhasználói nevet és
	      jelszót</para>
	  </listitem>
	</orderedlist>

      </sect3>
    </sect2>

    <sect2>
      <title>Olvassuk el &os; hibajegyzékét</title>

      <para>Habár a &os; Projekt igyekszik a &os; minden egyes
	kiadását a lehetõ
	legmegbízhatóbban felkészíteni,
	hibák óhatatlanul is maradnak bennük.  Nagyon
	ritka esetekben ezek a hibák magára a
	telepítés folyamatára is kihathatnak.
	Amint ezeket a problémákat sikerül
	felderíteni és javítani, rögvest
	megjelennek a &os; honlapján található
	<ulink
	  url="http://www.FreeBSD.org/releases/&rel.current;R/errata.html">
	hibajegyzékben</ulink> (angolul).  A
	telepítés elõtt ezért mindig
	ajánlott átolvasni ezt a dokumentumot, így
	megbizonyosodunk róla, hogy semmilyen utólag
	felmerült probléma nem akadályozza
	munkánkat.</para>

      <para>Az összes kiadáshoz tartozó
	információ, beleértve az egyes
	kiadások hibajegyzékeit is, a <ulink
	url="&url.base;/index.html">&os;
	honlapjáról</ulink> a <ulink
	url="&url.base;/releases/index.html">kiadásokra
	vonatkozó információkat</ulink>
	tartalmazó részen érhetõ el
	(angolul).</para>

    </sect2>

    <sect2>
      <title>Szerezzük be a &os; telepítéséhez
	szükséges állományokat</title>

      <para>A &os; telepítése az alábbi helyek
	bármelyikén megtalálható
	állományok felhasználásával
	történik:</para>

      <itemizedlist>
	<title>Lokálisan:</title>

	<listitem>
	  <para>CD vagy DVD</para>
	</listitem>

	<listitem>
	  <para>Ugyanazon a számítógépen
	    levõ &ms-dos; partíció</para>
	</listitem>

	<listitem>
	  <para>Pendrive (USB-flash-tároló)</para>
	</listitem>

	<listitem>
	  <para>SCSI- vagy QIC-szalag</para>
	</listitem>

	<listitem>
	  <para>Floppylemezek</para>
	</listitem>
      </itemizedlist>

      <itemizedlist>
	<title>Hálózaton keresztül:</title>

	<listitem>
	  <para>FTP oldalról, tûzfalon keresztül vagy
	    szükség szerint HTTP proxy
	    használatával</para>
	</listitem>

	<listitem>
	  <para>NFS szerverrõl</para>
	</listitem>

	<listitem>
	  <para>Párhuzamos vagy soros vonali kapcsolaton
	    keresztül</para>
	</listitem>
      </itemizedlist>

      <para>Ha megvásároltuk a &os; telepítõ
	CD-jét vagy DVD-jét, akkor már mindennel
	rendelkezünk a telepítéshez.
	Lépjünk bátran tovább a
	következõ szakaszra (<xref
	linkend="install-boot-media"/>)!</para>

      <para>Ha eddig még nem szereztük volna be a &os;
	telepítéséhez szükséges
	állományokat, ugorjunk a <xref
	linkend="install-diff-media"/>hoz, ahol megtudhatjuk, hogyan
	készítsük elõ a &os;
	telepítését az imént felsorolt
	helyzetekben.  A szakasz elolvasása után pedig
	jöjjünk vissza ide, majd folytassuk az olvasást
	a <xref linkend="install-boot-media"/>ban.</para>

    </sect2>

    <sect2 id="install-boot-media">
      <title>Készítsünk egy
	rendszerindító lemezt</title>

      <para>A &os; telepítése úgy kezdõdik,
	hogy a számítógépünkkel a &os;
	telepítõjét indítjuk el &mdash; ez
	viszont nem egy olyan program, amit más
	operációs rendszerben el tudunk indítani.
	A számítógépünk
	általában a merevlemezünkre telepített
	operációs rendszert indítja el, azonban
	beállítható úgy is, hogy az
	indulásához egy ún.
	<quote>rendszerindító</quote> (bootolható)
	floppy lemezt használjon.  Napjaink
	számítógépei azonban a
	CD-meghajtóban levõ CD-krõl vagy USB
	lemezrõl is el tudnak indulni.</para>

      <tip>
	<para>Ha CD-n vagy DVD-n megvan a &os; telepítõje
	  (akár megvettük, akár éppen magunk
	  készítettük) és a
	  számítógépünk tud CD-rõl
	  vagy DVD-rõl rendszert indítani (a BIOS-ban van
	  egy <quote>Boot Order</quote> vagy hozzá hasonló
	  nevû beállítás), akkor kihagyhatjuk
	  ezt a szakaszt.  A &os; CD- és DVD image-ek
	  kiírásával egy
	  rendszerindításra alkalmas lemezt kapunk,
	  amirõl minden további elõkészület
	  nélkül telepíthetünk.</para>
      </tip>

      <para>Rendszerindításra alkalmas pendrive-ot az
	alábbi lépések mentén tudunk
	készíteni:</para>

      <procedure>
	<step>
	  <title>Az image állomány
	    letöltése</title>

	  <para>A pendrive-okhoz készült image
	    állományok a <filename
	      class="directory">ISO-IMAGES/</filename>
	    könyvtárból tölthetõek le,
	    <literal>ftp://ftp.FreeBSD.org/pub/FreeBSD/releases/<replaceable>architektúra</replaceable>/ISO-IMAGES/<replaceable>verzió</replaceable>/&os;-&rel.current;-RELEASE-<replaceable>architektúra</replaceable>-memstick.img</literal>
	    néven.  Az
	    <replaceable>architektúra</replaceable> és
	    <replaceable>verzió</replaceable> helyére a
	    telepítendõ architektúrát
	    és verziószámot
	    helyettesítsük be.  Ennek megfelelõen
	    tehát például a
	    &os;/&arch.i386;&nbsp;&rel.current;-RELEASE változata
	    a <ulink
	      url="ftp://ftp.FreeBSD.org/pub/FreeBSD/releases/&arch.i386;/ISO-IMAGES/&rel.current;/&os;-&rel.current;-RELEASE-&arch.i386;-memstick.img"></ulink>
	    címrõl érhetõ el.</para>

	  <para>A pendrive image <filename>.img</filename>
	    kiterjesztéssel rendelkezik.  A <filename
	      class="directory">ISO-IMAGES/</filename>
	    könyvtár általában több
	    különféle állományt
	    tartalmaz, ezek közül kell választanunk a
	    &os; telepítendõ változatának,
	    és sok esetben a telepítéshez
	    rendelkezésre álló hardver
	    típusának megfelelõen.</para>

	  <important>
	    <para>A következõ lépés
	      megkezdése elõtt
	      <emphasis>készítsünk biztonsági
	      mentést</emphasis> a pendrive
	      tartalmáról, mivel minden rajta levõ
	      adat <emphasis>törlõdni</emphasis> fog.</para>
	  </important>
	</step>

	<step>
	  <title>A pendrive
	    elõkészítése</title>

	  <warning>
	    <para>Az itt található példában
	      a rendszerindításhoz és így a
	      mûvelet végrehajtásához a
	      <filename>/dev/da0</filename> nevû eszközt
	      fogjuk használni.  Ezt ne felejtsük el
	      helyettesíteni a rendszerünkön erre a
	      célra használt eszköz nevével,
	      máskülönben kárt tehetünk az
	      adatainkban.</para>
	  </warning>

	  <para>A <varname>kern.geom.debugflags</varname>
	    változó értékének
	    megfelelõ beállításával
	    engedélyezzük a céleszközön a
	    Master Boot Record írását.</para>

	  <screen><userinput>&prompt.root; sysctl kern.geom.debugflags=16</userinput></screen>
	</step>

	<step>
	  <title>Az image pendrive-ra írása</title>

	  <para>Az <filename>.img</filename> kiterjesztésû
	    állományt <emphasis>nem</emphasis>
	    egyszerûen a pendrive-ra kell másolni, ez a
	    lemez teljes tartalmát magában foglalja.
	    Ennek megfelelõen <emphasis>nem</emphasis>
	    egyszerûen állományokat kell
	    másolnunk az egyik lemezrõl a másikra.
	    Helyette a &man.dd.1; parancs
	    segítségével írjuk az image
	    állomány tartalmát
	    közvetlenül a lemezre.</para>

	  <screen>&prompt.root; <userinput>dd if=&os;-&rel.current;-RELEASE-&arch.i386;-memstick.img of=/dev/<replaceable>da0</replaceable> bs=64k</userinput></screen>
	</step>
      </procedure>

      <para>Rendszerindításra alkalmas floppy lemezt az
	alábbi lépések mentén tudunk
	készíteni:</para>

      <procedure>
	<step>
	  <title>A rendszerindító lemezek image-einek
	    beszerzése</title>

	  <important>
	    <para>A &os; 8.0 kiadásától
	      kezdõdõen megszûnik a floppy lemezek
	      támogatása.  Helyette
	      telepítsünk pendrive-ról, amelyrõl
	      fentebb olvashatunk, vagy egyszerûen
	      használjunk CD-t vagy DVD-t.</para>
	  </important>

	  <para>A rendszerindító lemezek a
	    telepítõeszköz
	    <filename>floppies/</filename>
	    könyvtárában találhatóak,
	    illetve letölthetõek az
	    <literal>ftp://ftp.FreeBSD.org/pub/FreeBSD/releases/<replaceable>architektúra</replaceable>/<replaceable>változat</replaceable>-RELEASE/floppies/</literal>
	    helyrõl.  Az
	    <replaceable>architektúra</replaceable>
	    és <replaceable>változat</replaceable>
	    helyére természtesen írjuk be a
	    telepíteni kívánt
	    architektúrát és verziót.
	    Így például a
	    &os;/&arch.i386;&nbsp;&rel.current;-RELEASE
	    rendszerindító lemezei az <ulink
	      url="ftp://ftp.FreeBSD.org/pub/FreeBSD/releases/i386/&rel.current;-RELEASE/floppies/"></ulink>
	    címrõl érhetõek el.</para>

	  <para>A floppyk image-ei <filename>.flp</filename>
	    kiterjesztésûek.  A
	    <filename>floppies/</filename> könyvtár
	    számos különféle image-et tartalmaz,
	    ezek közül leginkább a
	    telepítendõ &os; változat, valamint
	    emellett olykor konkrétan a hardver határozza
	    meg a használandót.  Az esetek
	    túlnyomó részében négy
	    floppyra lesz szükségünk:
	    <filename>boot.flp</filename>,
	    <filename>kern1.flp</filename>,
	    <filename>kern2.flp</filename> és
	    <filename>kern3.flp</filename>.  A lemezek image-eit
	    illetõ legfrissebb információkat
	    ugyanazon a könyvtáron belül szereplõ
	    <filename>README.TXT</filename> állományban
	    olvashatjuk (angolul).</para>

	  <important>
	    <para>Az FTP-hez használt programunkat az image-ek
	      letöltése során ne felejtsük el
	      <emphasis>bináris (binary)</emphasis>
	      átviteli módban használni.  Egyes
	      böngészõk hajlamosak ugyanis
	      <emphasis>szöveges (text vagy ASCII)</emphasis>
	      átviteli módot használni, ami viszont
	      csak abból vehetõ észre, hogy nem
	      tudjuk a lemezekrõl elindítani a
	      rendszert.</para>
	  </important>
	</step>

	<step>
	  <title>A floppyk
	    elõkészítése</title>

	  <para>Mindegyik letöltendõ image-hez elõ kell
	    készíteni egy-egy hajlékonylemezt.
	    Nagyon fontos, hogy ezek a lemezek teljesen
	    hibátlanok legyenek.  Errõl a legkönnyebben
	    úgy gyõzõdhetünk meg, ha a lemezeket
	    magunk formázzuk, és nem bízunk a
	    különféle elõreformázott
	    (preformatted) floppykban.  A &windows;-ban
	    található formázó
	    segédprogram sem árul el nekünk semmit a
	    lemezeken található hibás
	    részekrõl, egyszerûen csak
	    <quote>rossznak</quote> (bad) jelöli meg és
	    figyelmen kívül hagyja ezeket.
	    Határozottan ajánljuk, hogy amennyiben a
	    telepítésnek ezt a módját
	    választjuk, mindig használjunk teljesen
	    új floppykat.</para>

	  <important>
	    <para>Ha megpróbáljuk telepíteni a
	      &os;-t, és a telepítõprogram
	      összeomlik, lefagy vagy bármilyen
	      furcsaságot mûvel, elsõként
	      mindenképpen a floppykra gyanakodhatunk.  Ilyenkor
	      írjuk ki az image-eket új lemezekre
	      és próbálkozzunk újra a
	      telepítéssel.</para>
	  </important>
	</step>

	<step>
	  <title>Az image állományok írása a
	    floppykra</title>

	  <para>Az <filename>.flp</filename> kiterjesztésû
	    állományok <emphasis>nem</emphasis> a lemezre
	    másolható hagyományos
	    állományok, hanem a lemezek teljes
	    tartalmának képei, ezért ezeket
	    egyszerûen <emphasis>nem</emphasis> másolhatjuk
	    egyik lemezrõl a másikra.  Az image-ek
	    közvetlen lemezreírásához ehelyett
	    kifejezetten erre a célra alkalmas
	    eszközöket kell használnunk.</para>

	  <indexterm><primary>DOS</primary></indexterm>

	  <para>Azok számára, akik a floppykat
	    &ms-dos;/&windows; rendszerû
	    számítógépeken
	    kívánják elkészíteni,
	    mellékeltünk egy <command>fdimage</command>
	    nevû segédprogramot.</para>

	  <para>Ha a CD-meghajtónk betûjele
	    például <devicename>E:</devicename> és a
	    telepítõ CD-n található image-eket
	    szeretnénk kiírni vele, akkor ezt a parancsot
	    kell kiadnunk:</para>

	  <screen><prompt>E:\&gt;</prompt> <userinput>tools\fdimage floppies\boot.flp A:</userinput></screen>

	  <para>Ezután ismételten adjuk ki az
	    iménti parancsot minden egyes használni
	    kívánt <filename>.flp</filename>
	    állományra, azonban elõtte mindig
	    tegyünk be egy újabb floppyt, és a
	    ráírt image-ek neveivel folyamatosan
	    címkézzük fel a lemezeket.  A megadott
	    parancsot természetesen mindig írjuk át
	    a konkrét <filename>.flp</filename>
	    állományok tényleges
	    elérési útvonalainak megfelelõen.
	    Ha nincs CD-nk, akkor az <command>fdimage</command>
	    programot az &os; FTP oldalán található
	    <ulink
	    url="ftp://ftp.FreeBSD.org/pub/FreeBSD/tools/"><filename
	    class="directory">tools</filename>
	    könyvtárból</ulink> is
	    letölthetjük.</para>

	  <para>Amikor a lemezeket egy &unix; rendszeren
	    készítenénk el (például
	    egy másik &os; rendszeren), akkor a &man.dd.1;
	    parancs is használható az image
	    állományok közvetlen
	    lemezreírásához.  &os; alatt így
	    néz ki a paraméterezése:</para>

	  <screen>&prompt.root; <userinput>dd if=boot.flp of=/dev/fd0</userinput></screen>

	  <para>&os;-n a <filename>/dev/fd0</filename> az elsõ
	    hajlékonylemezes meghajtóra hivatkozik
	    (tehát az <devicename>A:</devicename>
	    betûjelû meghajtóra).  Ennek
	    megfelelõen a <filename>/dev/fd1</filename> jelenti a
	    <devicename>B:</devicename> meghajtót és
	    így tovább.  Más &unix;
	    változatok esetleg más neveket
	    használhatnak a hajlékonylemezes
	    meghajtók megnevezésére, ezért
	    errõl érdemes ilyenkor
	    tájékozódni az adott rendszerhez
	    tartozó dokumentációban.</para>
	</step>
      </procedure>

      <para>Most már készen állunk a &os;
	telepítésére!</para>
    </sect2>
  </sect1>

  <sect1 id="install-start">
    <title>A telepítés megkezdése</title>

    <important>
      <para>Alapértelmezés szerint a
	telepítés egészen addig nem fog semmit sem
	írni a lemezekre, amíg a következõ
	üzenet fel nem bukkan:</para>

      <literallayout class="monospaced">Last Chance: Are you SURE you want continue the installation?

If you're running this on a disk with data you wish to save then WE
STRONGLY ENCOURAGE YOU TO MAKE PROPER BACKUPS before proceeding!

We can take no responsibility for lost disk contents!</literallayout>

      <para>A szöveg fordítása:</para>

      <literallayout class="monospaced">Utolsó esély: BIZTOSAN folytatni kívánja a telepítést?

Ha olyan lemezre szeretne telepíteni, amelyen fontos adatok
találhatóak, HATÁROZOTTAN JAVASOLJUK, hogy a továbblépés elõtt
KÉSZÍTSEN RÓLUK MEGBÍZHATÓ BIZTONSÁGI MÁSOLATOT!

Nem vállalunk semmilyen felelõsséget az elveszett adatokért!</literallayout>

      <para>A telepítõbõl tehát a fenti,
	végsõ figyelmeztetés elõtt
	bármikor ki lehet lépni anélkül, hogy
	a merevlemezünkön levõ adatokat
	veszélyeztetnénk.  Ha úgy
	érezzük, hogy valamit véletlenül rosszul
	állítottunk volna be a telepítés
	során, ekkor még minden komolyabb kár
	okozása nélkül kikapcsolhatjuk a
	számítógépünket.</para>
    </important>

    <sect2 id="install-starting">
      <title>A rendszer indítása</title>

      <sect3 id="install-starting-i386">
	<title>Rendszerindítás &i386;-on</title>

      <procedure>
	<step>
	  <para>Kezdjünk egy kikapcsolt
	    számítógéppel.</para>
	</step>

	<step>
	  <para>Kapcsoljuk be a
	    számítógépet.  Az
	    indulása során látnunk kell egy olyan
	    opciót, amivel be tudunk lépni a rendszer
	    beállításait tartalmazó
	    menübe, avagy a BIOS-ba.  Ezt többnyire a
	    <keycap>F2</keycap>, <keycap>F10</keycap>,
	    <keycap>Del</keycap> vagy a <keycombo action="simul">
	    <keycap>Alt</keycap><keycap>S</keycap></keycombo>
	    lenyomásával érhetjük el.  Ezek
	    közül használjuk a képernyõn
	    megjelenõ billentyûket.  Elõfordulhat, hogy
	    induláskor a
	    számítógépünk semmilyen
	    szöveget, csak egy képet mutat.  Ilyenkor
	    általában a <keycap>Esc</keycap>
	    billentyû megnyomására eltûnik a
	    kép és láthatóvá
	    válnak a számunkra fontos
	    üzenetek.</para>
	</step>

	<step>
	  <para>Miután beléptünk a menübe,
	    keressük meg azt a beállítást,
	    amely a rendszerindításhoz használt
	    eszközt határozza meg.  Ennek a neve sokszor
	    <quote>Boot Order</quote> (rendszerindítási
	    sorrend) vagy valami hozzá hasonló.  Itt
	    mindenféle eszköz felsorolását
	    találjuk: <literal>Floppy</literal>,
	    <literal>CDROM</literal>, <literal >First Hard
	    Disk</literal> (elsõ merevlemezes meghajtó)
	    és így tovább.</para>

	  <para>Ha CD-rõl akarjuk a telepítést
	    elindítani, akkor akkor a <literal>CDROM</literal>
	    eszközt válasszuk.  Ha bármilyen
	    kétség merülne fel bennünk,
	    keressük meg ezt a beállítást a
	    számítógéphez és/vagy az
	    alaplaphoz kapott kézikönyvben.</para>

	  <para>Igényeink szerint végezzük el a
	    beállítást, majd mentsük el
	    és lépjünk ki.  Most indítsuk
	    újra a
	    számítógépet.</para>
	</step>

	<step>
	  <para>Ha a <xref linkend="install-boot-media"/>ban
	    leírtak szerint rendszerindító
	    pendrive-ot készítettünk, akkor
	    bekapcsolás elõtt csatlakoztassuk a
	    számítógéphez.</para>

	  <para>Ha CD-rõl indítjuk a
	    telepítést, akkor kapcsoljuk be a
	    számítógépet és az
	    elindulása után igyekezzünk minél
	    hamarabb betenni a lemezt a meghajtóba.</para>

	  <note>
	    <para>A &os;&nbsp;7.3 és az azt megelõzõ
	      változatokban a <xref
		linkend="install-boot-media"/>ban leírtak szerint
	      elõkészített floppy-ról is el
	      tudjuk kezdeni a telepítést.  Ezek egyike
	      lesz az elsõ rendszerindító lemez, a
	      <filename>boot.flp</filename>.  Helyezzük ezt a
	      lemezt a meghajtóba, és indítsuk el
	      vele a számítógépet.</para>
	  </note>

	  <para>Ha minden próbálkozásunk
	    ellenére a
	    számítógépünk a megszokott
	    módon indul és a meglevõ
	    operációs rendszert tölti be, akkor a
	    következõkkel lehet a gond:</para>

	  <orderedlist>
	    <listitem>
	      <para>A lemezeket nem raktuk be eléggé
		korán.  Hagyjuk benn ezeket és
		próbáljuk meg ismét
		újraindítani a
		számítógépet.</para>
	    </listitem>

	    <listitem>
	      <para>Nem állítottuk be jól a BIOS-t.
		Próbáljuk meg egészen addig
		újra végrehajtani az elõzõ
		lépést, amíg a megfelelõ
		beállítást el nem
		találjuk.</para>
	    </listitem>

	    <listitem>
	      <para>A BIOS nem támogatja a kiválasztott
		eszközrõl történõ
		rendszerindítást.</para>
	    </listitem>
	  </orderedlist>
	</step>

	<step>
	  <para>A &os; megkezdi az indulását.  Ha
	    CD-rõl indítjuk, akkor valami ehhez
	    hasonlót fogunk látni (a konkrét
	    verzióra vonatkozó adatokat itt most
	    kihagytuk):</para>

	  <screen>Booting from CD-Rom...
645MB medium detected
CD Loader 1.2

Building the boot loader arguments
Looking up /BOOT/LOADER... Found
Relocating the loader and the BTX
Starting the BTX loader

BTX loader 1.00 BTX version is 1.02
Console: internal video/keyboard
BIOS CD is cd0
BIOS drive C: is disk0
BIOS drive D: is disk1
BIOS 639kB/261056kB available memory

FreeBSD/i386 bootstrap loader, Revision 1.1

Loading /boot/defaults/loader.conf
/boot/kernel/kernel text=0x64daa0 data=0xa4e80+0xa9e40 syms=[0x4+0x6cac0+0x4+0x88e9d]
\</screen>

	  <para>Amikor floppyról indítjuk a rendszert,
	    ehhez hasonlóval találkozhatunk (itt sem
	    szerepelnek most verzióadatok):</para>

	  <screen>Booting from Floppy...
Uncompressing ... done

BTX loader 1.00  BTX version is 1.01
Console: internal video/keyboard
BIOS drive A: is disk0
BIOS drive C: is disk1
BIOS 639kB/261120kB available memory

FreeBSD/i386 bootstrap loader, Revision 1.1

Loading /boot/defaults/loader.conf
/kernel text=0x277391 data=0x3268c+0x332a8 |

Insert disk labelled "Kernel floppy 1" and press any key...</screen>

	  <para>Kövessük a képernyõn
	    megjelenõ utasítást (<quote>Helyezze be a
	    "Kernel floppy 1" címkéjû lemezt
	    és nyomjon meg egy billentyût...</quote>),
	    tehát vegyük ki a <filename>boot.flp</filename>
	    image-hez tartozó lemezt és tegyük be
	    helyette a <filename>kern1.flp</filename> image-hez
	    tartozó lemezt, majd nyomjuk le az
	    <keycap>Enter</keycap> billentyût.  Várjuk meg
	    amíg a rendszer megkezdi az indulást az
	    elsõ lemezrõl, majd az utasításoknak
	    megfelelõen folyamatosan tegyük be a soron
	    következõ lemezeket.</para>
	</step>

	<step>
	  <para>Miután elindítottuk a rendszert
	    CD-rõl, pendrive-ról vagy floppy-ról, a
	    rendszerindítási folyamat be fogja hozni a
	    &os; rendszertöltõjének
	    menüjét:</para>

	  <figure id="boot-loader-menu">
	    <title>&os; rendszerbetöltõ menüje</title>

	    <mediaobject>
	      <imageobject>
		<imagedata fileref="install/boot-loader-menu"/>
	      </imageobject>
	    </mediaobject>
	  </figure>

	  <para>Várjuk ki a tíz másodperces
	    szünetet vagy egybõl nyomjuk le az
	    <keycap>Enter</keycap> billentyût.</para>
	</step>
      </procedure>
      </sect3>

      <sect3>
	<title>Rendszerindítás &sparc64;-en</title>

	<para>A legtöbb &sparc64; alapú rendszert úgy
	  állították be, hogy automatikusan
	  lemezrõl induljon.  A &os;
	  telepítéséhez azonban
	  hálózaton keresztül vagy CD-rõl kell
	  indítanunk a rendszert, ezért
	  módosítanunk kell a PROM (az OpenFirmware)
	  beállításait.</para>

	<para>Mindehhez indítsuk újra a rendszert
	  és várjuk meg, amíg feltûnik a
	  rendszerindító üzenet.  A konkrét
	  üzenet nagyban függ a
	  számítógép
	  típusától, azonban valami ilyesmi
	  lesz:</para>

    <screen>Sun Blade 100 (UltraSPARC-IIe), Keyboard Present
Copyright 1998-2001 Sun Microsystems, Inc.  All rights reserved.
OpenBoot 4.2, 128 MB memory installed, Serial #51090132.
Ethernet address 0:3:ba:b:92:d4, Host ID: 830b92d4.</screen>

	<para>Amikor megpróbálja a rendszert
	  elindítani a lemezrõl, a PROM
	  parancssorának bekéréshez nyomjuk le a
	  billentyûzeten az <keycombo
	  action="simul"><keycap>L1</keycap>
	  <keycap>A</keycap></keycombo> vagy a <keycombo action="simul">
	  <keycap>Stop</keycap><keycap>A</keycap></keycombo>
	  billentyûket, esetleg a soros konzolon keresztül
	  küldjünk egy <command>BREAK</command> parancsot
	  (például a &man.tip.1; vagy &man.cu.1; man
	  oldalakon szereplõ <command>~#</command> parancs
	  használatával).  Körülbelül
	  így néz ki:</para>

	  <screen><prompt>ok     </prompt><co id="prompt-single"/>
<prompt>ok {0} </prompt><co id="prompt-smp"/></screen>

	  <calloutlist>
	    <callout arearefs="prompt-single">
	      <para>Ez a fajta parancssor csak az egy processzorral
		rendelkezõ rendszereken jelenik meg.</para>
	    </callout>

	    <callout arearefs="prompt-smp">
	      <para>Ez a fajta parancssor többprocesszoros (SMP)
		rendszereken jelenik meg, ahol a szám az
		éppen aktív processzor
		sorszámát jelöli.</para>
	    </callout>
	  </calloutlist>

	<para>Most helyezzük a CD-t a meghajtóba, és
	  a PROM parancssorában pedig gépeljük be
	  <command>boot cdrom</command> parancsot.</para>
      </sect3>
    </sect2>

    <sect2 id="view-probe">
      <title>Az eszközkeresés eredményeinek
	vizsgálata</title>

      <para>A képernyõn megjelenõ utolsó
	pár száz sor mindig eltárolódik,
	késõbb tetszõlegesen
	átvizsgálhatóak.</para>

      <para>A puffer tartalmának
	átnézéséhez nyomjuk le a
	<keycap>Scroll Lock</keycap> billentyût, amivel
	bekapcsoljuk a korábban megjelent üzenetek
	közti visszalépést.  Itt a
	nyílbillentyûk, vagy a <keycap>PageUp</keycap>
	és <keycap>PageDown</keycap> billentyûk
	használhatóak a kiírások
	átböngészéséhez.  A
	<keycap>Scroll Lock</keycap> ismételt
	lenyomásával kiléphetünk ebbõl a
	módból.</para>

      <para>Tegyük most mi is ezt, és nézzük az
	összes olyan üzenetet, amely a rendszermag
	indulása során keletkezett.  A <xref
	linkend="install-dev-probe"/>ban látható
	szövegekhez hasonlóakat fogunk találni,
	habár ez a számítógépben
	található konkrét
	eszközöktõl függõen eltérõ
	lehet.</para>

      <figure id="install-dev-probe">
	<title>Példa az eszközkeresés
	  eredményeire</title>

	<screen>avail memory = 253050880 (247120K bytes)
Preloaded elf kernel "kernel" at 0xc0817000.
Preloaded mfs_root "/mfsroot" at 0xc0817084.
md0: Preloaded image &lt;/mfsroot&gt; 4423680 bytes at 0xc03ddcd4

md1: Malloc disk
Using $PIR table, 4 entries at 0xc00fde60
npx0: &lt;math processor&gt; on motherboard
npx0: INT 16 interface
pcib0: &lt;Host to PCI bridge&gt; on motherboard
pci0: &lt;PCI bus&gt; on pcib0
pcib1:&lt;VIA 82C598MVP (Apollo MVP3) PCI-PCI (AGP) bridge&gt; at device 1.0 on pci0
pci1: &lt;PCI bus&gt; on pcib1
pci1: &lt;Matrox MGA G200 AGP graphics accelerator&gt; at 0.0 irq 11
isab0: &lt;VIA 82C586 PCI-ISA bridge&gt; at device 7.0 on pci0
isa0: &lt;iSA bus&gt; on isab0
atapci0: &lt;VIA 82C586 ATA33 controller&gt; port 0xe000-0xe00f at device 7.1 on pci0
ata0: at 0x1f0 irq 14 on atapci0
ata1: at 0x170 irq 15 on atapci0
uhci0 &lt;VIA 83C572 USB controller&gt; port 0xe400-0xe41f irq 10 at device 7.2 on pci
0
usb0: &lt;VIA 83572 USB controller&gt; on uhci0
usb0: USB revision 1.0
uhub0: VIA UHCI root hub, class 9/0, rev 1.00/1.00, addr1
uhub0: 2 ports with 2 removable, self powered
pci0: &lt;unknown card&gt; (vendor=0x1106, dev=0x3040) at 7.3
dc0: &lt;ADMtek AN985 10/100BaseTX&gt; port 0xe800-0xe8ff mem 0xdb000000-0xeb0003ff ir
q 11 at device 8.0 on pci0
dc0: Ethernet address: 00:04:5a:74:6b:b5
miibus0: &lt;MII bus&gt; on dc0
ukphy0: &lt;Generic IEEE 802.3u media interface&gt; on miibus0
ukphy0: 10baseT, 10baseT-FDX, 100baseTX, 100baseTX-FDX, auto
ed0: &lt;NE2000 PCI Ethernet (RealTek 8029)&gt; port 0xec00-0xec1f irq 9 at device 10.
0 on pci0
ed0 address 52:54:05:de:73:1b, type NE2000 (16 bit)
isa0: too many dependant configs (8)
isa0: unexpected small tag 14
orm0: &lt;Option ROM&gt; at iomem 0xc0000-0xc7fff on isa0
fdc0: &lt;NEC 72065B or clone&gt; at port 0x3f0-0x3f5,0x3f7 irq 6 drq2 on isa0
fdc0: FIFO enabled, 8 bytes threshold
fd0: &lt;1440-KB 3.5&rdquo; drive&gt; on fdc0 drive 0
atkbdc0: &lt;Keyboard controller (i8042)&gt; at port 0x60,0x64 on isa0
atkbd0: &lt;AT Keyboard&gt; flags 0x1 irq1 on atkbdc0
kbd0 at atkbd0
psm0: &lt;PS/2 Mouse&gt; irq 12 on atkbdc0
psm0: model Generic PS/@ mouse, device ID 0
vga0: &lt;Generic ISA VGA&gt; at port 0x3c0-0x3df iomem 0xa0000-0xbffff on isa0
sc0: &lt;System console&gt; at flags 0x100 on isa0
sc0: VGA &lt;16 virtual consoles, flags=0x300&gt;
sio0 at port 0x3f8-0x3ff irq 4 flags 0x10 on isa0
sio0: type 16550A
sio1 at port 0x2f8-0x2ff irq 3 on isa0
sio1: type 16550A
ppc0: &lt;Parallel port&gt; at port 0x378-0x37f irq 7 on isa0
pppc0: SMC-like chipset (ECP/EPP/PS2/NIBBLE) in COMPATIBLE mode
ppc0: FIFO with 16/16/15 bytes threshold
plip0: &lt;PLIP network interface&gt; on ppbus0
ad0: 8063MB &lt;IBM-DHEA-38451&gt; [16383/16/63] at ata0-master UDMA33
acd0: CD-RW &lt;LITE-ON LTR-1210B&gt; at ata1-slave PIO4
Mounting root from ufs:/dev/md0c
/stand/sysinstall running as init on vty0</screen>
      </figure>

      <para>Figyelmesen olvassuk át az üzeneteket, és
	bizonyosodjuk meg róla, hogy a &os; minden
	számunkra fontos eszközt felismert.  Ha nem
	látunk egy eszközt, akkor azt
	valószínûleg nem találta meg.  Egy
	<link linkend="kernelconfig">saját rendszermag</link>
	létrehozásával azonban fel tudunk
	ismertetni olyan eszközöket is, amelyek
	támogatása eredetileg nem szerepel a
	<filename>GENERIC</filename> rendszermagban.  Ilyenek
	például a hangkártyák.</para>

      <para>A &os;&nbsp;6.2 vagy késõbbi
	változataiban az eszközök felkutatása
	után a <xref linkend="config-country"/>ban
	láthatóak következnek.  Itt a
	nyílbillentyûk segítségével
	választhatjuk ki az országot (country),
	térséget (region) vagy csoportot (group).  Az
	<keycap>Enter</keycap> lenyomása után pillanatok
	alatt beállítódik az országunk.  Ha
	meg akarjuk ismételni az iménti
	beállítást, pillanatok alatt ki tudunk
	lépni a <application>sysinstall</application>
	programból.</para>

      <figure id="config-country">
	<title>Az ország kiválasztása</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/config-country"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>Ha országként <guimenuitem>United
	States</guimenuitem> (Egyesült Államok) került
	beállításra, akkor a szabványos
	amerikai billentyûzet-kiosztás
	állítódik be.  A többi ország
	esetében az alábbi menü jelenik meg.  A
	kurzormozgató billentyûk
	segítségével ekkor keressük meg ki a
	számunkra megfelelõ kiosztást, és az
	<keycap>Enter</keycap> billentyû lenyomásával
	válasszuk ki.</para>

      <figure id="config-keymap">
	<title>A billentyûzet típusának
	  kiválasztása</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/config-keymap"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <figure id="sysinstall-exit">
	<title>Kilépés a
	  <application>sysinstall</application> programból</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/sysinstall-exit"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>A telepítõprogram
	fõképernyõjén válasszuk ki a
	nyílbillentyûkkel az <guimenuitem>Exit
	Install</guimenuitem> (<quote>Kilépés a
	telepítésbõl</quote>) menüpontot.  Erre
	a következõ üzenet fog megjelenni:</para>

      <screen>                      User Confirmation Requested
         Are you sure you wish to exit? The system will reboot

                            [ Yes ]    No</screen>

      <para>Az üzenet fordítása:</para>

      <screen>                  Felhasználói megerõsítés szükséges
         Valóban ki akar lépni? A rendszer ezt követõen újra fog
         indulni

                           [ Igen ]    Nem</screen>

      <para>Ha a &gui.yes; választ adjuk és a CD-t az
	újraindításkor is a meghajtóban
	hagyjuk, akkor a telepítõprogram még egyszer
	el fog indulni.</para>

      <para>Ha floppyról indítottuk volna a rendszert, az
	újraindítás elõtt vegyük ki a
	<filename>boot.flp</filename> image-et tartalmazó
	lemezt.</para>
    </sect2>
  </sect1>

  <sect1 id="using-sysinstall">
    <title>A <application>sysinstall</application>
      bemutatása</title>

    <para>A <application>sysinstall</application> a &os; Projekt
      által fejlesztett telepítõprogram.  Konzol
      alapú, menükre és képernyõkre
      oszlik, amelyeken a beállításokat és a
      telepítési folyamat
      irányítását tudjuk
      elvégezni.</para>

    <para>A <application>sysinstall</application>
      menürendszerét több más billentyû
      mellett legfõképpen a nyílbillentyûkkel,
      az <keycap>Enter</keycap>, <keycap>Tab</keycap> és a
      <keycap>Szóköz</keycap> billentyûkkel
      kezelhetjük.  Ezek és az általuk
      elvégezhetõ feladatok részletes
      leírása a <application>sysinstall</application>
      használatáról szóló
      információk között
      található.</para>

    <para>Ennek megtekintéséhez elõször
      gyõzõdjünk meg róla, hogy a <xref
      linkend="sysinstall-main3"/> által illusztrált
      helyzetnek megfelelõen kiválasztottuk a
      <guimenuitem>Usage</guimenuitem> (<quote>Használat</quote>)
      menüpontot és a <guibutton>[Select]</guibutton>
      (<quote>Kiválaszt</quote>) feliratú gombon
      állunk, majd nyomjuk le az <keycap>Enter</keycap>
      billentyût.</para>

    <para>Ezt követõen megjelenik a menürendszer
      használatát bemutató leírás.
      Miután végigolvastuk, a fõmenübe az
      <keycap>Enter</keycap> billentyû lenyomásával
      tudunk visszajutni.</para>

    <figure id="sysinstall-main3">
      <title>A <quote>Usage</quote> kiválasztása a
	<application>sysinstall</application>
	fõmenüjében</title>

      <mediaobject>
	<imageobject>
	  <imagedata fileref="install/main1"/>
	</imageobject>
      </mediaobject>
    </figure>

    <sect2 id="select-doc">
      <title>A dokumentációs menü
	kiválasztása</title>

      <para>A fõmenüben a nyílbillentyûkkel
	válasszuk a <guimenuitem>Doc</guimenuitem>
	feliratú menüpontot és nyomjuk meg az
	<keycap>Enter</keycap> billentyût.</para>

      <figure id="main-doc">
	<title>A dokumentációs menü
	  kiválasztása</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/main-doc"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>Ezzel megjelenik a dokumentációs
	menü.</para>

      <figure id="docmenu1">
	<title>A <application>sysinstall</application>
	  dokumentációs menüje</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/docmenu1"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>Feltétlenül olvassuk el az itt
	található leírásokat.</para>

      <para>A dokumentumok elolvasásához elõször
	válasszunk közülük a
	nyílbillentyûkkel, majd nyomjuk meg az
	<keycap>Enter</keycap> billentyût.  A dokumentum
	elolvasása után az <keycap>Enter</keycap>
	lenyomásával tudunk visszatérni a
	dokumentációs menübe.</para>

      <para>A dokumentációs menübõl a
	fõmenübe úgy tudunk kilépni, ha a
	nyílbillentyûkkel kiválasztjuk az
	<guimenuitem>Exit</guimenuitem>
	(<quote>Kilépés</quote>) menüpontot és
	megnyomjuk az <keycap>Enter</keycap> billentyût.</para>

    </sect2>

    <sect2 id="keymap">
      <title>A billentyûkiosztás menüjének
	kiválasztása</title>

      <para>A billentyûzetkiosztás
	megváltoztatásához válasszuk ki a
	nyílbillentyûk segítségével a
	<guimenuitem>Keymap</guimenuitem> menüpontot a
	menübõl és nyomjuk meg az
	<keycap>Enter</keycap> billentyût.  Erre
	természetesen csak akkor lesz
	szükségünk, ha nem szabványos vagy nem
	angol billentyûzetet használunk.</para>

      <figure id="sysinstall-keymap">
	<title>A <application>sysinstall</application>
	  fõmenüje</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/main-keymap"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>A különbözõ
	billentyûkiosztásoknak megfelelõ
	menüpontok a fel/le nyílak és a
	<keycap>Szóköz</keycap> billentyû
	segítségével választhatóak
	ki.  A <keycap>Szóköz</keycap> ismételt
	lenyomásával töröljük a
	választásunkat.  A befejezéshez
	válasszuk ki a nyilakkal a &gui.ok; gombot és
	nyomjuk le az <keycap>Enter</keycap> billentyût.</para>

      <para>A mellékelt képen a lista egy része
	látható csupán.  Ha a <keycap>Tab</keycap>
	billentyûvel a &gui.cancel; gombot választjuk, akkor
	az alapértelmezett billentyûkiosztást kapjuk
	és visszakerülünk a fõmenübe.</para>

      <figure id="sysinstall-keymap-menu">
	<title>A <application>sysinstall</application>
	  billentyûkiosztást beállító
	  menüje</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/keymap"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

    </sect2>

    <sect2 id="viewsetoptions">
      <title>A telepítés beállításai
	tartalmazó képernyõ</title>

    <para>Válasszuk az <guimenuitem>Options</guimenuitem>
      (<quote>Beállítások</quote>) menüpontot,
      majd nyomjuk le az <keycap>Enter</keycap> billentyût.</para>

    <figure id="sysinstall-options">
      <title>A <application>sysinstall</application>
	fõmenüje</title>

      <mediaobject>
	<imageobject>
	  <imagedata fileref="install/main-options"/>
	</imageobject>
      </mediaobject>
    </figure>

      <figure id="options">
	<title>A <application>sysinstall</application>
	  beállításai</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/options"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>Az itt szereplõ alapértelmezett
	értékek a legtöbb felhasználó
	számára minden további nélkül
	megfelelnek, nem szükséges a
	megváltoztatásuk.  A kiadás neve
	(<quote>release name</quote>) mezõ értéke a
	telepítendõ verziótól
	függõen változhat.</para>

      <para>A kiválasztott mezõ rövid
	leírása a képernyõ alján,
	kékkel kiemelten jelenik meg.  A <guimenuitem>Use
	Defaults</guimenuitem> (<quote>Az alapértelmezések
	használata</quote>) beállítás az
	alapértelmezésére állítja
	vissza az összes értéket.</para>

      <para>Az <keycap>F1</keycap> lenyomásával
	elolvashatjuk a különbözõ
	beállításokhoz tartozó
	súgót.</para>

      <para>A <keycap>Q</keycap> billentyûvel
	visszatérhetünk a fõmenübe.</para>

    </sect2>

    <sect2 id="start-install">
      <title>Egy szabványos telepítés
	megkezdése</title>

      <para>A <guimenuitem>Standard</guimenuitem>
	(<quote>Szabványos</quote>) elnevezésû
	menüpont által felkínált
	telepítési módszer ajánlott a
	&unix;-szal vagy a &os;-vel most ismerkedõk
	számára.  A telepítés
	megkezdéséhez a nyilakkal válasszuk ki a
	<guimenuitem>Standard</guimenuitem> menüpontot, majd
	nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap> billentyût.</para>

      <figure id="sysinstall-standard">
	<title>Egy szabványos telepítés
	  megkezdése</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/main-std"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

    </sect2>
  </sect1>

  <sect1 id="install-steps">
    <title>Lemezterület lefoglalása</title>

    <para>Elsõ feladatunk lemezterületet foglalni a &os;
      számára, majd megcímkézni azt, hogy a
      <application>sysinstall</application> elõ tudja
      készíteni.  Ehhez tisztában kell lennünk
      azzal, hogy a &os; milyen formában is keresi az adatokat a
      lemezünkön.</para>

    <sect2 id="install-drive-bios-numbering">
      <title>A BIOS meghajtószámozása</title>

      <para>Egy témára különösen
	tekintettel kell lennünk mielõtt
	telepítenénk és
	beállítanánk a &os;-t a
	rendszerünkön, fõleg abban az esetben, ha
	több merevlemezünk is van.</para>

      <indexterm><primary>DOS</primary></indexterm>
      <indexterm><primary>Microsoft Windows</primary></indexterm>

      <para>Egy BIOS-függõ operációs rendszert,
	például &ms-dos;-t vagy &windows;-t futattó
	PC esetén a BIOS az operációs rendszer
	beleegyezésével képes elvonatkoztatni a
	lemezek megszokott sorrendjétõl.  Ennek
	köszönhetõen a felhasználó nem csak
	az ún.  <quote>primary master</quote> (elsõdleges
	master) merevlemezes meghajtótól tudja
	elindítani a rendszert.  Ez kifejezetten kényelmes
	megoldás az olyan felhasználók
	számára, akik az elsõvel teljesen
	megegyezõ második merevlemez
	megvásárlásával
	kialakították a rendszerük egyszerû
	és egyben a legolcsóbb biztonsági
	mentését, amire a <application><trademark
	class="registered">Ghost</trademark></application> vagy
	<application>XCOPY</application> programokkal tudnak rendszeres
	másolatokat készíteni.  Így, ha az
	elsõdleges meghajtó tönkremegy vagy
	vírus támadja meg, esetleg az
	operációs rendszer egy hiba miatt
	használhatatlanná teszi, akkor a BIOS-t
	utasíthatjuk a meghajtók logikai
	cseréjére és ezzel könnyen helyre
	tudjuk állítani.  Olyan, mintha a ház
	felnyitása nélkül felcseréltük
	volna a lemezeket bekötõ kábeleket.</para>

      <indexterm><primary>SCSI</primary></indexterm>
      <indexterm><primary>BIOS</primary></indexterm>

      <para>A SCSI-vezérlõkkel szerelt drágább
	rendszerek gyakran tartalmaznak olyan
	BIOS-bõvítéseket, amelyeken keresztül a
	SCSI-lemezek ugyanígy tetszõlegesen
	átrendezhetõek, egészen hét
	meghajtóig.</para>

      <para>Az ilyen lehetõségek használatához
	szokott felhasználókat azonban könnyen
	csalódás érheti, amikor a &os; nem az
	elvárásaiknak megfelelõen cselekszik.  A &os;
	ugyanis nem használja a BIOS-t és nem ismeri a
	<quote>BIOS logikai
	meghajtókiosztását</quote>.  Ez
	meghökkentõ eredményekre vezethet, fõleg
	akkor, amikor paramétereiket tekintve a meghajtók
	fizikailag teljesen megegyeznek és ráadásul
	egymás másolatait tartalmazzák.</para>

      <para>A &os; telepítése elõtt mindig
	állítsuk vissza a BIOS-ban a meghajtók
	eredeti sorrendjét, és a
	használatához hagyjuk is így ezt a
	beállítást.  Ha valamiért
	mégis meg kellene cserélnünk a
	meghajtókat, akkor ezentúl válasszuk a
	nehezebb utat: nyissuk ki a gépházat és
	kössük át a kábeleket, tegyük
	át a jumpereket mi magunk.</para>

      <sidebar>
	<title>Részlet Frédi és Vili
	  különleges kalandjaiból:</title>

	<para>Vili fogott egy öreg Winteles
	  számítógépet, hogy
	  készítsen belõle egy &os;-s rendszert
	  Frédinek.  Vili ehhez beszerel egy
	  SCSI-meghajtót, ami így nullás
	  SCSI-egység lesz, majd telepíti rá a
	  &os;-t.</para>

	<para>Frédi nekilát használni a rendszert,
	  azonban pár nap elteltével tapasztalja, hogy az
	  öregecske SCSI-meghajtó számos
	  apróbb hibát jelez, és ezért
	  szól Vilinek.</para>

	<para>Néhány nappal késõbb Vili
	  eldönti, ideje pontot tenni az ügy
	  végére, ezért a raktárban
	  levõ SCSI-lemezek köztül elhoz az eredetivel
	  egy teljesen megegyezõt.  Az elõzetes
	  felületellenõrzés eredményei szerint a
	  meghajtó tökéletesen mûködik,
	  ezért Vili beszerelni ezt a meghajtót a
	  négyes SCSI-egységként, majd
	  lemásolja a nullás meghajtó
	  tartalmát a négyesre.  Miután beszerelte
	  a tökéletesen üzemelõ új
	  meghajtót, Vili úgy határoz, ideje
	  megkezdeni a használatát, ezért
	  beállítja a SCSI BIOS-át, hogy a rendszer
	  a nullás helyett ezentúl a négyes
	  egységrõl induljon.  A &os; elindul és
	  mindenki örül.</para>

	<para>Frédi ezután folytatja megszokott
	  munkáját, majd Vili és Frédi
	  úgy gondolják, itt az ideje az újabb
	  izgalmaknak &mdash; frissítsünk a &os; egy
	  újabb változatára.  Vili ekkor
	  eltávolítja a nullás
	  SCSI-egységet, mivel már egyébként
	  is kezdett tönkremenni, és kicseréli egy
	  másik teljesen azonos lemezes meghajtóra.  Vili
	  ezt követõen Frédi internetrõl
	  letöltött varázslatos floppyjainak
	  segítségével feltelepíti a &os;
	  új verzióját az új nullás
	  SCSI-egységre.  A telepítés minden gond
	  nélkül lezajlik.</para>

	<para>Frédi próbálgatja is a &os; új
	  változatát néhány napig, és
	  számára ez elegendõ
	  bizonyíték ahhoz, hogy a munkahelyén is
	  használja.  Ideje hát átmásolni a
	  régi munkáit, ezért Frédi
	  csatlakoztatja a (korábbi &os; változat
	  legfrissebb változatát tartalmazó)
	  négyes SCSI-egységet.  Frédin azonban
	  hirtelen aggodalom tör ki, hiszen a négyes
	  SCSI-egységen sehol sem találja munkája
	  féltett eredményeit.</para>

	<para>Hova tûntek azok a komisz adatok?</para>

	<para>Amikor Vili másolatot készített az
	  eredeti nullás SCSI-egységrõl a
	  négyes SCSI-egységre, a négyes
	  egység egy <quote>új klón</quote> lett.
	  Amikor a rendszerindításhoz Vili
	  átrendezte a meghajtókat a SCSI BIOS-ban, azzal
	  csak magát csapta be, ugyanis a &os; továbbra is
	  a nullás SCSI-egységrõl indult el!  A BIOS
	  által kiválasztott meghajtóról az
	  effajta beállítások
	  hatására ugyan behozható a
	  rendszerindító és -betöltõ
	  programok egy része, de amikor a &os; rendszermagja
	  átveszi a vezérlést, a BIOS által
	  meghatározott sorrendiség figyelmen
	  kívül marad és a &os; visszatér a
	  meghajtók eredeti rendezéséhez.
	  Tehát ebben az esetben a rendszer továbbra is az
	  eredeti nullás SCSI-egységrõl folytatja a
	  mûködést, és Frédi összes
	  adata itt található, nem pedig a négyes
	  SCSI-egységen.  A négyes
	  SCSI-egységrõl futó rendszer
	  illuziója így mindössze az emberi
	  elvárások szüleménye.</para>

	<para>Örömmel említjük meg, hogy egyetlen
	  byte-nyi adat sem sérült meg vagy pusztult el a
	  jelenség felfedezése során.  A
	  korábbi nullás SCSI-egységet még
	  sikerült megmenteni a szemétdombról
	  és Frédi összes munkája
	  visszakerült (és Vili most már el tud
	  számolni nulláig).</para>

	<para>Habár a tanmesénkben
	  SCSI-meghajtókról esett szó, ugyanez
	  fennáll az IDE-meghajtókra is.</para>
      </sidebar>

    </sect2>

    <sect2 id="main-fdisk">
      <title>Slice-ok létrehozása az FDisk
	használatával</title>

      <note>
	<para>Itt még semmilyen változtatás nem
	  kerül lemezre.  Ha úgy érezzük, hogy
	  valamit rosszul csináltunk és újra el
	  akarjuk kezdeni a telepítést, a menük
	  segítségével büntetlenül
	  távozhatunk a
	  <application>sysinstall</application>ból és
	  újra próbálkozhatunk, vagy az
	  <keycap>U</keycap> billentyû lenyomásával
	  aktiválhatjuk az <guimenuitem>Undo</guimenuitem>
	  (<quote>Visszacsinál</quote>) funkciót.  Ha
	  véletlenül összezavarodtunk volna és
	  nem találunk kilépési
	  lehetõséget, akkor bármikor ki tudjuk
	  kapcsolni a számítógépet.</para>
      </note>

      <para>A <application>sysinstall</application>ban a
	szabványos telepítés megkezdésekor
	az alábbi üzenet jelenik meg:</para>

      <screen>                                 Message
 In the next menu, you will need to set up a DOS-style ("fdisk")
 partitioning scheme for your hard disk. If you simply wish to devote
 all disk space to FreeBSD (overwriting anything else that might be on
 the disk(s) selected) then use the (A)ll command to select the default
 partitioning scheme followed by a (Q)uit. If you wish to allocate only
 free space to FreeBSD, move to a partition marked "unused" and use the
 (C)reate command.
                                [  OK  ]

                      [ Press enter or space ]</screen>

      <para>Az üzenet fordítása:</para>

      <screen>                                  Üzenet
 A most következõ menüben össze kell állítanunk a merevlemezünk
 DOS-szerû ("fdiskes") partícióit. Amennyiben egyszerûen csak át
 akarjuk adni az összes lemezterületet a FreeBSD számára (ezzel
 felülírva mindent, ami a kiválasztott lemezeken található), akkor
 az alapértelmezett partíció-kiosztás kiválasztásához használjuk az
 (A)ll (Mind), majd utána a (Q)uit (Kilépés) parancsokat. Ha viszont
 csak az éppen szabad területet szánjuk a FreeBSD-nek, lépjünk egy
 "unused" ("üres") feliratú partícióra és használjuk a (C)reate
 (Létrehozás) parancsot.

                               [  OK  ]

            [ Nyomja le az Enter vagy a Szóköz billentyût ]</screen>

      <para>Az utasításnak megfelelõen nyomjuk le az
	<keycap>Enter</keycap> billentyût.  Ezután a
	rendszermag által az eszközök
	felkutatása során megtalált összes
	merevlemezes meghajtót láthatjuk.  A <xref
	linkend="sysinstall-fdisk-drive1"/> egy két IDE-lemezzel
	rendelkezõ rendszert mutat be, amelyeknek nevei rendre
	<devicename>ad0</devicename> és
	<devicename>ad2</devicename>.</para>

      <figure id="sysinstall-fdisk-drive1">
	<title>A meghajtó kiválasztása az FDisk
	  számára</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/fdisk-drive1"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>Feltûnhet, hogy itt nem szerepel az
	<devicename>ad1</devicename>.  Vajon miért maradt
	ki?</para>

      <para>Képzeljük el, mi történne, ha
	két IDE-csatolós merevlemezünk lenne: az
	egyik az elsõ IDE-vezérlõn, a másik
	pedig a második IDE-vezérlõn lenne master.
	Ha a &os; a megtalálásuk szerint
	<devicename>ad0</devicename> és
	<devicename>ad1</devicename> nevekkel számozná
	ezeket, attól még minden remekül
	mûködhetne.</para>

      <para>Ha azonban beszerelnénk egy harmadik lemezt,
	például egy slave eszközt kapcsolnánk az
	elsõ IDE-vezérlõre, akkor már ez lenne a
	<devicename>ad1</devicename>, és ennek megfelelõen a
	korábban <devicename>ad1</devicename>
	megnevezésû meghajtó pedig az
	<devicename>ad2</devicename>.  Mivel az
	állományrendszerek felkutatására
	általában az eszközneveket (mint amilyen a
	<devicename>ad1s1a</devicename>) használják,
	ezért ilyenkor azt tapasztalhatnánk, hogy bizonyos
	állományrendszerek helytelenül jelennek meg,
	ezért meg kell változtatnunk a &os; ezeket
	érintõ beállításait.</para>

      <para>A probléma megoldására a rendszermag
	beállítható úgy, hogy az
	IDE-lemezeket a kapcsolódásuk szerint
	azonosítsa, ne pedig a megtalálásuk
	sorrendje szerint.  Ezzel a kialakítással a
	második IDE-vezérlõn található
	master lemez <emphasis>mindig</emphasis> az
	<devicename>ad2</devicename> eszköz lesz, tehát
	még olyankor is, amikor egyáltalán nincs a
	rendszerünkben <devicename>ad0</devicename> vagy
	<devicename>ad1</devicename> eszköz.</para>

      <para>Ez a beállítás
	alapértelmezés a &os; rendszermagjában,
	és ez magyarázza, hogy az iménti
	ábra miért csak <devicename>ad0</devicename>
	és <devicename>ad2</devicename> eszközöket
	mutat.  Tehát a képen szereplõ
	számítógép mind a két
	IDE-vezérlõjének master
	csatornáján található egy-egy
	IDE-lemez, a slave csatornákon pedig nincs egy
	sem.</para>

      <para>Itt válasszuk ki azt a lemezt, amelyre a &os;-t
	telepíteni kívánjuk, majd nyomjuk meg a
	&gui.ok; gombot.  Erre az <xref linkend="sysinstall-fdisk1"/>
	által bemutatott képernyõvel elindul az
	<application>FDisk</application>.</para>

      <para>Az <application>FDisk</application> képernyõje
	három részre osztható.</para>

      <para>Az elsõ részben, amely a képernyõ
	felsõ két sorát foglalja össze,
	láthatjuk az éppen kiválasztott lemez
	adatait: a &os; szerinti nevét, a paramétereit
	és az összméretét.</para>

      <para>A második részben láthatjuk a lemezen
	megtalálható slice-okat: hol kezdõdnek
	(Offset) és hol érnek véget (End);
	mekkorák (Size); a &os; milyen névvel hivatkozik
	rájuk (Name); milyen leírás (Description)
	és altípus (Subtype) tartozik hozzájuk.  A
	példában két kicsi üres slice-ot
	láthatunk, ami a PC-k lemezkiosztására
	jellemzõ.  Ezenkívül felfedezhetünk egy
	nagyobb méretû <acronym>FAT</acronym>
	típusú slice-ot is, amely az &ms-dos; / &windows;
	világban szinte minden bizonnyal a
	<devicename>C:</devicename> betûjelet viseli, valamint egy
	kiterjesztett slice-ot is, amely az &ms-dos; / &windows;
	számára további meghajtókat is
	tartalmazhat.</para>

      <para>A harmadik részben az
	<application>FDisk</application>
	mûködtetésére használható
	parancsok láthatóak.</para>

      <figure id="sysinstall-fdisk1">
	<title>Átlagos Fdisk partíciók
	  szerkesztés elõtt</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/fdisk-edit1"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>A most következõ teendõink attól
	függenek, hogy miként is akarjuk felosztani a
	lemezünket.</para>

      <para>Ha az egész lemezt a &os; használatára
	áldozzuk (és amikor majd
	megerõsítjük a
	<application>sysinstall</application> számára a
	továbblépést, a lemezen így minden
	más adat törlõdni fog), akkor nyomjuk le az
	<keycap>A</keycap> billentyût, amely megfelel a
	<guimenuitem>Use Entire Disk</guimenuitem> (Az egész
	lemez használata) menüpontnak.  A létezõ
	slice-ok eltávolításra kerülnek
	és helyettük megjelenik egy
	<literal>unused</literal> (üres) jelzésû kis
	méretû terület (elvégre PC-rõl
	beszélünk), valamint egy nagyobb slice a &os;
	számára.  Ha így jártunk el, akkor
	válasszuk ki nyilakkal a frissen létrejött
	&os; slice-ot és az <keycap>S</keycap> billentyû
	lenyomásával jelöljük be
	indíthatónak (bootable).  A képernyõ
	ekkor a <xref linkend="sysinstall-fdisk2"/> által
	mutatotthoz fog erõsen hasonlítani.  A
	<literal>Flags</literal> (Beállítások)
	oszlopban láthatjuk az <literal>A</literal>
	jelzést, amelybõl kiderül, hogy az adott slice
	<emphasis>aktív</emphasis>, tehát róla tud
	indulni a rendszer.</para>

      <para>Ha a &os; számára egy meglevõ slice
	törlésével szeretnénk helyet
	csinálni, akkor ehhez válasszuk ki
	nyílbillentyûkkel a használni kivánt
	slice-ot és nyomjuk le a <keycap>D</keycap>
	billentyût.  Ezután nyomjuk le a <keycap>C</keycap>
	billentyût is, amire felbukkan a létrehozandó
	slice méretét kérdezõ ablak.  Adjuk
	meg a számunkra megfelelõ méretet a
	számunkra megfelelõ formában, majd
	zárjuk le az <keycap>Enter</keycap>
	lenyomásával.  Az ablakban szereplõ
	alapértelmezett érték a
	létrehozható lehetõ legnagyobb
	méretû slice-ot adja meg, ami vagy a legnagyobb
	összefüggõ üres terület, vagy pedig az
	egész merevlemez összterülete lehet.</para>

      <para>Ha már korábban
	készítettünk elõ helyet a &os;-nek
	(például egy
	<application>&partitionmagic;</application> vagy egy
	hozzá hasonló alkalmazás
	segítségével), akkor csak elegendõ az
	új slice létrehozásához megnyomnunk
	a <keycap>C</keycap> billentyût.  Ekkor szintén
	megkérdezésre kerül a
	létrehozandó slice mérete.</para>

      <figure id="sysinstall-fdisk2">
	<title>Particionálás az Fdisk <quote>Using Entire
	  Disk</quote> funkciójával</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/fdisk-edit2"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>Amikor befejeztük, nyomjuk le a <keycap>Q</keycap>
	billentyût.  Ekkor a <application>sysinstall</application>
	elmenti a beállított értékeket,
	azonban a lemezre ekkor még nem kerülnek ki.</para>

    </sect2>

    <sect2 id="bootmgr">
      <title>A rendszerválasztó
	telepítése</title>

      <para>Mindezek után lehetõségünk
	nyílik telepíteni egy
	rendszerválasztót (boot manager).
	Általában véve akkor van
	szükségünk a &os;
	rendszerválasztójának
	telepítésére, ha:</para>

      <itemizedlist>
	<listitem>
	  <para>Egynél több meghajtónk van, és
	    közülük nem az elsõ meghajtóra
	    telepítjük a &os;-t.</para>
	</listitem>

	<listitem>
	  <para>A &os;-t ugyanazon a lemezen más
	    operációs rendszerek mellé
	    telepítjük, és szeretnénk
	    választhatóvá tenni, hogy a
	    számítógép
	    indításakor a &os; vagy a többi
	    operációs rendszer induljon-e el.</para>
	</listitem>
      </itemizedlist>

      <para>Amennyiben a &os; lesz az egyetlen operációs
	rendszer a gépünkön és az elsõ
	merevlemezes meghajtóra telepítjük, akkor a
	<guimenuitem>Standard</guimenuitem> (Szabványos)
	rendszerválasztó tökéletesen megteszi.
	Ha viszont a &os; indításához egy
	másik rendszerválasztót szeretnénk
	használni, válasszuk a
	<guimenuitem>None</guimenuitem> (Nincs) opciót.</para>

      <para>Válasszunk, majd nyomjuk le az <keycap>Enter</keycap>
	billentyût!</para>

      <figure id="sysinstall-bootmgr">
	<title>A <application>sysinstall</application>
	  rendszerválasztókat tartalmazó
	  menüje</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/boot-mgr"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>Az <keycap>F1</keycap> billentyû
	lenyomásán keresztül elérhetõ
	súgóképernyõn olvashatunk az egy
	merevlemezen több operációs rendszer
	használatával kapcsolatos
	problémákról.</para>

    </sect2>

    <sect2>
      <title>Slice-ok létrehozása egy másik
	meghajtón</title>

      <para>Ha egynél több meghajtónk van, a program
	a rendszerválasztó képernyõje
	után ismét visszatér a meghajtók
	kiválasztásához.  Amennyiben a &os;-t egy
	másik meghajtóra is telepíteni
	szeretnénk, itt válasszuk ki azt és
	ismételjük meg vele az imént az
	<application>FDisk</application> programmal végzett
	felosztási folyamatot.</para>

      <important>
	<para>Amikor a &os;-t nem az elsõ meghajtóra
	  telepítjük, akkor a &os;
	  rendszerválasztóját mind a két
	  meghajtóra telepíteni kell.</para>
      </important>

      <figure id="sysinstall-fdisk-drive2">
	<title>Kilépés a
	  meghajtóválasztó
	  menübõl</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/fdisk-drive2"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>A <keycap>Tab</keycap> billentyûvel tudunk
	váltani a legutoljára kiválasztott
	meghajtó, a &gui.ok; és a &gui.cancel; gombok
	között.</para>

      <para>Az &gui.ok; gombra álláshoz nyomjuk le egyszer
	a <keycap>Tab</keycap>ot, majd a telepítés
	folytatásához nyomjuk le az <keycap>Enter</keycap>
	billentyût.</para>
    </sect2>

    <sect2 id="bsdlabeleditor">
      <title>Partíciók létrehozása a
	<application>Disklabel</application>
	segítségével</title>

      <para>A következõ lépésként
	létre kell hoznunk partíciókat a frissen
	létrehozott slice-okban.  Ne felejtsük el, hogy
	minden partíció rendelkezik egy
	<literal>a</literal>-tól <literal>h</literal>-ig
	terjedõ betûjellel, amelyek közül a
	<literal>b</literal>, <literal>c</literal> és
	<literal>d</literal> jelzésûeknek külön
	szerepe van, amire tekintettel kell lennünk.</para>

      <para>Bizonyos alkalmazások kedvelnek egyes
	partíciókiosztási sémákat,
	különösen az egynél több lemezen
	elhelyezkedõ partíciókat.  Azonban az
	elsõ &os; telepítésünk során
	még nem annyira fontos koncentrálnunk a
	lemezünk hatékony felosztására.
	Sokkal inkább fontosabb, hogy elõször
	egyszerûen csak telepítsük a &os;-t és
	tanuljuk meg a használatát.  Amikor már
	jobban ismerni fogjuk az operációs rendszert, a
	partíciók kiosztásának
	megváltoztatásához mindig újra
	tudjuk telepíteni a &os;-t.</para>

      <para>Ebben a sémában négy
	partíció szerepel &mdash; egy a
	lapozóállománynak és három az
	állományrendszereknek.</para>

      <table frame="none" pgwide="1">
	<title>Az elsõ lemez partícióinak
	  kiosztása</title>

	<tgroup cols="4">
	  <colspec colwidth="1*"/>
	  <colspec colwidth="1*"/>
	  <colspec colwidth="1*"/>
	  <colspec colwidth="4*"/>

	  <thead>
	    <row>
	      <entry>Partíció</entry>
	      <entry>Állományrendszer</entry>
	      <entry>Méret</entry>
	      <entry>Leírás</entry>
	    </row>
	  </thead>

	  <tbody>
	    <row>
	      <entry><literal>a</literal></entry>
	      <entry><filename>/</filename></entry>
	      <entry>1&nbsp;GB</entry>
	      <entry>Ez a rendszerindításhoz
		használt, más néven a
		gyökér állományrendszer (root
		filesystem).  Minden további
		állományrendszer ehhez csatlakozik
		valahol.  Ennek az állományrendszernek
		1&nbsp;GB méret elfogadható, mivel nem
		fogunk túlságosan sok adatot
		tárolni rajta, a &os; telepítõje is
		csak nagyjából 128&nbsp;MB adatot fog ide tenni.  Az
		így fennmaradó lemezterület
		felhasználható átmeneti adatok
		tárolására, illetve a
		<filename>/</filename> könyvtárban helyet ad
		a &os; késõbbi változatainak
		terjeszkedéséhez is.</entry>
	    </row>

	    <row>
	      <entry><literal>b</literal></entry>
	      <entry>-</entry>
	      <entry>RAM mérete x 2-3</entry>
	      <entry><footnote>
		<para>A rendszer lapozóállománya a
		  <literal>b</literal> partíción
		  tárolódik.  Itt a megfelelõ
		  méret megválasztása egyfajta
		  mûvészet, azonban minden esetben
		  hasznosnak bizonyulhat, ha tudjuk, hogy
		  méretnek mindig érdemes a fizikai avagy
		  központi memória (RAM)
		  méretének két, esetleg
		  háromszorosát választani.  Legyen
		  mindig legalább 64&nbsp;MB-nyi
		  méretû
		  lapozóállományunk, és ha
		  32&nbsp;MB RAM-nál kevesebb van a
		  számítógépünkben,
		  akkor is legalább 64&nbsp;MB-ra
		  állítsuk be.</para>

		<para>Ha egynél több lemezünk van,
		  mindegyikre rakhatunk
		  lapozóállományt, ezzel a &os;
		  mindegyikõjüket fel tudja használni
		  lapozásra, amivel pedig gyakorlatilag
		  felgyorsítja a folyamatot.  Ilyenkor
		  számoljunk úgy, hogy elõször
		  meghatározzuk a teljes
		  lapozóállomány
		  méretét (például
		  128&nbsp;MB), majd ezt elosztjuk a
		  rendelkezésünkre álló
		  lemezek számával (például
		  kettõ).  Ebbõl
		  kiszámítható az egyes lemezeken
		  elhelyezendõ lapozóállomány
		  mérete, ami most a példánk
		  szerint 64&nbsp;MB lesz.</para>
	      </footnote></entry>
	    </row>

	    <row>
	      <entry><literal>e</literal></entry>
	      <entry><filename>/var</filename></entry>
	      <entry>512&nbsp;MB-tl 4096&nbsp;MB-ig</entry>
	      <entry>A <filename>/var</filename> könyvtár
		foglalja magában az állandó
		változó
		naplóállományokat, valamint a
		többi, adminisztrációhoz
		használt állományt.  Ezek
		többsége a &os; mindennapos
		mûködése közben folyamatosan
		íródnak vagy olvasódnak.  Ha ezeket
		az állományokat egy külön
		állományrendszerre rakjuk, akkor ezzel
		segítünk a &os;-nek optimalizálni az
		ilyen állományok
		elérését anélkül, hogy
		ez hatással lenne a többi, más
		hozzáférési gyakorisággal
		bíró állományra.</entry>
	    </row>

	    <row>
	      <entry><literal>f</literal></entry>
	      <entry><filename>/usr</filename></entry>
	      <entry>A lemez többi része (legalább
		8&nbsp;GB)</entry>
	      <entry>Az összes többi állomány
		többnyire a <filename>/usr</filename>
		könyvtárban és annak
		alkönyvtáraiban helyezkedik el.</entry>
	    </row>
	  </tbody>
	</tgroup>
      </table>

      <warning>
	<para>Az imént megadott értékeket csak
	  példaként adtuk meg és csak a tapasztalt
	  felhasználók számára
	  ajánljuk.  A többi felhasználónak
	  inkább a partíciók automatikus
	  kiosztását javasoljuk a &os;
	  partíciószerkesztõjében
	  található <literal>Auto Defaults</literal>
	  opció használatával.</para>
      </warning>

      <para>Ha a &os;-t egynél több lemezre
	telepítjük, akkor a korábban megadott
	többi slice-ban is létre kell hoznunk
	partíciókat.  Ezt legegyszerûbben úgy
	tehetjük meg, ha minden lemezen létrehozunk
	két partíciót: egyet a
	lapozóállománynak, egyet pedig az
	állományrendszernek.</para>

      <table frame="none" pgwide="1">
	<title>Több lemez partícióinak
	  kiosztása</title>

	<tgroup cols="4">
	  <colspec colwidth="1*"/>
	  <colspec colwidth="1*"/>
	  <colspec colwidth="2*"/>
	  <colspec colwidth="3*"/>

	  <thead>
	    <row>
	      <entry>Partíció</entry>
	      <entry>Állományrendszer</entry>
	      <entry>Méret</entry>
	      <entry>Leírás</entry>
	    </row>
	  </thead>

	  <tbody>
	    <row>
	      <entry><literal>b</literal></entry>
	      <entry>-</entry>
	      <entry>Lásd a leírást</entry>
	      <entry>Ahogy már korábban is
		említettük, szét tudjuk osztani a
		lapozóállományt a lemezek
		között.  Habár az <literal>a</literal>
		partíció szabad, a hagyományok
		mégis azt diktálják, hogy a
		lapozáshoz használt terület maradjon
		a <literal>b</literal> partíción.</entry>
	    </row>

	    <row>
	      <entry><literal>e</literal></entry>
	      <entry>/disk<replaceable>n</replaceable></entry>
	      <entry>A lemez többi része</entry>
	      <entry>A lemez fennmaradó része egyetlen
		nagy partícióval fedhetõ le.  Ez az
		<literal>e</literal> partíció helyett
		lehetne minden további nélkül az
		<literal>a</literal> partíció, azonban a
		hagyományok szerint az <literal>a</literal>
		partíciónak a rendszer gyökér
		állományrendszerét
		(<filename>/</filename>) kell tartalmaznia.  Nekünk
		ugyan nem kellene ezt a megszokást
		követnünk, azonban a
		<application>sysinstall</application> viszont így
		tesz, ezért ezzel a választással
		csak magunkkal teszünk jót.  Az
		állományrendszer bárhová
		csatlakoztatható &mdash; ebben a
		példában a lemezeket rendre a
		<filename>/disk<replaceable>n</replaceable></filename>
		könyvtárakhoz csatoltuk, ahol az
		<replaceable>n</replaceable> az adott lemez
		sorszáma.  De itt természetesen más
		rendszert is követhetünk.</entry>
	    </row>
	  </tbody>
	</tgroup>
      </table>

      <para>A partíciók elrendezésének
	kigondolása után most már létre is
	hozathatjuk ezeket a <application>sysinstall</application>
	segítségével.  Ekkor a következõ
	üzenetet fogjuk látni:</para>

      <screen>                                 Message
 Now, you need to create BSD partitions inside of the fdisk
 partition(s) just created. If you have a reasonable amount of disk
 space (1GMB or more) and don't have any special requirements, simply
 use the (A)uto command to allocate space automatically. If you have
 more specific needs or just don't care for the layout chosen by
 (A)uto, press F1 for more information on manual layout.

                                [  OK  ]
                          [ Press enter or space ]</screen>

      <para>Az üzenet fordítása:</para>

      <screen>                                  Üzenet
Most létre kell hoznunk az fdiskkel nemrég elkészített partíciókban a
BSD-s partíciókat. Ha van hozzá elegendõ helyünk (1G vagy több) és
nincs semmilyen különleges elvárásunk, akkor egyszerûen csak osszuk
fel automatikusan az (A)uto paranccsal. Amennyiben azonban ennél
többre lenne szükségünk, vagy csak nincs szükségünk az (A)uto által
felkínált sémára, az F1 lenyomására bõvebb információkat is kaphatunk
a kézi kiosztás lehetõségeirõl.

                                [  OK  ]
            [ Nyomja le az Enter vagy a Szóköz billentyût ]</screen>

      <para>Nyomjuk le a <keycap>Enter</keycap> billentyût a &os;
	partíciószerkesztõjének, avagy a
	<application>Disklabel</application>
	elindításához.</para>

      <para>A <xref linkend="sysinstall-label"/> mutatja a
	<application>Disklabel</application> elsõ
	elindulásakor megjelenõ képet.  A
	képernyõ három részre
	tagolható.</para>

      <para>A felsõ pár sorban a jelenleg használt
	lemez nevét láthatjuk, valamint azt a slice-ot,
	ami az általunk létrehozott
	partíciókat tartalmazza (itt a
	<application>Disklabel</application> a <literal>Partition
	name</literal> megnevezéssel hivatkozik a slice-ra).  A
	képernyõn továbbá láthatjuk a
	slice-ban levõ szabad helyet is, vagyis azt a helyet, amely
	ugyan a slice-hoz tartozik, viszont még nem
	rendeltünk hozzá partíciót.</para>

      <para>A képernyõ közepén
	találhatóak az eddig már létrehozott
	partíciók, az általuk tartalmazott
	állományrendszerek, azok mérete és
	az állományrendszerek
	létrehozására vonatkozó
	különbözõ
	beállítások.</para>

      <para>A képernyõ alsó harmadában a
	<application>Disklabel</application> programban
	használható billentyûk felsorolása
	szerepel.</para>

      <figure id="sysinstall-label">
	<title>A <application>sysinstall</application> Disklabel
	  partíciószerkesztõje</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/disklabel-ed1"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>A <application>Disklabel</application> képes
	magától partíciókat
	készíteni a nekik megfelelõ
	alapértelmezett méretekkel.  A
	partíciók automatikus méretét egy
	belsõ partícióméretezõ algoritmus
	számítja ki a lemez összmérete
	alapján.  Próbáljuk most mi is ezt ki,
	és nyomjuk le az <keycap>A</keycap> billentyût.
	Ekkor a <xref linkend="sysinstall-label2"/> szerint
	illusztráltaknak megfelelõ képernyõt
	tapasztalhatunk.  A használt lemez
	méretétõl függõen az
	alapértelmezett értékek megfelelõek
	lesznek vagy sem.  Ez igazából nem
	számít, hiszen nem kell feltétlenül
	elfogadnunk az alapértelmezetten
	megállapított értékeket.</para>

	<note>
	  <para>Az alapértelmezett
	    partícionálási sémában a
	    <filename>/tmp</filename> könyvtár nem a
	    <filename>/</filename> könyvtár része
	    lesz, hanem saját partíciót kapott.
	    Ezzel igyekszünk elkerülni, hogy a
	    <filename>/</filename> partíció
	    átmenetileg tárolt állományokkal
	    teljen be.</para>
	</note>

      <figure id="sysinstall-label2">
	<title>A <application>sysinstall</application> Disklabel
	  partíciószerkesztõje,
	  alapértelmezett értékekkel</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/disklabel-auto"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>Ha nem az alapértelmezett partíciókat
	szeretnénk használni, és le akarjuk
	váltani ezeket a saját magunk által
	megadottakra, akkor a nyílbillentyûkkel
	válasszuk ki az elsõ partíciót
	és a törléséhez nyomjuk meg a
	<keycap>D</keycap> billentyût.  Hasonlóan
	járjunk el az összes többi javasolt
	partíció törléséhez.</para>

      <para>Az elsõ (<literal>a</literal>, vagyis a
	<filename>/</filename> könyvtárként, azaz a
	gyökérként csatolt) partíció
	elkészítéséhez elõször
	gyõzõdjünk arról, hogy a felsõ sorban
	a megfelelõ slice van kiválasztva, majd nyomjuk meg
	a <keycap>C</keycap> billentyût.  Ekkor az új
	partíció méretét kérdezõ
	párbeszédablak jelenik meg (lásd: <xref
	linkend="sysinstall-label-add"/>).  Itt a méret a lemez
	blokkjainak számában adható meg, amit
	viszont <literal>M</literal>-mel lezárva megabyte-ban,
	<literal>G</literal>-vel gigabyte-ban vagy
	<literal>C</literal>-vel cilinderben is
	kifejezhetünk.</para>

      <figure id="sysinstall-label-add">
	<title>Szabad hely a
	  gyökérpartíción</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/disklabel-root1"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>Az alapértelmezés szerint
	felkínált méret az egész slice-ot
	lefoglaló partíciót hoz létre.
	Amennyiben a korábbi példában
	tárgyalt partícióméreteket
	kívánjuk használni, akkor a
	<keycap>Backspace</keycap> billentyû
	használatával töröljük ki az
	így megadott értéket, és helyette
	gépeljük be, hogy <userinput>512M</userinput>, ahogy
	ez a <xref linkend="sysinstall-label-add2"/>
	segítségével is látható.  A
	bevitelt zárjuk a &gui.ok; gomb
	lenyomásával.</para>

      <figure id="sysinstall-label-add2">
	<title>A gyökérpartíció
	  méretének szerkesztése</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/disklabel-root2"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>Miután meghatároztuk a partíció
	méretét, a telepítõ megkérdezi,
	hogy a létrehozandó partícióban
	állományrendszer vagy
	lapozóállomány foglaljon-e helyet.  Ennek a
	párbeszédablakját a <xref
	linkend="sysinstall-label-type"/> mutatja.  Mivel az elsõ
	partíciónk állományrendszert fog
	tartalmazni, ezért mindenképpen az
	<guimenuitem>FS</guimenuitem> paramétert válasszuk
	ki, majd nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap>
	billentyût.</para>

      <figure id="sysinstall-label-type">
	<title>A gyökérpartíció
	  típusának kiválasztása</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/disklabel-fs"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>Végezetül, mivel egy
	állományrendszert hoztunk létre, meg kell
	mondanunk a <application>Disklabel</application>nek, hova
	csatlakoztassa.  A hozzá tartozó
	párbeszédablak a <xref
	linkend="sysinstall-label-mount"/>n látható.  A
	gyökér állományrendszer
	csatlakozási pontja a <filename>/</filename>,
	ezért itt csak annyit adjunk meg, hogy
	<userinput>/</userinput> és zárjuk az
	<keycap>Enter</keycap> billentyû
	lenyomásával.</para>

      <figure id="sysinstall-label-mount">
	<title>A gyökér csatlakozási pontjának
	  megadása</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/disklabel-root3"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>A képernyõn látható lista
	ezután az újonnan létrehozott
	partíciónak megfelelõen frissül.  A
	többi partícióra ugyanígy meg kell
	ismételnünk ezt a mûveletsort.  Arra azonban
	figyeljünk, hogy a lapozásra használt
	partíciót
	létrehozásánál a szerkesztõ nem
	fogja megkérdezni a csatlakozási pontot, hiszen az
	ilyen típusú partíciókat sosem
	csatlakoztatjuk.  A <filename>/usr</filename>, vagyis az
	utolsó partíció
	készítése során a slice
	fennmaradó részének
	lefoglalásához már nyugodtan meghagyhatjuk
	a felajánlott értéket.</para>

      <para>A &os; partíciószerkesztõjének
	utolsó képernyõje a <xref
	linkend="sysinstall-label4"/>n hasonlóhoz, habár az
	általunk választott értékek minden
	bizonnyal eltérnek.  A mûvelet
	befejezéséhez nyomjuk le a <keycap>Q</keycap>
	billentyût.</para>

      <figure id="sysinstall-label4">
	<title>A Disklabel partíciószerkesztõ</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/disklabel-ed2"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>
    </sect2>
  </sect1>

  <sect1 id="install-choosing">
    <title>A telepítendõ összetevõk
      kiválasztása</title>

    <sect2 id="distset">
      <title>A terjesztések típusának
	kiválasztása</title>

      <para>A telepítendõ terjesztések típusa
	nagyban függ attól, hogy a rendszerünket mire
	szándékozzuk majd használni és
	mennyi szabad hely áll rendelkezésünkre.  Az
	elõre megadott beállítások a
	lehetõ legkisebb konfiguráció
	telepítésétõl egészen a
	komplett rendszer telepítéséig terjednek.
	A &unix; és/vagy &os; világában még
	az új felhasználók számára
	szinte tökéletesen megfelelõnek bizonyulhat az
	egyik ilyen elõkészített
	beállítás kiválasztása.  A
	terjesztések kiválogatása pedig
	általában a tapasztaltabb
	felhasználók számára lehet
	hasznos.</para>

      <para>Az <keycap>F1</keycap> billentyûvel többet is
	megtudhatunk a terjesztések különbözõ
	típusairól és bennük
	található összetevõkrõl.
	Miután befejeztük a súgó
	áttanulmányozását, nyomjuk le az
	<keycap>Enter</keycap> billentyût, és ezzel
	visszatérünk a terjesztések
	kiválasztását tartalmazó
	menübe.</para>

      <para>Ha grafikus felületet szeretnénk
	használni, akkor az X szerver
	beállítását az
	alapértelmezett munkakörnyezet
	beállítását a &os;
	telepítése után kell megtenni.  Az X
	szerver beállításáról
	részletesebben a <xref linkend="x11"/>ban
	olvashatunk.</para>

      <para>Ha egy saját rendszermag
	építését is fontolgatjuk, akkor
	olyan terjesztést válasszuk, amiben a
	forráskód (kernel source) is
	megtalálható.  A saját rendszermag
	építésének
	hátterérõl és
	mikéntjérõl lásd a <xref
	  linkend="kernelconfig"/>et.</para>

      <para>Értelemszerûen a legsokoldalúbb rendszer
	az, amiben minden megtalálató.  Így
	aztán, ha a lemezünk is megengedi, a nyilak
	és az <keycap>Enter</keycap> használatával
	válasszuk a <guimenuitem>All</guimenuitem> (Minden)
	opciót, ahogy azt az <xref linkend="distribution-set1"/>
	is mutatja.  Ha viszont úgy érezzük, hogy
	ehhez nem eléggé nagy a lemezünk, akkor
	válasszuk az igényeinkhez jobban illeszkedõ
	típust.  Sokat azonban ne üljünk a
	tökéletes megoldás
	kiötlésén, hiszen ezek a terjesztések
	még a telepítés befejezése
	után is hozzáadhatóak a
	rendszerünkhöz.</para>

      <figure id="distribution-set1">
	<title>A terjesztések kiválasztása</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/dist-set"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>
    </sect2>

    <sect2 id="portscol">
      <title>A Portgyûjtemény
	telepítése</title>

      <para>Miután kiválasztottuk a nekünk
	megfelelõ terjesztést, a telepítõprogram
	felajánlja a &os; Portgyûjteményének
	(Ports Collection) telepítésének
	lehetõségét.  A portok
	gyûjteménye a szoftverek
	telepítésének egyszerû és
	kényelmes módja.  A Portgyûjtemény
	önmaga nem tartalmazza a szoftverek
	lefordításához szükséges
	forráskódot, hanem helyette csupán azokat
	az állományokat, amelyek a
	különbözõ külsõs programok
	letöltéséhez,
	fordításához és
	telepítéséhez kellenek.  A <xref
	linkend="ports"/>ben megtalálhatjuk, miként is kell
	használni ezt a gyûjteményt.</para>

      <para>A telepítõprogram nem fogja ellenõrizni a
	kibontásához szükséges helyet,
	ezért csak abban az esetben válasszuk ezt a
	lehetõséget, ha mindenképpen elfér a
	merevlemezünkön.  A &os; jelenlegi, &rel.current;
	változatában a Portgyûjtemény
	nagyjából &ports.size; helyet foglal el a lemezen.
	A &os; frissebb verzióiban nyugodtan
	feltételezhetünk ennél valamivel nagyobb
	értéket is.</para>

<screen>                         User Confirmation Requested
 Would you like to install the FreeBSD ports collection?

 This will give you ready access to over &os.numports; ported software packages,
 at a cost of around &ports.size; of disk space when "clean" and possibly much
 more than that if a lot of the distribution tarballs are loaded
 (unless you have the extra CDs from a FreeBSD CD/DVD distribution
 available and can mount it on /cdrom, in which case this is far less
 of a problem).

 The Ports Collection is a very valuable resource and well worth having
 on your /usr partition, so it is advisable to say Yes to this option.

 For more information on the Ports Collection &amp; the latest ports,
 visit:
     http://www.FreeBSD.org/ports

                              [ Yes ]     No</screen>

      <para>Az üzenet fordítása:</para>

<screen>                      Felhasználói megerõsítés szükséges
 Szeretné telepíteni a FreeBSD portjainak gyûjteményét?

 Ezen keresztül közel &os.numports; portolt szoftvercsomaghoz tudunk
 könnyedén hozzáférni, amelyek "tiszta" állapotukban nagyjából
 &ports.size; lemezterületünkbe kerülnek, ami a késõbbiekben
 valószínûleg majd növekedni fog, ahogy letöltjük a különbözõ
 szoftverekhez tartozó állományokat (hacsak nincs meg a FreeBSD
 valamelyik CD- vagy DVD alapú terjesztésének az összes lemeze,
 amelyeket a /cdrom könyvtárba csatlakoztatva el tudjuk ezeket érni,
 mert ekkor kevesebb gondunk lesz vele).

 A Portgyûjtemény egy nagyon értékes erõforrás, amelynek megéri helyet
 szentelni a /usr partíciónkon, ezért javasoljuk, hogy válassza az
 "Igen" opciót. A Portgyûjteményrõl és annak legújabb portjairól a
 http://www.FreeBSD.org/ports oldalon olvashat részletesebben.

                             [ Igen ]     Nem</screen>

      <para>A Portgyûjtemény
	telepítéséhez a &gui.yes; gombot, ennek
	kihagyásához pedig a &gui.no; gombot
	válasszuk ki a nyilakkal, majd az <keycap>Enter</keycap>
	lenyomásával mehetünk tovább.  Ekkor a
	kiválasztott terjesztések menüje fog
	újra megjelenni.</para>

      <figure id="distribution-set2">
	<title>A terjesztések telepítésének
	  megerõsítése</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/dist-set2"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>Ha elégedettek vagyunk a
	beállításokkal, válasszuk ki a
	nyilakkal az <guimenuitem>Exit</guimenuitem> menüpontot,
	gyõzõdjünk meg róla, hogy a &gui.ok;
	gombon állunk, majd nyomjuk le az <keycap>Enter</keycap>
	billentyût a folytatáshoz.</para>

    </sect2>
  </sect1>

  <sect1 id="install-media">
    <title>A telepítés eszközének
      kiválasztása</title>

    <para>Ha CD-rõl vagy DVD-rõl telepítünk, akkor
      a következõ képernyõn a
      nyílbillentyûkkel válasszuk ki a
      <guimenuitem>Install from a CDROM or DVD</guimenuitem>
      (Telepítés CD-rõl vagy DVD-rõl)
      menüpontot.  Ügyeljünk a &gui.ok; gomb
      kiválasztására is, majd a
      telepítés megkezdéséhez nyomjuk meg az
      <keycap>Enter</keycap> billenyût.</para>

    <para>A telepítés másfajta módszereinek
      alkalmazásához válasszuk ki a menüpontok
      közül a nekünk megfelelõt és
      kövessük a megjelenõ
      utasításokat.</para>

    <para>Az <keycap>F1</keycap> billentyû
      lenyomására megjelenik az adott
      telepítõeszközhöz tartozó
      súgó.  Innen az <keycap>Enter</keycap>
      lenyomása után térhetünk vissza a
      menühöz.</para>

    <figure id="choose-media">
      <title>A telepítési eszköz
	kiválasztása</title>

      <mediaobject>
	<imageobject>
	  <imagedata fileref="install/media"/>
	</imageobject>
      </mediaobject>
    </figure>

    <note>
      <title>Telepítés FTP szerverrõl</title>

      <indexterm>
	<primary>telepítés</primary>
	<secondary>hálózat</secondary>
	<tertiary>FTP</tertiary>
      </indexterm>

      <para>Három FTP-s telepítési mód
	közül választhatunk: aktív,
	passzív vagy HTTP proxyn keresztül.</para>

      <variablelist>
	<varlistentry>
	  <term>Aktív FTP: <guimenuitem>Install from an FTP
	    server</guimenuitem> (Telepítés FTP
	    szerverrõl)</term>

	  <listitem>
	    <para>Ezzel a beállítással az
	      összes FTP-n keresztüli átvitel
	      <quote>aktív</quote> módban
	      történik.  Ez tûzfalak esetén nem
	      mûködik, de gyakran alkalmazható olyan
	      régebbi FTP szerverek esetén, amelyek nem
	      ismerik az passzív adatátvitelt.  Ha (az
	      alapértelmezett) passzív módban
	      megakadna a kapcsolat, próbáljunk meg
	      helyette az aktívat.</para>
	  </listitem>
	</varlistentry>

	<varlistentry>
	  <term>Passzív FTP: <guimenuitem>Install from an FTP
	    server through a firewall</guimenuitem>
	    (Telepítés tûzfalon keresztül FTP
	    szerverrõl)</term>

	  <listitem>
	    <indexterm>
	      <primary>FTP</primary>
	      <secondary>passzív mód</secondary>
	    </indexterm>

	    <para>Ezzel a beállítással a
	      <application>sysinstall</application> programot az FTP
	      mûvelet végrehajtásakor a
	      <quote>passzív</quote> mód
	      használatára utasítjuk.  Így
	      át tudunk menni olyan tûzfalakon is, amelyek
	      nem engedik a véletlenszerû TCP portokon
	      érkezõ kapcsolatokat.</para>
	  </listitem>
	</varlistentry>

	<varlistentry>
	  <term>FTP HTTP proxyn keresztül: <guimenuitem>Install
	    from an FTP server through a http proxy</guimenuitem>
	    (Telepítés HTTP proxyn keresztül FTP
	    szerverrõl)</term>

	  <listitem>
	    <indexterm>
	      <primary>FTP</primary>
	      <secondary>HTTP proxyn keresztül</secondary>
	    </indexterm>

	    <para>Ezzel a beállítással
	      megmondhatjuk a <application>sysinstall</application>
	      programnak, hogy (egy böngészõhöz
	      hasonlóan) a HTTP protokollon keresztül
	      használja az FTP mûveletek
	      elvégzéséhez használt proxyt.
	      Ennek a proxynak lesz a feladata az átadott
	      kérések lefordítása és
	      elküldése az FTP szervernek.  Ennek
	      köszönhetõen át tudunk menni olyan
	      tûzfalakon is, amelyek egyáltalán nem
	      engednek semmilyen FTP mûveletet, azonban tartozik
	      hozzájuk egy HTTP proxy.  Ilyenkor az FTP szerver
	      beállításai mellett meg kell adnunk
	      ezt a HTTP proxyt is.</para>
	  </listitem>
	</varlistentry>
      </variablelist>

      <para>Az FTP szervert proxyn keresztül
	általában úgy érjük el, hogy a
	felhasználói név részeként
	egy <quote>@</quote> jellel elválasztva megadjuk a
	ténylegesen elérni kívánt szerver
	nevét.  A proxy szerver ezután
	<quote>helyettesíti</quote> a valódi szervert.
	Például tegyük fel, hogy a <hostid
	role="fqdn">ftp.FreeBSD.org</hostid> szerverrõl akarunk
	telepíteni az 1234 porton várakozó <hostid
	role="fqdn">ize.minta.com</hostid> proxy
	használatával.</para>

      <para>Ehhez lépjünk be a
	beállításokat tartalmazó
	menübe, állítsuk az FTP kapcsolathoz
	használt felhasználói nevet az
	<literal>ftp@ftp.FreeBSD.org</literal> értékre,
	majd jelszónak adjuk meg az e-mail címünket.
	Telepítési eszközként adjuk meg az
	FTP-t (vagy a passzív FTP-t, amennyiben a proxy ismeri)
	és a
	<literal>ftp://ize.minta.com:1234/pub/FreeBSD</literal>
	címet.</para>

      <para>Mivel az <hostid role="fqdn">ftp.FreeBSD.org</hostid>
	címrõl származó
	<filename>/pub/FreeBSD</filename> könyvtár a <hostid
	role="fqdn">ize.minta.com</hostid> szerveren keresztül
	érhetõ el számunkra, ezért
	lényegében <emphasis>arról</emphasis> a
	géprõl fogunk telepíteni (amely pedig a
	telepítõ kéréseire elhozza a <hostid
	role="fqdn">ftp.FreeBSD.org</hostid> szervertõl az
	állományokat).</para>
    </note>

  </sect1>

  <sect1 id="install-final-warning">
    <title>A telepítés
      véglegesítése</title>

    <para>Ezután ha óhajtjuk, megkezdhetjük a
      telepítést.  Ez egyben az utolsó
      lehetõségünk a telepítés
      megszakítására és merevlemezünket
      érintõ változtatások
      érvénytelenítésére.</para>

    <screen>                       User Confirmation Requested
 Last Chance! Are you SURE you want to continue the installation?

 If you're running this on a disk with data you wish to save then WE
 STRONGLY ENCOURAGE YOU TO MAKE PROPER BACKUPS before proceeding!

 We can take no responsibility for lost disk contents!

                             [ Yes ]    No</screen>

    <para>Az üzenet fordítása:</para>

    <screen>                    Felhasználói megerõsítés szükséges
 Utolsó esély: BIZTOSAN folytatni kívánja a telepítést?

 Ha olyan lemezre szeretne telepíteni, amelyen fontos adatok
 találhatóak, HATÁROZOTTAN JAVASOLJUK, hogy a továbblépés elõtt
 KÉSZÍTSEN RÓLUK MEGBÍZHATÓ BIZTONSÁGI MÁSOLATOT!

 Nem vállalunk semmilyen felelõsséget az elvesztett adatokért!

                            [ Igen ]    Nem</screen>

    <para>A továbblépéshez válasszuk a
      &gui.yes; gombot és nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap>
      billentyût.</para>

    <para>A telepítés idõtartama a
      kiválasztott terjesztéstõl, a
      telepítésre használt eszköztõl
      és számítógépünk
      sebességétõl függ.  A folyamat
      elõrehaladásáról üzenetek sorozata
      tájékoztat minket.</para>

    <para>A telepítés befejezése után a
      következõ üzenet jelenik meg:</para>

    <screen>                               Message

Congratulations! You now have FreeBSD installed on your system.

We will now move on to the final configuration questions.
For any option you do not wish to configure, simply select No.

If you wish to re-enter this utility after the system is up, you may
do so by typing: /usr/sbin/sysinstall.

                                 [ OK ]

                      [  Press enter or space  ]</screen>

    <para>A szöveg fordítása:</para>

    <screen>                               Üzenet

Gratulálunk, sikeresen telepítette a FreeBSD rendszert a számítógépére!

Most rátérünk az utolsó néhány kérdésre. A "Nem" választásával
egyszerûen átugorhatjuk mindazt, amit nem szeretnénk beállítani. Ezt a
segédprogramot a rendszer újbóli elindítása után a "/usr/sbin/sysinstall"
parancs begépelésével tudjuk elérni.

                                 [ OK ]

            [ Nyomja le az Enter vagy a Szóköz billentyût ]</screen>

    <para>Az <keycap>Enter</keycap> billentyû
      lenyomásával megkezdhetjük a
      telepítés utáni
      beállításokat.</para>

    <para>A &gui.no; gomb kiválasztásával és
      az <keycap>Enter</keycap> lenyomásával
      megszakíthatjuk a telepítést, így a
      rendszerünkön semmilyen változtatás nem
      történik.  Ilyenkor a következõ üzenet
      jelenik meg:</para>

    <screen>                                Message
Installation complete with some errors.  You may wish to scroll
through the debugging messages on VTY1 with the scroll-lock feature.
You can also choose "No" at the next prompt and go back into the
installation menus to retry whichever operations have failed.

                                 [ OK ]</screen>

    <para>Az üzenet fordítása:</para>

    <screen>                                 Üzenet
A telepítés során hiba történt. A Scroll Lock használatával érdemes
átnézni a VTY1 terminál megjelenõ üzeneteket. A következõ ablakban a
"Nem" választásával vissza tudunk menni a telepítõmenühöz és
megpróbálkozhatunk ismét a sikertelen mûveletek végrehajtásával.

                                 [ OK ]</screen>

    <para>Ez az üzenet azért jelent meg, mert semmit sem
      sikerült telepíteni.  Innen az <keycap>Enter</keycap>
      megnyomásával térhetünk vissza a
      fõmenübe, majd onnan tudunk kilépni a
      telepítõbõl.</para>

  </sect1>

  <sect1 id="install-post">
    <title>A telepítés után</title>

    <para>A sikeres telepítést különféle
      beállítások követik.
      Közülük az új &os; rendszer
      indítása elõtt bármelyik
      megismételhetõ a beállítások
      opcióit tartalmazó menü újbóli
      használatával, vagy pedig a telepítés
      után a <command>sysinstall</command> parancs
      kiadásával, majd a
      <guimenuitem>Configure</guimenuitem>
      (Beállítások) menüpont
      kiválasztásával.</para>

    <sect2 id="inst-network-dev">
      <title>A hálózati eszközök
	beállítása</title>

      <para>A következõ képernyõ már nem
	jelenik meg, ha az FTP szerveren keresztüli
	telepítéshez korábban már
	beállítottuk a PPP kapcsolatot.  Ez a
	korábbiakban említettek szerint
	állítható be.</para>

      <para>Ha többet szeretnénk megtudni a helyi
	hálózatokról (LAN), vagy a &os;-t
	átjáróként, illetve
	útválasztóként
	kívánjuk beállítani, olvassuk el az
	<link linkend="advanced-networking">Egyéb haladó
	hálózati témák</link>
	címû fejezetet.</para>

      <screen>                      User Confirmation Requested
   Would you like to configure any Ethernet or PPP network devices?

                             [ Yes ]   No</screen>

      <para>Fordítása:</para>

      <screen>                   Felhasználói megerõsítés szükséges
  Szeretnénk beállítani valamilyen Ethernet- vagy PPP hálózati eszközt?

                            [ Igen ]   Nem</screen>

      <para>A hálózati eszközeink
	beállításához válasszuk a
	&gui.yes; gombot, majd nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap>
	billentyût.  Ellenkezõ esetben a &gui.no; gombbal
	mehetünk tovább.</para>

      <figure id="ed-config1">
	<title>Az Ethernet-eszköz
	  kiválasztása</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/ed0-conf"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>A beállítandó csatoló
	kiválasztásához használjuk a
	nyílbillentyûket és utána nyomjuk meg
	az <keycap>Enter</keycap> billentyût.</para>

      <screen>                      User Confirmation Requested
       Do you want to try IPv6 configuration of the interface?

                              Yes   [ No ]</screen>

      <para>Fordítás:</para>

      <screen>                   Felhasználói megerõsítés szükséges
           Megpróbálkozik az IPv6 beállításával a csatolón?

                             Igen   [ Nem ]</screen>

      <para>A példánkban szereplõ helyi
	hálózatban az aktuális internetes protokoll
	(<acronym>IPv4</acronym>) egyelõre megfelelõ,
	ezért válasszuk a &gui.no; gombot és
	nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap> billentyût.</para>

      <para>Amennyiben <acronym>RA</acronym>-szerveren keresztül
	egy már létezõ <acronym>IPv6</acronym>
	hálózathoz csatlakozunk, akkor válasszuk a
	&gui.yes; gombot és nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap>
	billentyût.  Ezt követõen az RA-szerverek
	felderítése kezdõdik meg, ami
	néhány másodpercig eltarthat.</para>

      <screen>                             User Confirmation Requested
        Do you want to try DHCP configuration of the interface?

                              Yes   [ No ]</screen>

      <para>Az üzenet fordítása:</para>

      <screen>                          Felhasználói megerõsítés szükséges
            Megpróbálkozik a DHCP használatával a csatolón?

                             Igen   [ Nem ]</screen>

      <para>Ha nincs szükségünk a DHCP (Dynamic Host
	Configuration Protocol, azaz a Dinamikus
	állomáskonfigurációs protokoll)
	használatára, akkor a &gui.no; gomb
	kiválasztásával majd az
	<keycap>Enter</keycap> lenyomásával
	továbbléphetünk.</para>

      <para>A &gui.yes; gomb kiválasztására elindul
	a <application>dhclient</application> nevû program,
	és amennyiben sikerrel jár, magától
	kitölti a hálózati
	beállításokra vonatkozó adatokat.
	Ennek részleteit a <xref linkend="network-dhcp"/>ben
	találhatjuk meg.</para>

      <para>Az alábbi hálózati
	beállító képernyõ mutatja a
	helyi hálózat
	átjárójaként használni
	kívánt Ethernet-eszköz
	konfigurációját.</para>

      <figure id="ed-config2">
	<title>Az ed0 hálózati
	  beállítása</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/ed0-conf2"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>A <keycap>Tab</keycap> billentyûvel tudunk
	navigálni az adatlap mezõi között
	és kitölteni ezeket a megfelelõ
	információkkal:</para>

      <variablelist>
	<varlistentry>
	  <term>Host
	    (Számítógépnév)</term>

	  <listitem>
	    <para>A számítógépünk
	      teljes neve, amely a példában most <hostid
	      role="fqdn">k6-2.example.com</hostid>.</para>
	  </listitem>
	</varlistentry>

	<varlistentry>
	  <term>Domain (Tartomány)</term>

	  <listitem>
	    <para>Annak a tartománynak a neve, amelyben a
	      számítógépünk a
	      található.  Ez itt konkrétan a
	      <hostid role="domainname">example.com</hostid>.</para>
	  </listitem>
	</varlistentry>

	<varlistentry>
	  <term>IPv4 Gateway (IPv4-átjáró)</term>

	  <listitem>
	    <para>A helyben nem elérhetõ célok
	      megközelítésére használt
	      gép IP-címe.  Ezt a mezõt
	      mindenképpen töltsük ki akkor, ha a
	      számítógépünk valamilyen
	      hálózatba van kötve.  Azonban
	      <emphasis>hagyjuk üresen</emphasis>, ha a
	      számítógép a
	      hálózat átjárója az
	      internet felé.  Az IPv4
	      átjárót más néven
	      <quote>default gateway</quote>-nek (alapértelmezett
	      átjárónak) vagy <quote>default
	      route</quote>-nak (alapértelmezett
	      útvonalnak) is nevezik.</para>
	  </listitem>
	</varlistentry>

	<varlistentry>
	  <term>Name server (Névszerver)</term>

	  <listitem>
	    <para>A helyi DNS (névfeloldó) szerverünk
	      IP-címe.  Ha nem található ilyen a
	      helyi hálózatunkon, akkor az
	      internet-szolgáltató DNS szerverének
	      címét (a példában ez a <hostid
	      role="ipaddr">208.163.10.2</hostid>) adjuk meg.</para>
	  </listitem>
	</varlistentry>

	<varlistentry>
	  <term>IPv4 address (IPv4-cím)</term>

	  <listitem>
	    <para>A csatoló IP-címe, amely az
	      ábrán a <hostid
	      role="ipaddr">192.168.0.1</hostid>.</para>
	  </listitem>
	</varlistentry>

	<varlistentry>
	  <term>Netmask (Hálózati maszk)</term>

	  <listitem>
	    <para>A helyi hálózatban használt
	      címtartomány a <hostid
	      role="ipaddr">192.168.0.0</hostid> - <hostid
	      role="ipaddr">192.168.0.255</hostid>, amihez a <hostid
	      role="netmask">255.255.255.0</hostid>
	      hálózati maszk tartozik.</para>
	  </listitem>
	</varlistentry>

	<varlistentry>
	  <term>Extra options to ifconfig (Az ifconfig további
	    beállításai)</term>

	  <listitem>
	    <para>Az <command>ifconfig</command> parancs adott
	      csatolóra vonatkozó egyéb
	      beállításai.  Jelen esetünkben
	      itt semmi sem szerepel.</para>
	  </listitem>
	</varlistentry>

      </variablelist>

      <para>Miután végeztünk, a <keycap>Tab</keycap>
	billentyû lenyomásával válasszuk ki a
	&gui.ok; gombot és nyomjuk le az <keycap>Enter</keycap>
	billentyût.</para>

      <screen>                      User Confirmation Requested
        Would you like to bring the ed0 interface up right now?

                             [ Yes ]   No</screen>

      <para>A fordítás:</para>

      <screen>                   Felhasználói megerõsítés szükséges
                     Aktiválja most az ed0 csatolót?

                            [ Igen ]   Nem</screen>

      <para>A &gui.yes; gomb kiválasztásával, majd
	az <keycap>Enter</keycap> lenyomásával
	csatlakoztatjuk a számítógépet a
	hálózathoz, ami ezután
	használhatóvá válik.  Ez azonban a
	telepítés számára nem jelent
	túlságosan sokat, hiszen ettõl
	függetlenül a számítógépet
	egyébként is újra kell majd
	indítanunk.</para>

    </sect2>

    <sect2 id="gateway">
      <title>Az átjáró
	beállítása</title>

      <screen>                       User Confirmation Requested
       Do you want this machine to function as a network gateway?

                              [ Yes ]    No</screen>

      <para>A fordítás:</para>

      <screen>                    Felhasználói megerõsítés szükséges
       Ezt a számítógépet hálózati átjáróként is használni akarja?

                             [ Igen ]    Nem</screen>

      <para>Ha a számítógépet a helyi
	hálózat átjárójaként
	használni akarjuk gépek közti csomagok
	továbbítására, akkor
	válasszuk a &gui.yes; gombot és nyomjuk meg
	hozzá az <keycap>Enter</keycap> billentyût.  Ha
	viszont ez a gép csupán a hálózat
	egy tagja, akkor válasszuk a &gui.no; gombot és a
	folytatáshoz nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap>
	billentyût.</para>

    </sect2>

    <sect2 id="inetd-services">
      <title>A hálózati szolgáltatások
	beállítása</title>

      <screen>                      User Confirmation Requested
Do you want to configure inetd and the network services that it provides?

                               Yes   [ No ]</screen>

      <para>Fordítás:</para>

      <screen>                   Felhasználói megerõsítés szükséges
Beállítja az inetd démont és az általa felkínált hálózati szolgáltatásokat?

                              Igen   [ Nem ]</screen>

      <para>Ha itt a &gui.no; gombot választjuk, akkor ezzel
	kikapcsoljuk a különbözõ
	szolgáltatásokat, például a
	<application>telnetd</application> démont.  Ez azt
	jelenti, hogy a távoli felhasználók nem
	lesznek képesek a <application>telnet</application>
	program használatával belépni erre a
	számítógépre.  A helyi
	felhasználók viszont továbbra is
	képesek lesznek távoli
	számítógépeket elérni a
	<application>telnet</application>
	segítségével.</para>

      <para>Az <filename>/etc/inetd.conf</filename>
	átírásával azonban ezek a
	szolgáltatások késõbb
	természetesen engedélyezhetõek.  A <xref
	linkend="network-inetd-overview"/> foglalkozik a téma
	részleteivel.</para>

      <para>A &gui.yes; gomb választásával
	már a telepítés során
	beállíthatjuk a szolgáltatásokat.
	Ekkor egy további párbeszédablak is
	felbukkan:</para>

      <screen>                      User Confirmation Requested
The Internet Super Server (inetd) allows a number of simple Internet
services to be enabled, including finger, ftp and telnetd.  Enabling
these services may increase risk of security problems by increasing
the exposure of your system.

With this in mind, do you wish to enable inetd?

                             [ Yes ]   No</screen>

      <para>Fordítása:</para>

      <screen>                   Felhasználói megerõsítés szükséges
A fõ internetes kiszolgáló (az inetd) számos egyszerû internetes
szolgáltatás, többek közt a finger, ftp és telnet elérését teszi
lehetõvé. Ezen szolgáltatások engedélyezése azonban a felmerülõ
biztonsági problémák kockázatát, mivel ezzel rendszerünket jobban
kitesszük támadásoknak.

Mindezek tudatában használni kívánja az inetd démont?

                            [ Igen ]   Nem</screen>

      <para>A folytatáshoz válasszuk a &gui.yes;
	gombot.</para>

      <screen>                      User Confirmation Requested
inetd(8) relies on its configuration file, /etc/inetd.conf, to determine
which of its Internet services will be available.  The default FreeBSD
inetd.conf(5) leaves all services disabled by default, so they must be
specifically enabled in the configuration file before they will
function, even once inetd(8) is enabled.  Note that services for
IPv6 must be separately enabled from IPv4 services.

Select [Yes] now to invoke an editor on /etc/inetd.conf, or [No] to
use the current settings.

                             [ Yes ]   No</screen>

      <para>Fordítás:</para>

      <screen>                   Felhasználói megerõsítés szükséges
Az inetd(8) démonnak az elérhetõ internetes szolgáltatások
megállapításához szüksége van a beállításait tartalmazó
/etc/inetd.conf állományra. A FreeBSD-hez tartozó inetd.conf(5)
állomány alapértelmezés szerint az összes szolgáltatást letiltja,
ezért a mûködéséhez minden egyes szolgáltatást külön kell engedélyezni
az említett állományban, még abban az esetben is, ha az inetd(8)
démont korábban már engedélyeztük. Az IPv6 szolgáltatások az IPv4
szolgáltatásoktól külön engedélyezendõek.

Az [ Igen ] választásával behívjuk az /etc/inetd.conf szerkesztését,
míg a [ Nem ] választásával pedig az imént felvázolt beállításokat
fogadjuk el.

                            [ Igen ]   Nem</screen>

      <para>A &gui.yes; gomb kiválasztásával
	lehetõségünk nyílik
	szolgáltatásokat engedélyezni a sorok
	elején található <literal>#</literal> jel
	törlésével.</para>

      <figure id="inetd-edit">
	<title>Az <filename>inetd.conf</filename>
	  módosítása</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/edit-inetd-conf"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>Miután felvettük az összes használni
	kívánt szolgáltatást, az
	<keycap>Esc</keycap> billentyû lenyomásával
	elõhozhatjuk azt a menüt, ahol elmenthetjük a
	módosításainkat és
	kiléphetünk.</para>

    </sect2>

    <sect2 id="ssh-login">
      <title>Az SSH-n keresztüli bejelentkezés
	engedélyezése</title>

      <indexterm>
	<primary>SSH</primary>
	<secondary>sshd</secondary>
      </indexterm>

      <screen>                      User Confirmation Requested
                  Would you like to enable SSH login?
                           Yes        [  No  ]</screen>

      <para>Fordítás:</para>

      <screen>                   Felhasználói megerõsítés szükséges
               Engedélyezi az SSH-n keresztüli bejelentkezést?
                          Igen        [  Nem  ]</screen>

      <para>A &gui.yes; gomb kiválasztása
	engedélyezi az <application>OpenSSH</application>-hoz
	tartozó &man.sshd.8; démont, aminek
	segítségével a
	számítógépünkre
	biztonságosan be tudunk jelentkezni
	távolról.  Az <application>OpenSSH</application>
	részleteirõl lásd a <xref
	linkend="openssh"/>t.</para>

    </sect2>

    <sect2 id="ftpanon">
      <title>Anonim FTP</title>

      <indexterm>
	<primary>FTP</primary>
	<secondary>anonim</secondary>
      </indexterm>

      <screen>                      User Confirmation Requested
 Do you want to have anonymous FTP access to this machine?

                              Yes    [ No ]</screen>

      <para>Fordítás:</para>

      <screen>                   Felhasználói megerõsítés szükséges
 Hozzáférhetõ legyen ez a számítógép anonim FTP használatán keresztül?

                             Igen    [ Nem ]</screen>

      <sect3 id="deny-anon">
	<title>Az anonim FTP tiltása</title>

	<para>Az alapértelmezett &gui.no; gomb
	  kiválasztásával és az
	  <keycap>Enter</keycap> billentyû
	  lenyomásával a jelszóval védett
	  FTP hozzáféréssel rendelkezõ
	  felhasználók továbbra is elérhetik
	  a számítógépünket.</para>

      </sect3>

      <sect3 id="ftpallow">
	<title>Az anonim FTP engedélyezése</title>

	<para>Ha ezt választjuk, akkor anonim FTP kapcsolaton
	  keresztül bárki hozzáférhet a
	  számítógépünkhöz.  Ebben
	  az esetben azonban alaposan meg kell fontolnunk
	  néhány biztonsági
	  következményt.  A
	  beállítással járó
	  kockázatokról az <xref linkend="security"/>ben
	  olvashatunk többet.</para>

	<para>Az anonim FTP bekapcsolásához a
	  nyílbillentyûkkel válasszuk ki a &gui.yes;
	  feliratú gombot és nyomjuk meg az
	  <keycap>Enter</keycap> billentyût.  Ekkor egy
	  további párbeszédablak is
	  megjelenik:</para>

	<screen>                       User Confirmation Requested
 Anonymous FTP permits un-authenticated users to connect to the system
 FTP server, if FTP service is enabled.  Anonymous users are
 restricted to a specific subset of the file system, and the default
 configuration provides a drop-box incoming directory to which uploads
 are permitted.  You must separately enable both inetd(8), and enable
 ftpd(8) in inetd.conf(5) for FTP services to be available.  If you
 did not do so earlier, you will have the opportunity to enable inetd(8)
 again later.

 If you want the server to be read-only you should leave the upload
 directory option empty and add the -r command-line option to ftpd(8)
 in inetd.conf(5)

 Do you wish to continue configuring anonymous FTP?

                          [ Yes ]         No</screen>

	<para>Az üzenet fordítása:</para>

	<screen>                     Felhasználói megerõsítés szükséges

 Az anonim FTP használatával a rendszer FTP szolgáltatásához
 hitelesítetlen felhasználók is hozzáférhetnek, amennyiben az aktív. A
 névtelen felhasználók az állományrendszernek csak egy részét érhetik
 el, valamint az alapbeállítások szerint a feltöltést egy külön erre
 a célra fenntartott könyvtárba végezhetik el. Az FTP szolgáltatás
 használatát külön engedélyeznünk kell az inetd(8) démon részérõl és
 az inetd.conf(5) állományban található ftpd(8) démon aktiválásával.
 Ha eddig még nem tettük volna meg, akkor az inetd(8) használatát
 késõbb még újra engedélyezhetjük.

 Ha csak letöltést kívánunk engedni, akkor hagyjuk a feltöltési
 könyvtárra vonatkozó paramétert üresen és az inetd.conf(5)
 állományban az ftpd(8) parancssorához adjuk hozzá az -r kapcsolót.

 Folytatja az anonim FTP beállítását?

                         [ Igen ]         Nem</screen>

	<para>Az üzenet értesít minket arról,
	  hogy az anonim FTP kapcsolatok
	  engedélyezéséhez az FTP
	  szolgáltatást az
	  <filename>/etc/inetd.conf</filename> állományban
	  is be kell majd kapcsolni, lásd <xref
	  linkend="inetd-services"/>.  Válasszuk a &gui.yes;
	  gombot és a folytatáshoz nyomjuk meg az
	  <keycap>Enter</keycap> billentyût.  Ekkor a
	  következõ képernyõ jön
	  elõ:</para>

	<figure id="anon-ftp2">
	  <title>Az anonim FTP
	    alapbeállításai</title>

	  <mediaobject>
	    <imageobject>
	      <imagedata fileref="install/ftp-anon1"/>
	    </imageobject>
	  </mediaobject>
	</figure>

	<para>A beállítások kitöltése
	  során a <keycap>Tab</keycap> billentyûvel
	  mozoghatunk az adatmezõk között:</para>

	<variablelist>
	  <varlistentry>
	    <term>UID (felhasználói
	      azonosító)</term>

	    <listitem>
	      <para>A névtelen FTP felhasználókhoz
		társított felhasználói
		azonosító.  A feltöltött
		állomány tulajdonosa ez az
		azonosító lesz.</para>
	    </listitem>
	  </varlistentry>

	  <varlistentry>
	    <term>Group (csoport)</term>

	    <listitem>
	      <para>A névtelen FTP felhasználók
		csoportja.</para>
	    </listitem>
	  </varlistentry>

	  <varlistentry>
	    <term>Comment (megjegyzés)</term>

	    <listitem>
	      <para>Ez a szöveg szerepel a
		felhasználónál az
		<filename>/etc/passwd</filename>
		állományban.</para>
	    </listitem>
	  </varlistentry>

	  <varlistentry>
	    <term>FTP Root Directory (az FTP gyökere)</term>

	    <listitem>
	      <para>Itt találhatóak az anonim FTP-n
		keresztül elérhetõ
		állományok.</para>
	    </listitem>
	  </varlistentry>

	  <varlistentry>
	    <term>Upload Subdirectory (feltöltési
	      könyvtár)</term>

	    <listitem>
	      <para>A névtelen FTP felhasználók
		által feltöltött
		állományok ide kerülnek.</para>
	    </listitem>
	  </varlistentry>
	</variablelist>

	<para>Az FTP gyökere alapból a
	  <filename>/var</filename> könyvtár lesz.  Ha a
	  becsült FTP-forgalom
	  lebonyolításához itt nem
	  rendelkezünk elegendõ hellyel, akkor az
	  <filename>/usr</filename> könyvtárban
	  található <filename>/usr/ftp</filename>
	  alkönyvtár is beállítható az
	  FTP gyökerének.</para>

	<para>Ha elfogadhatónak találjuk az
	  értékeket, nyomjuk le az <keycap>Enter</keycap>
	  billentyût a folytatáshoz.</para>

	<screen>                          User Confirmation Requested
         Create a welcome message file for anonymous FTP users?

                              [ Yes ]    No</screen>

	<para>Fordítás:</para>

	<screen>                       Felhasználói megerõsítés szükséges
        Létre kíván hozni egy köszöntõ üzenetet tartalmazó állományt
        az anonim FTP felhasználók számára?

                             [ Igen ]    Nem</screen>

	<para>A &gui.yes; választásával és
	  az <keycap>Enter</keycap> megnyomásával az
	  üzenet szerkesztéséhez egy
	  szövegszerkesztõ fog elindulni.</para>

	<figure id="anon-ftp4">
	  <title>Az FTP köszöntõ üzenetének
	    szerkesztése</title>

	  <mediaobject>
	    <imageobject>
	      <imagedata fileref="install/ftp-anon2"/>
	    </imageobject>
	  </mediaobject>
	</figure>

	<para>Ez az <command>ee</command> szövegszerkesztõ.
	  Az üzenet átírásához
	  használjuk a megadott utasításokat, de
	  akár késõbb is módosíthatjuk
	  ezt a kedvenc szövegszerkesztõnkkel.  Ehhez a
	  módosítandó állomány neve
	  és helye a szerkesztõ
	  képernyõjének alján
	  olvasható.</para>

	<para>A kilépéshez az <keycap>Esc</keycap>
	  lenyomására felbukkanó menüben
	  alapból az <guimenuitem>a) leave editor</guimenuitem>
	  (kilépés a szerkesztõbõl)
	  menüpont érhetõ el, ezért itt az
	  <keycap>Enter</keycap> lenyomásával
	  léphetünk tovább.  Az
	  <keycap>Enter</keycap> ismételt
	  lenyomásával elmenthetjük a
	  módosításainkat.</para>

      </sect3>
    </sect2>

    <sect2 id="nfsconf">
      <title>A hálózati állományrendszer
	beállítása</title>

      <para>A hálózati állományrendszer
	(Network File System, NFS) állományok
	közzétételét teszi
	lehetõvé hálózaton keresztül.
	Használata során egy
	számítógép
	beállítható szervernek, kliensnek vagy
	akár mindkettõnek.  Ezzel kapcsolatban a <xref
	linkend="network-nfs"/> ajánlott
	elolvasásra.</para>

      <sect3 id="nsf-server-options">
	<title>Az NFS szerver</title>

	<screen>                       User Confirmation Requested
 Do you want to configure this machine as an NFS server?

                              Yes    [ No ]</screen>

	<para>A fordítása:</para>

	<screen>                   Felhasználói megerõsítés szükséges
   Be akarja állítani NFS szervernek ezt a számítógépet?

                             Igen    [ Nem ]</screen>

	<para>Ha nincs szükségünk a
	  hálózati állományrendszer szerver
	  részére, akkor válasszuk a &gui.no;
	  gombot és nyomjuk le az <keycap>Enter</keycap>
	  billentyût.</para>

	<para>Amennyiben a &gui.yes; gombot választjuk, egy
	  üzenet fogja közölni velünk, hogy
	  létre kell hoznunk az <filename>exports</filename>
	  állományt.</para>

	<screen>                               Message
Operating as an NFS server means that you must first configure an
/etc/exports file to indicate which hosts are allowed certain kinds of
access to your local filesystems.
Press [Enter] now to invoke an editor on /etc/exports
                               [ OK ]</screen>

	<para>Az üzenet fordítása:</para>

	<screen>                               Üzenet
Az NFS szerver mûködtetéséhez elõször az /etc/exports állomány
összeállításán keresztül meg kell adnunk, hogy milyen gépek milyen
típusú hozzáféréssel rendelkezzenek a helyi állományrendszereinken.
Az [Enter] lenyomására megkezdõdik az /etc/exports állomány
szerkesztése.
                              [ OK ]</screen>

	<para>Az <keycap>Enter</keycap> billentyû
	  lenyomásával továbbléphetünk.
	  Ekkor az <filename>exports</filename> állomány
	  létrehozására és
	  szerkesztésére egy szövegszerkesztõ
	  indul el.</para>

	<figure id="nfs-server-edit">
	  <title>Az <filename>exports</filename>
	    szerkesztése</title>

	  <mediaobject>
	    <imageobject>
	      <imagedata fileref="install/nfs-server-edit"/>
	    </imageobject>
	  </mediaobject>
	</figure>

	<para>A exportálni kívánt
	  állományrendszerek felsorolásához
	  használjuk képernyõn a megadott
	  utasításokat, vagy tegyük meg ezt
	  késõbb az általunk választott
	  szövegszerkesztõ segítségével.
	  Ilyenkor ne felejtsük el megjegyezni az
	  állomány képernyõ alján
	  látható nevét és
	  helyét.</para>

	<para>Amikor végeztünk, az <keycap>Esc</keycap>
	  billentyûvel felhozható menüben
	  alapból az <guimenuitem>a) leave editor</guimenuitem>
	  (kilépés a szövegszerkesztõbõl)
	  menüpont aktív, ezért itt a
	  folytatáshoz egyszerûen nyomjuk le az
	  <keycap>Enter</keycap> billentyût.</para>

      </sect3>

      <sect3 id="nfs-client-options">
	<title>Az NFS kliens</title>

	<para>Az NFS kliens beállításával
	  NFS szerverekhez tudunk hozzáférni.</para>

	<screen>                       User Confirmation Requested
 Do you want to configure this machine as an NFS client?

                              Yes   [ No ]</screen>

	<para>Fordítás:</para>

	<screen>                    Felhasználói megerõsítés szükséges
      Beállítja NFS kliensnek ezt a számítógépet?

                             Igen   [ Nem ]</screen>

	<para>A nyílbillentyûkkel igényeinknek
	  megfelelõen válasszuk a &gui.yes; vagy &gui.no;
	  gombokat és utána nyomjuk meg az
	  <keycap>Enter</keycap> billentyût.</para>

      </sect3>
    </sect2>

    <sect2 id="console">
      <title>A rendszerkonzol beállításai</title>

      <para>Számos beállítás
	kapcsolódik a rendszerben található
	konzolok testreszabásához.</para>

      <screen>                      User Confirmation Requested
       Would you like to customize your system console settings?

                              [ Yes ]  No</screen>

      <para>Fordítás:</para>

      <screen>                   Felhasználói megerõsítés szükséges
               Testreszabja a rendszerkonzol beállításait?

                             [ Igen ]  Nem</screen>

      <para>A beállítások
	megtekintéséhez és
	megváltoztatásához válasszuk a
	&gui.yes; gombot és nyomjuk le az <keycap>Enter</keycap>
	billentyût.</para>

      <figure id="saver-options">
	<title>A rendszerkonzol beállításai</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/console-saver1"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>A képernyõkímélõ
	beállítása egy gyakori opció.  A
	nyilak használatával álljunk a
	<guimenuitem>Saver</guimenuitem> menüpontra, majd nyomjuk
	le az <keycap>Enter</keycap> billentyût.</para>

      <figure id="saver-select">
	<title>A képernyõkímélõ
	  beállításai</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/console-saver2"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>A nyilakkal válasszuk ki a használni
	kívánt
	képernyõkímélõt és nyomjuk
	meg hozzá az <keycap>Enter</keycap> billentyût.
	Ekkor a rendszerkonzol beállításait
	tartalmazó menü jelenik meg ismét.</para>

      <para>Az aktivizálódás ideje
	alapbeállítás szerint 300 másodperc.
	Ennek megváltoztatásához válasszuk
	ismét a <guimenuitem>Saver</guimenuitem> menüpontot.
	A képernyõkímélõ
	beállításait tartalmazó menüben
	a nyílbillentyûkkel válasszuk a
	<guimenuitem>Timeout</guimenuitem> (Idõkorlát)
	menüpontot és nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap>
	billentyût.  Ekkor egy párbeszédablak jelenik
	meg:</para>

      <figure id="saver-timeout">
	<title>A képernyõkímélõhöz
	  tartozó idõkorlát
	  beállítása</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/console-saver3"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>Miután megváltoztattuk az
	értéket, a rendszerkonzol
	beállításához a &gui.ok; gomb
	kiválasztásával, majd az
	<keycap>Enter</keycap> billentyû lenyomásával
	térhetünk vissza.</para>

      <figure id="saver-exit">
	<title>Kilépés a rendszerkonzol
	  beállító
	  menüjébõl</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/console-saver4"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>A <guimenuitem>Exit</guimenuitem> (Kilépés)
	választásával és az
	<keycap>Enter</keycap> lenyomásával folytathatjuk
	tovább a telepítés utólagos
	beállításait.</para>

    </sect2>

    <sect2 id="timezone">
      <title>Az idõzóna
	beállítása</title>

      <para>Ha kiválasztjuk
	számítógépünk
	számára a megfelelõ
	idõzónát, akkor lehetõvé
	tesszük, hogy magától elvégezze a
	helyi idõhöz kapcsolódó összes
	szükséges korrekciót és helyesen
	kezelje az idõzónákhoz
	kapcsolódó többi funkciót.</para>

      <para>A példában az Egyesült Államok
	keleti idõzónájában elhelyezkedõ
	számítógépet láthatunk.  A mi
	beállításaink természetesen a
	saját földrajzi helyzetünktõl
	függenek.</para>

      <screen>                      User Confirmation Requested
          Would you like to set this machine's time zone now?

                            [ Yes ]   No</screen>

      <para>Fordítás:</para>

      <screen>                    Felhasználói megerõsítés szükséges
                 Beállítja most a számítógép idõzónáját?

                           [ Igen ]   Nem</screen>

      <para>A &gui.yes; gomb és az <keycap>Enter</keycap>
	billentyû segítségével
	kiválaszthatjuk az idõzóna
	beállítását.</para>

      <screen>                       User Confirmation Requested
 Is this machine's CMOS clock set to UTC? If it is set to local time
 or you don't know, please choose NO here!

                              Yes   [ No ]</screen>

      <para>Fordítás:</para>

      <screen>                     Felhasználói megerõsítés szükséges
 A számítógép órája az egységes világidõhöz (UTC) van beállítva? Ha a
 helyi idõhöz vagy nem tudjuk, akkor itt válasszuk a NEM gombot!

                             Igen   [ Nem ]</screen>

      <para>A számítógépünk
	órájának
	beállításának megfelelõen
	válasszuk a &gui.yes; vagy &gui.no; gombot, és
	nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap> billentyût.</para>

      <figure id="set-timezone-region">
	<title>A térség kiválasztása</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/timezone1"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>A nyilakkal kiválasztható a megfelelõ
	térség, amit aztán az
	<keycap>Enter</keycap> billentyûvel tudunk
	lezárni.</para>

      <figure id="set-timezone-country">
	<title>Az ország kiválasztása</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/timezone2"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>A megfelelõ ország a
	nyílbillentyûkkel, valamint az
	<keycap>Enter</keycap> billentyûvel
	választható ki.</para>

      <figure id="set-timezone-locality">
	<title>Az idõzóna kiválasztása</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/timezone3"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>A nekünk megfelelõ idõzóna a nyilakkal
	választható meg, amit ezután az
	<keycap>Enter</keycap> billentyûvel tudunk
	jóváhagyni.</para>

      <screen>                            Confirmation
            Does the abbreviation 'EDT' look reasonable?

                            [ Yes ]   No</screen>

      <para>Az üzenet fordítása:</para>

      <screen>                             Megerõsítés
                 Ezek szerint az 'EDT' elfogadható?

                           [ Igen ]   Nem</screen>

      <para>Erõsítsük meg, hogy az idõzóna
	helyes-e.  Ha rendbenlevõnek látszik, nyomjuk meg az
	<keycap>Enter</keycap> billentyût a
	folytatáshoz.</para>
    </sect2>

    <sect2 id="linuxcomp">
      <title>Linux binárisok használata</title>

      <note>
	<para>Ez a rész csak a
	  &os;&nbsp;7.<replaceable>X</replaceable>
	  telepítésére vonatkozik,
	  &os;&nbsp;8.<replaceable>X</replaceable> esetén ez a
	  képernyõ nem jelenik meg.</para>
      </note>

      <screen>                      User Confirmation Requested
          Would you like to enable Linux binary compatibility?

                            [ Yes ]   No</screen>

      <para>A fordítás:</para>

      <screen>                   Felhasználói megerõsítés szükséges
               Engedélyezi a Linux binárisok futtatását?

                           [ Igen ]   Nem</screen>

      <para>A &gui.yes; gomb kiválasztásával
	és az <keycap>Enter</keycap> lenyomásával
	megengedjük, hogy a Linuxra készült
	szoftvereket futtassunk &os;-n.  A telepítõ ennek
	biztosításához még további
	csomagokat is fel fog rakni.</para>

      <para>Ha FTP-n keresztül telepítünk, akkor a
	számítógépnek csatlakoznia kell az
	internetre.  Ilyenkor elõfordulhat, hogy az FTP szerveren
	nem találhatóak meg a &linux;
	kompatibilitással kapcsolatos csomagok.  Ezeket azonban
	késõbb is telepíthetjük.</para>

    </sect2>

    <sect2 id="mouse">
      <title>Az egér beállításai</title>

      <para>Ezen beállítás
	használatával egy háromgombos
	egérrel lehetõségünk adódik a
	konzol és a felhasználói programok
	között kivágni és bemásolni
	szövegeket.  Kétgombos egér használata
	esetén nézzük meg a &man.moused.8; man
	oldalán, miként tudjuk emulálni a
	háromgombos mûködést.  A
	következõ példa egy nem USB-s (tehát
	PS/2-es vagy soros portra csatlakozó) egér
	beállítását
	illusztrálja:</para>

      <screen>                      User Confirmation Requested
         Does this system have a PS/2, serial, or bus mouse?

                            [ Yes ]    No </screen>

      <para>Fordítás:</para>

      <screen>                   Felhasználói megerõsítés szükséges
      Csatlakozik a rendszeréhez PS/2-es, soros vagy buszos egér?

                           [ Igen ]    Nem</screen>

      <para>A PS/2, soros vagy buszos egér
	használatához válasszuk a &gui.yes; gombot,
	illetve az USB-s egérhez pedig a &gui.no; gombot, majd
	nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap> billentyût.</para>

      <figure id="mouse-protocol">
	<title>Az egér által használt protokoll
	  típusának
	  beállítása</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/mouse1"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>A nyílbillentyûk használatával
	keressük ki a <guimenuitem>Type</guimenuitem>
	(Típus) menüpontot és nyomjuk le az
	<keycap>Enter</keycap> billentyût.</para>

      <figure id="set-mouse-protocol">
	<title>Az egér protokolljának
	  beállítása</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/mouse2"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>A példában használt egér
	típusa PS/2, ezért itt a
	alapértelmezés szerint felkínált
	<guimenuitem>Auto</guimenuitem> megfelelõ.  A protokoll
	megváltoztatásához a nyilakkal
	válasszunk ki egy másikat.  Ezután
	gondoskodjunk róla, hogy az &gui.ok; gombot
	választottuk ki és a kilépéshez
	nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap> billentyût.</para>

      <figure id="config-mouse-port">
	<title>Az egér portjának
	  beállítása</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/mouse3"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>A nyílbillentyûkkel válasszuk ki a
	<guimenuitem>Port</guimenuitem> menüpontot és
	nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap> billentyût.</para>

      <figure id="set-mouse-port">
	<title>Az egér portjának
	  kiválasztása</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/mouse4"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>Mivel a példában szereplõ rendszerhez egy
	PS/2 egér csatlakozik, ezért az
	alapértelmezett <guimenuitem>PS/2</guimenuitem>
	menüpont megfelelõnek tûnik.  A port
	megváltoztatásához használjuk a
	nyilakat, majd nyomjuk le az <keycap>Enter</keycap>
	billentyût.</para>

      <figure id="test-daemon">
	<title>Az egérdémon
	  engedélyezése</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/mouse5"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>Befejezésül a egérhez tartozó
	démon aktiválásához és
	kipróbálásához válasszuk ki a
	nyilakkal az <guimenuitem>Enable</guimenuitem>
	(Engedélyezés) menüpontot.</para>

      <figure id="test-mouse-daemon">
	<title>Az egérdémon
	  kipróbálása</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/mouse6"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>Próbáljuk mozgatni a képernyõn
	megjelenõ egérkurzort, és
	ellenõrizzük, hogy a kurzor a mozdulatainknak
	megfelelõen reagál-e.  Ha mindent rendben
	találunk, akkor válasszuk a &gui.yes; gombot
	és nyomjuk le az <keycap>Enter</keycap> billentyût.
	Ellenkezõ esetben az egeret nem jól
	állítottuk be &mdash; válasszuk a &gui.no;
	gombot és kísérletezzünk tovább
	más beállításokkal.</para>

      <para>Az utólagos beállítások
	folytatásához válasszuk elõször
	az <guimenuitem>Exit</guimenuitem> (Kilépés)
	menüpontot, majd nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap>
	billentyût.</para>

    </sect2>

    <sect2 id="packages">
      <title>Csomagok telepítése</title>

      <para>A csomagok elõre lefordított binárisokat
	tartalmaznak, és használatukkal igen
	kényelmesen tudunk szoftvereket telepíteni.</para>

      <para>Szemléltetés céljából
	most bemutatjuk az egyik ilyen csomag
	telepítését.  Természetesen
	igény szerint más csomagokat is
	hozzávehetünk.  A telepítés
	után a <command>sysinstall</command> parancs
	használható további csomagok
	telepítésére.</para>

      <screen>                     User Confirmation Requested
 The FreeBSD package collection is a collection of hundreds of
 ready-to-run applications, from text editors to games to WEB servers
 and more. Would you like to browse the collection now?

                            [ Yes ]   No</screen>

      <para>Az üzenet fordítása:</para>

      <screen>                 Felhasználói megerõsítés szükséges
 A FreeBSD csomaggyûjteménye többezernyi azonnal használható
 alkalmazást tartalmaz, a szövegszerkesztõktõl a játékokon keresztül a
 WEBszervereken át szinte mindent. Át kívánja lapozni most ezt a
 gyûjteményt?

                           [ Igen ]   Nem</screen>

      <para>A &gui.yes; kiválasztása és az
	<keycap>Enter</keycap> lenyomása után a
	csomagválasztó képernyõ
	következik:</para>

      <figure id="package-category">
	<title>A csomagok kategóriájának
	  kiválasztása</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/pkg-cat"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>Ekkor csak az adott telepítõeszközön
	elérhetõ csomagok fognak megjelenni.</para>

      <para>Az összes csomagot az <guimenuitem>All</guimenuitem>
	(Mind) menüpont kiválasztásával
	láthatjuk, vagy leszûkíthetjük ezt egy
	adott kategóriára is.  Álljunk a
	kiválasztott kategóriához tartozó
	menüpontra és nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap>
	billentyût.</para>

      <para>Ezután egy menü fogja felsorolni az adott
	kategórián belül telepíthetõ
	csomagokat:</para>

      <figure id="package-select">
	<title>Csomag kiválasztása</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/pkg-sel"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>A példában a <application>bash</application>
	parancsértelmezõt választottuk ki.
	Válogassunk kedvünkre a csomagok között,
	és álljunk a telepíteni
	kívántakra, majd a
	<keycap>Szóköz</keycap> billentyû
	lenyomásával jelöljük be ezeket.  Minden
	egyes csomag rövid leírása a
	képernyõ bal alsó sarkában
	olvasható.</para>

      <para>A <keycap>Tab</keycap> billentyû
	segítségével mozoghatunk az utoljára
	kiválasztott csomag, az &gui.ok; és &gui.cancel;
	gombok között.</para>

      <para>Miután bejelöltük az összes
	telepítésre szánt csomagot, a
	csomagválasztó menübe úgy tudunk
	visszatérni, ha a <keycap>Tab</keycap> billentyûvel
	átváltunk az &gui.ok; gombra és nyomjuk meg
	az <keycap>Enter</keycap> billentyût.</para>

      <para>Ezeken felül a bal és jobb nyilak
	használhatóak az &gui.ok; és &gui.cancel;
	gombok közti váltásra.  Ugyanezzel a
	módszerrel választható ki az &gui.ok; gomb
	is, ami után az <keycap>Enter</keycap> billentyû
	megnyomásával visszajutunk a
	csomagválasztó menübe.</para>

      <figure id="package-install">
	<title>Csomagok telepítése</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/pkg-install"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>A nyilakkal és a <keycap>Tab</keycap>
	billentyûvel válasszuk ki az
	<guibutton>[&nbsp;Install&nbsp;]</guibutton>
	(Telepítés) gombot és nyomjuk meg az
	<keycap>Enter</keycap> billentyût.  Ekkor meg kell
	erõsítenünk a csomagok
	telepítését:</para>

      <figure id="package-install-confirm">
	<title>Csomagok telepítésének
	  megerõsítése</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/pkg-confirm"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>Az &gui.ok; kiválasztása majd az
	<keycap>Enter</keycap> billentyû lenyomása
	indítja el a csomagok telepítését.
	A telepítés befejezéséig
	különbözõ üzenetek fognak megjelenni.
	Figyeljünk az ilyenkor felbukkanó
	hibaüzenetekre!</para>

      <para>A beállítások
	véglegesítése a csomagok
	telepítése után folytatódik.
	Amennyiben egyetlen csomagot sem választottunk és
	szeretnénk továbblépni, akkor is az
	<guibutton>Install</guibutton> (Telepítés) gombot
	válasszuk.</para>

    </sect2>

    <sect2 id="addusers">
      <title>Felhasználók és csoportok
	felvétele</title>

      <para>A telepítés során legalább egy
	felhasználót érdemes hozzáadnunk a
	rendszerhez, mivel a rendszer használatához
	így nem kell <username>root</username>
	felhasználóként bejelentkezni.
	Általánosságban véve ahhoz
	egyébként is kicsi a
	gyökérpartíció, hogy
	<username>root</username> felhasználóként
	(rendszeradminisztrátorként) futtassunk rajta
	programokat, és gyorsan be is telik.  A nagyobb
	veszélyt azonban itt olvashatjuk:</para>

      <screen>                     User Confirmation Requested
 Would you like to add any initial user accounts to the system? Adding
 at least one account for yourself at this stage is suggested since
 working as the "root" user is dangerous (it is easy to do things which
 adversely affect the entire system).

                            [ Yes ]   No</screen>

      <screen>                  Felhasználói megerõsítés szükséges
 Szeretnénk mosta rendszerbe felvenni felhasználói fiókokat? Ebben a
 lépésben legalább egy felhasználó felvétele javasolt, hiszen "root"
 felhasználóként veszélyes dolgozni (mivel így könnyen tehetünk olyan
 dolgokat, amelyek káros hatással lehetnek rendszerünkre).

                           [ Igen ]   Nem</screen>

      <para>Ezért válasszuk a &gui.yes; gombot és
	az <keycap>Enter</keycap> billentyû
	lenyomásával lépjünk tovább a
	felhasználók felvételéhez.</para>

      <figure id="add-user2">
	<title>Felhasználók
	  kiválasztása</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/adduser1"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>A nyílbillentyûkkel válasszuk ki a
	<guimenuitem>User</guimenuitem> (Felhasználó)
	menüpontot és nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap>
	billentyût.</para>

      <figure id="add-user3">
	<title>A felhasználó adatainak
	  megadása</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/adduser2"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>Amikor a <keycap>Tab</keycap> billentyûvel
	lépkedünk a kitöltendõ mezõk
	között, a képernyõ alsó
	részén az alábbi leírások
	magyarázzák az egyes mezõk
	tartalmát:</para>

      <variablelist>
	<varlistentry>
	  <term>Login ID (Bejelentkezési
	    azonosító)</term>

	  <listitem>
	    <para>Az új felhasználó
	      bejelentkezési neve (kötelezõ).</para>
	  </listitem>
	</varlistentry>

	<varlistentry>
	  <term>UID (Felhasználói
	    azonosító)</term>

	  <listitem>
	    <para>A felhasználó számszerû
	      azonosítója (automatikusan
	      létrejön, ha üresen hagyjuk).</para>
	  </listitem>
	</varlistentry>

	<varlistentry>
	  <term>Group (Csoport)</term>

	  <listitem>
	    <para>A felhasználó bejelentkezési
	      csoportjának neve (automatikusan
	      létrejön, ha üresen hagyjuk).</para>
	  </listitem>
	</varlistentry>

	<varlistentry>
	  <term>Password (Jelszó)</term>

	  <listitem>
	    <para>A felhasználó jelszava (óvatosan
	      bánjunk ezzel a mezõvel!)</para>
	  </listitem>
	</varlistentry>

	<varlistentry>
	  <term>Full name (Teljes név)</term>

	  <listitem>
	    <para>A felhasználó teljes neve
	      (megjegyzés).</para>
	  </listitem>
	</varlistentry>

	<varlistentry>
	  <term>Member groups (További csoportok)</term>

	  <listitem>
	    <para>A felhasználó ezen csoportoknak is tagja
	      (tehát rendelkezik az
	      engedélyeikkel).</para>
	  </listitem>
	</varlistentry>

	<varlistentry>
	  <term>Home directory (Felhasználói
	    könyvtár)</term>

	  <listitem>
	    <para>A felhasználó saját
	      könyvtára (ha üresen hagyjuk, az
	      alapértelmezés szerint töltõdik
	      ki).</para>
	  </listitem>
	</varlistentry>

	<varlistentry>
	  <term>Login shell (Parancsértelmezõl)</term>
	  <listitem>
	    <para>A felhasználó által
	      használt parancsértelmezõ (ha
	      üresen hagyjuk, az alapértelmezés
	      szerint töltõdik, mint például
	      <filename>/bin/sh</filename>).</para>
	  </listitem>
	</varlistentry>
      </variablelist>

      <para>Az ábrán a bejelentkezés után
	használt parancsértelmezõt a
	<filename>/bin/sh</filename>
	parancsértelmezõrõl a
	<filename>/usr/local/bin/bash</filename>
	parancsértelmezõre változtattuk, így
	most a korábban telepített
	<application>bash</application> parancsértelmezõt
	fogjuk használni.  Itt ne is próbáljunk nem
	létezõ parancsértelmezõt
	kiválasztani, hiszen ekkor nem tudunk majd bejelentkezni.
	A BSD világban egyébként a C shell a
	leggyakrabban használt, amelyet a
	<filename>/bin/tcsh</filename> megadásával
	választhatjuk ki.</para>

      <para>Az ábrán szereplõ
	felhasználót ezenkívül még a
	<groupname>wheel</groupname> csoportba is felvettük, aminek
	köszönhetõen képes lesz a
	rendszerünkben a <username>root</username>
	felhasználói jogaival rendelkezõ
	rendszeradminisztrátorrá válni.</para>

      <para>Amikor mindent megfelelõnek találunk, nyomjunk
	az &gui.ok; gombra és ekkor ismét a
	felhasználók és csoportok
	karbantartását tartalmazó menü jelenik
	meg:</para>

      <figure id="add-user4">
	<title>Kilépés a felhasználók
	  és csoportok menüjébõl</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/adduser3"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>Csoportokat is létre tudunk hozni, amennyiben erre
	szükségünk lenne.  Ez a rész a
	telepítés befejezése után
	továbbra is elérhetõ a
	<command>sysinstall</command> parancs
	segítségével.</para>

      <para>Amikor befejeztük a felhasználók
	hozzáadását, a nyilakkal válasszuk
	ki az <guimenuitem>Exit</guimenuitem> (Kilépés)
	menüpontot és a telepítés
	folytatásához nyomjuk meg az
	<keycap>Enter</keycap> billentyût.</para>

    </sect2>

    <sect2 id="rootpass">
      <title>A <username>root</username> felhasználó
	jelszavának megadása</title>

      <screen>                        Message
 Now you must set the system manager's password.
 This is the password you'll use to log in as "root".

                         [ OK ]

               [ Press enter or space ]</screen>

      <para>Fordítása:</para>

      <screen>                         Üzenet
 Most meg kell adnia a rendszergazda jelszavát. Ezt a jelszót
 kell a "root" felhasználó bejelentkezésekor használni.

                         [ OK ]

     [ Nyomja le az Enter vagy a Szóköz billentyût ]</screen>

      <para>A <username>root</username> felhasználó
	jelszavának beállításához
	nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap> billentyût.</para>

      <para>A jelszót kétszer kell megadnunk.  Felesleges
	megemlíteni, hogy gondoskodjunk arról az
	esetrõl is, ha véletlenül elfelejtenénk
	ezt a jelszót.  Megemlítjük, hogy az itt
	begépelt jelszó nem lesz látható
	és a betûk helyett sem jelennek meg
	csillagok.</para>

      <screen>New password:
Retype new password :</screen>

      <para>A jelszó sikeres megadása után a
	telepítés folytatódik.</para>

    </sect2>

    <sect2 id="exit-inst">
      <title>Kilépés a
	telepítõbõl</title>

      <para>Ha be szeretnénk még állítani
	<link linkend="network-services">egyéb
	hálózati szolgáltatást</link> vagy
	valamilyen más konfigurációs
	lépést kívánunk még
	elvégezni, ezen a ponton megtehetjük vagy a
	telepítés után a
	<command>sysinstall</command> parancs
	kiadásával.</para>

      <screen>                     User Confirmation Requested
 Visit the general configuration menu for a chance to set any last
 options?

                              Yes   [ No ]</screen>

      <para>Fordítás:</para>

      <screen>                  Felhasználói megerõsítés szükséges
 Végignézi még utoljára a beállításokat arra az esetre, ha véletlenül
 kihagytunk volna valamit?

                             Igen   [ Nem ]</screen>

      <para>Ha a nyilakkal a &gui.no; gombot választjuk, majd
	megnyomjuk rajta az <keycap>Enter</keycap> billentyût,
	akkor visszatérünk a telepítõ
	fõmenüjébe.</para>

      <figure id="final-main">
	<title>Kilépés a
	  telepítõbõl</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/mainexit"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>Válasszuk ki a nyílbillentyûkkel a
	<guibutton>[X&nbsp;Exit&nbsp;Install]</guibutton>
	(Kilépés a telepítõbõl) gombot
	és nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap> billentyût.
	Ezután meg kell erõsítenünk
	kilépési szándékunkat:</para>

      <screen>                     User Confirmation Requested
 Are you sure you wish to exit? The system will reboot.

                            [ Yes ]   No</screen>

      <para>Fordítás:</para>

      <screen>                  Felhasználói megerõsítés szükséges
         Valóban ki akar lépni? A rendszer ezt követõen újra fog
         indulni!

                           [ Igen ]    Nem</screen>

      <para>Válasszuk a &gui.yes; gombot.  Ha
	CD-meghajtóról indítottuk a
	telepítést, akkor a következõ
	üzenet fog figyelmeztetni minket a lemez
	kivételére:</para>

      <screen>                     Message
 Be sure to remove the media from the drive.

                    [ OK ]
           [ Press enter or space ]</screen>

      <para>Fordítás:</para>

      <screen>                     Üzenet
 Ne felejtsük el kivenni a CD-lemezt a meghajtóból.

                    [ OK ]
        [ Nyomjunk Entert vagy szóközt ]</screen>

      <para>A CD-meghajtó egészen az
	újraindítás megkezdéséig
	zárolt lesz, ezért csak ekkor tudjuk (gyorsan)
	kivenni a meghajtóból a lemezt.  Nyomjuk meg az
	&gui.ok; gombot az újraindításhoz.</para>

      <para>A rendszer újraindul, legyünk résen
	és figyeljük a megjelenõ hibaüzeneteket,
	errõl bõvebben lásd a <xref
	linkend="freebsdboot"/>ban.</para>
    </sect2>

    <sect2 id="network-services">
      <sect2info>
	<authorgroup>
	  <author>
	    <firstname>Tom</firstname>
	    <surname>Rhodes</surname>
	    <contrib>Írta: </contrib>
	  </author>
	</authorgroup>
      </sect2info>

      <title>További hálózati
	szolgálatások
	beállítása</title>

      <para>A hálózati szolgáltatások
	terén csekély tapasztalattal rendelkezõ
	kezdõ felhasználók számára
	ijesztõ lehet ezek beállítása.  A
	hálózatok és többek közt az
	internet kezelése napjaink modern operációs
	rendszereink, így a &os;-nek is az egyik fontos
	területe.  Ezért nagyon hasznos ismernünk
	valamennyire a &os; által felkínált
	hálózati lehetõségeket.  A
	telepítés közben ezért a
	felhasználónak tisztában kell lennie a
	rendelkezésére álló
	szolgáltatásokkal.</para>

      <para>A hálózati szolgáltatások olyan
	programok, amelyek a hálózat minden
	részérõl fogadnak adatokat.  Mindent el kell
	követnünk annak érdekében, hogy ezek a
	programok ne tehessenek semmilyen <quote>kárt</quote>.
	Sajnos a programozók sem tökéletesek,
	és az idõk során már elõfordult
	párszor, hogy a hálózati
	szolgáltatásokban maradtak hibák, amelyek
	kihasználásával a támadók
	rossz dolgokat tudtak csinálni.  Ezért fontos,
	hogy csak is azokat a szolgáltatásokat
	engedélyezzük, amelyekre ténylegesen
	szükségünk van.  Ha nem tudjuk eldönteni,
	akkor az a legjobb, ha egészen addig egyiket sem
	engedélyezzük, amíg valóban
	szükségünk nem lesz rájuk.  A
	<application>sysinstall</application> újbóli
	elindításával vagy az
	<filename>/etc/rc.conf</filename> megfelelõ
	beállításával mindig tudunk
	új szolgáltatásokat
	aktiválni.</para>

      <para>A <guimenuitem>Networking</guimenuitem>
	(Hálózatok) menüpont
	kiválasztása után valami ilyesmit
	láthatunk:</para>

      <figure id="network-configuration">
	<title>A hálózati beállítások
	  menüjének felsõ szintje</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/net-config-menu1"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>Ezek közül a <guimenuitem>Interfaces</guimenuitem>
	(Csatolók), vagyis az elsõ menüpontról
	korábban már szó esett a <xref
	linkend="inst-network-dev"/>ban, ezért ez most nyugodtan
	kihagyható.</para>

      <para>Az <guimenuitem>AMD</guimenuitem> menüpont
	kiválasztásával engedélyezzük a
	<acronym>BSD</acronym> automatikus
	csatlakoztatásokért felelõs
	segédeszközét (AMD, az AutoMounter Daemon).
	Ezt általában az <acronym>NFS</acronym>
	protokollal (lásd lentebb) együtt szokás
	használni a távoli
	állományrendszerek automatikus
	csatlakoztatásához.  Itt nincs szükség
	semmilyen különleges
	beállításra.</para>

      <para>A következõ sorban az <guimenuitem>AMD
	Flags</guimenuitem> (Az AMD beállításai)
	menüpont szerepel.  Kiválasztása után
	az <acronym>AMD</acronym> beállításait
	bekérõ ablak fog felbukkani.  Ez már
	számos alapértelmezett
	beállítást tartalmaz:</para>

      <screen>-a /.amd_mnt -l syslog /host /etc/amd.map /net /etc/amd.map</screen>

      <para>A <option>-a</option> kapcsolóval adjuk meg a
	csatlakozási pontok alapértelmezett helyét,
	amely ebben az esetben az <filename>/.amd_mnt</filename>.  A
	<option>-l</option> kapcsolóval adjuk meg az
	alapértelmezett <filename>log</filename> (napló)
	állományt, habár a
	<literal>syslogd</literal> használata során az
	összes naplózási tevékenység a
	rendszer naplózó démonján fut majd
	keresztül.  A <filename class="directory">/host</filename>
	könyvtárba fognak csatlakozni a távoli
	gépek exportált állományrendszerei,
	míg a <filename class="directory">/net</filename>
	könyvtárba a különbözõ
	<acronym>IP</acronym>-címekrõl exportált
	állományrendszerek kerülnek
	csatlakoztatásra.  Az <filename>/etc/amd.map</filename>
	állomány tartalmazza az <acronym>AMD</acronym>
	exportjainak alapértelmezett
	beállításait.</para>

      <indexterm>
	<primary>FTP</primary>
	<secondary>anonim</secondary>
      </indexterm>

      <para>Az <guimenuitem>Anon FTP</guimenuitem> menüponton
	keresztül engedélyezhetjük az anonim
	<acronym>FTP</acronym> kapcsolatokat.  A menüpont
	kiválasztásával
	számítógépünket egy anonim
	<acronym>FTP</acronym> szerverré tehetjük, azonban
	legyünk tekintettel a beállításhoz
	tartozó biztonsági veszélyekre!  A
	kiválasztásakor egy ablak tájékoztat
	minket a beállítás részleteirõl
	és felmerülõ biztonsági
	kockázatokról.</para>

      <para>A <guimenuitem>Gateway</guimenuitem>
	(Átjáró) menüpont
	használatával a korábbiakban
	tárgyaltak szerint állíthatjuk be
	számítógépünket
	hálózati átjárónak.
	Ugyanekkor a <guimenuitem>Gateway</guimenuitem> menüben
	nyílik lehetõségük kikapcsolni ezt a
	beállítást, amennyiben a
	telepítési folyamat korábbi
	lépései során véletlenül
	engedélyeztük volna.</para>

      <para>Az <guimenuitem>Inetd</guimenuitem> menüpont
	segítségével beállíthatjuk,
	vagy akár teljesen ki is kapcsolhatjuk a korábban
	tárgyalt &man.inetd.8; démont.</para>

      <para>A <guimenuitem>Mail</guimenuitem> (Levelezés)
	menüpontban beállíthatjuk a rendszer
	alapértelmezett <acronym>MTA</acronym> avagy
	levéltovábbító
	ügynökét (Mail Transfer Agent).  Ennek
	hatására a következõ menü jelenik
	meg:</para>

      <figure id="mta-selection">
	<title>Az alapértelmezett MTA
	  kiválasztása</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/mta-main"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>Itt válaszhatunk, hogy a
	különbözõ levélküldõ
	rendszerek közül melyiket telepítsük
	alapértelmezettként.  Egy ilyen alkalmazás
	lényegében nem több, mint egy
	levélküldésre használt szerver, amely
	továbbítja a rendszerben vagy az interneten
	található felhasználók
	számára a leveleket.</para>

      <para>A <guimenuitem>Sendmail</guimenuitem>
	választásával a &os; alapból
	felkínált megoldását, a
	népszerû <application>sendmail</application>
	szervert telepíthetjük.  A <guimenuitem>Sendmail
	local</guimenuitem> (Helyi Sendmail) menüpont
	kiválasztásával szintén a
	<application>sendmail</application> lesz a
	telepítendõ levélküldõ szerver,
	azonban nem lesz képes az internetrõl
	érkezõ leveleket fogadni.  Az itt felsorolt
	többi beállítás, tehát a
	<guimenuitem>Postfix</guimenuitem> és
	<guimenuitem>Exim</guimenuitem>, a
	<guimenuitem>Sendmail</guimenuitem>
	beállításához hasonlóan
	zajlik.  Mind a kettõ elektronikus levelek
	kézbesítésére
	használható, azonban bizonyos
	felhasználók a <application>sendmail</application>
	helyett inkább ezek valamelyikét
	használják.</para>

      <para>Valamelyik vagy éppen semelyik
	levéltovábbító szerver
	kiválasztása után az <guimenuitem>NFS
	client</guimenuitem> (NFS kliens)
	beállítására vonatkozó
	menü jelentkezik.</para>

      <para>Az <guimenuitem>NFS client</guimenuitem>
	beállításával a rendszerünk
	<acronym>NFS</acronym> szerverekkel lesz képes
	kapcsolatba lépni.  Egy ilyen <acronym>NFS</acronym>
	szerver az <acronym>NFS</acronym> protokoll
	segítségével a hálózaton
	keresztül elérhetõvé tesz
	állományrendszereket.  Ha gépünk
	független, akkor nem fontos kiválasztanunk ezt a
	menüpontot.  A rendszernek késõbb
	további beállításokra is
	szüksége lehet, amelyekrõl az <xref
	linkend="network-nfs"/>ban olvashatunk
	részletesebben.</para>

      <para>Az <guimenuitem>NFS server</guimenuitem> (NFS szerver)
	menüpont kiválasztásával
	hozzájárulunk, hogy rendszerünk
	<acronym>NFS</acronym> szerverként üzemeljen.  Ehhez
	meg kell adnunk az <acronym>RPC</acronym>, vagyis a
	távoli eljáráshívások
	kiszolgálásának
	elindításához szükséges
	adatokat is.  Az <acronym>RPC</acronym>
	használatával a különbözõ
	kiszolgálók és programok között
	tudjuk vezérelni a kapcsolatot.</para>

      <para>A sorban az <guimenuitem>Ntpdate</guimenuitem>
	beállítása következik, ahol az
	idõszinkronizációhoz kapcsolódó
	opciókat találjuk.  Kiválasztásakor
	az ábrán szereplõhöz hasonló
	menü fog megjelenni:</para>

      <figure id="Ntpdate-config">
	<title>Az Ntpdate beállítása</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/ntp-config"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>Ebbõl a menübõl válasszuk ki a
	hozzánk legközelebb levõ szevert.  Egy
	közeli szerver megadásával az
	idõszinkronizáció sokkalta pontosabbá
	válik, mivel a tõlünk távolabbi
	szerverek kapcsolatának késleltetése
	nagyobb lehet.</para>

      <para>A következõ beállítás az
	<acronym>PCNFSD</acronym>.  Ennek kiválasztása
	során a Portgyûjteménybõl
	telepítésre kerül a <filename
	role="package">net/pcnfsd</filename> csomag.  Ez
	lényegében egy hasznos segédprogram,
	amellyel olyan operációs rendszerek
	számára tudunk hitelesítést
	szolgáltatni az <acronym>NFS</acronym> használata
	során, amelyek maguktól erre nem képesek,
	mint például a &microsoft; &ms-dos;
	rendszere.</para>

      <para>A többi beállítás
	megtekintéséhez egy kicsit lejjebb kell haladnunk
	a listában:</para>

      <figure id="Network-configuration-cont">
	<title>A hálózati beállítások
	  menüjének alsó szintje</title>

	<mediaobject>
	  <imageobject>
	    <imagedata fileref="install/net-config-menu2"/>
	  </imageobject>
	</mediaobject>
      </figure>

      <para>Az &man.rpcbind.8; és &man.rpc.statd.8;, valamint az
	&man.rpc.lockd.8; segédprogramok mind a távoli
	eljáráshívásokhoz (Remote Procedure
	Call, <acronym>RPC</acronym>) használhatóak.  Az
	<command>rpcbind</command> segédprogram az
	<acronym>NFS</acronym> szerverei és kliensei
	között felügyeli a kapcsolatot, ezért a
	használata az <acronym>NFS</acronym> szerverek és
	kliensek mûködéséhez elengedhetetlen.
	Az állapot figyeléséhez az
	<application>rpc.statd</application> démon felveszi a
	kapcsolatot a többi gépen futó
	<application>rpc.statd</application> démonokkal.  A
	jelentett állapotok általában a
	<filename>/var/db/statd.status</filename>
	állományban találhatóak.  Itt a
	következõként felsorolt elem az
	<guimenuitem>rpc.lockd</guimenuitem>, amelynek
	kiválasztásával
	állományzárolási
	szolgáltatásokat érhetünk el.  Ezt
	többnyire az <application>rpc.statd</application>
	démonnal együtt alkalmazzák a
	zárolásokat kérõ gépek
	és a kérések gyakoriságának
	nyilvántartására.  Míg ezekkel a
	beállításokkal gyönyörûen
	nyomon lehet követni a mûködést, az
	<acronym>NFS</acronym> szerverek és kliensek
	megfelelõ mûködéséhez nem
	kötelezõ a használatuk.</para>

      <para>Ahogy haladunk tovább a listában, a
	következõ elem a <guimenuitem>Routed</guimenuitem>,
	vagyis az útválasztásért
	felelõs démon lesz.  A &man.routed.8;
	segédprogram a hálózati
	útválasztó táblázatokat
	tartja karban, felderíti az elérhetõ
	útválasztókat és
	kérésre bármelyik hozzá fizikailag
	csatlakozó gép számára átadja
	az általa nyilvántartott
	útválasztási adatokat.  Ezt
	leginkább a helyi hálózat
	átjárójaként mûködõ
	számítógépek
	használják.  Kiválasztásakor egy
	ablak fog rákérdezni a segédprogram
	helyére.  Az itt alapból felkínált
	érték általában megfelelõ,
	ezért nyugtázhatjuk az <keycap>Enter</keycap>
	billentyû lenyomásával.  Ezt
	követõen egy másik menü jelenik meg, ahol
	a <application>routed</application>
	beállításait adhatjuk meg.  Itt
	alapértelmezés szerint a <option>-q</option>
	kapcsoló szerepel.</para>

      <para>A következõ sor az
	<guimenuitem>Rwhod</guimenuitem>
	beállításé, aminek
	kiválasztásával el tudjuk indíttatni
	az &man.rwhod.8; démont a rendszer
	elindítása során.  Az
	<command>rwhod</command> segédprogram a
	rendszerüzeneteket a hálózaton
	idõközönként szétküldi vagy
	<quote>figyelõ</quote> (consumer) módban
	összegyûjti ezeket.  Ennek pontosabb részleteit
	az &man.ruptime.1; és &man.rwho.1; man oldalakon
	találhatjuk meg.</para>

      <para>Az &man.sshd.8; démoné az utolsó
	elõtti beállítás.  Ez az
	<application>OpenSSH</application> biztonságos shell
	szervere, melyet a szabványos
	<application>telnet</application> és
	<acronym>FTP</acronym> szerverek helyett ajánlanak.  Az
	<application>sshd</application> szerver tehát két
	gép közti biztonságos, titkosított
	kapcsolatok létrehozására
	használható.</para>

      <para>A lista végén a <guimenuitem>TCP
	Extensions</guimenuitem> (TCP kiterjesztések)
	menüpontot találhatjuk.
	Segítségével a <acronym>TCP</acronym>
	<acronym>RFC</acronym>&nbsp;1323 és
	<acronym>RFC</acronym>&nbsp;1644 dokumentumokban leírt
	kiterjesztéseinek használatát
	engedélyezhetjük.  Ezzel egyes gépek
	esetén felgyorsulhat a kapcsolat, azonban más
	esetekben pedig eldobódhat.  Ez szerverek
	használatánál nem ajánlott, viszont
	független gépeknél kifizetõdõ
	lehet.</para>

      <para>Most, miután beállítottuk a
	hálózati szolgáltatásokat,
	lépjünk vissza a lista elején
	található <guimenuitem>X&nbsp;Exit</guimenuitem>
	(Kilépés) menüpontra és folytassuk a
	beállítást a következõ
	opcióval, vagy egyszerûen az
	<guimenuitem>X&nbsp;Exit</guimenuitem> kétszeri
	kiválasztásával, majd a
	<guibutton>[X&nbsp;Exit&nbsp;Install]</guibutton>
	(Kilépés a telepítõbõl) gomb
	lenyomásával lépjünk ki a
	<application>sysinstall</application> programból.</para>

    </sect2>

    <sect2 id="freebsdboot">
      <title>A &os; indulása</title>

      <sect3 id="freebsdboot-i386">
	<title>A &os;/&arch.i386; indulása</title>

	<para>Ha minden remekült ment, a képernyõn
	  lentrõl felfelé gördülõ
	  üzeneteket fogunk látni, majd a rendszer
	  várni fog tõlünk egy bejelentkezési
	  nevet.  A kiírt üzeneteket között a
	  <keycap>Scroll Lock</keycap> lenyomása után a
	  <keycap>PgUp</keycap> és <keycap>PgDn</keycap>
	  billentyûk használatával tudunk lapozni.  A
	  <keycap>Scroll Lock</keycap> ismételt
	  lenyomásával visszatérünk a
	  bejelentkezéshez.</para>

	<para>Nem minden esetben lesz látható az
	  összes üzenet (a puffer végessége
	  miatt), de miután bejelentkeztünk, ezeket a
	  <command>dmesg</command> parancs kiadásával is
	  megnézhetjük.</para>

	<para>Bejelentkezni a telepítéskor megadott
	  felhasználói név/jelszó
	  párossal tudunk (a példában ez most
	  <username>rpratt</username>).  Lehetõleg ne
	  jelentkezzünk be <username>root</username>
	  felhasználóként!</para>

	<para>A rendszer indításakor jellemzõen
	  elõforduló üzenetek (a verzióra
	  vonatkozó adatokat kihagytuk):</para>

	<screen>Copyright (c) 1992-2002 The FreeBSD Project.
Copyright (c) 1979, 1980, 1983, 1986, 1988, 1989, 1991, 1992, 1993, 1994
        The Regents of the University of California. All rights reserved.

Timecounter "i8254"  frequency 1193182 Hz
CPU: AMD-K6(tm) 3D processor (300.68-MHz 586-class CPU)
  Origin = "AuthenticAMD"  Id = 0x580  Stepping = 0
  Features=0x8001bf&lt;FPU,VME,DE,PSE,TSC,MSR,MCE,CX8,MMX&gt;
  AMD Features=0x80000800&lt;SYSCALL,3DNow!&gt;
real memory  = 268435456 (262144K bytes)
config&gt; di sn0
config&gt; di lnc0
config&gt; di le0
config&gt; di ie0
config&gt; di fe0
config&gt; di cs0
config&gt; di bt0
config&gt; di aic0
config&gt; di aha0
config&gt; di adv0
config&gt; q
avail memory = 256311296 (250304K bytes)
Preloaded elf kernel "kernel" at 0xc0491000.
Preloaded userconfig_script "/boot/kernel.conf" at 0xc049109c.
md0: Malloc disk
Using $PIR table, 4 entries at 0xc00fde60
npx0: &lt;math processor&gt; on motherboard
npx0: INT 16 interface
pcib0: &lt;Host to PCI bridge&gt; on motherboard
pci0: &lt;PCI bus&gt; on pcib0
pcib1: &lt;VIA 82C598MVP (Apollo MVP3) PCI-PCI (AGP) bridge&gt; at device 1.0 on pci0
pci1: &lt;PCI bus&gt; on pcib1
pci1: &lt;Matrox MGA G200 AGP graphics accelerator&gt; at 0.0 irq 11
isab0: &lt;VIA 82C586 PCI-ISA bridge&gt; at device 7.0 on pci0
isa0: &lt;ISA bus&gt; on isab0
atapci0: &lt;VIA 82C586 ATA33 controller&gt; port 0xe000-0xe00f at device 7.1 on pci0
ata0: at 0x1f0 irq 14 on atapci0
ata1: at 0x170 irq 15 on atapci0
uhci0: &lt;VIA 83C572 USB controller&gt; port 0xe400-0xe41f irq 10 at device 7.2 on pci0
usb0: &lt;VIA 83C572 USB controller&gt; on uhci0
usb0: USB revision 1.0
uhub0: VIA UHCI root hub, class 9/0, rev 1.00/1.00, addr 1
uhub0: 2 ports with 2 removable, self powered
chip1: &lt;VIA 82C586B ACPI interface&gt; at device 7.3 on pci0
ed0: &lt;NE2000 PCI Ethernet (RealTek 8029)&gt; port 0xe800-0xe81f irq 9 at
device 10.0 on pci0
ed0: address 52:54:05:de:73:1b, type NE2000 (16 bit)
isa0: too many dependant configs (8)
isa0: unexpected small tag 14
fdc0: &lt;NEC 72065B or clone&gt; at port 0x3f0-0x3f5,0x3f7 irq 6 drq 2 on isa0
fdc0: FIFO enabled, 8 bytes threshold
fd0: &lt;1440-KB 3.5" drive&gt; on fdc0 drive 0
atkbdc0: &lt;keyboard controller (i8042)&gt; at port 0x60-0x64 on isa0
atkbd0: &lt;AT Keyboard&gt; flags 0x1 irq 1 on atkbdc0
kbd0 at atkbd0
psm0: &lt;PS/2 Mouse&gt; irq 12 on atkbdc0
psm0: model Generic PS/2 mouse, device ID 0
vga0: &lt;Generic ISA VGA&gt; at port 0x3c0-0x3df iomem 0xa0000-0xbffff on isa0
sc0: &lt;System console&gt; at flags 0x1 on isa0
sc0: VGA &lt;16 virtual consoles, flags=0x300&gt;
sio0 at port 0x3f8-0x3ff irq 4 flags 0x10 on isa0
sio0: type 16550A
sio1 at port 0x2f8-0x2ff irq 3 on isa0
sio1: type 16550A
ppc0: &lt;Parallel port&gt; at port 0x378-0x37f irq 7 on isa0
ppc0: SMC-like chipset (ECP/EPP/PS2/NIBBLE) in COMPATIBLE mode
ppc0: FIFO with 16/16/15 bytes threshold
ppbus0: IEEE1284 device found /NIBBLE
Probing for PnP devices on ppbus0:
plip0: &lt;PLIP network interface&gt; on ppbus0
lpt0: &lt;Printer&gt; on ppbus0
lpt0: Interrupt-driven port
ppi0: &lt;Parallel I/O&gt; on ppbus0
ad0: 8063MB &lt;IBM-DHEA-38451&gt; [16383/16/63] at ata0-master using UDMA33
ad2: 8063MB &lt;IBM-DHEA-38451&gt; [16383/16/63] at ata1-master using UDMA33
acd0: CDROM &lt;DELTA OTC-H101/ST3 F/W by OIPD&gt; at ata0-slave using PIO4
Mounting root from ufs:/dev/ad0s1a
swapon: adding /dev/ad0s1b as swap device
Automatic boot in progress...
/dev/ad0s1a: FILESYSTEM CLEAN; SKIPPING CHECKS
/dev/ad0s1a: clean, 48752 free (552 frags, 6025 blocks, 0.9% fragmentation)
/dev/ad0s1f: FILESYSTEM CLEAN; SKIPPING CHECKS
/dev/ad0s1f: clean, 128997 free (21 frags, 16122 blocks, 0.0% fragmentation)
/dev/ad0s1g: FILESYSTEM CLEAN; SKIPPING CHECKS
/dev/ad0s1g: clean, 3036299 free (43175 frags, 374073 blocks, 1.3% fragmentation)
/dev/ad0s1e: filesystem CLEAN; SKIPPING CHECKS
/dev/ad0s1e: clean, 128193 free (17 frags, 16022 blocks, 0.0% fragmentation)
Doing initial network setup: hostname.
ed0: flags=8843&lt;UP,BROADCAST,RUNNING,SIMPLEX,MULTICAST> mtu 1500
        inet 192.168.0.1 netmask 0xffffff00 broadcast 192.168.0.255
        inet6 fe80::5054::5ff::fede:731b%ed0 prefixlen 64 tentative scopeid 0x1
        ether 52:54:05:de:73:1b
lo0: flags=8049&lt;UP,LOOPBACK,RUNNING,MULTICAST&gt; mtu 16384
        inet6 fe80::1%lo0 prefixlen 64 scopeid 0x8
        inet6 ::1 prefixlen 128
        inet 127.0.0.1 netmask 0xff000000
Additional routing options: IP gateway=YES TCP keepalive=YES
routing daemons:.
additional daemons: syslogd.
Doing additional network setup:.
Starting final network daemons: creating ssh RSA host key
Generating public/private rsa1 key pair.
Your identification has been saved in /etc/ssh/ssh_host_key.
Your public key has been saved in /etc/ssh/ssh_host_key.pub.
The key fingerprint is:
cd:76:89:16:69:0e:d0:6e:f8:66:d0:07:26:3c:7e:2d root@k6-2.example.com
 creating ssh DSA host key
Generating public/private dsa key pair.
Your identification has been saved in /etc/ssh/ssh_host_dsa_key.
Your public key has been saved in /etc/ssh/ssh_host_dsa_key.pub.
The key fingerprint is:
f9:a1:a9:47:c4:ad:f9:8d:52:b8:b8:ff:8c:ad:2d:e6 root@k6-2.example.com.
setting ELF ldconfig path: /usr/lib /usr/lib/compat /usr/X11R6/lib
/usr/local/lib
a.out ldconfig path: /usr/lib/aout /usr/lib/compat/aout /usr/X11R6/lib/aout
starting standard daemons: inetd cron sshd usbd sendmail.
Initial rc.i386 initialization:.
rc.i386 configuring syscons: blank_time screensaver moused.
Additional ABI support: linux.
Local package initialization:.
Additional TCP options:.

FreeBSD/i386 (k6-2.example.com) (ttyv0)

login: rpratt
Password:</screen>

	<para>Az RSA és DSA kulcsok generálása a
	  lassabb gépeken sokág is eltarthat, habár
	  ez mindig csak a friss telepítések utáni
	  elsõ indításkor történik meg.
	  A rendszer késõbbi indulásai ettõl
	  már gyorsabbak lesznek.</para>

	<para>Ha X szervert is beállítottunk és
	  választottunk hozzá egy alapértelmezett
	  munkakörnyezetet, akkor ezt a parancssorból a
	  <command>startx</command> kiadásával
	  elindíthatjuk el.</para>
      </sect3>
    </sect2>

    <sect2 id="shutdown">
      <title>A &os; leállítása</title>

      <para>Fontos, hogy mindig szabályosan
	állítsuk le az operációs rendszert,
	ne kapcsoljuk ki csak úgy egyszerûen a
	számítógépünket!  A
	leállításhoz elõször a
	<command>su</command> parancs kiadásával, majd itt
	a <username>root</username> jelszavának
	megadásával vegyük fel az ehhez
	szükséges rendszeradminisztrátori
	jogosultságokat.  Ez viszont csak abban az esetben fog
	mûködni, ha a felhasználónk tagja a
	<groupname>wheel</groupname> csoportnak.  Minden más
	esetben egyszerûen jelentkezzünk be
	<username>root</username> felhasználóként
	és használjuk a <command>shutdown -h now</command>
	parancsot.</para>

      <screen>The operating system has halted.
Please press any key to reboot.</screen>

      <para>A fenti üzenet jelzi, hogy a
	leállító parancs kiadása után
	már kikapcsolhatjuk a
	számítógépet, vagy ha ehelyett egy
	billentyût nyomunk le, akkor a gép
	újraindul.</para>

      <para>A <keycombo action="simul"> <keycap>Ctrl</keycap>
	<keycap>Alt</keycap> <keycap>Del</keycap> </keycombo>
	billentyûkombináció
	használatával is újra tudjuk
	indítani a rendszert, azonban ez normál
	mûködés közben nem ajánlott.</para>
    </sect2>
  </sect1>

  <sect1 id="install-trouble">
    <title>Hibakeresés</title>

    <indexterm>
      <primary>telepítés</primary>
      <secondary>hibakeresés</secondary>
    </indexterm>

    <para>A most következõ szakaszban azokra a
      telepítés során felmerülõ
      problémákra próbálunk meg
      megoldásokat adni, amelyeket eddig már sokan
      jeleztek nekünk.  Ezek mellett szerepel néhány
      kérdés és válasz is a &os; és
      az &ms-dos; vagy &windows; közös
      használatáról.</para>

    <sect2>
      <title>Mit tegyünk ha valami nem mûködik</title>

      <para>A PC architektúra különféle
	korlátozásai miatt szinte lehetetlen 100%-ban
	megbízhatóvá tenni az eszközök
	felderítését, azonban ennek hibája
	kapcsán néhány dolgot még tenni
	tudunk.</para>

      <para>Ellenõrizzük a <ulink
	  url="http://www.FreeBSD.org/releases/index.html">Hardware
	  Notes</ulink> (Hardverjegyzék) címû
	dokumentumban, hogy az adott hardvert a &os; valóban
	ismeri.</para>

      <para>Amennyiben a hardvereszközünket a rendszer ismeri,
	azonban még mindig jelentkeznek fagyások vagy
	egyéb gondok, készítenünk kell egy
	<link linkend="kernelconfig">saját rendszermag</link>ot.
	Ezzel olyan eszközök támogatását
	is beépíthetjük a rendszermagba, amelyek
	eredetileg nem szerepelnek a <filename>GENERIC</filename>
	rendszermagban.  A telepítéshez
	készített rendszerindító lemezeken
	található rendszermag a legtöbb eszközt
	a gyári IRQ, IO-cím és DMA csatorna
	beállításaik mentén
	próbálja felkutatni.  Ha viszont a
	hardverünket átállítottuk, ennek
	megfelelõen módosítanunk kell a rendszermag
	beállításait és újra kell
	fordítanunk, hogy a &os; tudja, hol is keresse az
	eszközt.</para>

      <para>Olyan is adódhat, hogy egy nem létezõ
	eszköz keresése egy utána keresendõ
	másik, jelenlevõ eszköz
	felkutatását akadályozza meg.  Ilyenkor az
	ütközõ meghajtókat le kell tiltani.</para>

      <note>
	<para>Egyes problémák elkerülhetõek vagy
	  csillapíthatóak a különbözõ
	  hardverösszetevõk, különösen az
	  alaplapi firmware frissítésével.  Az
	  alaplap firmware-jére sokszor csak
	  <acronym>BIOS</acronym>-ként hivatkoznak, és a
	  legtöbb alaplap- vagy
	  számítógépgyártó
	  honlapján találhatjuk meg ezeket, valamint a
	  rájuk vonatkozó
	  utasításokat.</para>

	<para>A legtöbb gyártó azonban erõsen
	  tiltakozik az alaplapi
	  <acronym>BIOS</acronym>-frissítések ellen,
	  és csak indokolt esetekben, például
	  kritikus javításoknál javasolják.
	  A frissítés kimenetele
	  <emphasis>lehet</emphasis> rossz is, aminek
	  következménye a <acronym>BIOS</acronym>
	  tartós károsodása.</para>
      </note>
    </sect2>

    <sect2>
      <title>Az &ms-dos; és &windows;
	állományrendszereinek használata</title>

      <para>A &os; jelenleg nem támogatja a <application>Double
	Space&trade;</application> alkalmazással
	tömörített állományrendszereket,
	ezért a &os; csak úgy tud az adataihoz
	hozzáférni, ha elõtte
	kitömörítjük ezeket.  Ezt a
	<guimenuitem>Start</guimenuitem> menü
	<guimenuitem>Programs</guimenuitem> (Programok) &gt;
	<guimenuitem>System Tools</guimenuitem>
	(Rendszereszközök) menüjében
	található <application>Compression
	Agent</application> (Lemeztömörítés)
	elindításával tehetjük meg.</para>

      <para>A &os; támogatja az &ms-dos; alapú (gyakran
	csak FAT típusúnak nevezett)
	állományrendszereket.  A &man.mount.msdosfs.8;
	parancs segítségével az ilyen rendszerek
	könnyedén becsatlakoztathatók a már
	létezõ könyvtárszerkezetbe, amivel
	így el tudjuk érni a tartalmát.  A
	&man.mount.msdosfs.8; programot általában nem
	közvetlenül hívjuk meg, hanem az
	<filename>/etc/fstab</filename> vagy a &man.mount.8;
	segédprogram megfelelõ
	paraméterezésével.</para>

      <para>Az <filename>/etc/fstab</filename> állományban
	általában így néz ki egy ilyen
	sor:</para>

      <programlisting>/dev/ad0sN  /dos	msdosfs rw 0 0</programlisting>

      <note>
	<para>A mûvelet végrehajtásához a
	  <filename>/dos</filename> könyvtárnak már
	  léteznie kell.  Az <filename>/etc/fstab</filename>
	  pontos formátumával kapcsolatban a &man.fstab.5;
	  man oldalt olvassuk el.</para>
      </note>

      <para>Az &ms-dos; állományrendszerek esetében
	a &man.mount.8; parancsot többnyire így adjuk
	ki:</para>

      <screen>&prompt.root; <userinput>mount -t msdosfs /dev/ad0s1 /mnt</userinput></screen>

      <para>Ebben a példában a &ms-dos;
	állományrendszer az elsõdleges merevlemez
	elsõ partícióján helyezkedik el.  A mi
	helyzetünk ettõl eltérõ lehet,
	ezért ehhez vizsgáljuk meg a
	<command>dmesg</command> és <command>mount</command>
	parancsok kimeneteit.  Segítségükkel
	elegendõ információt tudunk összeszedni
	a gépünkön található
	partíciók
	kiosztásáról.</para>

      <note>
	<para>Elõfordulhat, hogy a &os; a többi
	  operációs rendszertõl eltérõ
	  módon számozza a slice-okat (vagyis az &ms-dos;
	  partíciókat).  Konkrétan: a kiterjesztett
	  &ms-dos; partíciók általában
	  nagyobb sorszámot kapnak, mint az elsõdleges
	  &ms-dos; partíciók.  Az &man.fdisk.8;
	  segédprogram segíthet
	  megállapítani, hogy mely slice-ok tartoznak a
	  &os;-hez és melyek más operációs
	  rendszerekhez.</para>
      </note>

      <para>A &man.mount.ntfs.8; parancs használatával az
	NTFS partíciók hasonló módon
	csatlakoztathatóak.</para>
    </sect2>

    <sect2>
      <title>Kérdések és válaszok</title>

      <qandaset>
	<qandaentry>
	  <question>
	    <para>A rendszerem teljesen leáll amikor az
	      indítás során eszközöket
	      próbál megtalálni, vagy
	      furcsán viselkedik a telepítés
	      során, esetleg a floppy meghajtót nem is
	      keresi.</para>
	  </question>
	  <answer>
	    <para>A &os; az i386, amd64 és ia64 platformokon az
	      indítás közben az eszközök
	      felderítésében erõsen
	      építkeznek a rendszeren elérhetõ
	      ACPI szolgáltatásra.  Sajnos még
	      mindig vannak hibák az ACPI meghajtóban, az
	      alaplapokban és a BIOS-okban.  A
	      rendszerbetöltõ harmadik fokozatában
	      viszont az <literal>hint.acpi.0.disabled</literal>
	      megadásával kikapcsolható az ACPI
	      használata:</para>

	    <screen><userinput>set hint.acpi.0.disabled="1"</userinput></screen>

	    <para>Ez a beállítás a rendszer minden
	      egyes indításakor törlõdik,
	      ezért a <literal>hint.acpi.0.disabled="1"</literal>
	      bejegyzést fel kell vennünk a
	      <filename>/boot/loader.conf</filename>
	      állományba.  A rendszerbetöltõ
	      mûködésérõl
	      részletesebben a <xref linkend="boot-synopsis"/>ban
	      olvashatunk.</para>
	  </answer>
	</qandaentry>

	<qandaentry>
	  <question>
	    <para>A &os; telepítése után
	      elõször indítom el a merevlemezrõl a
	      rendszert, a rendszermag betöltõdik és
	      nekilát felkutatni a hardvereszközöket,
	      azonban megáll a következõ
	      üzenettel:</para>

	    <screen>changing root device to ad1s1a panic: cannot mount root</screen>

	    <para>Mi lehet a gond?  Mit tegyek?</para>

	    <para>Mit jelent a
	    <literal>bios_drive:interface(unit,partition)kernel_name</literal>
	      a rendszerindítás során
	      megjelenõ súgóban?</para>
	  </question>
	  <answer>
	    <para>Ez egy régóta fennálló
	      probléma olyan rendszerek esetén, ahol a
	      rendszerindításhoz használt lemez nem
	      az elsõ.  A BIOS a &os;-tõl eltérõ
	      sorszámozást használ, és az
	      általa alkalmazott megfeleltetések
	      megfejtése nehézkes.</para>

	    <para>Amikor a rendszer indítására
	      használt lemez nem az elsõ lemez a
	      rendszerünkben, segítenünk kell a
	      &os;-nek a megtalálásában.
	      Két gyakori helyzet alakulhat ki, és mind a
	      kettõben el kell árulnunk a &os;-nek, hogy hol
	      található a rendszer
	      indításához használható
	      gyökér állományrendszer.  Ezt a
	      lemez BIOS-ban nyilvántartott
	      sorszámának, típusának
	      és a neki megfelelõ &os; szerinti
	      lemezszám megadásával tehetjük
	      meg.</para>

	    <para>Az elsõ szituációban két
	      IDE-lemezünk van, mind a kettõt
	      masterként állítottuk be a
	      hozzájuk tartozó IDE-buszokon, és a
	      közülük a másodikról akarjuk
	      indítani a &os;-t.  A BIOS ezeket 0.  és 1.
	      lemezként látja, miközben a &os; pedig
	      <devicename>ad0</devicename> és
	      <devicename>ad2</devicename>
	      eszközként.</para>

	    <para>A &os; 1.  BIOS-számozású lemezen
	      van, amelynek a típusa <literal>ad</literal>
	      és a &os; szerinti a 2 sorszámot viseli.
	      Ezért ezt kell használnunk:</para>

	    <screen><userinput>1:ad(2,a)kernel</userinput></screen>

	    <para>Ha az elsõdleges buszon van egy slave
	      meghajtónk, akkor mindez nem szükséges
	      (és valószínûleg rossz
	      is).</para>

	    <para>A második szituációban egy
	      SCSI-lemezrõl akarjuk indítani a rendszert,
	      miközben egy vagy több IDE-lemez is
	      található a gépünkben.  Ebben az
	      esetben a &os; szerinti sorszám kisebb lesz, mint a
	      BIOS szerinti.  Ha tehát a két
	      IDE-lemezünk mellett van még egy SCSI-lemez
	      is, akkor annak a BIOS szerinti sorszáma 2, a
	      típusa <literal>da</literal> és a &os;
	      szerinti sorszáma pedig 0.  Ennek megfelelõen
	      a</para>

	    <screen><userinput>2:da(0,a)kernel</userinput></screen>

	    <para>sorral tudjuk elárulni a &os;-nek, hogy a BIOS
	      szerint 2.  lemezrõl akarjuk indítani, amely a
	      rendszerben található elsõ
	      SCSI-lemeznek felel meg.  Ha csak egy IDE-lemezünk
	      van, akkor a sort kezdjük az <literal>1:</literal>
	      beírásával.</para>

	    <para>Miután megtaláltuk a megfelelõ
	      értékeket, a hozzá tartozó
	      sort egy szövegszerkesztõ
	      segítségével tegyük
	      közvetlenül a <filename>/boot.config</filename>
	      állományba.  A &os; ezen
	      állomány tartalmát fogja
	      alapból felhasználni a
	      <literal>boot:</literal>
	      bekérésénél, hacsak
	      másképpen nem utasítjuk.</para>
	  </answer>
	</qandaentry>

	<qandaentry>
	  <question>
	    <para>A telepítés után
	      elõször próbálom meg
	      elindítani a merevlemezrõl a &os;-t, azonban a
	      rendszerválasztó mindig csak
	      <literal>F?</literal> opciókat kínál
	      fel, és a rendszer indítása sem halad
	      tovább.</para>
	  </question>
	  <answer>
	    <para>A &os; telepítése során rosszul
	      adtunk meg a partíciószerkesztõben a
	      merevlemezhez tartozó geometriát.
	      Menjünk vissza a
	      partíciószerkesztõhöz és
	      adjuk meg újra a merevlemezünk helyes
	      geometriáját.  Ennek
	      használatához pedig a &os;-t is újra
	      kell telepítenünk.</para>

	    <para>Ha egyáltalán képtelenek vagyunk
	      megállapítani a merevlemezhez tartozó
	      geometriát, akkor próbáljuk meg ezt:
	      a lemez elején hozzunk létre egy kis
	      méretû DOS partíciót és
	      rakjuk utána a &os;-t.  Amikor a
	      telepítõprogram észreveszi a DOS
	      partíciót, megpróbálja
	      magától kikövetkeztetni belõle a
	      helyes geometriát, ami általában
	      mûködik is.</para>

	    <para>Ez a tanács ugyan már nem
	      érvényes, de álljon itt
	      felvilágosításként:</para>

	    <blockquote>
	      <para>Ha teljesen egy &os; alapú szerver vagy
		munkaállomás
		kialakítására szánjuk a
		számítógépünket,
		és nem törõdünk a DOS-szal,
		Linuxszal és a többi operációs
		rendszerrel történõ
		(jövõbeli) kompatibilitással,
		használhatjuk akár az egész lemezt
		is (a partíciószerkesztõben ez az
		<guimenuitem>A</guimenuitem> opció).  Ezzel egy
		olyan nem szabványos
		beállítást
		engedélyezünk, amivel a &os; elfoglalja a
		lemezt annak legelsõ szektorától a
		legutolsó szektoráig.  Ilyenkor ugyan el
		tudunk tekinteni a geometriával kapcsolatos
		beállításoktól, azonban
		így a &os;-n kívül semmilyen
		más operációs rendszert nem tudunk
		majd futtatni a gépen.</para>
	    </blockquote>
	  </answer>
	</qandaentry>

	<qandaentry>
	  <question>
	    <para>A rendszer megtalálja a &man.ed.4;
	      hálózati kártyámat, azonban
	      folyamatosan hibát ad
	      idõtúllépésre hivatkozva.</para>
	  </question>
	  <answer>
	    <para>Az említett kártya
	      valószínûleg a
	      <filename>/boot/device.hints</filename>
	      állományban
	      beállítottaktól eltérõ
	      IRQ-t használ.  A &man.ed.4; meghajtó
	      alapértelmezés szerint nem használ
	      <quote>szoftveres</quote>
	      beállításokat (amiket DOS-ban az
	      EZSETUP használatával adunk meg), viszont
	      engedélyezhetjük, ha a
	      kártyánál megadjuk az
	      <literal>-l</literal>
	      beállítást.</para>

	    <para>Hardveresen ezt a kártyán levõ
	      jumperek segítségével
	      állíthatjuk be (ehhez változtassuk
	      meg a rendszermag beállításait is,
	      amennyiben szükséges), vagy a
	      <literal>-l</literal> kapcsolón keresztül a
	      <literal>hint.ed.0.irq="-l"</literal>
	      megadásával utasíthatjuk a
	      rendszermagot az IRQ szoftveres
	      beállítására.</para>

	    <para>Másik lehetõség, amikor a
	      kártyánk a 9-es IRQ-t használja,
	      amelyet általában megosztanak a 2-es
	      IRQ-val, ami gyakori problémák
	      forrása (különösen abban az esetben,
	      amikor a VGA kártya a 2-es IRQ-t használja!)
	      lehet.  Lehetõleg ne használjuk a 2-es
	      és 9-es IRQ-kat.</para>
	  </answer>
	</qandaentry>

	<qandaentry>
	  <question>
	    <indexterm>
	      <primary>színek</primary>
	      <secondary>kontraszt</secondary>
	    </indexterm>

	    <para>Amikor a <application>sysinstall</application>
	      programot egy X11 terminálban futtatom, a
	      sárga színû betûket viszonylag
	      nehéz olvasni a világosszürke
	      háttérrel.  Esetleg lehet valahogy
	      növelni a kontrasztot az alkalmazás
	      használatakor?</para>
	  </question>

	  <answer>
	    <para>Ha az X11 telepítése után a
	      <application>sysinstall</application> által
	      választott színekkel nem olvasható a
	      szöveg &man.xterm.1; vagy &man.rxvt.1;
	      terminálokban, akkor vegyük fel a
	      következõ sort a felhasználói
	      könyvtárunkban levõ
	      <filename>.Xdefaults</filename>
	      konfigurációs állományunkba:
	      <literal>XTerm*color7:#c0c0c0</literal>.  Ezzel majd egy
	      sötétebb szürke hátteret
	      kapunk.</para>
	  </answer>
	</qandaentry>
      </qandaset>
    </sect2>
  </sect1>

  <sect1 id="install-advanced">
    <sect1info>
      <authorgroup>
	<author>
	  <firstname>Valentino</firstname>
	  <surname>Vaschetto</surname>
	  <contrib>Írta: </contrib>
	</author>

	<author>
	  <firstname>Marc</firstname>
	  <surname>Fonvieille</surname>
	  <contrib>Frissítette: </contrib>
	</author>
      </authorgroup>
    </sect1info>

    <title>Telepítési útmutató
      haladóknak</title>

    <para>Ebben a szakaszban megtudhatjuk, hogyan telepítsük
      a &os;-t speciális esetekben.</para>

    <sect2 id="headless-install">
      <title>A &os; telepítése billentyûzet vagy
	monitor nélkül</title>

      <indexterm>
	<primary>telepítés</primary>
	<secondary>fej nélküli (soros konzol)</secondary>
      </indexterm>
      <indexterm><primary>soros konzol</primary></indexterm>

      <para>A telepítés ezen fajtáját
	<quote>fej nélküli
	telepítésnek</quote> (headless install)
	hívják, mivel a gép, amire a &os;-t
	telepíteni akarjuk, nem rendelkezik monitorral vagy
	éppen még VGA kimenettel sem.  Felmerülhet a
	kérdés: hogyan lehetséges mindez?  A soros
	vonali konzol használatával!  A soros konzol
	segítségével lényegében egy
	másik számítógép
	monitorját és billentyûzetét
	használjuk.  Ennek
	megvalósításához
	elsõként kövessük a
	rendszerindító pendrive
	készítésének <xref
	  linkend="install-boot-media"/>ban leírt
	lépéseit, vagy töltsük le a
	megfelelõ ISO image-et a telepítéshez,
	lásd <xref linkend="install-cdrom"/>.</para>

      <para>A következõ lépésekkel tehetjük
	képessé a soros konzolon keresztüli
	rendszerindításra: (CD-lemez használata
	esetén az elsõ lépésre nincs
	szükség)</para>

      <procedure>
	<step>
	  <title>A rendszerindító pendrive
	    átállítása soros
	    konzolra</title>

	    <indexterm><primary><command>mount</command></primary></indexterm>

	    <para>Ha a korábban elõkészített
	      pendrive-val most csak egyszerûen
	      elindítanánk a &os;-t, akkor a megszokott
	      telepítési módban indulna el.  Mi
	      viszont azt akarjuk, hogy a telepítéshez a
	      &os; a soros konzolon keresztül induljon el.  Ehhez
	      csatlakoztassuk az eszközt a
	      számítógéphez, valamint a
	      &man.mount.8; paranccsal &os; rendszerünkhöz
	      pedig a hozzátartozó
	      állományrendszert.</para>

	    <screen>&prompt.root; <userinput>mount /dev/<replaceable>da0a</replaceable> <replaceable>/mnt</replaceable></userinput></screen>

	    <note>
	      <para>A konkrét eszköznevet és
		csatlakozási pontot módosítsuk a
		saját környezetünknek
		megfelelõen.</para>
	    </note>

	    <para>Most, miután már fizikailag és
	      logikailag is csatlakoztattuk a pendrive-ot, be kell
	      állítanunk a soros konzol
	      használatára rendszerindítás
	      közben.  Ehhez egy <filename>loader.conf</filename>
	      nevû állományt kell elhelyeznünk a
	      pendrive állományrendszerén a soros
	      konzolra (mint rendszerkonzolra) vonatkozó
	      beállítással:</para>

	    <screen>&prompt.root; <userinput>echo 'console="comconsole"' &gt;&gt; <replaceable>/mnt/</replaceable>/boot/loader.conf</userinput></screen>

	    <para>Miután a pendrive-on sikeresen
	      elvégeztük a szükséges
	      beállítást, válasszuk le a
	      &man.umount.8; parancs kiadásával:</para>

	    <screen>&prompt.root; <userinput>umount <replaceable>/mnt</replaceable></userinput></screen>

	    <para>Most már leválaszthatjuk a pendrive-ot,
	      és ugorjunk közvetlenül a harmadik
	      lépésre.</para>
	  </step>

	  <step>
	    <title>A null-modem kábel
	      csatlakoztatása</title>

	    <indexterm><primary>null-modem
	      kábel</primary></indexterm>

	    <para>Össze kell kötnünk a két
	      számítógépet egy <link
		linkend="term-cables-null">null-modem
	      kábel</link>lel.  Nincs más teendõnk,
	      mit összekapcsolni a két gép soros
	      portjait.  <emphasis>Itt a szokásos soros
	      kábel nem mûködik</emphasis>,
	      konkrétan null-modem kábelre van
	      szükség, mivel benne néhány
	      vezetéket máshogy kötöttek
	      be.</para>
	  </step>

	  <step>
	    <title>A telepítõ CD
	      beállítása soros konzolra</title>

	    <indexterm>
	      <primary><command>mount</command></primary>
	    </indexterm>

	    <para>Ha a telepítésre szánt ISO
	      image-bõl készített lemezzel (lásd
	      <xref linkend="install-cdrom"/>) a &os; normál
	      módban indul el.  A soros konzol
	      használatához viszont kibontani,
	      módosítani és
	      újragenerálni kell az adott image-et
	      mielõtt lemezre írnánk.</para>

      <para>A korábban, például a
	<filename>&os;-<replaceable>8.1</replaceable>-RELEASE-<replaceable>i386</replaceable>-disc1.iso</filename>
	néven letöltött image-bõl a &man.tar.1;
	segédprogrammal tudjuk kinyerni a benne tárolt
	összes állományt:</para>

	    <screen>&prompt.root; <userinput>mkdir <replaceable>/a/hasznalt/iso/helye</replaceable></userinput>
&prompt.root; <userinput>tar -C <replaceable>/a/hasznalt/iso/helye</replaceable> -pxvf &os;-<replaceable>8.1</replaceable>-RELEASE-<replaceable>i386</replaceable>-disc1.iso</userinput></screen>

	    <para>Ezt követõen módosítanunk kell
	      a telepítõlemezt a soros konzol
	      használatára.  Ehhez egy
	      <filename>loader.conf</filename> állományt
	      kell hozzáadnunk a kibontott ISO image
	      tartalmához.  Ebben állítjuk be a
	      soros konzolt rendszerkonzolnak:</para>

	    <screen>&prompt.root; <userinput>echo 'console="comconsole"' &gt;&gt; <replaceable>/a/hasznalt/iso/helye</replaceable>/boot/loader.conf</userinput></screen>

	    <para>Ezután készítsünk egy
	      új ISO image-et a módosított tartalom
	      alapján.  Ehhez a <filename
		role="package">sysutils/cdrtools</filename> port
	      részeként elérhetõ
	      &man.mkisofs.8; segédprogramot
	      használjuk:</para>

	    <screen>&prompt.root; <userinput>mkisofs -v -b boot/cdboot -no-emul-boot -r -J -V "<replaceable>soroskonzolos</replaceable>" -o <replaceable>soroskonzolos</replaceable>-&os;-<replaceable>8.1</replaceable>-RELEASE-<replaceable>i386</replaceable>-disc1.iso <replaceable>/a/hasznalt/iso/helye</replaceable></userinput></screen>

	    <para>Most már van egy megfelelõen
	      összeállított ISO image-ünk, amelyet
	      CD-lemezre tudunk írni a kedvenc
	      CD-író alkalmazásunkkal.</para>
	  </step>

	  <step>
	    <title>A telepítés
	      indítása</title>

	    <para>Most már ideje elkezdeni a
	      telepítést.  Tegyük a
	      <filename>boot.flp</filename> image-et tartalmazó
	      lemezt a fej nélkül telepítendõ
	      gép meghajtójába és kapcsoljuk
	      be.</para>
	  </step>

	  <step>
	    <title>Kapcsolódás a fej nélküli
	      gépre</title>

	    <indexterm><primary><command>cu</command></primary></indexterm>

	    <para>Ezután a &man.cu.1; parancs
	      felhasználásával kapcsolódjunk
	      rá a gépre:</para>

	    <screen>&prompt.root; <userinput>cu -l /dev/cuau0</userinput></screen>

	    <para>Ezt &os;&nbsp;7.<replaceable>X</replaceable>
	      esetén így kell használnunk:</para>

	    <screen>&prompt.root; <userinput>cu -l /dev/cuad0</userinput></screen>
	  </step>
      </procedure>

      <para>Ezzel készen is vagyunk!  Innentõl a
	<command>cu</command> által megnyitott kapcsolaton
	keresztül tudjuk vezérelni a fej nélküli
	számítógépet.  Hamarosan
	betölti a rendszermagot, majd megkérdezi a
	használt terminál típusát.  Itt
	válasszuk ki a színes &os; konzolt (&os; color
	console) és folytassuk a telepítést a
	megszokott módon.</para>
    </sect2>
  </sect1>

  <sect1 id="install-diff-media">
    <title>Saját telepítõeszköz
      elkészítése</title>

    <note>
      <para>Az ismétlések elkerülése
	végett a továbbiakban a <quote>&os; lemez</quote>
	a megvásárolható vagy a magunk által
	készített &os; CD-re vagy DVD-re
	vonatkozik.</para>
    </note>

    <para>Adódhatnak olyan esetek, amikor létre kell
      hoznunk a &os; telepítésére használt
      saját eszközünket és/vagy
      forrásunkat.  Ez lehet egy tetszõleges fizikai
      eszköz, például szalag, vagy bármilyen
      olyan forrás, ahonnan a
      <application>sysinstall</application> képes
      állományokat elérni, például
      egy FTP oldal vagy egy &ms-dos; partíció.</para>

    <para>Például:</para>

    <itemizedlist>
      <listitem>
	<para>Egy &os; lemezünk van és több
	  hálózaton kapcsolódó
	  számítógépünk.
	  Készíteni akarunk egy helyi FTP oldalt a &os;
	  lemez felhasználásával, és
	  így a hálózaton levõ gépre az
	  internet helyett innen telepítjük a
	  rendszert.</para>
      </listitem>

      <listitem>
	<para>Van egy &os; lemezünk, azonban a &os;-nek nem
	  sikerült felismernie a CD/DVD-meghajtónkat,
	  viszont az &ms-dos;/&windows;-nak igen.  Felmásoljuk a
	  &os; telepítéséhez használt
	  állományokat ugyanazon a
	  számítógépen
	  található egyik DOS partícióra,
	  majd a &os;-t ezekkel telepítjük.</para>
      </listitem>

      <listitem>
	<para>A gépben, amelyre telepíteni akarunk, nincs
	  CD/DVD-meghajtó vagy hálózati
	  kártya, viszont <quote>Laplink
	  stílusú</quote> soros vagy párhuzamos
	  kábellel hozzá tudunk kapcsolódni egy
	  olyan számítógéprõl, amelyben
	  viszont van.</para>
      </listitem>

      <listitem>
	<para>Készíteni akarunk a &os;
	  telepítésére használható
	  szalagot.</para>
      </listitem>
    </itemizedlist>

    <sect2 id="install-cdrom">
      <title>Telepítõ CD
	készítése</title>

      <para>A &os; Projekt minden kiadás részeként
	architektúránként
	elérhetõvé tesz legalább két CD
	image-et (<quote>ISO image-et</quote>).  Ha rendelkezünk
	CD-íróval, ezeket az image-eket fel-, illetve ki
	tudjuk írni (<quote>égetni</quote>) CD-re,
	és a &os; telepítésére tudjuk
	használni.  Tehát ha van a kezünk
	ügyében CD-író és olcsón
	jutunk nagyobb sebességû
	interneteléréshez, akkor a &os;
	telepítésének ez a legkönnyebb
	módja.</para>

      <procedure>
	<step>
	  <title>A megfelelõ ISO image-ek
	    letöltése</title>

	  <para>Az egyes kiadások ISO image-ei
	    letölthetõek a
	    <filename>ftp://ftp.FreeBSD.org/pub/FreeBSD/ISO-IMAGES-<replaceable>architektúra</replaceable>/<replaceable>változat</replaceable></filename>
	    címrõl vagy annak legközelebbi
	    tükrözésérõl.  Az
	    <replaceable>architektúra</replaceable> és
	    <replaceable>változat</replaceable> részeket
	    igényeinknek megfelelõen
	    helyettesítsük.</para>

	  <para>Az említett könyvtár
	    általában a következõ lemezek
	    image-eit tartalmazza:</para>

	  <table frame="none">
	    <title>FreeBSD 7.<replaceable>X</replaceable> és
	      8.<replaceable>X</replaceable> ISO image-ek nevei
	      és jelentései</title>

	    <tgroup cols="2">
	      <thead>

		<row>
		  <entry>Állománynév</entry>
		  <entry>Tartalom</entry>
		</row>
	      </thead>
	      <tbody>
		<row>
		  <entry><filename>&os;-<replaceable>változat</replaceable>-RELEASE-<replaceable>architektúra</replaceable>-bootonly.iso</filename></entry>

		  <entry>Ezzel a CD image-dzsel tudjuk a &os;
		    CD-meghajtóról
		    indításával elkezdeni a
		    telepítést.  Fontos tudnunk azonban,
		    hogy ez az image nem tartalmazza a &os;
		    telepítéséhez
		    szükséges komponenseket.  Ezt a rendszer
		    indítása után
		    hálózaton keresztül
		    (például egy FTP szerver
		    segítségével) tudjuk
		    megtenni.</entry>
		</row>

		<row>
		  <entry><filename>&os;-<replaceable>változat</replaceable>-RELEASE-<replaceable>architektúra</replaceable>-dvd1.iso.gz</filename></entry>

		  <entry>Ez a DVD image minden, az alap &os; rendszer
		    telepítéséhez
		    szükséges komponenst tartalmaz,
		    bináris csomagokkal és
		    dokumentációval együtt.
		    Ezenkívül még
		    <quote>élõ</quote> rendszert is tudunk
		    indítani vele, közvetlenül a
		    lemezrõl.</entry>
		</row>

		<row>
		  <entry><filename>&os;-<replaceable>változat</replaceable>-RELEASE-<replaceable>architektúra</replaceable>-memstick.img</filename></entry>

		  <entry>Ez az image egy USB pendrive-ra
		    írható, és minden olyan
		    számítógépen
		    használható, amely képes ilyen
		    eszközrõl elindulni.  Támogatja az
		    <quote>élõ</quote> módot is,
		    amellyel rendszerünket
		    állíthatjuk helyre.  Ez az image nem
		    érhetõ el &os;&nbsp;7.3 vagy
		    korábbi rendszerek esetén.</entry>
		</row>


		<row>
		  <entry><filename>&os;-<replaceable>változat</replaceable>-RELEASE-<replaceable>architektúra</replaceable>-disc1.iso</filename></entry>

		  <entry>Ez az image tartalmazza az alap &os;
		    operációs rendszert és a
		    hozzá tartozó
		    dokumentációt, de semmilyen más
		    további csomagot nem.</entry>
		</row>

		<row>
		  <entry><filename>&os;-<replaceable>változat</replaceable>-RELEASE-<replaceable>architektúra</replaceable>-disc2.iso</filename></entry>

		  <entry>Ezen az image-en bináris csomagok
		    találhatóak.  Ilyen a &os;&nbsp;8.0
		    és az utána következõ
		    változatoknál már
		    nincs.</entry>
		</row>

		<row>
		  <entry><filename>&os;-<replaceable>változat</replaceable>-RELEASE-<replaceable>architektúra</replaceable>-disc3.iso</filename></entry>

		  <entry>Ez egy másik image, amelyen
		    szintén bináris csomagok
		    találhatóak.  Ilyen a &os;&nbsp;8.0
		    és az utána következõ
		    változatoknál már
		    nincs.</entry>
		</row>

		<row>
		  <entry><filename>&os;-<replaceable>változat</replaceable>-RELEASE-<replaceable>architektúra</replaceable>-docs.iso</filename></entry>

		  <entry>A &os; dokumentációja.</entry>
		</row>

		<row>
		  <entry><filename>&os;-<replaceable>változat</replaceable>-RELEASE-<replaceable>architektúra</replaceable>-livefs.iso</filename></entry>

		  <entry>Ez az image a
		    rendszerhelyreállításhoz
		    használt <quote>élõ</quote>
		    indítási módot
		    támogatja, telepítést
		    alapvetõen nem lehet vele
		    végezni.</entry>
		</row>
	      </tbody>
	    </tgroup>
	  </table>

	  <note>
	    <para>A &os;&nbsp;7.3 és a &os;&nbsp;8.1 elõtti
	      7.<replaceable>X</replaceable>, illetve
	      8.<replaceable>X</replaceable> kiadások egy
	      ettõl eltérõ elnevezési
	      sémát követnek: a hozzájuk
	      tartozó ISO image-ek neveiben nem szerepel a
	      <literal>&os;-</literal> elõtag.</para>
	  </note>

	  <para>Le <emphasis>kell</emphasis> töltenünk az
	    elsõ lemez vagy (ha elérhetõ) a
	    <literal>bootonly</literal> lemez ISO image-einek
	    egyikét.  A kettõt egyszerre viszont ne
	    töltsük le, mivel a <literal>disc1</literal> image
	    tartalmaz mindent, ami a <literal>bootonly</literal>
	    image-en megtalálható.</para>

	  <para>Akkor használjuk a <literal>bootonly</literal>
	    jelzésû image-et, ha
	    szélessávú
	    interneteléréssel rendelkezünk.
	    Segítségével el tudjuk kezdeni a &os;
	    telepítését, és
	    szükség szerint a port/csomagrendszer
	    (lásd <xref linkend="ports"/>)
	    használatával csomagokat tudunk letölteni
	    és telepíteni.</para>

	  <para>A DVD image-ét (<literal>dvd1</literal>) akkor
	    érdemes használni, ha a &os; adott
	    kiadásának telepítése mellett
	    igényt tartunk valamennyi csomagra is.</para>

	  <para>A további lemezek image-ei is hasznosak lehetnek,
	    de nem feltétlenül kellenek a
	    telepítéshez, fõleg abban az esetben,
	    amikor gyors interneteléréssel
	    rendelkezünk.</para>
	</step>

	<step>
	  <title>A CD-k írása</title>

	  <para>Ezután lemezekre kell írnunk a
	    letöltött image-eket.  Amennyiben ezt egy
	    másik &os; rendszeren végezzük, ennek
	    részleteirõl a <xref linkend="creating-cds"/>
	    számol be (különösen a <xref
	    linkend="burncd"/> és a <xref linkend="cdrecord"/>
	    leírása).</para>

	  <para>Ha másik platformon végezzük ezt a
	    mûveletet, akkor az adott platformon
	    felkínált CD-író szoftverekkel
	    kell dolgoznunk.  Az image-ek szabványos ISO
	    formátumúak, amelyet szinte az összes
	    CD-író alkalmazás ismer.</para>
	</step>
      </procedure>

      <note>
	<para>Ha kíváncsiak vagyunk egy saját &os;
	  kiadás elkészítésére,
	  olvassuk el a <ulink
	  url="&url.articles.releng.en;">kiadások
	  szervezésérõl szóló cikket
	  (angolul)</ulink>.</para>
      </note>

    </sect2>

    <sect2 id="install-ftp">
      <title>Helyi FTP oldal létrehozása &os;
	lemezzel</title>

      <indexterm>
	<primary>telepítés</primary>
	<secondary>hálózat</secondary>
	<tertiary>FTP</tertiary>
      </indexterm>

      <para>A &os; lemezeken az FTP oldalakéhoz hasonló
	elrendezést találunk.  Ez megkönnyíti
	a hálózatunkban található
	számítógépekhez a &os;
	telepítésére használható
	helyi FTP oldal létrehozását.</para>

      <procedure>
	<step>
	  <para>Az FTP oldalnak otthont adó &os;
	    számítógépen tegyük a CD-t
	    a meghajtóba, majd csatlakoztassuk a
	    <filename>/cdrom</filename> könyvtárba.</para>

	  <screen>&prompt.root; <userinput>mount /cdrom</userinput></screen>
	</step>

	<step>
	  <para>Hozzunk létre egy anonim FTP
	    hozzáférést az
	    <filename>/etc/passwd</filename> állományban.
	    A &man.vipw.8; segítségével
	    tehát illesszük be a következõ sort az
	    <filename>/etc/passwd</filename>
	    állományba:</para>

	  <programlisting>ftp:*:99:99::0:0:FTP:/cdrom:/nonexistent</programlisting>
	</step>

	<step>
	  <para>Gondoskodjuk róla, hogy az FTP
	    szolgáltatás engedélyezve legyen az
	    <filename>/etc/inetd.conf</filename>
	    állományban.</para>
	</step>
      </procedure>

      <para>Most már bárki, aki képes csatlakozni
	ehhez a számítógéphez, a
	telepítés típusának ki tudja
	választani az FTP-t.  Az FTP oldalak
	menüjében válassza az <quote>Other</quote>
	(Egyéb) pontot, majd adja meg az
	<userinput>ftp://<replaceable>gépnév</replaceable></userinput>
	címet.</para>

      <note>
	<para>Ha az FTP-n csatlakozó kliensek
	  rendszerindításhoz használt eszköze
	  (általában a floppy) verziója nem egyezik
	  meg tökéletesen a helyi FTP oldalon
	  találhatóval, akkor a
	  <application>sysinstall</application> nem engedi a
	  telepítést.  Ha a változatok nem
	  hasonlóak és ezt felül akarjuk
	  bírálni, akkor be kell lépnünk az
	  <guimenu>Options</guimenu> (Beállítások)
	  menübe, ahol át kell állítanunk a
	  terjesztés nevét (distribution name)
	  <guimenuitem>any</guimenuitem> (bármelyik)-re.</para>
      </note>

      <warning>
	<para>A fenti megközelítés
	  kizárólag csak egy tûzfallal védett
	  helyi hálózaton javasolt.  FTP
	  szolgáltatás létrehozása az
	  interneten (és nem a helyi hálózatunkban)
	  levõ számítógépek
	  számára különbözõ
	  támadásoknak és egyéb
	  kellemetlenségeknek teszi ki a
	  számítógépünket.
	  Határozottan javasoljuk, hogy ebben az esetben
	  különösen ügyeljünk a
	  biztonságra.</para>
      </warning>
    </sect2>

      <sect2>
	<title>Telepítõfloppyk
	  létrehozása</title>

      <indexterm>
	<primary>telepítés</primary>
	<secondary>floppy</secondary>
      </indexterm>

	<para>Ha floppylemezrõl kellene telepítenünk
	  (amit viszont <emphasis>semmiképpen sem</emphasis>
	  ajánlanánk) egy nem támogatott
	  hardvereszköz miatt, vagy mert egyszerûen
	  szeretjük a dolgok nehezebbik oldalát megfogni,
	  akkor ehhez elõször elõ kell
	  készítenünk pár lemezt.</para>

	<para>Legalább annyi 1,44&nbsp;MB-os lemezre van
	  szükségünk, mint amennyire
	  ráférnek a <filename>base</filename>
	  (alapterjesztés) könyvtárban
	  található állományok.  Ha DOS-ban
	  hozzuk létre ezeket a lemezeket, akkor a
	  használatukhoz meg <emphasis>kell</emphasis>
	  formázni ezeket az &ms-dos; <command>FORMAT</command>
	  parancsával.  &windows; használata esetén
	  az Windows Explorerben (Intézõben) tudjuk
	  megformázni a lemezeket (kattintsunk a jobb gombbal az
	  <devicename>A:</devicename> meghajtóra, majd
	  válasszuk a <quote>Format</quote>
	  (Formázás) menüpontot).</para>

	<para><emphasis>Ne</emphasis> bízzunk a gyárilag
	  formázott (<quote>pre-formatted</quote>
	  jelzésû) lemezekben!  Menjünk biztosra
	  és formázzuk meg mi magunk is lemezeket.  A
	  felhasználóinktól régebben
	  számtalan olyan panasz érkezett, amely a
	  helytelenül megformázott lemezbõl fakadt,
	  ezért erre most kiemelten felhívjuk a
	  figyelmet.</para>

	<para>A formázás abban az esetben sem bizonyul
	  rossz ötletnek, ha egy másik &os; gépen
	  gyártjuk le a lemezeket, habár nem kell
	  mindegyik lemezre DOS állományrendszert
	  tennünk.  Helyette a <command>bsdlabel</command>
	  és <command>newfs</command> parancsok
	  használatával UFS
	  állományrendszert is tehetünk rájuk,
	  ahogy (1,44&nbsp;MB méretû lemezek esetén)
	  ezt az alábbi parancsok mutatják:</para>

	<screen>&prompt.root; <userinput>fdformat -f 1440 fd0.1440</userinput>
&prompt.root; <userinput>bsdlabel -w fd0.1440 floppy3</userinput>
&prompt.root; <userinput>newfs -t 2 -u 18 -l 1 -i 65536 /dev/fd0</userinput></screen>

	<para>Ezután a többi
	  állományrendszerhez hasonlóan a lemezeket
	  tudjuk csatlakoztatni és írni.</para>

	<para>Miután megformáztuk a lemezeket,
	  rájuk kell másolnunk az
	  állományokat.  A terjesztésekhez
	  tartozó állományokat adott
	  méretû darabokra szeleteltük, így
	  kényelmesen ráférnek egy
	  hagyományos 1,44&nbsp;MB méretû floppyra.
	  Menjünk végig az összes floppyn és
	  mindegyikre pakoljuk fel a lehetõ legtöbb
	  állományt egészen addig, amíg
	  így az összes szükséges
	  terjesztést össze nem szedtük.  A floppykon
	  minden terjesztés kerüljön egy
	  hozzá tartozó alkönyvtárba,
	  például: <filename>a:\base\base.aa</filename>,
	  <filename>a:\base\base.ab</filename> és így
	  tovább.</para>

	<important>
	  <para>Az elsõ lemezre rá kell másolnunk a
	    <filename>base.inf</filename> nevû
	    állományt is, mivel ennek
	    beolvasásával lesz képes
	    kitalálni a telepítõ, hogy a
	    terjesztések összeszedése és
	    összefûzése során mennyi darabot
	    keressen.</para>
	</important>

	<para>Ahogy elérkezünk a
	  telepítõeszköz
	  kiválasztásához a telepítés
	  folyamatában, ott válasszuk a
	  <guimenuitem>Floppy</guimenuitem> menüpontot, majd
	  utána kövessük a felbukkanó
	  üzeneteket.</para>

      </sect2>

      <sect2 id="install-msdos">
	<title>Telepítés &ms-dos;
	  partícióról</title>

	<indexterm>
	  <primary>telepítés</primary>
	  <secondary>MS-DOS partícióról</secondary>
	</indexterm>

	<para>Amikor egy &ms-dos; partícióról
	  akarunk telepíteni,
	  elõkészítés gyanánt
	  másoljuk a terjesztésekhez tartozó
	  állományokat a partícióra egy
	  <filename>freebsd</filename> könyvtárba.  Ez lesz
	  például a <filename>c:\freebsd</filename>.
	  Ebben a könyvtárban igyekezzük minél
	  jobban megtartani a CD vagy az FTP oldal
	  könyvtárszerkezetét, ezért erre a
	  CD-rõl történõ
	  átmásolásra a DOS
	  <command>xcopy</command> parancsát javasoljuk.
	  Például így tudjuk
	  elõkészíteni a &os; legegyszerûbb
	  változatának
	  telepítését:</para>

	<screen><prompt>C:\&gt;</prompt> <userinput>md c:\freebsd</userinput>
<prompt>C:\&gt;</prompt> <userinput>xcopy e:\bin c:\freebsd\bin\ /s</userinput>
<prompt>C:\&gt;</prompt> <userinput>xcopy e:\manpages c:\freebsd\manpages\ /s</userinput></screen>

	<para>A fentiekben feltételeztük, hogy ehhez a
	  <devicename>C:</devicename> meghajtón elég
	  szabad helyünk van, valamint az
	  <devicename>E:</devicename> meghajtón érjük
	  el a CD-t.</para>

	<para>Ha nincs CD-meghajtónk, az <ulink
	url="ftp://ftp.FreeBSD.org/pub/FreeBSD/releases/i386/&rel.current;-RELEASE/">ftp.FreeBSD.org</ulink>
	  címrõl letölthetjük a
	  terjesztésket.  Minden egyes terjesztés
	  külön könyvtárban
	  található, tehát például a
	  <emphasis>base</emphasis> (alap) terjesztés az <ulink
	  url="ftp://ftp.FreeBSD.org/pub/FreeBSD/releases/i386/&rel.current;-RELEASE/base/">&rel.current;/base/</ulink>
	  könyvtárban található.</para>

	<para>Mindegyik telepítendõ terjesztést (ami
	  még elfér) másoljuk át az &ms-dos;
	  partíció <filename>c:\freebsd</filename>
	  könyvtárába &mdash; a
	  telepítéshez egyébként
	  egyedül a <literal>BIN</literal> terjesztés
	  szükséges.</para>

      </sect2>

      <sect2>
	<title>Telepítõszalag
	  létrehozása</title>

	<indexterm>
	  <primary>telepítés</primary>
	  <secondary>QIC/SCSI-szalagról</secondary>
	</indexterm>

	<para>Valószínûleg a szalagos módszer
	  a legegyszerûbb, egyfajta élõ FTP-s vagy CD-s
	  telepítés.  A telepítõprogram arra
	  számít, hogy a szalagon az
	  állományok egymás után
	  helyezkednek el.  Tehát miután beszereztük
	  a nekünk kellõ terjesztésekhez tartozó
	  összes állományt, egyszerûen
	  vegyük fel ezeket a szalagra:</para>

	<screen>&prompt.root; <userinput>cd /freebsd/distdir</userinput>
&prompt.root; <userinput>tar cvf /dev/rwt0 dist1 ... dist2</userinput></screen>

	<para>Mielõtt telepítenénk,
	  ellenõrizzük, hogy legyen elég helyünk
	  valamelyik (a telepítés során majd
	  kiválasztható átmeneti)
	  könyvtárban ahhoz, hogy az itt létrehozott
	  szalag <emphasis>teljes</emphasis> tartalma elférjen
	  benne.  Mivel a szalagok csak szekvenciálisan
	  érhetõek el, ezért ennél a
	  módszernél jó sok ideiglenes
	  tárhelyre lesz szükségünk.</para>

	<note>
	  <para>A telepítés megkezdése után
	    a szalagnak már <emphasis>azelõtt</emphasis> a
	    meghajtóban kell lennie, hogy
	    rendszerindító floppyról
	    elindítanánk a rendszert,
	    máskülönben nem találja meg.</para>
	</note>

      </sect2>

      <sect2>
	<title>Mielõtt hálózatról
	  telepítenénk</title>

	<indexterm>
	  <primary>telepítés</primary>
	  <secondary>hálózat</secondary>
	  <tertiary>soros (PPP)</tertiary>
	</indexterm>
	<indexterm>
	  <primary>telepítés</primary>
	  <secondary>hálózat</secondary>
	  <tertiary>párhuzamos (PLIP)</tertiary>
	</indexterm>
	<indexterm>
	  <primary>telepítés</primary>
	  <secondary>hálózat</secondary>
	  <tertiary>Ethernet</tertiary>
	</indexterm>

	<para>Háromféle hálózati
	  telepítési mód létezik: Ethernet
	  (szabványos Ethernet-vezérlõvel), soros
	  port (PPP) vagy párhuzamos port (PLIP
	  (laplink kábel)).</para>

	<para>Valószínûleg az
	  Ethernet-csatlakozó választásával
	  érjük el a leggyorsabb hálózati
	  telepítést.  A &os; ismeri a legtöbb PC-s
	  Ethernet kártyát.  Az ismert
	  kártyák (és a hozzájuk
	  tartozó beállítások) a &os; egyes
	  kiadásának hardverjegyzékében
	  (Hardware Notes) találhatóak meg.  Amennyiben
	  egy támogatott PCMCIA Ethernet kártyát
	  használunk, mindig a laptop bekapcsolása
	  <emphasis>elõtt</emphasis> helyezzük be!  A &os;
	  telepítés közben sajnos nem
	  támogatja a PCMCIA kártyák
	  menetközbeni behelyezését.</para>

	<para>Ezenkívül még ismernünk kell a
	  hálózaton kapott IP-címünket, az
	  általa használt címosztály
	  hálózati maszkját, a gépünk
	  nevét.  Ha PPP kapcsolaton keresztül
	  telepítünk és nincs statikus
	  IP-címünk, akkor minden bizonnyal az
	  internet-szolgáltatónktól kaptunk egyet
	  dinamikusan.  A konkrét hálózati
	  beállításokat a hálózatunk
	  rendszergazdájától is érdemes
	  megkérdezni.  Ha a hálózaton levõ
	  többi gépre névvel és nem
	  IP-címmel hivatkozunk, akkor
	  szükségünk lesz még egy
	  név(feloldó) szerverre és az internet
	  eléréséhez egy
	  átjáró címére is (ha PPP-t
	  használunk, ez a szolgáltatónk
	  IP-címe lesz).  Ha FTP-rõl HTTP proxy
	  használatával telepítünk, akkor a
	  proxy címe is kelleni fog.  Ha magunktól nem
	  vagyunk képesek ezekre a kérdésekre
	  válaszolni, akkor az ilyen típusú
	  telepítés megkezdése
	  <emphasis>elõtt</emphasis> tényleg
	  segítséget kell kérnünk egy
	  rendszergazdától vagy az
	  internet-szolgáltatónktól.</para>

	<para>Ha modemet használunk, akkor a PPP szinte biztosan
	  megfelel nekünk.  Gondoskodjunk róla, hogy
	  már a telepítés korai szakaszában
	  rendelkezésünkre áll az
	  internet-szolgáltatónkkal kapcsolatosan minden
	  hasznos információ.</para>

	<para>Ha PAP vagy CHAP használatával
	  kapcsolódunk a szolgáltatónkhoz
	  (másképp szólva &windows;-ban így
	  tudunk szkriptek nélkül csatlakozni),
	  mindössze a <command>dial</command> parancsot kell
	  kiadnunk a <application>ppp</application>
	  parancssorában.  Minden más esetben tudnunk kell
	  a modemünk saját <quote>AT parancsaival</quote>
	  tárcsázni az
	  internet-szolgáltatónkat, hiszen ehhez a PPP
	  tárcsázó csak egy nagyon kezdetleges
	  terminálemulációt nyújt.  Ezzel
	  kapcsolatban olvassuk el <link linkend="userppp">a
	  kézikönyv</link> és a <ulink
	  url="&url.books.faq.en;/ppp.html">GYIK</ulink>
	  idevágó részeit.  Ha gondjaink
	  akadnának, a naplózás a <command>set log
	  local ...</command> parancs kiadásával
	  átirányítható
	  közvetlenül a képernyõre.</para>

	<para>Ha kötött módon tudunk csatlakozni egy
	  másik (2.0-R vagy késõbbi
	  verziójú) &os; géphez, akkor
	  megpróbálkozhatunk a párhuzamos
	  <quote>laplink</quote> kábellel.  A párhuzamos
	  porton keresztüli adatátvitel sebessége a
	  soros vonalénál jóval nagyobb
	  (egészen 50&nbsp;kbyte/mp), ezért vele a
	  telepítés is gyorsabb.</para>

	<sect3>
	  <title>Mielõtt NFS-rõl
	    telepítenénk</title>

	  <indexterm>
	    <primary>telepítés</primary>
	    <secondary>hálózat</secondary>
	    <tertiary>NFS</tertiary>
	  </indexterm>

	  <para>A telepítés NFS-en keresztül szinte
	    magától értetõdik.
	    Egyszerûen csak másoljuk a &os;
	    terjesztéseihez tartozó
	    állományokat az NFS szerverre és
	    állítsuk be rá az NFS
	    telepítõeszközt.</para>

	  <para>Ha a szerver csak <quote>privilegizált
	    portokat</quote> ismer (ami általában
	    alapértelmezett a Sun
	    munkaállomásoknál), a
	    telepítés megkezdése elõtt az
	    <guimenu>Options</guimenu>
	    (Beállítások) menüben be kell
	    állítani az <literal>NFS Secure</literal>
	    (Biztonságos NFS) opciót.</para>

	  <para>Ha egy gyenge minõségû és kis
	    adatátviteli sebességû Ethernet
	    kártyánk van, akkor emellett még
	    hasznos lehet beállítani az <literal>NFS
	    Slow</literal> (Lassú NFS) opciót is.</para>

	  <para>Az NFS-en keresztüli telepítés
	    mûködéséhez a szervernek
	    támogatnia kell az alkönyvtárak
	    csatlakoztatását is, tehát
	    például ha a &os;&nbsp;&rel.current;
	    terjesztésünk a
	    <filename>ziggy:/usr/archive/stuff/FreeBSD</filename>
	    könyvtárban található, akkor
	    <hostid>ziggy</hostid> nevû gépnek
	    lehetõvé kell tennie a
	    <filename>/usr/archive/stuff/FreeBSD</filename>
	    könyvtár közvetlen
	    csatlakoztatását is, nem csak a
	    <filename>/usr</filename> vagy
	    <filename>/usr/archive/stuff</filename>
	    könyvtárakét.</para>

	  <para>A &os; <filename>/etc/exports</filename>
	    állományában ezt az
	    <option>-alldirs</option> beállítással
	    vezérelhetjük.  Más NFS szervereken
	    esetleg más megszokásokat kell
	    követnünk.  Amennyiben a szervertõl
	    <errorname>permission denied</errorname>
	    (hozzáférés megtagadva) üzeneteket
	    kapjuk, valószínû, hogy ezt nem
	    állítottuk be megfelelõen.</para>

	</sect3>
      </sect2>
  </sect1>
</chapter>